Somogyi Hirlap, 1907. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-01 / 1. szám

55 az óriási utat. Ezeken már meglátszik, hogy állják szó nélkül a hajóhimbálást és úgy otthon vannak a hajón, hogy szerencse azok­nak, kiknek társaságába szegődnek, mert egyrészt biztatják a többit, másrészt már tudja, hol és mit kell nekik megadni. Szinte jó volna, ha az élelmesség arra vinne né­hányat, hogy beállna „felvilágosító“-nak, mint ahogyan az I. oszt. utasok rendelkezé­sére áll az „interjovet“, kit a hajószemély­zethez főleg az amerikai utasok elvárnak. Ezek t. i. a legkövetelőbbek s még angolo­kon is túltesznek, azonban megvan az a tulajdonságuk, hogy szó nélkü­l fizetnek akár­mennyit. Annyit el nem hallgathatok, hogy előre tájékozódnak és ami legdrágább, éppen csak az jó nekik. Természetesen rontják ezzel az utazó közönség érdekeit, főleg azo­­kéit, akik nem a dollárok honából jönnek s innen van, hogy ilyen hajókat nem igen használnak a mi turistáink, kiknek van ked­vük és módjuk első osztályon egy kis vilá­got megismerni. Amerikában aztán kezdődik az élet új is­kolája. Boldogok, kik úgy juthatnak át, hogy az egyesült államoktól előnyös feltételek melett kiadó földből szerezhetnek és foly­tatják a nemzedékektől átöröklött munkát, a földmvelést. Bár nagy feladat és a kezdet minden ne­hézségeivé kell megküzdeniök, m­íg az ősi, szűzi rögba annak első gyümölcsét élvez­hetik, de mentsével súlyosabb sors jut azok­nak, kik az ipar — főleg gyári munka — réván, hiszen Amerikában már mindent gyá­rilag készítenek,­juthat kenyérkeresethez. A­­ szabad Amerika igazán szabad. Ott rendőri­­ jelentkezés, iparokmány, orvosi oklevél nem­­ szükséges, kiki lehet amit akar, csak‘'talál­­j . jön valakit, aki munkáját megfizeti. Ennek a körülménynek tudható be azon egészséges verseny, melynek folytán ma már a vezetők so*­í.un vannak. Tehát dolgozni, munkál­kodni kell, ha­­az anyagiakat meg akarja valaki szerezni. A r­unkát fiz?*!., meg odaát vfd­., nálunk, hanem dolgozni is meg kell tan a a mi kivándorlóinknak dolgozni úgy, ahogy az amerikai szokott, ki a delet nem szen­teli ebéd és pihenőre, mert nála az idő­­ pénz. És ha ezt az emgedetlen munkásságot­­ elsajátito­tta valaki, egy mán bírtae van az • ciuidllíCiiciCiucii, iliCit nzcv­'c./j iílusb­vcsja vóit, amelylyel tanult amiből tisztességesen megél, ez áll a munkásra. Most még felho­zom azt az eetel mey egy magyar festő­vel történt és amiből megítélhető, hogy a gyakorl­ó amerikai munkaadó szive is he­lyén v­ áll. (Folyt. küv.) Előfizetési felhívás, 1907. január hó 1-én a „SOMOGYI HIRLAP“-ra uj előfizetést nyitunk. Kérjük mindazon­t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, hogy az előfizetést minél előbb meg­újítani szíveskedjenek. Akik pedig előfize­tési díjakkal is hátralékban volnának, a hát­ralékos díjak szíves beküldésére kérjük. Mai számunkhoz postautalványt melléke­­lünk szíves felhasználás végett. Lapunk előfizetési ára: Egy évre 16 — korona Félévre 8— „ Negyedévre 4 — Egy hónapra ISO ” ,S O M C h V 1 Gazdag­ ország és mégis szegény. Néhány szembetűnő példa. Magyarországon minden megterem, ami szemnek, szájnak kellemes. Jobb sehol sem terem a világon, — de ilyen s annyi jó sem sehol. S mégis itt minden drága s a sze­gény emberek — ennyi áruás közepett­­ egy jó falatot sem ehetnek már. De mért? Mert nincs pénzük rá. Pénzünk meg nincs, mert az — a fér jelzett okok miatt — örökké kivándoró. Hogy tehát pézhez jussunk, mindazt, ami itt terem, külföldé küldjük, hogy viszont pénzt kapjunk,­­ terményekért a külföldtől kapott pénzt meg ismét visszaküldjük a kül­földnek részint dága iparcikkekért, részint az idegenben mintázó urak útján. Így hát nemcsak embere vándorolnak ki, nemcsak a milliók menne utánuk, de még a szem­nek, szájnak kilemes élelmi cikkek is. Mindent, de mident csak a külföldnek nyújtunk, magunk meg számban apadunk, pénzben fogyunk is éhségben növekszünk. Ahelyett, hogy mi magunk élveznők pén­zünket, magunk csinálnék iparcikkeinket s magunk ennek meg terményeinket, mindent idegeneknek juttatunk. — Egy érvágás még hagyján! Elbírná azt e gazdag föld. De mi­kor minden erőnkül felvágják s mindenün­nen foly a vérünk, erőnk, javunk idegenbe, hogy is bírja ezt szegény országunk ?! Ipar kellene, hogy legyen a magyar nép­nek keresete s pénzünk ne menjen ki a külföldre idegen iparosok zsebébe. Iparhoz pedig tőke kell tőke, amely örömest bocsát­kozik Hoxhana A józan ész azt mondaná, i Jfev mi magunk adjuk a tő­két. Mert van ám itt gazdag ur és főúr elég. Ámde mit látunk! Akinek itt óriási jöve­delme van, az fölöslegét vagy elkölti kül­földön, vagy pedig külföldi bankokba, pa­pírokba helyezi. Viszont a külföldi tőkepén­zesektől várjuk és kérjük, h­ogy ők fordítsák pénzüket a magyar ipar megteremtésére. — Amit magunk tudnánk elvégezni, azt idege­nek által szeretnél elvégeztetni. S csakugyan akad is sok külfödi, aki itt vállalatot létesít. De ez nem lesz m­­agyar. Az illető külföld tőkés még csak ide se látogat, még magar állampolgár se lesz, csak szeli a magyr kuponokat Berlinben és vágja zsebre a m­agyar osztalékokat Frank­furtban. Ide pedig rajonlai küld idegen tiszteket germanizálni. Isme csak kettős a vesztesé­günk. A külföldre távozott magyar úr révén külföldre kerül a magyar földmives nép munkájának gyümölcse, — a külföldről ide jött idegen vállalkozó révén meg szintén külföldre megy a magyar iparos nép mun­kájának gymölcse. — No hát mi csakugyan minden más nemzet számára dolgozunk, csak a magunk számára nem. 1 R L A ?* 1907. januá Gyilkos községi bíró. Megölte a szeretője férjét Ezt a szerelem teve . Nyílt titok volt, hogy Orosztony zalai közsé bírája Böcögő József szerelmi viszonyt foly­tatott Horváth Ferenc gazdaember feleségé­vel, Lenkovics Lujzával. Csak a férj nem tudott a dologról, pedig már az orosztány­­verebek is csiripelték, hogy biró uram sze­retőt tart. Végre azonban Horváth Ferenc is megsejtette a dolgot és jobban vigyázott az asszonyára. Nem sokáig gyakorolhatta azonban a fel­ügyeletet, mert a féltékeny férj a tavasszal egyszerre eltűnt. Senki sem tudta hová lett, ki asszony azt mondta, hogy megszökött tőle. Valószínűleg Amerikába vitorlázott. Az orosztonyiak nem hitték a dolgot s aludt ember, aki azzal gyanúsította a bírót, hogy Horváthot eltette láb alól. A biró a rágalmazót fölelentette s azt meg is büntet­ték Ettől fogva Böcögő és Horváthné nyu­­g­odtan éltek s valószínűleg soha sem de­rült volna ki sötét bűnük, ha el nem árul­ják magukat Nemrég egy ember látta, hogy Böcögő és szeretője egy gödröt ásnak a abba egy hullát temetnek el. Megindult a vizsgálat s kider­ült, hogy Horváth Ferencet még a tavasszal meggyil­kolták s a testét egy trágyadombba rejtették el, ahonnét végleges nyugalomba akarták helyezni, mert féltek, hogy a hó kimossa a hullát. Böcögőt és Horváthnét elfogták Elfogott betörők. Meghiúsult betörések Kaposváron. — A­­Somogyi Hírlap* tudósítójától. — Kaposvár, december 31. Valde Veia munkanélküli nnyogva segéd tegnapelőtt toloncúton érke­zett Kaposvárra Loszli Ferenc és Fülöp Ferenc nevű két társával. — Valdet, mivel a közelmúltban a vas­útállomáson elkövetett automata fel­törésével alaposan gyanusittatott, a rendőrség fogva tartotta, másik két társát, illetve Loszli Ferencet szaba­don bocsátotta. Fülöp Ferenc azon­ban a vonatnak a helybeli vasútál­lomásra történt érkezése alkalmával, a kocsiból kiugrott s nyomtalanul el­­tűnt. Valde Béla közben besúgta, hogy a vele érkezett két társa lopásból szándékozik magát fentartani, s elő­ször is a Szigetvári­ utcában szán­dékoznak betörést elkövetni . Valdét is felhívták, hogy legyen segítségükre a lopásnál.­ ­ GOSTEIN BENEDEK ÉS FIAI • a raktáron levő összes áruinkat: fali- és inga órákat, ezüst evő- fe­jt ------------- „___ m eszközöket, kinaezüst dísztárgyakat, továbbá mindennemű arany- & S t.. „ , -77“7~ “sze.; " ora-«slete = I ===== és esist-ékszereket, ezüst sétabotokat ------------£ I . ? ^ ' po-ut^a a. szám. • mélyen leszállított áron árusítunk el. 1 I 7,-7, * p‘nzi:rota­lil képitése ? oka­­hogy ^ . Újévi ajándéktárgyak, erammo­onok. I . ÜZLETÁTHELYEZÉS MIATT •

Next