Somogyi Hirlap, 1906. május (3. évfolyam, 99-123. szám)

1906-05-01 / 99. szám

2 A kaposvári katonai ügyosztályban már minden előkészületet megtettek a sorozásra, hogy az újoncozás a kiírás után minél gyorsabban megtörténhessék. Mihelyt kiírják a sorozást, szabadságolni fogják az összes, eddig bevonult póttartalékosokat, akik már most is alig várják, hogy visszatérhessenek családjuk körébe. Igen dicséretreméltó és közmelegedést keltő a kormány az a terve, amellyel a családfentartó póttartalékosokat szolgálatuk idejére kártalanítani akarja. A Gyenes-Schwimmer matinéé. — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Kaposvár, április 80. Az a nagy szeretet, és elismerés, mely­­lyel közönségünk Gyenes Izsó zenetanár iránt viseltetik, impozáns módon nyilat­kozott meg vasárnap délelőtt, midőn az ezúttal másodízben rendezett növendék matincején a Korona nagyterme zsúfolá­sig megtelt. Gyenes tanítványain kívül közreműködtek — ezúttal az első nyilvá­nos alkalommal — Schwimmer Franciska zongoratanítónő növendékei is, és volt módunk meggyőződni róla, hogy ifjúsá­gunknak a zongoraszakban nem kevésbbé jeles tanerő áll rendelkezésére —Schwim­mer személyében, mint amilyen kitűnő és elismert hegedűtanár Gyenes, a zeneked­velők egyesületének kiváló karmestere. A matinék rendezésének eszméje a ze­nei nevelés szempontjából eléggé nem méltányolható. A zenei művészet szere­lte egy ilyen alkalom folytán sokkalta előbb talál utat a zsenge gyermeki lé­lekbe, mintha a szülő hónapszámra ser­kentené, nógatná valamely zenei ág mű­velésére gyermekét. Látni kellett a hall­gatóság soraiban azt a sok égő gyermek­­szempárt, melyből leolvasható volt az a vágy, hogy bárha most ő játszhatna a dobogón úgy, mint ahogyan az iskola­társa játszik. Azért nem tudjuk eléggé dicsérni, a polgári iskola, a főgimnázium és az ál­­lamvasúti tápintézet igazgatóinak amaz intézkedéseit, hogy a zenéhez hajlandó­sággal bíró tanulóikat a matinéé meghall­gatására kirendelték. De teljes bebizonyítást nyer fenti állí­tásunk akkor, ha az idei matinéé eredmé­nyét a tavalyival összehasonlítjuk. Nem virtuózokat hallgatni, nem öntudatos mű­vészetet ment el élvezni a közönség, csu­pán az ifjúság haladását akarta látni, s azért inkább vizsga jellegére tartott igényt a matinéé, mint a hangverseny elneve­zésre. S ha egyes produkciók jóval felül­emelkedtek ezen a mértékben, úgy an­nak a dicsérete ismét csak mestereikre száll vissza. Konstatálni kell ugyanis, hogy egyik­másik előadó igen élvezetes produkciót végzett, s nyoma sem volt az unalomnak a közönség soraiban, sőt vége-hossza se volt a tetszésnyilvánító tapsolásnak. Ki­tűntek a hegedűjátékukkal: Schaffer Kál­mán Dankla Ballada, Révai Rózsika, egy ennivaló csöppség, ki Riedrng Polonassót igen ügyesen és vervvel játszotta, Varga Andor és Strém Sándor hegedű-duettet játszottak, míg a Dankla trióban Kohlbach E., Révai R., Varga A., Strém S., Somogyi A., Bók E., Siposs G. és Schäffer K. mű­ködtek közre. A zongorán elsősorban Neumann Viola végzett dicséretes produkciót, ki nagyon jól végezte a kíséretet Geiszler Ilona, Liebner Gyermekjátékát, Hercog Dóra, Gorunod-Conrád Fauszt keringő átiratát, Neumann Margit Paverev­szki Memettót játszották dicséretes készültséggel, míg László Andor a Rákóci induló hatkezesben működött közre. E számok között Gyenes haladó növendékei közül Hódosi István és Holló Lajos játszottak. Az előbbi Seitz D. dúr hegedűversenyének I. és II. részét játszotta, azután Hollóval együtt a Lavotta Hun : Ocskay szerenádját adták elő. Já­tékukkal a közönségnek nagy élvezetet szereztek, s a közönség zajos tapsokkal honorálta művészetüket. A matinéét rendező Gyenes Izsó sike­reit újból egy jelentékeny sikerrel szapo­rította. Hálás tanítványai és tisztelői ezüst karmesteri pálcával lepték meg a nap emlékére. Kívánjuk, hogy ennek a karmesteri pálcának minél gyakrabban legyen sze­repe zenei életünk előmozdításában. „S O M O G Y 1 H IRLAP« 1906 május 1. Zászlóavatási ünnepély. (Famunkások vörös lobogója.) — A Somogyi Hírlap tudóm­tójától — Kaposvár, április 30. A magyarországi munkásmozgalomban pá­ratlan helyet foglal el az az impozáns, min­den izében lélekemelő ünnepély, mely teg­nap városunkban lefolyt. Zászlót, a jövőnek kibontott, modern esz­mét, Magyarország kultúrérdekeit szolgáló lobogót avattak fel vasárnap, április 29-én délután 4 órakor a Kossuth­ téren. A biztos, céltudatos haladást, az emberek­nek egymáshozi relatív helyzetét, egymáshozi közeledését hatalmasan, diadalmas tényező­ként dokumentálja az a vegyes osztályú néptömeg, amely megjelenésével magáévá tette a kibontott zászló mellett vívandó esz­mék diadalrajutását. Városunk intelligenciája, vezető emberei nagy részt vindikáltak maguknak a kapos­vári famunkások szakszervezetének zászló­ünnepélyén. Vajthó Jenőné asszony volt a zászlóanya. Szellemes, a női nem lelkes, érzékeny, hó­dító, aranytiszta szavaival szólította zászló alá az érdekelteket. Legyen ez a zászló — úgymond — a magyar eszméknek, az emberek boldogulá­sának, Magyarország naggyá tételének, a mo­dern tudásnak intenzív fejlesztője, mely alatt a küzdők egymást megértve, egymást támo­gatva, a testvéri szeretet melegével, önzet­lenül harcoljanak. A nagy tapssal jutalmazott lelkes asszony­szavak után Kapotsffy Jenő Somogyvár­­megye és Kaposvár rt. város újonnan kine­vezett főispánja intézett az impozáns tömeg­hez magas szárnyalású, hazafias szellemtől sugárzott tartalmas beszédet. Kapotsffy Jenő főispán az igazi huma­­nismus olyan melegét árasztotta reánk teg­napi beszéde folyamán, hogy kétséget kizá­rólag újra igazolta, fényesen visszatükröztette azt a forró magyaros ragaszkodást, mellyel Somogy vármegye munkálkodó népe iránt lelke mélyén érez. Kapotsffy Jenő főispán példás népszerű­ségét újra dokumentálta, amikor megjelent ott, ahol az állami tényezők, a dolgozó, kérges tenyerű munkások tömörülnek, hogy hazájuk érdekében — gazdasági független­ségüket és politikai szabadságukat követeljék. Vallási őrjöngés. (A zákányi „szent.“) — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Kaposvár, április 30. Néhány nap előtt megírtuk, hogy a­hogy a közeli Zákányban néhány hülye ember egy uj szentet fedezett föl. Most a következő újabb híradást vesz­­szük: A hypnotizálással működő vallási szer­társak egyik budapesti fiókja nélóját a mi vidékünkre is kiterjesztette. Három „vezetőjük" hónapokon át valósággal val­lási dekíreumban tartotta Zákány község lakosait. Az egyik „testvér" Boros Imréné zá­­kányi lakos naponta kataleptikus rohamok okozta hypnotikus víziókat produkált, melynek ezer meg ezer odacsődült bá­­mulója volt. Ilyen állapotban lehunyt szemekkel óraszámra olyan vallási dog­mákat prédikált, melynek magas erkölcsi és tudományos színvonaluknál fogva egy hittanárnak is becsületére vállanak. Ta­nuknak főalapja a szeretet s az a meg­győződés, hogy haláluk után a lelkük a „testvérbe" száll s ezért össze kell tar­­taniok. A múlt héten az őrjöngő asszony dr Venetianer zákányi körorvost hivatta, aki elejétől végig részt vett egy ilyen „ülé­sen.* Végül az asszony azt mondta, hogy most meg fog halni s mindenki menjen ki, csak a „doktor-testvér* maradjon itt. Az orvos ott maradván, megfigyelte, hogy az asszony valósággal agonizálni kezdett, a pulzusa mindig csendesebben vert­e egyszerre csak teljesen megszűnt. A szív­verés azonban teljesen normális volt. Megszabadulva a veszedelmes környezet­től, első dolga volt az ámító bandát fel­jelenteni. Kacskovics Lajos főbíránk elren­delte, hogy az orvos menjen újra az elöl­járósággal a helyszínre s állítson ki a történtekről bizonyítványt. Mire azonban dr Venetianer más­nap odament az egész bandának csak hűlt helyét találta, mert a háznépek állítása szerint az asszonyt el­vitték a „szellemek" Budapestre. Kapotsffy főispán szavainak örömvissz­­hangzása után, Németh István polgármester jutott szóhoz, kinek szép szavait hatalmas éljenzés honorálta. Lelkesítő beszédeket tartottak a szakszer­vezetek kiküldöttei a zászlószeg bevetésekor, kik közül ki kell emelnünk Zamecsnik építő­­munkást, a helybeli sociáldemokrata­ párt titkárát, szép beszédéért. Az ünnepély fél 6 órakor a legnagyobb lelkesedés közepette ért véget.Stern Dezső: ■ájnsi előléptetések. (Katonatisztek öröme ) — A Somogyi Hirlap eredeti tárcája. — Kaposvár, április 30. A májusi katonai előléptetések különö­sen a 19. h. gyalogezred tisztikarára hozott számos előléptetést. Őrnagyi rangot kap­tak Ivánka Sándor és Ehmann József (a­ kaposvári zászlóaljnál), mindkettő a 19. honvéd gyalogezrednél. I. II. oszt. száza­dosokká kineveztettek Papp Félix, létszám felett a sziszeki 27. h. gy. ezrednél, Riffl

Next