Somogyi Hirlap, 1905. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1905-03-21 / 66. szám
II. évfolyam. Kedd, 1905. márczius 21. 66. szám. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Előfizetési egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre díj. 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér, o o & o o ____| Tfzikáknak: Egész évre 12 korona. Negyed *zém ára 4 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sorona-utcza 7 Nyiktér árszabás szerint. Szerkesztőség telefonszáma 5. Kossuthh halála. Kaposvár, márczius 20. Ma volt tizenegyedik évfordulója annak a szomorú emlékű napnak, amikor gyászba borult Magyarország, nagy fia, Kossuth Lajos halálának hírére. Bár hiszen az ember életkora ki van mérve és Kossuth Lajosnak a gondviselés ebből az életkorból is egyikét nyújtotta a leghosszabbaknak, a magyar ember szivével, vérével és egész gondolkodásával annyira össze volt forrva az ősz száműzött életben léte, hogy testi életét is már-már halhatatlannak érezte s mélységesen megdöbbent, mikor a magasztos illúziótól magát megfosztani látta. Azután megindult a pálma és a babérerdő oly hatalmas áradatban, a mely méltó volt a nagy halotthoz s azóta sem volt hasonló temetés a magyar égbolt alatt. Hej pedig mi temetni tudunk, fénnyel, pompával, komor méltósággal. Annyira tudunk, hogy gyakran még életükben elte-metjük nagy embereinket. De Kossuth Lajos temetése nem ez a fajta temetés volt, hisz akinek már életében halhatatlanság koszorúzta fehér hajfürtéit, annak ez a temetés kapuja volt a halhatatlanságnak. Azóta tizenegyszer fordult meg az idő kereke. Tizenegyszer vonta be a márczius 15-ének diadalmas trikolórját a fekete gyászfátyol, és valóban, a gondviselés különös kegyelme, hogy a szomorú évforduló össze nem esik a diadalmassal. Mert bizony, aki bennünket ismer, tudja, hogy csak a szomorút ünnepelnénk akkor mély elborulással. A fekete fátyol pedig hadd lepjen el a napon minden színes virágot, hiszen úgyis annyi fátyolra van szüksége a magyarnak, államnak legyen is alattvalója, akármelyik vallásfelekezethez tartozzék is, ő mindig és mindenütt elsősorban német marad. Bámulatos az az őserő, mely ezen életrevaló, munkás, szapora fajban megnyilatkozik, mindannyiszor, valahányszor németi egységének és nyelvének védelmére kel. Ő maga türelmetlen és soviniszta más népekkel szemben, példa erre a nagy Németország eljárása a szegény lengyel alattvalók irányában , de arra alig van eset, hogy meghódoljon idegen nemzeti törekvéseknek. Innen van, hogy találhatunk vármegyénk területén még ma is elég községet, melyek századok múlva is csaknem olyan németek, mint voltak ideszállásuk idején. Nagy tanulság rejlik ebben a mi számunkra. Hol vagyunk mi, magyarok e tekintetben a németektől ? Ha csak felényi kitartás volna is bennünk, mint azokban, mennyivel előbb lennénk a nemzeti erősödés és haladás terén. De hát mi engedünk, mindig és mindenütt csak engedünk. Nem merünk urak lenni a magunk házában; tétovázva, félve nymunk a nemzetiségi kérdésekhez ; szirógatjuk, hizlalgatjuk ellenségeinket. Csak egyben vagyunk bátrai, és kitartók: az egymás ellen való tülekedésben. És ez a mi gyengeségünk. Pedig nincs rokonnép, nincs barát közültünk, így rendelte ezt népünk Istene.Ahogy egy üdvért és elvért harczolunk, mint Krisztus sírján a keresztesek ?! Vajha eszünkbe vennénk már egyszer mindazokat, melyek megmaradásunkra valók. Vajha ne találkoznék közöttünk senki, aki hazánk és nemzetünk érdekét alárendelné nemzetiségi és felekezeti érdekeknek. Hadd tudná meg mindenki, hogy e vérrel szerzett és védelmezett haza csak azok számára terem kenyeret, akik azt szeretik, akik érzésükben, gondolkozásukban és nyelvükben magyarok. De mit látunk ? Olvasom, hogy a barcsi német atyafiak — tisztelet a kivételnek — nem tudnak megnyugodni a barcsi róm. kath. hitközség azon intézkedésében, mely szerint ezután nem minden második vasárnap, hanem minden harmadik vasárnap és nagy ünnepek másodnapján tartassák német isteni tisztelet. Tehát ők tiltakoznak a magyar szónoklat ellen és ragaszkodnak a némethez, ragaszkodnak még vallásuk árán is. Már többen jelentkeztek is kitérésre a plébániai hivatalnál. Hová térnek ? Azt mondja a tudósítás, hogy lutheránusok lesznek. Hogyan ? Hát a lutheránus egyház teljesíteni fogja haza-ellenes követelésüket? Én nem hiszem ! Mint protestáns lelkész örömmel fogadom és szivem teljességéből üdvözlöm mindenkor azokat, akik a tiszta evangyéliumi alapra fektetett protestáns vallást meggyőződésből elfogadják és szivvel-lélekkel magukénak vallják; de nemzet elleni bűnnek tartanám a valláscsere előmozdítását oly ezélből, hogy ezzel a magyarosítás megakadályoztassék. Barcs határszéli város, megrakva különféle nemzetiségű és vallási elemekkel. Épen ezért neki nagy nemzeti missziója van. Örülnünk kell, ha itt a vezető emberek fölemelik a nemzeti kultusz zászlaját. Segítsünk nekik a szent munkában. Jelszavunk ez legyen : „a haza minden előtt!” Mi magyar protestánsok büszkék vagyunk arra, hogy őseink mindig helyt állottak a nehéz időkben, mikor nemzetünk jogait és egyházunk szabadságát kivivni és védelmezni kellett. Minket semmi sem korlátoz abban, hogy jó magyar hazafiak legyünk, mert úgy nemzeti, mint vallási intézményeink e drága hon talajában gyökereznek. Csak ilyen egyház adhatott a magyar nemzetnek egy Kossuth Lajost, egy Petőfit, egy Arany Jánost, egy Jókait stb., kiknek emléke örökös tiltakozás lesz a magyar nemzeti érdekek elárulása ellen. Én tehát mint fentebb is említem, nem tudom és nem is akarom elhinni, hogy a magyar lutheránus egyház kebelébe fogadta volna azokat a barcsi németeket, akik úgy látszik mindenre képesek, csak arra nem, hogy magyarok legyenek. S hogy ez a sötét gyanú gyökeret ne verhessen a honfiszívekben , alkalmat akarok adni jelen koraimmal az illetékes egy honi hatóságnak a valódi tényállás tisztázására és a kedélyek lecsillapítására. A barcsi hazafias köröket pedig kérem, hogy csak folytassák a megkezdett munkát bátran, csüggedés nélkül, szem előtt tartván, hogy gyáva népnek nincs hazája. Nemes törekvésüket segítse óhajtott diadalra a magyarok Istene! Márczius idusa, illesd meg szívünket, hogy legyünk mindnyájan egyek hazánk szeretetében és felvirágoztatásában ! Visonta, 1905. márczius 19. Máté Lajos, ev. ref. lelkész, a barcsi hitehagyottak. (Erős németek — gyenge magyarok.) Nincs oly nemzet a nyugoti féltekén, mely szivósabban ragaszkodnék faji jellegéhez, nyelvéhez és családi hagyományaihoz, mint a német. Rá nézve mindegy, bárhova vesse is a sors viharja, bármelyik ösztöndíj iparosoknak. (600. koronás utazási ösztöndíj egy iparos számára.) Az iparosok képzése szempontjából felette üdvös, hogy a külföld ipari viszonyait tanulmányozzák s az ott tapasztaltakat itthon érvényesíthessék. E végből a kereskedelemügyi magy. kir. miniszter a kereskedelmi és iparkamara területére, amint már röviden megírtuk, évenként egy 600 koronás iparos ösztöndíjat rendszeresített. Ez ösztöndíj elnyerésére pályázhatnak a kerületi kereskedelmi és iparkamara területén levő iparosok és iparosifjak. pályázati ,A kérvényben kitüntetendők és igazolandók folyamodó lakhelye, családi és vagyoni viszonyai, foglalkozása, előképzettsége, nyelvismerete, erkölcsi ma- TAKÁCS KÁROLY Ajánlok frissen megérkezett borban és olajban páczolt tengeri hasáry Mihály utóda lakat, valódi Badacsonyi borokat, Prágai sódalt, különféle felvágottakat ésfiszli-, csemete-, tarb. ásványvíz-kereskedésekt|| sajtokat. — Magyar, olasz és francia cognacot és különféle likőr fajokat. KAPOSVÁROTT _L — Különlegesség valódi fajtárukban és hírneves komáromi pipaszárakban Irányi Dániel utcza 12., a Ferenc 1. szálloda mellett. nagy választék.---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------