Somogyi Hirlap, 1905. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1905-03-01 / 49. szám

II. évfolyam. Szerda, 1905. márczius 1. 49. szám. Előfizet­ői Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre is... 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér, o o o o o •*' Uli' Tanítóknak: Egész évre 12 korona. — Egyed «ám éra 4 fill. POLITIKAI NAPILAP. Felelős sze­rkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: korona-utcza 2 Kyik­tér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefon­száma 5. Sehogyse. Kaposvár, fb­ruár 28. A példabeszéd azt tartja, hogy valahogy mindig csak lesz, mert sehogyse még sohasem volt. A politikai helyzet, amint az ma mutatkozik, alaposan ráczárul erre a példabeszédre, mert most igazán úgy vagyunk, hogy sehogyse vagyunk. Az ország szekere alapo­san elakadt. A többségbe jutott koalíc­ió maga sem tudja, hogy mit akar. Ahányan vannak, annyi félét akar­nak, de hogy valamennyien egyet akarnának, az körülbelül épp olyan nehéz feladat, mint a kör négyszö­gesítése. Pedig már valóban itt a legfőbb ideje, hogy akarjon valamit. Mondja meg nyíltan, hogy me­lyik programmhoz csatlakozik. Fo­gadja el a Bánffy programmját, fo­gadja el a néppárt programmját, vagy fogadja el a negyvennyolcza­­sok programmját.­­ Akármelyiket fogadja el, mindenesetre annyi szol­gálatot tesz egy határozott fellépés­sel az országnak, hogy megszaba­dítja a bizonytalanság izgalmaitól és módot ad mindenkinek arra, hogy hogy a maga dolgát is intézhesse békességgel, nyugalomban. Ámde a bizonytalanság méhe magában a koalíczióban van, mert kétségtelen az, hogy ha a koalíczió képes lesz is megcsinálni a maga „kormányképes“ programmját, a for­radalom ezen programm ellen bent a többségben fog kitörni. A vezérek érzik, tudják ezt jól. Hiszen a Bánffy-párt most is tünte­tőleg hirdeti már, hogy ő programm­­jából semmit elengedni nem fog és hogy bizonyára a többi pártok sem engedik programmjukat megcsonkí­tani. Érteni kell ennek a furfangos kijelentésnek a belső tartalmát. — A Bánffy-párt programmja viaszk­­ból van. Ha akarja, nem enged be­lőle semmit és egyszerre olyanná válik mégis egy kis nyomkodás ál­tal, mintha ó­ liberális volna. Ha pe­dig akarja, megint csak nem enged belőle semmit és mégis olyanná vá­lik egy kis nyomkodásra, mintha negyvennyolc­as volna. — Ez a párt tehát bátran hirdeti, hogy hű ma­rad programmjához. A hűség ilye­tén demonstrálása azonban nagyon kellemetlen kedveskedés a negyven­­nyolczasoknak, aki, ha kormányké­pesekké akarnak v­álni, feltétlenül kénytelenek lesznek elveiknek főbb részeit, — legalább­­is egyelőre, — szegre akasztani. A szabadelvű­ párt magatartása, — miként az a tegnap este tartott értekezleten kidomborodott, — vilá­gos és egyenes. A párt kimondotta, hogy csak oly kormányt támogathat, mely a 67-es alapon e párt elvével meg­egyező programmot terjeszt elő. Kimondotta továbbá, hogy a párt fenntartja magának a teljes cselekvési szabadságát. Szilárd és egysé­ges magatartá­sával tehát nem akar a párt egye­bet, mint az alkotmányos ellenőrzés feladatát teljesíteni. Amit az ország javára üdvös­nek és elveivel megegyezőnek talál, azt támogatja, de egyebekben fenn­tartja cselekvési szabadságát. A kibontakozás munkája elé nem gördít akadályt. Viszont a szövetkezett ellenzék nem képes egységes akaratra jutni. Első­sorban felmerült egy koa­­líc­iós kormány terve, aztán jött az átmeneti kormány tervezése. Mikor sem az egyik, sem a másik nem si­került, akkor összetették a kettőt és próbálkoznak egy átmeneti koa­­líc­iós kormánynyal. De ebből épp olyan nehezen lesz valami, mint a többiből. Ezek főbb vonásokban az okai annak, hogy most sehogyse vagyunk és nagyon bajos lenne megmondani, hogy mikor leszünk valahogy, elég jól átgondolt tartalmát a gyakorlat­ban tisztességesen és tejesen valósít­ják is meg, mert hiszen ez egyér­telmű volna az adóreform égető szüksé­gességének kifejtésével, a­mihez egy napilap keretei nem elegendők, hanem szólni akarok azokról a méltányos pana­szokról, a­melyek kereskedő és iparos körök részéről méltán és mindig hallhatók, ha az adókivetés ideje elkövetkezik, ha a nyíló tavasz meghozza az adókivető, majd a felszólamlási bizottságok működésének idejét. A fentebb említett két bizottság, a­melynek tagjait részben a miniszter vagy a törvényhatóságok fejei (polgármester, illetve alispán) nevezi ki, illetve a felszó­lamlási bizottságba a miniszter által ki­nevezett tagok mellé a városi, illetve vár­megyei közgyűlés választja. A törvény nyilvánvaló rendelkezése szerint felerész­ben kereskedők és iparosok, felerészben földbirtokos és tőkepénzesek sorából volna összeállítandó ; a törvény intenziója világos és indokolt: bíráskodjék a nevezett osztá­lyok ezen adójának kivetése felett maga az osztály méltó képviselete; nagyon helyes, okos és indokolt dolog. Kereseti adó és a panaszok. (Levél a kereskedői körökből.­ A kereskedő és iparos osztály adó­zási neme : az a forma, a­melynek sza­bályai szerint az állam jövedelmeihez a maga szolgáltatási képességének a mérté­kéhez képest járul, a III. osztályú kereset adó ; nem arról akarok szólani hogy az a törvény, a­mely ezt eredetileg megálla­pítja, ma már elavult, a viszonyoknak meg nem felelő, még akkor sem, ha annak igazságtalan adókivetés. Az életben azonban nem így van tényleg; az igazi érdekképviselet, vagy egyáltalán nem, vagy alig jut érvényre; a következmény természetesen az adó­kivetés ellen érzett igazságtalan elbánás érzete; neheztelés a finánczra, mondhat­nék az államrend igazságosságába vetett bizalom meglazulása, a fennálló intézmény gyűlölete; mert a­mi ma neheztelés, az már nem messze áll, ha öregbedik, a gyűlölettől. Hogy ezeken az állapotokon segíteni lehessen, ideig-óráig, addig, ameddig az adóreformnak rég óhajtott vívmányai egy jobb jövőben talán megvalósulnak, egy a segítség, a­mit komolyan kell venni az illetékes tényezőknek; a törvényes ren­delkezések nagyon pontos szemmeltartás a kinevezések és a választások körül, ezért úgy a kamara, mint az Omke kerü­let megfelelően hangsúlyozta az illetékes fórumok előtt, hogy a kinevezéseknél a kereskedő és iparos osztályérdeket kellőleg érvényre juttassa. Keresk­edők és iparosok a bizottságban. A kincstári képviselő helyzete is könnyebbedig ha a tagok az elbírálandó kereskedők kereseti viszonyai iránt, mint maguk is kereskedők alaposan tájékozva vannak és a maguk tárgyilagos informá­­czióival a kincstári képviselőt felvilágo­sítani tudják ; de viszont kereskedőinknek sem szabad idegenkedniük a bizottságban való részvételtől ; a bizottság napidíjai sokkal mérsékeltebben vannak megálla­pítva, semhogy kárpótolnák a tagokat akár ügyvédet, akár kereskedőt, akár gaz­dálkodó vagy iparost a bizottságban való részvéttel által szenvedett saját ügyeik- az „Erzsébet szálloda éttermében Pj|Qpm QSfOff^S SDf méretik .

Next