Somogyi Hirlap, 1906. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-03 / 1. szám

POLITIKAI NAPILAP w , Egy évre Ifi koron», fél évre 8 koron», ne- Jblel&t n*rfuu»tS: 1'»vanerkesztö: Szerkesztőség és kiadóhivatal 1 KorOUft-Eluuzetesi g^Cl;rtTre 4 koron», egy hóra 1 kor. 60 fillér, Mint fia nVYTT 1 ni. TrrWTitO PADAT V ' ' UtCZft 7. HZitlll. ————— dij: T»citokn«k: Égési »vr» 12 K. — Egyottán *r» fluKLUb UlULA. Jr VLN bfcAHOI. HyUttér árszabás szerint. — Szarkeszt&sig­­alsson színt 5. Nincs változás. Kaposvár, január 2. Az általánosan beállott politikai szálcsend alatt nem tűnhetett el végképen a lóláb. Lukács, volt pénz­ügyminiszter tovább folytatja vi­­géckedését, összhangot akar terem­teni nemzet és király között. Úgy akarja azonban a békét, hogy mind­két fél engedjen. Hát ugyan a nem­zet miből engedjen? Van-e valami jogunk, van-e még valami, amiből engedhetünk, hisz még a követelé­sünk is oly csekély, hogy ha még abból is engedünk, hát igazán sem­­,m­int nem kaphatunk. Az­ udvar merev és giakacs­a a kormány Ugyanezt az álláspontot képviseli, sexponense nemzetelle­nes irányifjak. A magyar haza lakói pedig epek­ednek és sóvárognak, a rég óhajottii reformok megvalósítása után v­ányospor és ínség az egész vo­­nalon. És a hazafiasok­ „magas“ kormány el akarja még most is hi­tetni a nemzettel, hogy az ellenzék a kerékkötő, hogy a sm'­yar vezény­szó nem ad kenyeret, hogy a nem­zeti jogokért való küzdőm meddő, szóval el akarja­ nyomni' •*.­­hazafiai érzést, ki akarja éheztetni a nem­zetet, hogy a rongyos és koldus haddal annál könnyebben elbánhas­sák. Pedig hiába ! Amíg magának a kormány pártot szerezni nem tud, a­míg Bécsből veszi a kommandót, addig célt nem ér, de máskép sem érhet. Hat hónapon át üldözte és gyilkolta saját véreit, ha az auto­nómiával körülbástyázott törvény­­hatóságokkal úgy bánt, mint az apa­­gyilkosokkal, akkor bármit hozzon is, bármit ígérjen is ezután, hitelre a magyarnál már nem talál. S mindezen gaztettekhez, járul még a legfőbb : megingatta a ma­gyarok évezredes királyhűségét, meg­támadta azt a tiszteletet, melyet a me- ’ —-’a viselője iránt min­­t matás napjaiban tet jó kívánságai, melyeket a kép­viselőház elnöke jutatott a király elé, teljesüljenek, hogy nemzet és király egymást megütve s egymás­sal és egymásért dolgozva boldo­gítsák a magyart. Csak igy lehet béke, melynek kifolyása áldás a ha­zára, áldás a trónra. Kaposvári tűzrendészet. (A mai tüzeset alkalmából.) — Saját tudá­siteínkt­ 51. — Én nem vagyok tűzoltó, nem is voltam, skera is leszek. Azt tudom, látom és ta­pasztalom, hogy ez hálátlan mesterség. Ne­n tudo­m elképzelni, hogy miért tűz­oltó valaki önként. Mikor soha, de senki nem dicséri, csak leszólja és szapulja. Legkedvezőbb esetben kinevetik,­­’­s még is mennyi ember akad, kik ingyen, még elismerésre sem, annál kevésbé jutalomra !­­[‘10­*TfV ‘'’Um*'/**'**111 írt mikor a kiirt megszólal, otthagyja kenyér­­kereső szerszámját, ebédjét, családját, éj­jeli nyugalmát és rohanva fut , hogy legtöbbször egy marék szalmát oltson el.­­Mert nálunk tűz alig van. Azt a marék szalmát azonban rohannak eloltani, mert hát abból lehetne tűz. Olyan tűz, amely ártatlan emberek keservesen kuporgatott vagyonát szempillantások alatt tönkrete­­hetné, ha a tűzoltó ott nem rohanna ön­ként, ingyen, hogy sokszor egészségét, életét kockáztassa a más vagyonának, talán életének megvélése okából. Azt hittem, hogy mi, akik­ és kiknek vagyo­nát ezek a tűzoltók védik, legalább is tőlünk telhető módon elősegítjük működ­­tetésüket. Az élet és vagyon mentésére irányuló törekvéseiket. Amiket nem kö­szönünk meg, amikért lecsepüljük őket. Hát ez is máskép van mint gondoltam hogy lenni kell. Ma délelőtt tűzriadót fújtak. Ép , utcán lepett. Láttam, lágy sóig pár nap alatt egy tűzoltó kirántotta az a fecskendőt és nyomban belé lovakat. A tűzoltók szaladtak, a város legszélsőbb ré?”"” mind arra lakni- sétált -1 ' •­gyenkezni és vesszőt futni a szájtátók és gúnyolódók közt. Jöttek a rendőrök , az altisztjük a tűz­oltófőparancsnok felhívására egy arra té­­vedt fuvaros lovait kifogatta. Míg annak a szerszámjait a rúdhoz igazították, el­telt 10 perc. Akkor a két zselici ló a nehéz vaslat­ot megmozdítani sem tudta. Aközben a tüzet eloltották. Szerencse, hogy a nagy szélben nem történt baj. Mert hát leéghetett volna a városnak legrégibb s csaknem egyetlen ipartelepe, a Mayer kocsigyár, amelynek udvarán gyuladt meg a szalma. Azt a kérdést intézzük önmagunkhoz , hogy helyes-e ezen állapot ? Csakugyani, nem telik többre ennek a nagy városnak, mint két­ tűzoltólegényre, kik közül­ egyik szalad»kürtölni, másik meg a fecskendőt fogatná be — ha lenne mivell? Nem kihivás-e ez, annu majd egyszer a nemezis alaposan megfog bosszulni­? POLITIKAI NAPILAP — ./•/1 ' ISOhranyok a ncuyiaccu. f * (Örökös théma.) ........ ' ' • /•. r ' ; t'1’ • .rr — Egy háziasszony levele a szerkesztőhöz. — Tekintetes Szerkesztő Úr! Az ön szerkesztésében megjelenő „So­mogyi Hírlap“ már régóta áldásos harcot ví a Kaposvári közönség érdekében, amely teljesen ki van szolgáltatva a piaci nye­részkedők önkényének. A piaci uzsorások azok, akik, akár jó a termés, akár nem, saját zsebük javára mesterségesen fel­emelik cikkeik árát, hogy maholnap a piacra szoruló közönség kénytelen lesz — ha ez még sokáig tart — másonnan szerezni be szükségleteit. Ezt nem tréfa­képen mondom, mert tény az, hogy a fővárosban sem drágább az élet, mint ná­lunk, pedig mi terménygazdaságot űző vidék központján lakunk. A piaci uzsorások megfékezésére eddig semmi sem történt, bár e lapban­­----- sok helyes felszólalás­­a

Next