Somogyi Hirlap, 1905. június (2. évfolyam, 125-146. szám)

1905-06-01 / 125. szám

a források után, hogy a tervet nem fogadták kac­agással, hanem komo­lyan vitatkoztak fölötte. Az illető franczia tudós ször­nyen igazságtalannak találta, hogy azok, akik dolgoznak, munkájukon felül még adót is fizetnek, a gazda­gok pedig, kik semmittevéssel töltik az életüket, ezért a „dolce far men­tes­ért nem fizetnek semmit sem. A vita folyamán mely e kér­dés körül fejlődött, az első ellenve­tés az volt, hogy nehéz volna meg­állapítani, hogy micsoda az a sem­mittevés, mely adókötelesnek volna tekintendő. Aztán meg a legtöbb ember, ha rá kerülne a sor, vala­milyen foglalkozást vállalna s mig csak névleg folytatná azt, egész szépen bújna ki a megadóztatás alól. Az általános nézet az volt, hogy a terv igazságtalan. A legtöbb tő­kepénzes ugyanis, ki most semmit­tevéssel tölti napjait, talán addig, mig ide jutott, kétszer akkora mun­kásságot fejtett ki, mint kik nem tudták tőkepénzesekké felküzdeni magukat. Mi történjék azonban azzal, ki­nek névleg van foglalkozása, hiva­tala, mely után fizetést húz, de azért foglalkozása többé-kevésbbé a teljes semittevést leplezi? Szóval mi történjék a „sine cura“ hivatalokban levőkkel? Ilyen pedig nagyon sok van. Városi csendőrség. (A városatyák figyelmébe.) Olvassuk, hogy Zalavármegyének két városában, Zalaegerszegen és Nagykani­zsán a csendőrséget akarják behozni s hogy Zalaegerszegen már befejezett dolog­nak vehető az. E szerint tehát Zalaegerszegen a közbiztonsági szolgálatot a szervezendő városi csendőrség látja el, ép úgy, mint az Alföldön Debreczenben, Szabadkán, Szolnokon, Kisújszálláson és Békésgyulán. vert föl Bolgár Ferencz főhadnagy (most országgyűlési képviselő) pisztolypárbaja Schleyer Hugó ezredessel. A párbajban Bolgár agyonlőtte Schleyert. Nyomon kö­vette ezt egy másik halálos párbaj 1885. január 21-én, amelyben Kosztka Emil dr. agyonlőtte Tamásffy Gyula államtisztvise­lőt és ugyanazon év nyarán a debreczeni katonapárbaj, Gzerb­en Márk ezredes és Kornai Frigyes huszárőrnagy között. A két főtiszt valami csekélység miatt szólal­­kozott össze s Kornai őrnagy a párbajban elesett. Két évvel később Pásztélyi Jenő dr. agyonlőtte a sógorát, Literáty Ödön dr. orsz. képviselőt, Adráskay Gyula tart. tüzérhadnagy pisztolypárbajban megsebe­sítette Püspöky Graczián huszárfőhadna­­gyot; Wahrmann Richard pedig, néhai Wahrmann Mór fia, pisztolypárbajban mellbe lőtte Széchenyi Andor grófot. Kö­rülbelül ebbe az időbe esnek Mandel Béla földbirtokos, lapunk felelős szerkesztőjének bátyja és Komlóssy György ügyvéd pisz­tolypárbaja, amelyben Komlóssy elesett, valamint Hegedűs Ede törvényszéki bíró és Olchváry Pál törvényszéki jegyző pisz­tolypárbaja Nyíregyházán, amely a biró halálával végződött. 1892-ben Nagyvára­don Örley György megyei aljegyző és Kálmán József dr. ügyvéd vívtak pisztoly­párbajt, amelynek utóbbi áldozatul is esett. 1893-ban Schaedia kereskedelmi ügynök pisztolypárbajban agyonlőtte Barcsics fiu­mei községi tanácsost. 1896-ban Szombat­helyen Kormos és Lelovits huszárhadna­gyok vivtak kardpárbajt, mely az utóbbi halálával végződik ; a kard nyakóterét vágta keresztül. 1898 ban Klein Izidor joghallgató Losonczon kardpárbajt viv Koléner Béla tart. főhadnagygyal és át­vágja a szivét. Lewin Lipót bécsi minisz­teri tisztviselő Pozsonyban pisztolypárbaj­ban szivén lövi Kalabaska Miklós hadnagyot, a­kí családi boldogságát dúlta föl. Az 1899. év is tragikus végű pisz­tolypárbajjal kezdődik. Seidner Samu aradi földbirtokos Aradon kardpárbajt viv gróf Badini Damián hadnagygyal és átvágja a hadnagy ütőereit, úgy, hogy ez sebeibe belehal. Oberschail Pál jogakadé­miai tanár Kolozsvárott ellenfelét, Putnoky Domokos földbirtokost agyonlőtte. 1901 - ben Kágya János Csíkszeredai ügyvéd pedig pisztolypárbajban agyonlőtte ellen­felét Duánszky ügyvédjelöltet. Bissingen Nippenburg Ottó gróf huszárszázadost ellenfelének, békási Békássy Ernő huszár- s főhadnagy golyója megölte Kecskeméten. SOMOGYI Hírlap 1905. Csütörtök, junius 1 Zalaegerszeg város a csendőrség szer­vezéséhez és fentartásához csak azzal az összeggel fog járulni, melylyel az eddigi rendőrséget fentartotta s e hozzájárulásé­val 4 rendőr továbbra is megmarad szolgai és küldönczi teendők végzésére. A 9782 lélekszámmal biró Zalaegerszegen lenne e szerint 16 csendőr, ezek közt egy őr­mester, 1 őrsvezető és 14 csendőr. Ezeket olvasva, eszünkbe jut váro­sunk rendőrkapitányának, Varga Lajos dr.­­nak ama czikke, melyet lapunkban közöl­tünk, s amely szintén azzal a kérdéssel foglalkozik, vájjon nem volna-e helyesebb, ha a közbiztonsági szolgálatot Kaposváron is csendőrség teljesítené. Nemcsak köz­biztonsági és közrendészeti, hanem bűn­ügyi és politikai dolgokban is kétségtele­nül megbízhatóbb s kiválóbb elemet nyer­nénk a csendőrségben. Ami pedig a kérdés anyagi oldalát illeti, e tekintetben a városra egy fillérrel sem jutna több, mint amennyit ma a rend­őrség fentartására fordít. A 24 rendőr, egyenként 800 koronával számítva, 19200 koronába kerül évenként. Egy csendőr évi fentartása igaz, hogy 1100 koronát igé­nyel, de az állam, úgy tudjuk, már más városokban is, megelégedett azzal, ha ré­szére az összegnek fele, vagyis 550 kor. fizettetett. Tehát, ha 10 rendőr hasonló czélból, mint Zalaegerszegen, nálunk meg­maradna, a mostani költség mellett, a többi 14 rendőr helyett, még 6-al több, vagyis 20 csendőrt kaphatnánk , melyre szükségünk is volna, mert a mostani lét­szám a rendőrségnél, városunk népessé­gének rohamos szaporodása s a város ter­jeszkedése mellett, úgyis kevés. Mindezeket a város ügyeit intézők szives figyelmébe ajánljuk. Orosz menekültek. (A muszka butaság áldozata.) Két agyoncsigázott, lerongyolódott szerencsétlen, ágról szakadt ember jár-kél mostanában a dunántúli városokban. Egy­szer itt, másszor ott bukkannak fel. Orosz zsidók. Az egyik Varsóból, a másik Rigából való. Otthon gazdag embe­rek voltak, volt vagyonuk, családjuk, te­kintélyük társadalmi állásuk — ma kol­dusok, menekültek. Az Oroszországban folyó zsidóüldözések kergették ki őket hazájukból. A varsóinak virágzó gyára volt, melyben állandóan 160 munkás dolgozott. A rigai gyógyszerész, rendkívül mű­velt ember, ki 5 nyelvet perfektül beszél. Angol nevelők nevelték úri módon, mond­hatni pompában — m­a ő a világ vándora és hogy gyermekei, felesége, szülei élnek-e még és ha élnek , miből, azt maga sem tudja. Hajmeresztő dolgokat meséltek ezek az oroszországi rettenetes viszonyokról. Ez minden képzeletet felülmúl. Azt mondják, ott milliók mennek tönkre anyagilag, szellemileg, naponként patakzik az utczákon az embervér, mint ná­lunk az esővíz. A varsóinak is meggyil­kolták egy éjjel a szüleit, ő is csak ne­hezen tudott megmenekülni. Folytonos aggodalomban vannak, hogy mióta eljöt­tek, nem gyilkolták-e le otthon övéiket. A szerencsétlen emberek most sutba dobják nagy műveltségüket és mennek bármiféle munkát vállalni. A gyógysze­rész háziszolga is szívesen lenne. Cana­­dába tartanak, a Hirsch báró alapította zsidótelepre. Csoda-e, ha az orosz hadsereg egyik vereséget a másik után szenvedi? Hát lelkesedhetnek a katonák az olyan ha­záért, mint Oroszország ? Iparművészeti kiállítás. (Újabb intézkedések.) Lázas sietséggel és körültekintő gon­dossággal folyik az előkészület a már is fé­nyes sikerűnek mutatkozó iparművészeti ki­állításhoz. A végrehajtó bizottság állandóan működésben van. A kiállítók nagy számmal jelentkeznek. Az iparművészeti társulat tervraj­zai iránt, melyek a kiállítás titkáránál Mihalik Gyula, főgimnáziumi tanárnál bármikor ren­delkezésre állanak, mind többen érdeklődnek. Az írásbeli bejelentésekből ítélve, már eddig is 4 szoba megteltnek jelezhető s a hely bővítéséről kell gondoskodni. Különösen a kályhás-, lakatos-, festő- és kárpitosipar lesz szépen képviselve. Egyes főurakhoz a vásár­lás ügyében is ment felszólítás, ami szintén elég szép eredményre nyújt kilátást. Egyrészt legértékesebb és legérdekesebb része lesz a kiállításnak a népies iparművé­szeti tárgyak kiállítása, valósággal kis somogyi ethnographiai múzeum. Ennek előteremtésé­ben a kiállítás nagy buzgalmú titkárjáé Mihalik Gyuláé ez érdem, aki sem időt, sem fárad­ságot nem kímél, hogy minél több értékes műtárgyat megszerezzen. Nem kevésbbé buzgón munkálkodik a kiállítás elnöke Scholcz Gyula, ki az Aradon rendezett iparművészeti kiállítást is megláto­gatta s e napokban Budapesten is járt az iparművészeti társulat vezető embereivel, hogy a kiállítás sikerének biztosítására szolgáló minden tudnivalót megszerezzen. Szóval, serény munka fenn és alant s minden jel arra mutat, hogy ez a kiállítá­sunk is fényesen be fog válni. Tarka levelek. * A külvárosiak terve. Senki sem tudja annyira méltányolni Kaposvár város anyagi helyzetét, mint a derék külvárosiak. A belváros folyton lamentál, nyakra-főre támadja hol a taná­csot, hol a közgyűlést, hol a kapitányt a rendőrség elégedetlensége miatt. Külvárosi polgártársaink ehelyett egy igen életre­való eszme megvalósításán fáradoznak, már ki is dolgoztak egy tervezetet s amint halljuk, a legközelebbi közgyűlésen már tárgyalás alá is fog kerülni. Arról

Next