Somogyi Hirlap, 1906. május (3. évfolyam, 99-123. szám)
1906-05-01 / 99. szám
2 A kaposvári katonai ügyosztályban már minden előkészületet megtettek a sorozásra, hogy az újoncozás a kiírás után minél gyorsabban megtörténhessék. Mihelyt kiírják a sorozást, szabadságolni fogják az összes, eddig bevonult póttartalékosokat, akik már most is alig várják, hogy visszatérhessenek családjuk körébe. Igen dicséretreméltó és közmelegedést keltő a kormány az a terve, amellyel a családfentartó póttartalékosokat szolgálatuk idejére kártalanítani akarja. A Gyenes-Schwimmer matinéé. — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Kaposvár, április 80. Az a nagy szeretet, és elismerés, melylyel közönségünk Gyenes Izsó zenetanár iránt viseltetik, impozáns módon nyilatkozott meg vasárnap délelőtt, midőn az ezúttal másodízben rendezett növendék matincején a Korona nagyterme zsúfolásig megtelt. Gyenes tanítványain kívül közreműködtek — ezúttal az első nyilvános alkalommal — Schwimmer Franciska zongoratanítónő növendékei is, és volt módunk meggyőződni róla, hogy ifjúságunknak a zongoraszakban nem kevésbbé jeles tanerő áll rendelkezésére —Schwimmer személyében, mint amilyen kitűnő és elismert hegedűtanár Gyenes, a zenekedvelők egyesületének kiváló karmestere. A matinék rendezésének eszméje a zenei nevelés szempontjából eléggé nem méltányolható. A zenei művészet szerelte egy ilyen alkalom folytán sokkalta előbb talál utat a zsenge gyermeki lélekbe, mintha a szülő hónapszámra serkentené, nógatná valamely zenei ág művelésére gyermekét. Látni kellett a hallgatóság soraiban azt a sok égő gyermekszempárt, melyből leolvasható volt az a vágy, hogy bárha most ő játszhatna a dobogón úgy, mint ahogyan az iskolatársa játszik. Azért nem tudjuk eléggé dicsérni, a polgári iskola, a főgimnázium és az államvasúti tápintézet igazgatóinak amaz intézkedéseit, hogy a zenéhez hajlandósággal bíró tanulóikat a matinéé meghallgatására kirendelték. De teljes bebizonyítást nyer fenti állításunk akkor, ha az idei matinéé eredményét a tavalyival összehasonlítjuk. Nem virtuózokat hallgatni, nem öntudatos művészetet ment el élvezni a közönség, csupán az ifjúság haladását akarta látni, s azért inkább vizsga jellegére tartott igényt a matinéé, mint a hangverseny elnevezésre. S ha egyes produkciók jóval felülemelkedtek ezen a mértékben, úgy annak a dicsérete ismét csak mestereikre száll vissza. Konstatálni kell ugyanis, hogy egyikmásik előadó igen élvezetes produkciót végzett, s nyoma sem volt az unalomnak a közönség soraiban, sőt vége-hossza se volt a tetszésnyilvánító tapsolásnak. Kitűntek a hegedűjátékukkal: Schaffer Kálmán Dankla Ballada, Révai Rózsika, egy ennivaló csöppség, ki Riedrng Polonassót igen ügyesen és vervvel játszotta, Varga Andor és Strém Sándor hegedű-duettet játszottak, míg a Dankla trióban Kohlbach E., Révai R., Varga A., Strém S., Somogyi A., Bók E., Siposs G. és Schäffer K. működtek közre. A zongorán elsősorban Neumann Viola végzett dicséretes produkciót, ki nagyon jól végezte a kíséretet Geiszler Ilona, Liebner Gyermekjátékát, Hercog Dóra, Gorunod-Conrád Fauszt keringő átiratát, Neumann Margit Paverevszki Memettót játszották dicséretes készültséggel, míg László Andor a Rákóci induló hatkezesben működött közre. E számok között Gyenes haladó növendékei közül Hódosi István és Holló Lajos játszottak. Az előbbi Seitz D. dúr hegedűversenyének I. és II. részét játszotta, azután Hollóval együtt a Lavotta Hun : Ocskay szerenádját adták elő. Játékukkal a közönségnek nagy élvezetet szereztek, s a közönség zajos tapsokkal honorálta művészetüket. A matinéét rendező Gyenes Izsó sikereit újból egy jelentékeny sikerrel szaporította. Hálás tanítványai és tisztelői ezüst karmesteri pálcával lepték meg a nap emlékére. Kívánjuk, hogy ennek a karmesteri pálcának minél gyakrabban legyen szerepe zenei életünk előmozdításában. „S O M O G Y 1 H IRLAP« 1906 május 1. Zászlóavatási ünnepély. (Famunkások vörös lobogója.) — A Somogyi Hírlap tudómtójától — Kaposvár, április 30. A magyarországi munkásmozgalomban páratlan helyet foglal el az az impozáns, minden izében lélekemelő ünnepély, mely tegnap városunkban lefolyt. Zászlót, a jövőnek kibontott, modern eszmét, Magyarország kultúrérdekeit szolgáló lobogót avattak fel vasárnap, április 29-én délután 4 órakor a Kossuth téren. A biztos, céltudatos haladást, az embereknek egymáshozi relatív helyzetét, egymáshozi közeledését hatalmasan, diadalmas tényezőként dokumentálja az a vegyes osztályú néptömeg, amely megjelenésével magáévá tette a kibontott zászló mellett vívandó eszmék diadalrajutását. Városunk intelligenciája, vezető emberei nagy részt vindikáltak maguknak a kaposvári famunkások szakszervezetének zászlóünnepélyén. Vajthó Jenőné asszony volt a zászlóanya. Szellemes, a női nem lelkes, érzékeny, hódító, aranytiszta szavaival szólította zászló alá az érdekelteket. Legyen ez a zászló — úgymond — a magyar eszméknek, az emberek boldogulásának, Magyarország naggyá tételének, a modern tudásnak intenzív fejlesztője, mely alatt a küzdők egymást megértve, egymást támogatva, a testvéri szeretet melegével, önzetlenül harcoljanak. A nagy tapssal jutalmazott lelkes asszonyszavak után Kapotsffy Jenő Somogyvármegye és Kaposvár rt. város újonnan kinevezett főispánja intézett az impozáns tömeghez magas szárnyalású, hazafias szellemtől sugárzott tartalmas beszédet. Kapotsffy Jenő főispán az igazi humanismus olyan melegét árasztotta reánk tegnapi beszéde folyamán, hogy kétséget kizárólag újra igazolta, fényesen visszatükröztette azt a forró magyaros ragaszkodást, mellyel Somogy vármegye munkálkodó népe iránt lelke mélyén érez. Kapotsffy Jenő főispán példás népszerűségét újra dokumentálta, amikor megjelent ott, ahol az állami tényezők, a dolgozó, kérges tenyerű munkások tömörülnek, hogy hazájuk érdekében — gazdasági függetlenségüket és politikai szabadságukat követeljék. Vallási őrjöngés. (A zákányi „szent.“) — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Kaposvár, április 30. Néhány nap előtt megírtuk, hogy ahogy a közeli Zákányban néhány hülye ember egy uj szentet fedezett föl. Most a következő újabb híradást veszszük: A hypnotizálással működő vallási szertársak egyik budapesti fiókja nélóját a mi vidékünkre is kiterjesztette. Három „vezetőjük" hónapokon át valósággal vallási dekíreumban tartotta Zákány község lakosait. Az egyik „testvér" Boros Imréné zákányi lakos naponta kataleptikus rohamok okozta hypnotikus víziókat produkált, melynek ezer meg ezer odacsődült bámulója volt. Ilyen állapotban lehunyt szemekkel óraszámra olyan vallási dogmákat prédikált, melynek magas erkölcsi és tudományos színvonaluknál fogva egy hittanárnak is becsületére vállanak. Tanuknak főalapja a szeretet s az a meggyőződés, hogy haláluk után a lelkük a „testvérbe" száll s ezért össze kell tartaniok. A múlt héten az őrjöngő asszony dr Venetianer zákányi körorvost hivatta, aki elejétől végig részt vett egy ilyen „ülésen.* Végül az asszony azt mondta, hogy most meg fog halni s mindenki menjen ki, csak a „doktor-testvér* maradjon itt. Az orvos ott maradván, megfigyelte, hogy az asszony valósággal agonizálni kezdett, a pulzusa mindig csendesebben verte egyszerre csak teljesen megszűnt. A szívverés azonban teljesen normális volt. Megszabadulva a veszedelmes környezettől, első dolga volt az ámító bandát feljelenteni. Kacskovics Lajos főbíránk elrendelte, hogy az orvos menjen újra az elöljárósággal a helyszínre s állítson ki a történtekről bizonyítványt. Mire azonban dr Venetianer másnap odament az egész bandának csak hűlt helyét találta, mert a háznépek állítása szerint az asszonyt elvitték a „szellemek" Budapestre. Kapotsffy főispán szavainak örömvisszhangzása után, Németh István polgármester jutott szóhoz, kinek szép szavait hatalmas éljenzés honorálta. Lelkesítő beszédeket tartottak a szakszervezetek kiküldöttei a zászlószeg bevetésekor, kik közül ki kell emelnünk Zamecsnik építőmunkást, a helybeli sociáldemokrata párt titkárát, szép beszédéért. Az ünnepély fél 6 órakor a legnagyobb lelkesedés közepette ért véget.Stern Dezső: ■ájnsi előléptetések. (Katonatisztek öröme ) — A Somogyi Hirlap eredeti tárcája. — Kaposvár, április 30. A májusi katonai előléptetések különösen a 19. h. gyalogezred tisztikarára hozott számos előléptetést. Őrnagyi rangot kaptak Ivánka Sándor és Ehmann József (a kaposvári zászlóaljnál), mindkettő a 19. honvéd gyalogezrednél. I. II. oszt. századosokká kineveztettek Papp Félix, létszám felett a sziszeki 27. h. gy. ezrednél, Riffl