Somogyi Hirlap, 1907. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1907-03-16 / 63. szám

IV. évfolyam. Kaposvár, Szombat, 1907 március 16. 63. szám. ieléfizetési évre lift korona, fél évre S korona, negyedévre ... 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér, ui] ! Tanítóknak : Eocea: evro II korona. — Lgyes­szam Éva 4 fill. Szerkes­itőség és kiadóhivatal: Kopona-utca 7. sz. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Nyílt tér soronkint ..........................................................50 fillér Mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronként.........................................................40 fillér Eljegyzési és esketési értesítések dija ... 5 korona. Rü­gyfakadás. — Ünnep után. — A tavaszi fuvalattal: — a sza­badság szellője lengi be a világot. Te örökké­ emlékezetes március : — felejthetetlen hónapja Magyarország­nak ! Amikor az üde virág, rügy fakadt: — akkor csírázott ki 1848- ban a magyar szabadság . Tele volt a tavaszi levegő itt ózondus illat­tal , — s a lelkekben megszületett a szabadság eszméje. Március idusa felrázta tespedéséből a magyar nem­zetet s tetteiben felrázta az egé­sz világot. — Örömmámorban úszott a nemzet, — szabadságának első le­vegőjét szivta. A szolgaságban sínylődő nép öntudatra ébredt: le­tépte rabbilincsét és ment a hóditó nemzet mindig előre, diadalt dia­dalra aratva, — miglen ott, a vé­gen, kiesett kezéből a zászló és az egész szabadság szappanbuborékká vált, — hogy felváltsa a legtelje­sebb, a legundokabb szolgaság. De azért 1848-at nem lehetett ki­törölni Magyarország történetéből. Alkotásai örök életűek. A nemzet méltóan viselte szolgaságát és várta a szabadság hajnalának pirkadását. És ez a hajnal derengett: — ott, messze, a láthatár alján, mindjobban reánk vetve a szabadság éltető su­garait Tart ez a derengés még ma is. Amit 1848-ban egy nap alatt, március idusán el tudtunk érni, azt hosszú évtizedek csendes küzdelme sem tudta meghozni. 1867. óta, folyton szabadságban éve, folyhatunk szakadatlan harcot a szabadságért. Ma, csaknem har­minc esztendős harc után, nem mer­jük magunknak bevallani, hogy meg tudjuk valósítani 1848. három szent eszméjét:­­ a szabadságot, egyen­lőséget és testvériséget. Ezen szent eszmék megvalósulása együtt jár. Amint az egyik testet ölt, önként megvalósul a többi is. Szabadság ! Akkor leszünk szaba­dok, amikor kiépül a teljesen füg­getlen nemzeti Magyarország. Amíg bennünket bármi kapcsolat egy kül­­államhoz fűz, addig vazallusok vagyunk.­­ Amíg Magyarország­nak úgy nemzeti, mint politikai, vagy gazdasági érdeke Ausztriának van alávetve, addig mi csak szol­gaságról beszélhetünk és nem sza­badságról. Meg kell teremtenünk az önálló Magyarországot. Az érdeke­ket akként kell az életben össze­egyeztetni, hogy azoknak végső célja mindenkor­­ a szabad Ma­gyarország legyen. Egyenlőség ! Ezzel sem igen di­csekedhetik szegény hazánk. Ha valahol, úgy talán a független bíró­ságnál dicsekedhetünk a honpolgá­rok egyenlőségével. De sem társa­dalmi, sem politikai életünk ma úgy átalakítva nincs, hogy egyenlőség­ről szólhatnánk. Születési előjog még a törvényhozásban is érvénye­sül. Munkástársaink ma is nélkülö­zik alkotmányos jogainkat. A társa­dalom pedig egész mivoltában hódol a tőkének és a rangelőkelőségnek. A teherviselés megoszlása a legkiál­­tóbban ellenkezik a honpolgárok egyenlőségével, de sőt még bírás­kodási perrendtartásunk is ismer különbséget polgár és polgár között. Testvériség 1 E jelszóval a magyar csak fölfelé kérkedik. Amint rang­ján aluliról van szó, ott a legna­gyobb arisztokrata a magyar nem­zet. Nem vagyunk testvérei egymás­nak, de ső­t ellenségei vagyunk ön­magunknak. A testvériességet szülő demokráciát csak szónokoljuk, — de a tetteket a legnagyobb mérték­ben tiporjuk. A hatalom uszályhor­dozása ma még általános jellege a magyarnak. A munka megkülönböz­tetett értéke pedig minden téren érvényesül. E három szent eszméért folyik a harc szakadatlan. — Amit ezekből megvalósítottunk, azok morzsák, mik alig is jöhetnek számba. De nem tekinthetjük vívmányoknak azokat az alkotásokat, amelyeket ezek jegyében megalkottunk. Mert azok oly kis mértékben érvényesül­nek, hogy hatásuk teljesen elvész. De nem lehet csodálni ezen küzde­lem meddőségét. — Magyarországon 1867. óta tisztán a függetlenségi és 48-as párt áll az 1848. eszméin. És ez a párt, amely harminc év óta, mint töredéke az országgyűlésnek, folytonos harcot folytatott a már­ciusi eszmékért, méltán megérde­melte küzdelmért a magyar nemzet háláját. A 67-es alapon álló pártok már politikai hitvallásukból kifolyólag sem küzdhettek a szabad Magyar­­országért. És mivel föladták­­a sza­badságot, csak üres jelszó maradt az egyenlőség és testvériségért tett minden kijelentésük. A függetlenségi és 48-as párt pedig keletkezésének első percétől küzdött megalkuvást nem ismerőleg a magyar nemzet három szent igéiért. Az idei március hatalmon találta ezt a pártot. Az eddigi tetteiben mindenütt ott találjuk ezen eszmék jellegét. A nagy politikában minden törekvésük a szabad Magyarország kidomborítására irányul, közgazda­­sági téren pedig, ahol szociális mun­kássága talál magának alkotásra teret, — hódít feltartózhatlan erő­vel , — az egyenlőség és testvéri­ség eszméje. A Petőfi-ház, a kaposvári hölgyekhez. Budapest, március 15. A legnagyobb magyar Urai költőnek, Petőfi Sándornak gazdag kézirat- és ereklye­gyűj­teményét évtizedek óta a közönségtől elzárva őrzik. Nemzetünk nem volna rá méltó, hogy magáénak vallja­­ Petőfinek a világirodalom­ban is tüneményes lángelméjét, ha nem gondoskodnék a kincsek méltó őrizéséről. Hozzátok fordulunk, a­kiknek szívét meg­érintette Petőfi költészetének varázsa. Le­gyetek segítségünkre a költő emlékének szentelt Petőfi-ház felépítésében. Emlékezze­tek meg róla magyar férfiak és ifjak, hogy az életében és halálában egyaránt erős, tiszta és férfias nagy költő alakjában ma már az egész művelt világ a szabadság és honszerelem legendás bajnokát tiszteli. Em­lékezzetek meg róla, hogy a magyar föld term­észeti szépségei, a magyar nép hivatott­­sága a béke és a harc műveiben, Petőfi Sándor költészete révén lettek messzi földön ismertekké és szereztek nemzetünknek ba­rátokat és testvéreket még, a tengereken túl is. És főleg hozzátok fordulunk, ti magyar nők ! Emlékezzetek meg róla, hogy Petőfi, a hitvesi és az anyaszeretet lantosa, fölma­gasztalt titeket és hervadhatatlan koszorút font homlokotokra. A költő sírjára nem szórhat virágot kegye­letünk. Emeljünk tehát emlékének búcsujáró helyet a fővárosban. Legyen a Petőfi-ház a szabadság és a ha­zaszeretet kápolnája és nevelő­ iskolája. Le­gyen a ház jelképe a magyar nép hálájának a költő iránt, a­ki a magyar népet vére hul­lásáig oly nagyon szerette. És legyen a ház emléke a gyöngéd hálának, mellyel a ma­gyar nő egy halhatatlan költő hódolatát viszonozza. Herceg Ferenc gróf Apponyi Albert­né, a Petőfi Társaság a Petőfi-muzeum hölgybizott­­elnöke. ságának védőasszonya.

Next