Somogyi Hirlap, 1905. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)

1905-09-01 / 199. szám

II. évfolyam, Péntek, 1905. szeptember 1. 199. száálé* POLITIKAI NAPILAP „KAPOSVÁRÉ POLITIKAI NAPILAP __ * I ^*7 évre 16 korona, fél évre 8 korona, ne­t DrsZa 8 g­yedévre 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér, díj: Tanítóknak: egész évra 12 K. —■ Egyatazám ára 4?. Valah­in ! Társszerkesztő : SIKLÓS GYULA. Dr. VÉNISS KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona­­utcza 7. szám. Hvatter árszabás szerint. — Szerkesztőség telefon­száma 7. MT AZ IPARMŰVÉSZETI TBR K­IÁLLÍTÁS ===== megtekinthető: ===== reggel 9-től fél­ig és délután fél 3-tól­­a • • ■ este fél 6 óráig. =■­=■■=■■■■■■■= Úrhatnámság. Kaposvár, augusztus 31. Számtalan újság, számtalan cik­kelyben elmélkedik mostanság a pályaválasztás problémája fölött, mi­kor iskoláink a szünidő után ismét megnyílnak. E pillanatban szinte lehetetlen ki­térni a kérdés felvetése elől : mi lé­szen az ifjúság azon tömegéből, mely évről év után roppant tömegekben távozik középiskoláinkból ? Nagy probléma ez és szerfölött aggasztó. Hiába állítottunk polgári iskolát, kereskedelmi iskolát, felsőbb ipar­iskolát , az ifjúság mégis idegenkedve fordul el az ipari, kereskedelmi, szó­val produktív pályáktól, s elárasztja jelöltekkel a közhivatalokat, szóval közeltartásra pályázik ! Azok közül, akik a polgári isko­lát elvégezték, végtelen kevesen ad­ják magukat ipari pályákra. Gyöke­ret vert nálunk az a balfelfogás, hogy üdvösebb apró közhivatalokban nyomorultan elkallódni, mint élet­erős és jutalmazó ipart folytatni. A „tekintetes uraság“ gyengesége, végzetes hibája a mi szegény népünk­nek ! Szegény az és büszke, mint a spanyol hidalgó. Szégyenli az árt, a tűt, a gyalut, e nemes és hasznos ipari eszközöket, s gyermekeit arra neveli, hogy a hálátlan kalamushoz, meg sorvezetőhöz folyamodnak, s a hivatalok s­ószobáinak egészségtelen légkörében rozsdásodjanak meg, mint írnokok, bijnokok, vagy egyebek! A kereskedelmi iskolák végzett növendékei minden egyebek lesznek, csak kereskedők nem ! Ritkaság egy egy kereskedelmi iskolát végzett if­jút látni a pult mellett, mert ezek a fiatal urak abban a tévhitben van­nak, hogy tudományos színvonaluk­hoz immár méltatlan dolog a keres­kedelem ! Egy végtelenül szomorú dolog és egyúttal együgyü. A kereskedelmi iskolát végzett ifjak vasutasok, pos­tások, kishivatalnokok előszerettei lesznek. Egy csekély részük pénz­intézeteknél keres és talál szakszerű foglalkozást, de azoknak a száma végtelenül csekély, akik érettségivel kezükben kereskedők lesznek. Holott egy szakszerű műveltséggel, gyakor­lati ismeretekkel bíró ügyes segéd állása összehasonlíthatlanul külömb, mint a legtöbb kishivatalnoké, s oly emelkedéssel kecsegtet, ami a hivatalnoki pályán egyáltalán el sem érhető ! De az ifjúságra nézve vonzóbb a „tekintetes” cím, mint a reális jövő és bizonyos boldogulás ! Szívesebben eltengődik rosszul fizetett hivatalok­ban, kicsiny állásokban, ahelyett, hogy ipari és kereskedelmi vállala­tokban fejtené ki erejét és tehetsé­geit. Oda megy, ahol nincs semmi remény a szebb jövendőre, mint a főnyeremény az osztálysorsjátékon ! A gimnázimot végzett ifjúságot pedig számtalan pályáról egészen leszorítják azok az ifjak, akik szak­szerű képzettségük irányánál fogva egészen más térre volnának utalva. De leszorítják az úgynevezett Rossz asszonyok. A jó asszony a világ ékessége, a férfi boldogsága, a társadalom legértékesebb kincse. A jó asszony a legnagyobb áldás, mert belőle árad és táplálkozik az erkö­cs. A jó asszony maga az élet, ő benne van az emberiség jövőjének minden szép remény­sége. A jó asszony mindenért kárpótlás, vi­gasztalás. A nép, a nemzet, amelyben túlnyomó többséggel vannak jó asszonyok, nem félhet attól, hogy egykönnyen sor­vadásnak, hanyatlásnak indul. Mert a jó asszony mellett a férfi is könnyebben megmarad jónak, erkölcsösnek. A csábí­tások kevésbé érintik. Családi érzése ki­fejlettebbé válik. Kötelességérzete növek­szik, erősbödik. A kötelességérzet pedig annyi naint tisztesség, férfiasság. A rossz asszony ellenben átok, Isten csapása. A rossz asszony százszorta hamarabb megront maga körül mindent, mint a férfi, mert a hatása már a zsengékre­­is ellen­állhatatlan, a megtettekre pedig végzetes gyöngítéssel, testi és lelki elernyesztés- sel van. A rossz asszony oly­all az emberiségre, mint amikor a fának a gyökere beteg. A rossz férfi annyi, mintha a fa teteje kez­dene száradni. Attól a fa még sokáig jó erőben élhet. A rossz asszony az erkölcs igazi meg­­ölője. S annál borzasztóbb, mert arra volna hivatva a nő, hogy az erkölcs első vé­dője legyen. Az erkölcsöket mindig a nők nemesítik jobban. Meg a rossz férfi ellen is megmenthetik. De ki védje meg tőlök, ha ők is rosszakká válóak ? A rossz asszony a társadalom legrutább fekélye. A népek s nemzetek elsorvasz­­tója megrontója. Boldog a nép, amelynek jó asszonyai vannak. És boldogtalan a nép, amelynek rosz­­szak az asszonyai. Filadelfiában most olyan jelek vannak, hogy ott az asszonyok az utóbbi kategó­riába tartoznak inkább, mint az e­bobibe. Néhány tucat előkem asszonyt kapott rajta a rendőrség, hogy csúnya életre valló erkölcstelen találkozásokat állandó­sítottak a gavallérjaikkal, még­pedig úgy látszik, üzleti alapon. A számító újvilág, amelynek mindenben az üzlet a fődolog így éri meg a saját megboszultatását, amikor asszonyai, egyéb arravalóság hijján az erkölcsükkel üzér­kednek. E rettentő állapot ! . . . Tudtunk esejéről az óvilágban is. Drez­dának, Londonnak, Berlinnek a botrányai. De itt legalább az üzletet nem lehetett megállapítani. Az újvilág túltesz az óvi­lágon, s bebizonyítja, hogy az erköcste­lenséget is tudja fokozni a legszélsőig. A jobb érzés szégyenkezve fordul el et­­től a c­unyaságtól. És amint szinte ijedten nézek körül, hogy merre van az oázis, ahol fel­lélek­zik­ a nehéz levegőben fudadozó tüdő, mégis­csak megnyugvással látom ezt a mi sze­gény kis Magyarországunkat. Ha ezer bajunk van is, de attól m mesz­­sze vagyunk, ahová erkölcs és főkép női erkölcs dolgában sülyedtek a shadei fiaiak. De csitt ! jusson eszünkbe, hogy a nő annál igazibb, annál eszményibb nő, mi­nél kevesebbet beszél róla a világ. A rossz asszony átok, még pedig po­koli. A jó asszony áldás, a legszentebbjéből. Minél több jó asszonyt adjon az Isten minekünk, magyaroknak. Édes tejből­­ ■ kapható naponta, frissen kitűnő lyával Kohn Izidor fűszer-kereskedésében.

Next