Somogyi Hirlap, 1906. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1906-09-01 / 198. szám

111. évfolyam. Kaposvár, Szombat, 1906 szeptember 1. 198 szám. Előfizetési dij: Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér. Tanítóknak : Egész évre 12 korona. — Egyes számára 4 fill. POLITIKAI NAPILAP. Felelős auerkendte : MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona utca 7. sz, Nyiktér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefonszáma 5. Árulók között. Kaposvár, augusztus 31. Hogy a napunk fölkelt, azt hittük mindnyájan, hogy a sötétség ragadozói eltűntek erről a vidékről. Pedig nem tűntek el , csak félrevonultak. Itt élnek közöttünk s ami krisztusi türelmünk oly végtelen, hogy még mindig megtűrjük azokat, akik bennünket elárultak, itt közöttünk, ebben a szegény hazában, ahol ők csak vakony szerepet játszottak. Más nemzet, amely nem ily lovagias, az árulót leütné, mint a veszett kutyát, s nem tűrné meg hazájában az ilyen undok férgeket! Csak mi magyarok vagyunk azok a szerencsétlen nagylelkűek, akik az árulónak nemcsak megbocsátunk, de még fényes előmenetellel is jutalmazzuk azért, hogy kimutassuk gavallérságunkat az ellenféllel szemben ! Ezekkel igenis szörnyű gavallérok vagyunk, de a hazafiakat, a kitartó, lelkes hazafiakat sutba dobjuk , hisz azokra úgyis számíthatunk, ha felharsog a nemzeti önvédelem harcra hívó tárogatója! Éppen itt van a baj ! Ne az árulókkal szemben legyünk nagylelkűek, azok kíméletet nem érdemelnek. A veszett kutyát, amely csak már és halált okoz marásával, le kell bunkózni. A hazaárulókat lehetetlenné kell tenni , nehogy újabb alkalommal reánk zúdulhassanak. Mert ne higyjük azt, hogy a harci zaj örökre elült, most csak a fegyvereket tettük hüvelybe, — szünetel a harc ! Fegyverszünet ez, nem egyéb. De e rövid idő alatt szedjük össze öszszes erőinket, hogy elseperjük előlük örök időkre — mint a szél viharja a falevelet — azokat, akik nemzeti függetlenségünknek akadályai ! Magyarország nem meghódított tartomány ; szentesített törvényeink értelmében, független,szabad ország ! Mégis, mit látunk ? Azt, hogy függetlenségünk csak a papíron van meg, de a valóságban gyarmatnak, kiszipolyozható tartománynak tartja és ismeri hazánkat a világ ! MilSFa Mohácsnál elvérzett nemzetünk szine-java, azóta a Habsburgok kegyes jogara alá hajtottuk egykor büszke fejünket ! A Habsburgok jogara alá ! Nem kellett a nemzeti király Szapolyai, kellett az idegen, a német ! Mi védtük meg Európát az ozmán uralom ellen, mi voltunk a védbástyák s mikor a hosszú harcok után erőnk kimerült, fölénk kerekedtek azok, akiknek életét előbb csak a mi elszánt küzdelmeink mentették meg ! Mihelyt a Habsburgok ültek az Árpádok trónjára, azóta Magyarország helyzete rosszabb volt még mint a török uralom idején. Ezek nemcsak raboltak és pusztítottak itt mindent, hanem még nyelvünktől is meg akartak bennünket fosztani ! A törökök legalább megtanultak nálunk magyarul, de a német, ez a fenhéjázó, elbizakodott gőgös náció azt akarta, hogy ez az egész ország legyen németté ! Hóhér pallosok és akasztófák lettek a honfi érdemek jutalmai, a hazaárulók pedig uradalmakat és magas kitüntetéseket kaptak ! Így ment ez századokon keresztül ! De ezentúl nem engedjük, hogy ezt az országot idegenek és hazaárulók bitorolják ! Ha felkelt most a napunk, tessék megjutalmazni a nemzetünk hű fiait , kiverni a paradicsomból azokat, akik szégyent hoztak mindenkor e hazára s akikhez hasonló elemeket még Oroszországban is a levegőbe röpítettek, nehogy tovább ismételyezzék a levegőt! Tardi. Megnyílnak az iskolák. (Sok az úr palánta.) — Beiratások előtt. — Kaposvár, augusztus 31. Már csak egy nap választ el bennünket a nagy diákjárástól. Odakinn a falvakban, pusztákon csomagolják a ládát, gyengéden gondoskodnak róla, hogy a család reménye a városban ne szenvedjen szükséget. Jut a ládába egy két ruha, egy kis fehérnemű, na meg jó fehér kalács és rejtve néhány hatos is, amit úgy kuporgatott össze a szerető anya. És hull a holmira bőven a könny, mert hisz a szerető csemetét sokáig nem fogja látni az anyai szem. Megy az tanulni a városba, hogy úr legyen belőle. Ez az uraság a legnagyobb, legvégzetesebb tévedés és mégis elpusztíthatatlan, örökös ábrándja a magyar szülőnek. Legfényesebb bizonyítéka annak, hogy nálunk az egyenlőség nem ment át a köztudatba, sőt az nekünk, dzsentri nemzetnek nem is kell. Szeretettel és suttyomban ápoljuk a rendi szervezet hagyományait, csak kétféle ember van, úr és paraszt, amazé a pénz, a kényelem, a hatalom és parancsolás joga, ezé a munka és hallgatás. A drága csemete, a család büszkesége, dehogy jusson az utóbbi osztályba, csak tanuljon és legyen belőle ar. Azt persze elfeledték az ábrándozók, hogy a reális élet minden ellenkező óhaj dacára már lebontotta a válaszfalakat s úgy eltolta a határokat, hogy ma jóformán már az uraság jelenti a cifra nyomorúságot, a megélhetés nehézségeit és az anyagi zavart, míg a jólét és boldogulás a munka életpályáin kereshető és található fel. De azért teljes erővel tovább folyik az önámítás és ami ebből következik, a gyermekek félrevezetése a saját jövőjük fontos kérdésében. Százával viszik őket a középiskolákba, gyakran ambíció és tehetség nélkül, avval ijesztgetvén a szülők téveszméivel szaturált gyermekeiket, hogy ha nem tanulnak, kiveszik őket az iskolákból s majd dolgozniok kell. Mintha átok és szégyen volna a munka s nem áldás és jólét fakadna nyomában. És csakugyan, nálunk a szülő már csak akkor adja iparos vagy kereskedő pályára gyermekét, ha az már minden iskolából kibukott és meghiúsult a legutolsó kísérlet is, hogy abból az lehessen. Akkor beváltják a sokszor hangoztatott fenyegetést és „dologra“ fogják. És az eredmény gyakran meglepő. Míg társai, kik tovább faragták az iskola padjait s a lateiner pálya kezdetének nehézségeivel nem tudnak boldogulni, azalatt belőle gyakran már kész iparos lett, ki biztos léptekkel halad a jólét felé. Még kedvezőbbé, még biztosabbá alakulhatna az iparos életpálya, ha arra a szülők nemcsak a selejtes, az iskolából kibukott gyermekanyagot adnák, hanem azt, mely tovább tanul s bizonyos műveltségi fokot már elért. Elvégre ma már válogathatnak kitűnő szakiskolákban, melyek a szakképzettség mellett az általános műveltséget is emelik s nagyban hozzájárulnak, hogy a nem lateiner életpályák iránti ellenszenv letörjön. Ezeket az iskolákat ajánljuk a legmelegebben a szülők figyelmébe, akkor is, ha az élet gondjaival küzdenek, de méginkább akkor, ha az életbe kilépő gyermekük számára kis tőkét tartogatnak, mellyel megvetheti alapját jövendő üzletének, így boldogulásának. R P i r a f Itn Zá @ n If r a iskolatáskák, ingek, nyakkendők, gallérok, kötények, blusok, kertyűk, sapkák, Dell dlAndolll, a kalapok, nagyenyedi fegyházban kötött harisnyák■ megérkeztek: állandó nagy raktár a híres Turul cipőgyárból. FEKETE LAJOS nagy áruházában FŐUTCA 8. (Kemény palota.)