Somogyi Hirlap, 1906. március (3. évfolyam, 48-74. szám)

1906-03-01 / 48. szám

III. évfolyam. Csütörtök, 1906 március 1. 48. szám. Előfizetési évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre ... 4 korna, egy hóra 1 kor. 50 fillér. 01] . Tanítóknak: Egész évre 12 korona. — Egyes szám ára 4 fill. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Korona-utca 20. sz. Nyik­tér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefon­száma 5. Bilincs a sajtószabadságon. Az utcai lapok elárusitásának eltiltása. A kaposvári olvasóközönség figyelmébe. "Az abszolutizmus ma végre le­dobta magáról az alattomosság ál­arcát, melynek kegyességre torzult nyájasságában úgy sem bizott senki és mától kezdve egészen nyíltan mutogatja förtelmes ábrázatát a nemzetnek. Attól a rendelettől, amit Kristóffy úr kiadott a lapok utcán való elárusításának betiltásáról, nincs félni valónk: néhány ezer szegény ember elveszti a kenyerét s az élet érvelése tovább lüktet Magyarorszá­gon, ugyanazzal az intenzivitással, mint eddig. Az a hatalom, amely a nyers erőszakba veti minden remény­ségét, azért kurta eszit, hogy ilyes-­­miben találja a kedvét és megnyug­vását. Kevés bölcseségükkel is tud­hatnák, hogy egy nemzet természe­tes vágyainak életfáját, nem lehet olyan gyönge tüdőből eredő fuvással kidönteni. A huszadik század magas fejlődési pontján ostobaság bilincse­ket verni a gondolatra, amely, ha le is nyesik a szárnyait, ott él, er­jed és növekedik mindenek lelkében. A kitűnő belügyminiszter úr, azzal okolja meg kolportázs fölfüggeszté­­sét, hogy az utcán árusított lapok az események és tények elferdíté­sével és a törvényes rend ellen foly­tatott izgatásaikkal már évek óta veszélyeztetik a közbékét és az ál­lami rendet. Ha az utcán árusított lap izgat a törvényes rend ellen, mert nem koboztatja el az ügyészek­kel, hiszen azok értenek hozzá ! Azt mondja, hogy a rikkancsok ,szenzációs címeket ordítozva, a lap megvételére csábították a kö­zönséget. Hát ez így van az egész világon és igazán nem szép a bel­ügyminiszter úrtól, hogy a nekiront a rikkancsoknak azért, amiért az ő hangzatos jelszavaik kedvesebbek voltak a közönségnek, mint az övéi. Ő nagy irigységében nem gondolt arra sem, hogy az ilyen kihágásra elég a sarki rendőr is, de a sajtó­­szabadságot megnyirbálni érte, több, mint amennyit egy sántalábú rik­kancsnak a háta el tud viselni. Szóval Kristóffy úr megkezdte a nyílt ágyúzást a magyar alkot­mányra. Bombáit megfűszerezte egy kis nyomor-illattal is. Mint a nép barátja, természetesen a nép érde­kében. Most már mehet, jelentheti a felségnek, hogy az „unsägliches Elend und Nothu éjszakája közel van. * Tisztelettel kérjük a Somogyi Hír­lap azon előfizetőit, kik lapunkat eddig az utcai elárus­ítóktól vásárol­ták, fizessenek arra elő. Ha pedig példányonként óhajtják azt vásárolni, úgy is kaphatják az­t, valamint min­den fővárosi lapot is Gerő Zsigmond könyvkereskedésében.­­ ...­ Ki az oka? Kaposvár, február 28. Ki az oka annak a szomorú idő­nek, amely most bekövetkezett: az abszolutizmusnak ? Eszünkbe sem jutna ez a kérdés, ha még ebben a válságos időkben is pártoskodó ma­gyarság egy részének nem volna az a jelszava, hogy az átkos koalíció­nak semmi áron sem lett volna sza­bad idáig engedni a dolgokat. Az a rettenetes koalíció ! Nézzünk csak körül, kik szidják legjobban a koalíciót? Azok, akiket az abszolutizmus felkavart a szemétből, a jelentékte­lenség posványából, akik eddig csak a bornitságukról és minden egyéb hétköznapi, sőt átlagon aluli tulaj­donságukról voltak ismeretesek és most erkölcsbirákul tolják fel ma­gukat, akiknek Apponyi, a világhírű lángész és szónok, közönséges nagy­szájú svihák, megbántott demagóg, Kossuth, az európai műveltségi ál­­lamférfiú, ingadozó, hozzáférhető, gyenge jellemű egyéniség és a ve­zérbizottság minden tagja személyes érdekeiért torzsalkodó, ruinált sze­­­­­­m­­élyiségek. Átkos a koalíció azok­nak, akik remegtek a­miatt, hogy majd nem engedi idáig az országot. Mert hiszen, ha nem engedi, akkor a komoly elemek őket elsöprik és visszaszorítják őket oda, a­honnan eredetüket vették: a semmiségbe. Ám lehetnek olyanok is, akik ko­moly meggyőződésből hiszik, hogy a koalíció rosszul cselekedett, midőn a múlt év március havában át nem vette a kormányzást, ezeknek a ked­véért felhívjuk a figyelmet arra, hogy ha kissé mélyebben a dolog mélyére nézünk, akkor a koalíció álláspontja helyes. A múlt évi január 26-iki válasz­tás félreérthetlenül a függetlenségi eszméknek adott többséget. Az is bizonyos, hogy a parlamen­­tarizmus alapelve a nemzet többsé­gének akarata. Most az abszolutizmus egyik leg­­kiáltóbb, legjellegzetesebb karaktere a parlament felfüggesztése. Hogy áll tehát a dolog ? Akik azt kívánták, hogy a koalíció adja fel elveit és programmját, mert az a királyi akaratba ütközik és vállalja el kormányt az ellenkező elvek alapján; azt is kívánják, hogy a többség akarata semmi, annak meg kell hajolni a királyi akarat előtt. Vagyis a nemzet, melynek akarata a többségbe jutott ellenzék programja, maga mondjon le saját akaratáról, maga mondjon le a parlament útján őt megillető jogairól, maga döntse romba saját parlamentjét, saját aka­ratát. Nagyon jól tudták a vezérbizott­ság tagjai, mit tesznek, nem alant­járó ésszel gondolták ők meg a dol­gaikat. Egy egész nemzeti jövőre kiható nemzeti jogok eldobására ké­pesek talán az új főispánok, de nem azok a kiváló emberek, kik hosszú időre kijelölik az utat egy nemzet számára, míg azok az eddig ismeretlen erkölcsbirák örökre el­tűnnek a nagy semmiségbe . . . A magyar nők kötelessége! Irta: Szalay Lászlóné Pogány Ilona. Kaposvár, február 28. A magyar nők hazájuk iránti kötelessé­güket minden időben példásan telj­esítet­ték. A hazaszeretet ápolásában nem­csak családjuk körében teljesítették nemes feladatukat, de ha kellett, a hősi bátor­ságnak is dicső példáit szolgáltatták. Ha­zánknak a nők hazafiságára a múltban is szüksége volt, most pedig oly időket élünk, amikor nekünk nőknek nemcsak a férfiakat kell nemes küzdelmükben tá­mogatnunk, hanem velük a hazaszeretet­ben versenyezni kötelességünk. És ha a versenyt politikai téren nem is vehetjük

Next