Somogyi Hirlap, 1907. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1907-03-16 / 63. szám
IV. évfolyam. Kaposvár, Szombat, 1907 március 16. 63. szám. ieléfizetési évre lift korona, fél évre S korona, negyedévre ... 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér, ui] ! Tanítóknak : Eocea: evro II korona. — Lgyesszam Éva 4 fill. Szerkesitőség és kiadóhivatal: Kopona-utca 7. sz. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Nyílt tér soronkint ..........................................................50 fillér Mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronként.........................................................40 fillér Eljegyzési és esketési értesítések dija ... 5 korona. Rügyfakadás. — Ünnep után. — A tavaszi fuvalattal: — a szabadság szellője lengi be a világot. Te örökké emlékezetes március : — felejthetetlen hónapja Magyarországnak ! Amikor az üde virág, rügy fakadt: — akkor csírázott ki 1848- ban a magyar szabadság . Tele volt a tavaszi levegő itt ózondus illattal , — s a lelkekben megszületett a szabadság eszméje. Március idusa felrázta tespedéséből a magyar nemzetet s tetteiben felrázta az egész világot. — Örömmámorban úszott a nemzet, — szabadságának első levegőjét szivta. A szolgaságban sínylődő nép öntudatra ébredt: letépte rabbilincsét és ment a hóditó nemzet mindig előre, diadalt diadalra aratva, — miglen ott, a végen, kiesett kezéből a zászló és az egész szabadság szappanbuborékká vált, — hogy felváltsa a legteljesebb, a legundokabb szolgaság. De azért 1848-at nem lehetett kitörölni Magyarország történetéből. Alkotásai örök életűek. A nemzet méltóan viselte szolgaságát és várta a szabadság hajnalának pirkadását. És ez a hajnal derengett: — ott, messze, a láthatár alján, mindjobban reánk vetve a szabadság éltető sugarait Tart ez a derengés még ma is. Amit 1848-ban egy nap alatt, március idusán el tudtunk érni, azt hosszú évtizedek csendes küzdelme sem tudta meghozni. 1867. óta, folyton szabadságban éve, folyhatunk szakadatlan harcot a szabadságért. Ma, csaknem harminc esztendős harc után, nem merjük magunknak bevallani, hogy meg tudjuk valósítani 1848. három szent eszméjét: a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. Ezen szent eszmék megvalósulása együtt jár. Amint az egyik testet ölt, önként megvalósul a többi is. Szabadság ! Akkor leszünk szabadok, amikor kiépül a teljesen független nemzeti Magyarország. Amíg bennünket bármi kapcsolat egy külállamhoz fűz, addig vazallusok vagyunk. Amíg Magyarországnak úgy nemzeti, mint politikai, vagy gazdasági érdeke Ausztriának van alávetve, addig mi csak szolgaságról beszélhetünk és nem szabadságról. Meg kell teremtenünk az önálló Magyarországot. Az érdekeket akként kell az életben összeegyeztetni, hogy azoknak végső célja mindenkor a szabad Magyarország legyen. Egyenlőség ! Ezzel sem igen dicsekedhetik szegény hazánk. Ha valahol, úgy talán a független bíróságnál dicsekedhetünk a honpolgárok egyenlőségével. De sem társadalmi, sem politikai életünk ma úgy átalakítva nincs, hogy egyenlőségről szólhatnánk. Születési előjog még a törvényhozásban is érvényesül. Munkástársaink ma is nélkülözik alkotmányos jogainkat. A társadalom pedig egész mivoltában hódol a tőkének és a rangelőkelőségnek. A teherviselés megoszlása a legkiáltóbban ellenkezik a honpolgárok egyenlőségével, de sőt még bíráskodási perrendtartásunk is ismer különbséget polgár és polgár között. Testvériség 1 E jelszóval a magyar csak fölfelé kérkedik. Amint rangján aluliról van szó, ott a legnagyobb arisztokrata a magyar nemzet. Nem vagyunk testvérei egymásnak, de sőt ellenségei vagyunk önmagunknak. A testvériességet szülő demokráciát csak szónokoljuk, — de a tetteket a legnagyobb mértékben tiporjuk. A hatalom uszályhordozása ma még általános jellege a magyarnak. A munka megkülönböztetett értéke pedig minden téren érvényesül. E három szent eszméért folyik a harc szakadatlan. — Amit ezekből megvalósítottunk, azok morzsák, mik alig is jöhetnek számba. De nem tekinthetjük vívmányoknak azokat az alkotásokat, amelyeket ezek jegyében megalkottunk. Mert azok oly kis mértékben érvényesülnek, hogy hatásuk teljesen elvész. De nem lehet csodálni ezen küzdelem meddőségét. — Magyarországon 1867. óta tisztán a függetlenségi és 48-as párt áll az 1848. eszméin. És ez a párt, amely harminc év óta, mint töredéke az országgyűlésnek, folytonos harcot folytatott a márciusi eszmékért, méltán megérdemelte küzdelmért a magyar nemzet háláját. A 67-es alapon álló pártok már politikai hitvallásukból kifolyólag sem küzdhettek a szabad Magyarországért. És mivel föladtáka szabadságot, csak üres jelszó maradt az egyenlőség és testvériségért tett minden kijelentésük. A függetlenségi és 48-as párt pedig keletkezésének első percétől küzdött megalkuvást nem ismerőleg a magyar nemzet három szent igéiért. Az idei március hatalmon találta ezt a pártot. Az eddigi tetteiben mindenütt ott találjuk ezen eszmék jellegét. A nagy politikában minden törekvésük a szabad Magyarország kidomborítására irányul, közgazdasági téren pedig, ahol szociális munkássága talál magának alkotásra teret, — hódít feltartózhatlan erővel , — az egyenlőség és testvériség eszméje. A Petőfi-ház, a kaposvári hölgyekhez. Budapest, március 15. A legnagyobb magyar Urai költőnek, Petőfi Sándornak gazdag kézirat- és ereklyegyűjteményét évtizedek óta a közönségtől elzárva őrzik. Nemzetünk nem volna rá méltó, hogy magáénak vallja Petőfinek a világirodalomban is tüneményes lángelméjét, ha nem gondoskodnék a kincsek méltó őrizéséről. Hozzátok fordulunk, akiknek szívét megérintette Petőfi költészetének varázsa. Legyetek segítségünkre a költő emlékének szentelt Petőfi-ház felépítésében. Emlékezzetek meg róla magyar férfiak és ifjak, hogy az életében és halálában egyaránt erős, tiszta és férfias nagy költő alakjában ma már az egész művelt világ a szabadság és honszerelem legendás bajnokát tiszteli. Emlékezzetek meg róla, hogy a magyar föld természeti szépségei, a magyar nép hivatottsága a béke és a harc műveiben, Petőfi Sándor költészete révén lettek messzi földön ismertekké és szereztek nemzetünknek barátokat és testvéreket még, a tengereken túl is. És főleg hozzátok fordulunk, ti magyar nők ! Emlékezzetek meg róla, hogy Petőfi, a hitvesi és az anyaszeretet lantosa, fölmagasztalt titeket és hervadhatatlan koszorút font homlokotokra. A költő sírjára nem szórhat virágot kegyeletünk. Emeljünk tehát emlékének búcsujáró helyet a fővárosban. Legyen a Petőfi-ház a szabadság és a hazaszeretet kápolnája és nevelő iskolája. Legyen a ház jelképe a magyar nép hálájának a költő iránt, aki a magyar népet vére hullásáig oly nagyon szerette. És legyen a ház emléke a gyöngéd hálának, mellyel a magyar nő egy halhatatlan költő hódolatát viszonozza. Herceg Ferenc gróf Apponyi Albertné, a Petőfi Társaság a Petőfi-muzeum hölgybizottelnöke. ságának védőasszonya.