Somogyi Hirlap, 1907. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1907-04-03 / 76. szám

Magyar vezényszó. Kaposvár, április 2. Meglepő hír két szárnyra. Az el­lenőrizhetetlen híradás nem keve­sebbet jelent, mint hogy a király nem ellenzi többé a magyar nemzet ama jogos kívánságának teljesítését, hogy a magyar ezredeknek a ma­gyar vezényszó megadassák. Természetesen minden magyar em­ber hő lélekkel óhajtja, hogy igazat mondjon a bécsi híradás. De még természetesebb, ha a kétkedésnek bizonyos nemével tekintünk a hit felé. Annyi csalódás ért már ben­nünket, annyi reménykedés hiúsult meg, hogy csökkent a hagyományos magyar bizakodásunk is és nem hiszünk a bécsi körök hirtelen Pál­­fordulásában De minden skepticismusnak dacára nem zárkózhatunk el annak a meg­állapításától, hogy nem lehetetlen az, amit a bécsi híradás jelent. Bármennyire is megtanítottak ben­nünket a múltak eseményei, hogy ne bizakodjunk azoknak jóakaratá­ban, akik jogos és törvényes kíván­ságaink ellen hangolják a magyar királyt, — mégis hinnünk kell, ha nem is jóakaratukban, de józan gon­dolkodásukban. Ha osztrák miniszterek és közös tábornokok is azok, kik katonai kér­désekben a király oldala mellett állanak, lehetetlen, hogy az annyi­szor fülökbe harsogott kívánságok fel ne ébresztették légyen gondol­kodási képességüket.­­ És mihelyt tudnak és akarnak gondolkodni ezek a jó urak, akkor a magyar vezény­szó nem lesz tömjénfüst számukra, amelytől őrizkedniük kell. Ha gondolkodni tudnak és akar­nak, át kell látniok, hogy nincsen abban a hadseregre nézve semmi veszély, ha a magyar legénynek magyarul kiáltják a „rechts schau“-t vagy a „niederst. Katonai szem­pontból sem lehet az fontos, hogy rechts schaut kiáltanak-e, csupán csak az lehet fontos, hogy a kato­naság pontosan és figyelmesen csi­nálja meg, amit vezényelnek neki. Azután meg annyi ember között, ha mindjárt osztrákok is azok, le­hetetlen, hogy ne volna egyetlen ember, ki át ne látná azt az igaz­ságot, hogy „Páris megér egy mi­sét.“ Ami magyarra téve annyit jelent, hogy a magyarság áldozat­­készsége, a hadseregért hozott és minden esztendőben újból meg új­ból igénybe vett áldozatai megérik azt, hogy a katonai copfból lenyiszent­­senek egy parányit. Nem valószínű ugyan, de éppen nem lehetetlen, hogy egy álmatlanul eltöltött éjszakán ilyesmin gondol­­­­kodott el egy podagráf osztrák tá­bornok és az sem lehetetlen, hogy reggelre kelve eszébe ötlött, hogy ő kivételesen okosan és logikusan gondolkodott. Sőt még azt sem tart­juk absurdumnak, hogy a gondola­tait közölte a kamerádokkal, akik között, ha nincs is valami nagy becsülete náluk a józan és okos gondolatoknak, talán akadt egy né­hány aki belátta, hogy nem is lesz olyan nagy baj abból, ha teljesül is a rebellis magyarok jogos baja. Ámbár hitetlen korunk nem igen bízik az ilyen csőd .A.ban, mégsem tartjuk teljesen lehetetlennek, hogy a bécsi „illetékes körök­ is átlátták, hogy botorság az egységes magyar vezényszó haszontalan fantomjáért feláldozni a hadsereget. Nem lehe­tetlen tehát, hogy a magyar vezény­szó nemsokára megörvendezteti azt a sok millió embert, mely annak megadását annyi esztendő óta fa­natikus és törhetetlen lelkesedéssel várja. És ha nem is lett meg ez az óhajtott húsvéti ajándékunk, ha a magyar vezényszó iránti kívánság benne él a lelkekben, azt a napi­rendről többé levenni nem lehet. A nemzet azzal az eltökélt elhatáro­zással óhajtja a magyar vezényszót, hogy inkább összeomlani engedi az egész hadseregét, de nyelvéhez való jussáról le nem mond. Egy nemzet óhaja ellen pedig meddő törekvés harcolni. A magyar vezényszónak tehát előbb-utóbb meg kell valósulnia, helyzetben lesz, hogy egy-két nagyfontosságú javaslatot előterjeszthessen. A közigazgatási bíróság hatáskörének ki­­terjesztésénél tudvalevőleg nehézségek me­rültek fel egy-két részletkérdésre nézve. De ezek a nehézségek remélhetőleg mihamarabb eloszlathatók lesznek s így a javaslatot pár hét múlva már valószínűleg a Ház elé ter­jeszthetik. A hatásköri összeütközés dolgá­ban nincs semmi akadály. Egy új állambíró­­ság szervezését önálló törvénybe foglalva terjeszti be a belügyminiszter együttesen az előbb említett javaslattal. A harmadik volna a kúriai bíráskodás meghosszabbítása. Ez a három javaslat lenne az alkotmánybiztosítékok közül az első so­rozat, amely már most tavaszszal a képvise­lőházban tárgyalásra kerülhet. A többi ja­vaslat az őszi ciklusra maradna, s az álta­lános választói jogról szóló javaslat is csak őszszel vétetnék előadói munkálatba, miután a kellő anyag feldolgozása sok időt vesz igénybe A többi tárca köréből szintén már most várhatók előterjesztések. Darányi Ignác föld­­mivelésügyi miniszter a munkásházakról és a cselédrendtartásról szóló javaslatokat ter­jeszti legközelebb elő. Günther Antal igazságügyminiszter pedig a sajtóügy rendezése tárgyában megígért an­kétjét tartja meg pár hét múlva. A kivándor­lás dolgában szintén rövid időn belül meg fogják tartatni az ígért szakértekezletet. POLITIKAI WTAPILAP: XIVfizetőSi Bifify évre 18 korona, fél évre 8 koros^j~­egyedévre ... 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér, dl­­l Tanítóknak : Egész évra 12 korona. — Egyes szám ára 4 fill. Szerkesztőség ée kiadóhivatal: Korona­ utca 1. as. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Nyilttér soronkint 50 fillér. Mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint ........ 40 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja ... 5 korona. A kormány programmja. (A legújabb politikai hírek.) — Telefonjelentés. — A koalíciós pártok holnap, április 3-án, szerdán este hat órakor közös értekezletet tartanak. Ekkor a nem állami tanítók fize­tésrendezéséről szóló törvényjavaslatot tár­gyalják, amelyet a képviselőházban a nem­zetiségiek meg fognak obstruálni. — Iskolai javaslat elintézése után Andrássy Gyula gróf belügyminiszter valószínűleg már abban a A kivándorlás Somogyban. Szomorú adatok. A legszomorubb témák egyike, amidőn [a Magyarországi kivándorlással kell foglal­­kozni. Ahelyett, hogy örömmel jelenthetnénk, hogy a kivándorlás szünőfélben van, az fo­kozatosan nagyobb arányokat ölt, évről-évre tömegesen veszik az ország lakói kezükbe a vándorbotot, hogy szerencsét próbáljanak abban a tévesen tejjel-mézzel folyó Kánaán­nak hirdetett világrészben. A kivándorlást hivatásosan azzal foglalkozó egyének, ügynökök készítik elő. Mézes-má­­zos ígéretekkel csábítják a tudatlan népet, hogy a másik világrészbe hajózzon át, ahol a munkabér nagyobb s ahol a keresményből még félre is tehet. A földműves nép persze lépre megy, pénzzé teszi mindenét, hogy megválthassa hajójegyét és némi garasa a partraszállás alkalmával is legyen. Az a munkás ember, az ő hiszékenységével nem tudja felfogni azt, hogy a kivándorlási ügynökök minden ember után nagy províziót vágnak zsebre, lassan kint az ő révükön meggazdagodnak, m­íg a kivándorló tönkremegy. Újabban a kivándorlás már Románia felé is nagy arányokban emelkedik, ahol állító-

Next