Somogyi Hirlap, 1905. augusztus (2. évfolyam, 173-197. szám)
1905-08-01 / 173. szám
n. évfolyam. Kedd, 1905. augusztus 1. 173. szám, POLITIKAI NAPILAP „KZ A- I* O S -Á. IRl** POLITIKAI NAPILAP , . Egy évre Itt korona,és érre 8 korona, ne- Előfizetést szedésre 8 korona, egy hóra 1 kor. SO fillér, díj: TankUnak: Egé.i Sora 12 K. — Egysaalám ára 4 f. Faléiba aaerkeaate: MIKLÓS GYULA. Társszerkesztő: Dr. VÉNUSS KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-------------- utcza 7. szám. -------------Nyiktér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefonszáma 7. Világforradalom. Kaposvár, július 31. Forrongás, zavar, zenebona, összevisszaság az egész világon. Ez a forrongás, ez a nagy nyugtalanság már a keletázsiai nagy és rettenetes háború kitörése előtt nyilvánult az egész világon. Sokan hajlandók voltak ezt a hosszú békének tulajdonítani, mely tényleg és valóságban rosszabb volt a legvéresebb és legiszonyúbb háborúnál. A népeknek nem a vérét, hanem a verejtékét csapolta, itta a militarizmus. Az arzelánok tele voltak fegyverekkel, amelyeket újakkal cseréltek föl, amikor megrozsdásodtak. A népek munkájának produktivitását kimerítette az örökös fegyverkezés. Minden munkát a fegyverkovácsolás nyelt el. Senki sem tudta, miért dolgozik, csak azt tudta, hogy dolgoznia kell. Amikor a fejedelmek találkoztak, mindig poharat ürítettek a világbékére, amelyért garanciát látszottak vállalni. A népek nem tudták megérteni, hogy minek áldozzák verejtéküket az örökös fegyverkezésre, ha csak annak nem, hogy a fejedelmek minél jobban parádézhassanak. S az egész világon így volt ez, még a demokratikus köztársasági államokban is, ahol a kormányok lépést akartak tartani a többi országok fegyverkezésével. Minden faktor csak a békéről, a béke szükségleteiről beszélt; egyetlen faktor sem említette a leszerelést, a fegyverek letételét, ami az általános megnyugtatást eredményezte volna. A mostani nagy nyugtalanság, mely most forradalmi láz alakjában nyilvánul, akkor keletkezett és vert gyökeret. A hatalom letéteményesei akkor nem is sejtették, hogy az éles kardok és öldöklő fegyverek, amelyeket oly nagy buzgalommal készítettek és gyűjtöttek, valamikor ellenük fordulhatnak. A háború kitört. Egy nagyobb keletázsiai országban és egy abszulisztikus európai birodalomban a fegyverek használatba kerültek. És Oroszország lett a vesztes fél. Most látszik csak igazán, hogy Oroszország lidércnyomás gyanánt nehezedett lomha testével az európai népekre. Mert íme, hogy a nagy muszka birodalom megalázva hever a porban, a népek mintegy varázsütésre ébredezni kezdenek. A népek öntu-A disznó tisztátalan állat lévén a török előtt, reá nézve ennél nagyobb sértés nem is volt elképzelhető. Leült tehát azonnal Ibrahim törökkoppányi ága és irt Pisky István tihanyi magyar várkapitánynak egy levelet, melyben párbajt ajánl neki élet-halálra. E levél eredetiben a tihanyi apátságnál van, másolata pedig a törökkoppányi plébánia-hivatal levéltárában. Szólt pedig a következőképen : „Te hamishitűi ! Hitetlen bestye rossz kifi, eb, ország kóborlója, nem Pisky István a te neved, hanem kutya István, volt, van és az lesz. Bestye, hitetlen, talán azt hitted, hogy én Konstantinápolyba mentem te tőled való félelmemben . . . Kész vagyok beszek—éi ez előtt is készen voltam, de te nem voltál hozzá ember, mert ha holnap akarod, vagy holnap után akarod, én készen vagyok, valamikor te akarod. Úgy vívjunk beste hitetlen, hogy korlátba menjünk be, sem te hozzád magyar vitézek nem jöhessenek, sem én hozzám török vitézek ne jöhessenek. És ott fegyverrel lehet is, joggal lehet is, mindaddig virjunk, hogy egy a másikat kivégezze a világból. Az mit nekem küldöttél bestye, nem hatra jutnak s ez elsősorban nagyarányú mozgásban nyilvánul meg. Majdnem minden országban a mozgalom antidinasztikus jellegű. És ez a régi hatalmi rendszer igen nagy veszedelmét jelenti. Norvégországban fölmondták a királynak. Oroszországban a forradalmi láz csak most van igazán alakulóban és növekedőben. A despotikus hatalom még tapossa a tömegeket, vérfürdőket rendez és a bakóknak nagy munkát ad; de ez csak arra alkalmas, hogy vértanukat szállítson a forradalmi eszmének s ezzel a propagandát még nagyobbá tegye. Németországban csak úgy mint francia és angol területen a szociáldemokrácia hihetetlen arányokat öltött. Magyarországon a népképviselet és a király között óriási differenciák vannak s az ország valósággal lángokban áll. Spanyolországban, Belgiumban, Olaszországban régóta lappang a forradalmi láz s Törökországban is csak most robbant fel egy bomba száz lépésnyire a szultán előtt s kicsi hija, hogy a mindenható padisáht darabokra nem szaggatta. Ilyenformán forradalmi lázban ég — úgyszólván — az egész világ. Mindezt közönséges nyelven, érdemeltem meg én azt, hanem a te aggott apád. Te a magadét metszetted el és azt küldted ide. Immár a te neved nem Pisky István, hanem kurta disznó, erről ismerszik, hogy hamis, hitetlen, rossz kifi vagy ! Leveledben írsz, hogy a Cirium és Abdi után basa nem ment volna oda a vár alá, mig a jég tartott. Azonban mi, te rószek, rossz bestek—fi én nekem választtál aggy, mely órában és hol akarod, hogy megvijjunk, én is mingyár és elmegyek. — Isten vélem van! Kell Koppányba! 2 a márc. 1599. az te nem barátod: Ibrahim aga." Kívül: Adassák a hazug Tökéletlen hitetlen Bestyek—fiának Pisky Istvánnak Tihanyban, tulajdon kezemben. Hírnök utján ki volt kötve, hogy úgy Ibrahim törökkoppányi ága, mint Pisky István magyar várkapitány nem több mint 100—100 vitézzel érkeznek meg a párbaj színhelyére. Azonban egyik sem igen bízott a másikban, főként nem hitt Pisky Ibrahimnak. Sejtelme valónak bizonyult, mert még elég jókor egy hírnök utján tudomásul vette, hogy 1000 vagy 1200 török vitéz a 100 tihanyi vitéz háta mögé akar majd kerülni, hogy azokat izzó-porrá törjék. Somogyi históriák. Közli: Szabó Lajos, törökkoppányi s. lelkész. III. Ibrahim és Pisky. 1599. év március havában Ibrahim endrédi ágát a törökkoppányi várba helyezték át rövid időre. A tihanyi várparancsnok ez időben Pisky litván várkapitány. Az előbbi a Balaton somogyi, az utóbbi a Balaton zalai részen parancsnokolt és mindegyik szerette volna uralmát a másik részre kiterjeszteni. A magyar kapitánynak sajgott a szíve, hogy a szép Dunántúl a hatalmas padisah birodalmához tartozik. Ibrahim is szerette volna minél messzebb kitolni uralmát. Béresség tehát csak addig volt köztük, míg a magyar tenger hullámokat hányt, mihelyt azonban a Balaton beállt, a legkisebb ürügy elég volt arra, hogy összecsapjanak, vagy seregestől, vagy maguk. A fent említett év március havában Pisky István magyar várkapitány egy ló árát követeli Ibrahimtól, melyet azonban ez vonakodott megküldeni. Pisky ezen nagyon felingerülvén, egy disznófarkat küldött neki azzal az üzenettel, hogy nem a lófark, hanem a disznófark illeti meg őt.