Somogyi Hirlap, 1905. augusztus (2. évfolyam, 173-197. szám)

1905-08-01 / 173. szám

n. évfolyam. Kedd, 1905. augusztus 1. 173. szám, POLITIKAI NAPILAP „KZ A- I* O S -Á. IRl** POLITIKAI NAPILAP , . Egy évre Itt korona,­­és érre 8 korona, ne- Előfizetést szedésre 8 korona, egy hóra 1 kor. SO fillér, díj: Tank­Unak: Egé.i Sora 12 K. — Egysaalám ára 4 f. Faléiba aaerkeaate: MIKLÓS GYULA. Társszerkesztő: Dr. VÉNUSS KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona­-------------- utcza 7. szám. -------------­Nyik­tér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefon­száma 7. Világforradalom. Kaposvár, július 31. Forrongás, zavar, zenebona, összevisszaság az egész világon. Ez a forrongás, ez a nagy nyugtalan­ság már a keletázsiai nagy és ret­tenetes háború kitörése előtt nyilvá­nult az egész világon. Sokan haj­landók voltak ezt a hosszú békének tulajdonítani, mely tényleg és való­ságban rosszabb volt a legvéresebb és legiszonyúbb háborúnál. A né­peknek nem a vérét, hanem a verej­tékét csapolta, itta a militarizmus. Az arzelánok tele voltak fegyverek­kel, a­melyeket újakkal cseréltek föl, amikor megrozsdásodtak. A né­pek munkájának produktivitását ki­merítette az örökös fegyverkezés. Minden munkát a fegyverkovácsolás nyelt el. Senki sem tudta, miért dolgozik, csak azt tudta, hogy dol­goznia kell. Amikor a fejedelmek találkoz­tak, mindig poharat ürítettek a vi­lágbékére, a­melyért garanciát lát­szottak vállalni. A népek nem tudták megérteni, hogy minek áldozzák verejtéküket az örökös fegyverke­zésre, ha csak annak nem, hogy a fejedelmek minél jobban parádéz­hassanak. S az egész világon így volt ez, még a demokratikus köz­­társasági államokban is, ahol a kor­mányok lépést akartak tartani a többi országok fegyverkezésével. Minden faktor csak a békéről, a béke szükségleteiről beszélt; egyet­len faktor sem említette a leszere­lést, a fegyverek letételét, ami az általános megnyugtatást eredmé­nyezte volna. A mostani nagy nyug­talanság, mely most forradalmi láz alakjában nyilvánul, akkor keletke­zett és vert gyökeret. A hatalom letéteményesei akkor nem is sejtet­ték, hogy az éles kardok és öldöklő fegyverek, amelyeket oly nagy buz­galommal készítettek és gyűjtöttek, valamikor ellenük fordulhatnak. A háború kitört. Egy nagyobb keletázsiai országban és egy abszu­­lisztikus európai birodalomban a fegyverek használatba kerültek. És Oroszország lett a vesztes fél. Most látszik csak igazán, hogy Oroszor­szág lidércnyomás gyanánt neheze­dett lomha testével az európai né­pekre. Mert íme, hogy a nagy muszka birodalom megalázva hever a por­ban, a népek mintegy varázsütésre ébredezni kezdenek. A népek öntu-A disznó tisztátalan állat lévén a tö­rök előtt, reá nézve ennél nagyobb sértés nem is volt elképzelhető. Leült tehát azonnal Ibrahim török­­koppányi ága és irt Pisky István tihanyi magyar várkapitánynak egy levelet, mely­ben párbajt ajánl neki élet-halálra. E levél eredetiben a tihanyi apát­ságnál van, másolata pedig a törökkop­­pányi plébánia-hivatal levéltárában. Szólt pedig a következőképen : „Te hamishitűi ! Hitetlen bestye rossz kifi, eb, or­szág kóborlója, nem Pisky István a te neved, hanem kutya István, volt, van és az lesz. Bestye, hitetlen, talán azt hitted, hogy én Konstantinápolyba mentem te tőled való félelmemben . . . Kész vagyok besze­k—éi ez előtt is készen voltam, de te nem voltál hozzá ember, mert ha holnap akarod, vagy hol­nap után akarod, én készen vagyok, va­lamikor te akarod. Úgy vívjunk beste hitetlen, hogy korlátba menjünk be, sem te hozzád ma­gyar vitézek nem jöhessenek, sem én hoz­zám török vitézek ne jöhessenek. És ott fegyverrel lehet is, joggal le­het is, mindaddig virjunk, hogy egy a másikat kivégezze a világból. Az mit nekem küldöttél bestye, nem hatra jutnak s ez elsősorban nagy­arányú mozgásban nyilvánul meg. Majdnem minden országban a mozgalom antidinasztikus jellegű. És ez a régi hatalmi rendszer igen nagy veszedelmét jelenti. Nor­végországban fölmondták a király­nak. Oroszországban a forradalmi láz csak most van igazán alakuló­ban és növekedőben. A despotikus hatalom még tapossa a tömegeket, vérfürdőket rendez és a bakóknak nagy munkát ad; de ez csak arra alkalmas, hogy vértanukat szállítson a forradalmi eszmének s ezzel a propagandát még nagyobbá tegye. Németországban csak úgy mint francia és angol területen a szociál­demokrácia hihetetlen arányokat öl­tött. Magyarországon a népképviselet és a király között óriási differenciák vannak s az ország valósággal lán­gokban áll. Spanyolországban, Bel­giumban, Olaszországban régóta lap­pang a forradalmi láz s Törökor­szágban is csak most robbant fel egy bomba száz lépésnyire a szultán előtt s kicsi hija, hogy a minden­ható padisáht darabokra nem szag­gatta. Ilyenformán forradalmi lázban ég — úgyszólván — az egész világ. Mindezt közönséges nyelven, érdemeltem meg én azt, hanem a te ag­gott apád. Te a magadét metszetted el és azt küldted ide. Immár a te neved nem Pisky István, hanem kurta disznó, erről ismerszik, hogy hamis, hitetlen, rossz kifi vagy ! Leveledben írsz, hogy a Cirium és Abdi után basa nem ment volna oda a vár alá, mig a jég tartott. Azonban mi, te rósz­ek, rossz beste­k—fi én nekem választtál aggy, mely órában és hol akarod, hogy megvijjunk, én is mingyár és elmegyek. — Isten vé­lem van! Kell Koppányba! 2 a m­árc. 1599. az te nem barátod: Ibrahim aga." Kívül: Adassák a hazug Tökéletlen hitetlen Bestye­k—fiának Pisky Istvánnak Tihanyban, tulajdon kezemben. Hírnök utján ki volt kötve, hogy úgy Ibrahim törökkoppányi ága, mint Pisky István magyar várkapitány nem több mint 100—100 vitézzel érkeznek meg a párbaj színhelyére. Azonban egyik sem igen bízott a másikban, főként nem hitt Pisky Ibra­himnak. Sejtelme valónak bizonyult, mert még elég jókor egy hírnök utján tudo­másul vette, hogy 1000 vagy 1200 török vitéz a 100 tihanyi vitéz háta mögé akar majd kerülni, hogy azokat izzó-porrá törjék. Somogyi históriák. Közli: Szabó Lajos, törökkoppányi s. lelkész. III. Ibrahim és Pisky. 1599. év március havában Ibrahim endrédi ágát a törökkoppányi várba he­lyezték át rövid időre. A tihanyi várpa­rancsnok ez időben­­ Pisky litván várka­pitány. Az előbbi a Balaton somogyi, az utóbbi a Balaton zalai részen parancsno­kolt és mindegyik szerette volna uralmát a másik részre kiterjeszteni. A magyar kapitánynak sajgott a szíve, hogy a szép Dunántúl a hatalmas padisah birodalmához tartozik. Ibrahim is szerette volna minél messzebb kitolni uralmát. Bér­­­esség tehát csak addig volt köz­tük, míg a magyar tenger hullámokat hányt, mihelyt azonban a Balaton beállt, a legkisebb ürügy elég volt arra, hogy összecsapjanak, vagy seregestől, vagy maguk. A fent említett év március havában Pisky István magyar várkapitány egy ló árát követeli Ibrahimtól, melyet azonban ez vonakodott megküldeni. Pisky ezen nagyon felingerülvén, egy disznófarkat küldött neki azzal az üzenet­­tel, hogy nem a lófark, hanem a disznó­fark illeti meg őt.

Next