Somogyi Hirlap, 1906. február (3. évfolyam, 25-47. szám)
1906-02-01 / 25. szám
Felhívjuk különben a közönség figyelmét, hogy szerezzen bizonyságot azokról a rettenetes állatkínzásokról, amelyek naponta megismétlődve ezen nagyforgalmú és rossz utu utcákon látható és a felszólalásunk kapcsán maga is hívja fel erre a körülményre a rendőrfőkapitány figyelmét. Mi mindenesetre figyelemmel fogjuk kísérni, hogy a rendőrség tesz-e valamelyes intézkedést ezen megbotránkoztató állapot megszüntetésére. Akiket az ág is húz ... (A kis jelzálogos kölcsönök drágasága.) — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Kaposvár, január 01. A lépten-nyomon hangoztatott szociális törekvések sorában majd minden egyes alkalommal ott szerepel „a kisbirtokosok részére olcsó, jelzálogkölcsön szerzése“ é s nincs új pénzintézet, mely ezt a szépen és jól hangzó frázist fel ne venné programjajába, anélkül azonban, hogy annak komoly keresztülvitelét igazán beváltaná, vagy beválthatná. A jelenlegi kedvezőtlen kamatlábat nem is említve, úgyszólván soha sem fordul elő az, vagy csak a legritkább esetben, hogy a kis jelzálogos kölcsönök igazán olcsók is legyenek. De aki csak egy kissé is ismeri az ilyen dolgokat, jól tudja, hogy nem az a bizonyos 8 százalék az, ami e kis kölcsönöket drágákká teszi, mert végre is 200 korona után félévenként azt a 8 koronát le tudja fizetni a legszegényebb földműves is, aki a felvett kölcsönt föld vagy házvételre, avagy javításra fordította. De az első keresztet rendesen az húzza a szegény, kölcsönkérő számításába, hogy a félévi kamaton és itt-ott divatban levő 11 kezelési díjon kívül bekebelezési költség címén is levonnak egy összeget, ami akármilyen mérsékelten is van számítva az illetőnek mindig sok. Vegyük ugyanis a legkisebb, szokásos kölcsönöket, melyeket egy földmives ember szokott felvenni. Ezek 300—600 korona közt váltakoznak. Ezek bélyege tudvalevőleg: kérvényre 3 korona, okiratra 1 kor. 26, vagy 1 kor. 88 fill., 3 felzetre a 30 fill. , 90 fill., bekebelezési illeték, a költségbiztositékot csak 60 koronával véve fel, 600 koronával 4 K. 62 fill., összesen tehát a 300 koronával 7 K. 68 fill., a 600 koronásnál 10 kor. 40 fill., a meghatalmazás bélyege természetesen nincs beszámítva. A dij fölmegy 6—8—10 koronára, szóval egy kis kölcsönnél a bekebelezési költség 14—20 korona közt váltakozik. Ezen a tényen, amely ugyan nem apasztja a kölcsönkérők számát, csak helyzetüket teszi rosszabbá, csak egy módon lehet segítni, ha a kormány az 1000 koronán aluli jelzálogkölcsönök bélyeg és illetékmentességét mondaná ki, illetve ily irányban tenne javaslatot, vagy bocsátana ki rendeletet. A vakmerő eset részleteiről az alábbi tudósítást kaptuk : Varga Márton őrsvezető egy csendőrtársával rendes szolgálatot teljesített s mikor este 8—9 óra közt Kiszaargita község szélén egy híd mellett lesállást foglaltak, kevés idő múlva a koromsötétségben észrevették, hogy a fagyon minden zaj nélkül egy kocsi közeledett feléjük. Azaikor a kocsi melléjük ért, az őrsvezető megállásra szólította föl, minek megtörténte után észrevette az őrsvezető, hogy a kocsi kerekei rongyokkal és szalmákkal vannak bekötve, hogy a fagyon ne zörögjenek. Ez a körülmény gyanússá vált az őrsvezető előtt, a kocsit a rajta ülő négy emberrel bekísérte a községházára, hogy ott megállapítsa a kocsin ülő emberek kilétét. Amikor a községházára értek, annak ajtaját zárva találták, mire az őrsvezető a vele volt csendőrt elküldte, hogy az ablakon zörgesse föl a kisbirót. Mialatt a csendőr az ablakot zörgette, az őrsvezető félre nézett a kocsitól. Ezt az alkalmat a kocsin ülők egyike felhasználta, revolvert rántott elő s azzal Varga Márton őrsvezetőt keresztül lőtte. Lövés után a rablók elmenekültek s még máig sem sikerült őket kézrekeríteni. A meglőtt őrsvezető hosszas és kínos szenvedés után tegnap meghalt. Agyonlőtt csendőr. (Haramiavilág a vidéken.) — A »Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, január 31. Vakmerő gyilkossági merénylet történt Kanak községben, ahol Varga Márton őrsvezetőt egy rabló meglőtte. A merénylet áldozatát annak idején súlyosan sérülve kórházba szállították, ahol tegnap kínos szenvedés után meghalt. »SOMOGYI HÍRLAP“ 1901. február 1. HIRER. A béke utonállói. Az országban minden becsületes hazafi személyi és pártérdeket félretéve dolgozik a várva várt béke érdekében. Természetes, hogy a józan és becsületes hazafiak mellett akadnak olyanok is, akik már előre beleköpködnek a béke táljába. Fölösleges mondanunk, hogy ezek sora a haladópártiak köréből kerül ki. És az ő szempontjukból érthető is, hogy ők azok, akik elsősorban állják útját a békének. Ezeknek az embereknek a béke elsősorban is a kenyér, illetve a kenyértelenség kérdése. Ha az ország végre alkotmányos kormányhoz jut, ezek az emberek lesülyednek a fényes polcról és visszazuhannak oda, ahonnan legtöbbjük fölkapaszkodott az ugorkafára, a semmibe. Ők a pünkösdi királyságot, a porkoláb-kenyeret féltik, ezekre az emberekre tehát nem érdemes több szót pazarolni. Elszámolás. — A kaposvári iparművészeti kiállítás számadásai. Kaposváron a múlt évben rendezett iparművészeti kiállítás zárszámadását tegnap terjesztette be Scholz Gyula műszaki tanácsos, aki ez alkalomra érkezett meg Kaposvárra és a kinek távoztával érzékeny veszteséget szenvedett e város. Az ülésen Németh István polgármester elnökölt. Scholz Gyula a következőkben számolt be a kiállítás eredményéről: Somogy vármegye törvényhatósága 500, Kaposvár volt. város 300, a pécsi kereskedelmi és iparkamara 100 korona adománnyal járult a kiállításhoz ; a vegyes bevételek 3092 korona 30 fillérre rúgnak. Az összes bevétel 3992 korona 30 fillér. Ezzel szemben a kiadások a helyi bizottság elszámolása szerint 2763 korona 28 fillérre, az országos iparművészeti társulat részéről 2907 korona 43 fillérre, összesen 5670 korona 71 fillérre rúgnak. A kiadások összege 1678 korona 41 fillérrel haladja meg a bevételét. Ezt a hiányt az iparművészeti társulat a helyi bizottsággal létrejött előleges megállapodás folytán saját pénztárából fedezi Az iparművészeti társulat 500 koronás alapítványt tett, amelynek hováfordítása iránti intézkedés jogát a kiállítási nagybizottságra ruházta. Ezután Scholz Gyula indítványára kimondotta a nagy bizottság, hogy az 500 koronás alapítványt egy Kaposváron létesítendő művészi kivitelű közkút fíjállítására fordítja, amelynek terveit az iparművészeti társulat díjmentesen elkészíteni ajánlkozott. Ezt köszönettel véve tudomásul, a bizottság a hozott határozat végrehajtásával Kaposvár város tanácsát bizta meg és az 500 koronáról szóló betétkönyvet átadta a város polgármesterének. , — Menekülő főispán. Báró Kemény Ákost, Kis-Küküllő vármegye főispánját ezen állásától, saját kérelmére, a király felmentette. — Személyi hírek. Gróf Festerich Andor a vidéki színészet felügyelője, Andorffy Péter a pozsonyi színtársulat igazgatója és Lingauer Albin a „Vasvármegye“ szerkesztője ma városunkban időztek. — Gyurkovics Dezső dicsérete. Soós Pongrác kerületi allami anyakönyvi felügyelő tegnap egész nap vizsgálta a kaposvári anyakönyvi hivatalt és az ott tapasztalt rendért elismerését fejezte ki Gyurkovics Dezső anyakönyvvezetőnek. — Arany érdemkereszt egy postamesternek. Lucic Lázár apaovaci postamé,vernek, sok évi buzgó szolgálata elismeréséül az arany erderakeresztet adományozta a király. — Cserepár katonák Kaposváron. Ilyen haladópárti világban, amikor egyik gazság a másikat éri, sok képtelen hit két szárnyra. Ma például azt terjesztették, hogy a derék negyvennégyes bakák helyett két zászlóalj horvát bakát helyeznek Kaposvárra. Valami cserepárokat és azok helyére a somogyi bakák lemennének a görbe Boszniába. Illetékes helyen tudakozódtunk, hogy mi igaz a hírből, azonban sehol se tudnak róla. Az élénk fantázia mihamar megszülte a jövő képét is. A derék cserepár katonák jövetelével ugyanis a katonai uralmat látják sokan elérkezettnek s arról is beszéltek, hogy hivatalokba ültetik az aszalt szilvát termelő ország katonáit. — VörÖSS László ur kilép. Az országos kaszinóból. Hogy miért , Frage die Burnen . . . — Uj utbiztos A főispán Garay Józsefet a barcsi jarasba utbiztos-nak nevezte ki.