Somogyi Hirlap, 1906. április (3. évfolyam, 75-98. szám)
1906-04-01 / 75. szám
III. évfolyam. Vasárnap, 1906 április 1.X 75. szám. Előfizetési Afry évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre ... 4 korona, egy hóra 1 kor. 60 fillér. Ölt: Tanítóknak: Egész évre 12 korona. — Egyes szám ára 4 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca ,3. sz. Nyiktér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefonszáma 5. POLITIKAI NAPI LAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Az új választások. Kaposvár, március 31. A kormány kitartott sajtója, valamiképen magyarázatát akarja adni Fejérváryék alkotmánytiprásának, csak per mopsz beszél az új választásokról. Például ilyesmit: „A nemzetnek pusztán azért törvényhozást tartani, hogy az országgyűlés tagjait azért fizesse, hogy azok csak egyedül egyéni kedvtelésüknek élhessenek — valóban nem érdemes.“ Tehát ez a felhívás jellemzi a darabant-kormány politikáját, ami az önkényuralom jegyében született és az abszolutizmustól várja a sikerét. Mert nézzük, mit jelent az új választások ki, vagy ki nem írása. A kiírás az alkotmány egyik fő biztosítékát, a parlamentáris népképviselet fenntartását jelenti. A ki nem írás pedig az ezeréves alkotmány felfüggesztését, a legvilágosabb abszolutizmust hirdeti, ha már a királyi esküről nem akarunk beszélni. Tehát egy ország alkotmányos létének, vagy nem létének kérdése forog a kockán. És mit látunk a kormány részéről ? Azt, hogy midenáron megakarja akadályozni, hogy a magyar alkotmány épségben fenntartassék, a megfizetett sajtó kutyái pedig a zenét szolgáltatják ehez a galád romboláshoz. Mert nem akarjuk elhinni, hogy épelméjű, becsületes ember, akár magyar, akár hottentotta, ilyen fitymáló nemtörődömséggel, ilyen perverz örömmel beszéljen az emberi méltóság ilyen galád megrablásáról és csak fizetett pribékek, megvásárolt sajtókutyák szájából eredhetnek ilyetén cinikus kifejezések. A tény az, hogy Fejérváryék mindenáron bitorolni akarják a hatalmat. Nekik mindegy, akár alkotmányos, akár abszolút uralom is az őkatauzuik, a fodologosz, hogy valamiképen bosszút állhassanak azon a nemzeten, amely a hazaárulás dicsőségét károgja, ehez a kormányhoz kötötte a kenyerét és rettenetesen feljajdul, ha azt hallja, hogy a hatalom Hifetkióban van kezeik közül. Hosszú időre berendezkedtek és élvezni akarják a Judás-kenyeret és elég szemtelen hangon egy pártnak, egy politikai pártnak adják ki magukat, minthogy őket Kristóffyval együtt holmi politikai meggyőződés és nem a hazaárulás Judás-aranyai vonzották volna hivatalukba. Erőszakkal politikai ellenfeleinknek akarják magukat feltolni, hogy elfeledtessék a hazát, a lelket, a meggyőződést eladó pribék mivoltukat. Nos hát ez nem fog sikerülni. Mert amig az alkotmány ellen gálád támadásokat intéznek s amig ez a varjuhad ujjongva fogadja az alkotmány eltiprását, addig a nemzet mindig tudni fogja, hogy ezek nem politikai ellenfelei, hanem a Bachkorszakból jól ismert abszolutizmus vérebei, akik ellenségei a nemzetnek és kontra éhes bestiáknak fogja őket tekinteni örökkön örökké. Jó előre tudtuk, hogy a választásokat nem fogják kiírni, mert ős- Április. Irta: Fehér Dezső. Május a szerelmesek hónapja, szeptember a melanchólikusoké, november Mars Imparetoré, január a levélhordóké — április az enyém, meg a mithológiai Vénus Istennőé. Vénusnak mindenesetre több jussa van hozzá, — mert neki szentelték azt a római főpapok, akik ezen nagylelkű adományozással alighanem azt akarták symbolizálni, hogy a szépség hatása változó, mint az áprilisi időjárás. Én pedig minden papi szenkció nélkül magam választottam e hónapot tizenkét más társa közül, nem tudom, hogy miért, talán a celta népünnepekről ránk maradt bohókás „áprilisjáratás“ szokásaiért. Másoknak sok bosszúságot okoz ez az „áprilisjáratás,“ én szivemből örülök neki. Már gyermekkoromban sem tudtam haragudni, mikor a többi nebulók elhitették velem, hogy hivat haza édesapám az iskolából és én szépen elhagyva az előadást, lelkendezve futottam haza a felvégre, ahonnan aztán kergetett vissza édesapám az iskolába. A huncut nebulók kinevettek e miatt és elneveztek április bolondjának, és én viseltem ezt a titulust megázással, harag nélkül. Szerettem, hogy áprilisban őszinték hozzám az emberek. Ugratnak, felültetnek, bolondítanak és behálózzák könnyen hivő lelkemet, ábrándozó szívemet csalja álomképekkel, de nem sokáig űzik velem ezt a furcsa komédiát. Hamarosan megmagyarázzák, hogy tréfa volt az egész. Nem kételkedem az emberek őszinteségében, hiszen a káprázatban és szilárd örök anyagnak nézem a szappanbuborékot, egyszóval április bolondja vagyok — punktum. Az vagyok, április bolondja ! És ebben csak az a tragikum, hogy ennek érzem magam a többi hónapokban is. Azt a spekszist, pessimismust, mely sötétnek és rútnak lát mindent, csak affektálóra. Darvint, Hartmannt meg Schoppenhauert olvastam és némely maximák örökösen az agyamban zsibongnak, de csak az agyamban ; a szivem a lelkem megőrizte naivságát és futok ma is színes szivárványkép után, mely elfoszlik, pára lesz, mire elérni vélem, összeroskadok fáradtan, csüggedten egy-egy ilyen exkursió után a vég után — és mit tehetek egyebet, konstatálom magamról, hogy április bolondja — voltam megint. És azután kezdem újra élülről. A józan eszem az örökösen harcban áll a szívemmel. A józan eszem analyzál, eltemetve boncolja a kápráztató jelenségeket, bírálatot gyakorol felettünk, a spectresco erejével vegyelemzi a tündöklő színeket, — de hiába minden okoskodása, minden argumentálása , a szivem, az én könnyen hivő bolondos jó szivem érez és érzéseivel halomra dönt minden bölcs theóriát. Annak a sugallatát követem, valahányszor csalódtam is benne, az az, kerget vad erővel ideálok után — és én futok lobogó szenvedéllyel előre, araig el nem fáradok, össze nem roskadok és be nem látom, hogy április bolondja voltam megint. Nem tudom, hogy így vannak-e evvel a többi úgynevezett filiszter-emberek is, akik hideg vizet isznak, ha forr a vérek és nem mennek felöltő nélkül sétálni, ha hűvös van. De ha nem így vannak vele, akkor irigylem a filisztereket az ő jó tulajdonságukért és restellem szörnyet, hogy bohémé vagyok. A bohémé „április bolondja“ marad élete végéig. Deresedő fővel konstatáljuk, hogy nem javultunk semmit és habár egy hosszú tanulságos életen át tapasztaltunk eleget, megmaradtunk vén szamaraknak, akik hiszünk ideálokban, keressük az örök jót, az örök szépet — a reálisan, praktikusan gondolkozó emberek hangos kacarászása, csípős gúnyja dacára. Április az én hónapom. Úgy örülök neki, mikor az ő szeszélyes, csalóka napsugarával bemosolyog lakásom ablakán kora reggel és úgy üdvözlöm, mint egy rég várt kedves vendéget, aki megérkezik pontosan. Mint ahogyan a becsületes jó kereskedő lezárja üzletév végén a könyveit, összeállítja a mérleget, kiszámítja, hogy mennyi a „tartozik“ és menynyi a „követel“, azonképen csinálom én is meg egy-egy év eseményeinek, a szívem veszteségének és nyereségének zárszámadását április havában. Hogy ezen a napon járatják velem a vidám barátok merő csínyből az áprilist, annak örülök, azon mulatok, de ahogyan visszatekintek