Somogyi Hirlap, 1905. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1905-07-01 / 147. szám
^ POLITIKAI NAPILAP Előfizetési díj: Szombat, 10. július 1. n. évfolyam, 147. szám ^VAICSVÁR Felelős szerkesztő: Társszerkesztő : MIKLÓS GYULA. Dr. VÉNUSS KÁROLY. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-------------- utcza 7. szám. -----------— Huiszter árszabás szerint. — Szerkesztőiét telefon számi 7. Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hóra 1 kor. 90 fillér. Tialtaknak: Egén évra 12 K. — Egy malim ára 4 f. A koalíció ellen. Kaposvár, junius 30. Régi természeti igazság az, hogy a holló sohasem válik fehérré, akármennyire is mosakodik. Nos hát, Fejérváry táborszernagy úr, ez a fekete lelkű, alkotmánytipró bicolor lengető darabant kapitány, dacára annak, hogy bűnben fogamzott vállalkozását a képviselőháznak és az egész nemzetnek ünnepélyes megbélyegzése kísérte és fogja kísérni, nem okul a tanulságokon és tovább halad megkezdett útján. Egy legújabb híradás szerint meg akarja bontani a koalíció egységét. A koalíciót, mely ma a magyar nemzet lelkesedését, szabadságszeretetét,impozáns módon képviseli, amely a magyar nép történetében korszakot alkotó hivatást teljesít és melynek hazafias működése egy szebb jövő hajnal hasadását jelenti.__Rejerv árv daraban akapitány ur szétrobbantani igyekszik. Risum teneatis ! A koalició dereka nincsen kocsonyából és ha a miniszterelnök tárgyal is a néppárttal, ezzel az aulikus, csúszó-mászó, állítólag hyperlojális és tisztán hatalmi érdekből a koalícióba olvadt várttal s ha tárgyalásai — noha nem igen kecsesnek a siker reményével — eredsnyre vezetnének, ez nem fog rész vetni azon a hatalmas, egységeszilárd testületen, amelyet magy koalíciónak nevezünk. De mindenese érdekes jelenség, bár józan, ezeri számítás szerint teljesen célezatlen és eredményre semmi sz alatt nem vezethet. Nerc pedig azért, mert útját állja az egész alvállalkozásnak és a toriyány egy jövendő haza- / fiaton működéséne egy szikla-szilárdi kfialács magyar nemzet ezreatúl féltett alkotmánya, is a 48-as érvények, amelyek a piramisntáris népképviselet alapjait rakták le, oly világosak, hogy azt félremagyarázni, vagy elcsavarni míg Fejérvárynak sem lehet — de nem is szabad. Alkotmányunk szerint egy Fejérváry kabinetnek létjogosultsága nincs, és Mffizése a lp4fécrhf',- 'írtóMü teményéé alkotmánysértés. TSz tiszta dolog. Ezt az alkotmányos nézetet és felfogást vallja a koalíció, a képviselőház és vele együtt az egész nemzet. Ettől, nem szabad eltérni, és nem fog eltérni, ha a néppártot sikerül is Fejérváry úréknak a koalíció testéből kihasítani. Mindenesetre azonban felhívjuk a nemzet többségét képviselő hazafias képviselőtestületet, hogy óvakodjék a néppárt meleg barátságától és mondja fel a szolidaritást az esetben, ha kisülne, hogy a kormánynyal paktálni — komoly szándékok. Elég elszomorító jelenség volna ugyan, de remélhetőleg kiderül, hogy az egész csak humbug. Egyébként pedig nagy veszteség nem érné a koalíciót, de még kisebb nyereség a Fejérváry kormányt. Az „Erzsébet kór“ ünnepe. * — A kaposvári polg. leányiskola előadása. — Hetek óta készülődtek rá, betéve tudták a darabok minden egyes szavát és minden kottáját ; hetek óta mindennap forgatták a kalendáriumot — és most mégis meglepetésként érte őket a fontos nap megérkezése. Hogyan lesz az emberből „művész“? Az élvezőből alkotó? Merre vezet az út a színházi nézőtérről a színpadra? Ezek a kérdések foglalkoztatták azt a sereg bájos teremtést, akiknek szerda estig a színpadi életről csak hallomásaik, meg olvasmányaik útján voltak hiányos ismereteik. S öröm volt nekik szépnek lenni, öröm volt a tömeg fölött uralkodni, öróra volt a dicsőség fényében ragyogni. Az, aki a kérdések mögött rejlő misztériumról a leplet lerántotta, és megszerezte nekik a gyönyört, hogy az első taps édes szédülését érezzék, derék munkát végzett. Ismertük már előbbről is a polgári leányiskola igazgatójaik, Nagyné Csorbai Máriának kiváló képessgeit, tudtuk, hogy az előadás betanítása rendezése körül minő vas szorgalmattett ki, így hát nem közönséges váraklással tekintettünk ez est felé. Az a ritka siker jonban, mely az előadást koronázta, még meglepő és bámulatos volt. A darabok helyes megválasztása, a szerepeknek az egyeszereplők képességeihez és egyéniséget mért kiosztása, a fegyelmezettség, melt a közreműködők az előadás alatt midvégig tanúsítottak, az ő finom ízlését is rendezői talentumát dicsérik. Amíg a zenekar a műsor első számát, Kerner „Szózat nyitását“ játsza, a még leeresztett függöny röögött sorakozik a fehérruhás „művészhad”, kiket a még láthatatlan, de már érezitő, nyüzsgő tömeg tesz kissé elfogulttá, i. zene elhangzik s Krisanich Lujza lép ki a függöny elé és Tompa ,,Virágregeinek előhangját hévvel, lelkesedéssel szavalja el, élénk viszhangot keltvén a közösség soraiban. Most a függöny felgördül és az énekkar precíz betanulással ad elő két tavaszi dalt a közönség nagy tetszésére. Közben Sas Ede „Erzsébet királyné és a virágok“ című költeményének recitatori erővel előadott szavalatával Szigeti Gy. Erzsi polg isk. tanítójelölt aratott zajos tapsot. Majd új énekkar alakult és „A hajnal ébredése“ című daljátékot éneklik. Ez énnekkar a következőkből állott: Bogyay Vilma, Borovitz Margit, Cságoly Aranka, Diera Irma, Ellenbogen Aranka, Endrei Ilonka, Fodor Margit, Gajdi Ilonka, Herman Mari, Galimberti Vilma, Hudetz Anna, Kocsis Madlén, Kovács Borcsa, Krisanich Lujza, Perces Sárika, Roboz Attala, Roboz Elza, Szarka Kamika, Szigeti Gy. Ilona, Schröder Gizella, Tihanyi Ella, Tihanyi Hermin és Zwerina Mariska, továbbá a munkatanfolyam hallgatóiból. A kiemelkedő szólamokban volt alkalmunk Zwerina Mariska, a m. kir. operaház növendékének iskolázott, üde erőteljes hangjában gyönyörködni. Megfelelő szorgalom és kitartás mellett — fényes jövőt jósolunk a kisasszonynak. Évzárás a gimnázku« dobban»» jelezte Péter és Pál napjának déli órájában a megváltást, 10 havi idegfrontő munka után kezükbe vévén a munkálkodás pozitív eredményét — a bizonytványt. Hogy hányféle és mily természetű hatást keltett ez igénytelen papírlap szemléjét ifjak lelkében, arról egész lélektani tanulmányt lehetne írni. Egy azonban bizonyos, a beállott szünidőnek mindannyian örülnek. Az évzáró ünnep különben isteni tisztelettel kezdődött s d. e. 10 órakor valamennyi tanár és tanuló, úgyszintén csekély számú érdeklődő (?) közönség (még a jutalmazottak szülei sem mind) a tornateremben.