Somogyi Hirlap, 1907. május (4. évfolyam, 100-122. szám)

1907-05-01 / 100. szám

. 63. Vármegyei tulajdonalap 1906. évi szá­madása. 64. Hács telepitvénynek önálló kisközséggé alakulása. 65. Kostyák György őrtilosi lakos felebbe­­zése a birói tisztről való lemondását eluta­sító alispáni határozat ellen. 66. Szentgáloskér község határozata a községi különböző alapok egyesítése tár­gyában. 67. Magyarujfalu község vadászati jogá­nak bérbeadása. 68. Kaposvár város és több község hatá­rozata az anyakönyvi kivonati dijak tár­gyában. 69. Gyermekmenhely-alap 1906. évi szá­madása. 70. Basal községnek a képviselő-testületi jegyzőkönyvek hitelesítése tárgyában hozott határozata elleni felebbezés. 71. Andocs község határozata a vasúti állomáshoz vezető út költségei tárgyában. 72. Nemeskisfalud és Szenyér községek határozatai tűzoltóalap felhasználásáról. 73. Erdészeti alap 1906. évi számadása. (Folyt köv.) Két fortélyos pap. Kalandos próbaszónoklatok. Egy ellesett beszéd viszontagságai. Egy vidéki magyar városban­­ lelkész­­választásra készülődtek a hívek. Hagyomá­nyos szokás szerint az egyházközség kellő tisztességgel meghívta azokat, akik közül a legjobbat, a legékesebben szólót, azután meg­felelő bölcsességgel megválasztják az erre hivatott férfiak. A múlt hét szombatján érkezett meg az a két lelkészjelölt, akiknek híre messze vidék­ről is elterjedt a papválasztó városra. Ezek ketten voltak a legkomolyabb aspiránsok. Egy szállóban béreltek szobát, amit nem kell a véletlen számlájára írni, mert a kis városkában csak ez az egy valamirevaló fo­gadó van. Másnapra volt kitűzve a nevezetes próba­szónoklat. A két lelkész sietve megvacsorá­zott, azután szobájukba vonultak, hogy a gondosan megírt prédikáción még egy utol­sót simítsanak. Egyszerre csak hallja az egyik lelkész, amint kollégája a szobában föl-alá sétálva, hangosan szavalja a prédikációját. Amiből kiderül, hogy a két pap szobája egymás tő­­szomszédságában volt. Az egyik lelkész, aki­nek megkülönböztetésül a szőke jelzőt ad­hatjuk, érces hangon olvasta a beszédét, majd ismét elölről kezdte, fejből próbálta s amikor néhány bukdácsolással befejezte, megint fölolvasta magának a gyönyörű pasz­­szusokat. A másik pap pedig, akit a barna jelzővel ruháztunk föl, fülhegyezve hallgatta a pompás szónoklatot. — Ez már beszéd! — Így morfondált magában és ceruzát, papirost vett elő, hogy buzgón följegyezze a szebbnél-szebb monda­tokat. Közben majd kibújt örömében a bő­réből arra a­­gondolatra, hogyan fogja ő holnap lefőzni vetélytársát. Éjfélkor lefeküdt a szőke pap, ellenben a barna buzgón nekifeküdt a lejegyzett prédi­káció betanulásának. Jól fogott a memóriája, hajnali két órakor már úgy fújta a szőke pap beszédét, mint a parancsolat. Vasárnap délelőtt zsúfolásig megtelt a templom. A barna lelkész volt az első szó­nok,­­ amit ő már előző napon tudott. Fölment a szószékre és ropogós, zamatos magyarsággal harsogta el a szőke pap gyö­nyörű beszédét. — El vagyok veszve — sóhajtott a másik és alig győzte törülni a verejtéket sápadt homlokáról. De most ő rajta a sor. Mitévő legyen ? Istenhez fohászkodott, segítse meg ebben a nehéz órában. És Isten meghallgatta őt. A szőke pap bátor léptekkel, a győzelem biz­tos tudatától sugárzó arccal foglalta el helyét a szószéken és imigyen szólott: — Kedvelt híveim és atyámfiai! Beszédet mondani minden jóravaló pap tud, külön­ben hajítófát sem ér. Ne várjatok tehát tő­lem beszédet, higyjétek el, hogy én is szépen tudom hirdetni az Ur igéit. De be akarom nektek bizonyítani, hogy másmilyen képes­ségeim is vannak. Hallottátok az imént fő­tisztelendő testvérem beszédét ? Nos, hát én azt szó szerint újra elmondom, egyszeri hal­lás után. És a hívők nagy bámulatára, szószerint elmondotta a beszédet, — a saját beszédét. Meg is választották, mondván: — Már bizony ilyen pap nem terem min­den bokorban. Olyan esze van, hogy világ csudájára lehetne mutogatni. látták, hogy a golyó a jobb halánté­kon át az agyba fúródott. Sebesülése halálos. A rendőrség megállapította, hogy az illető nem a saját nevét írta a beje­lentő lapra. A halálra szánt embert Kolin Sámuelnek hívják, 60 éves te­kintélyes szigetvári gabonakereskedő. Egy levelet hagyott hátra sógorának, Schützer Jakab székesfehérvári szap­pangyárosnak, aki igazolta is az ön­gyilkos személyazonosságát. A szeren­csétlen ember a börze áldozata. Vi­rágzó terménykereskedést tartott s egész Dunántúl előkelő nevet vívott ki magának a kereskedővilágban. Ritka szorgalma és föltétlen becsületessége által szeretet és tisztelet vette őt körül. Az utóbbi időben azonban nagyobb üzleti vállalatai balul ütöttek ki. Hogy helyrehozza megrendült vagyoni hely­zetét, börzei spekulációba fogott. Előbb feléje fordult a szerencse,­ de később mindenét elvesztette. A vagyoni rom­lását nem tudta elviselni s a halálba menekült. Szombaton reggel távozott el hazul­ról azzal a szándékkal, hogy Deve­­cserbe utazik szüleinek sírját meglá­togatni. Hozzátartozói nem is gyaní­tották, hogy milyen sötét gondolatok­kal foglalkozik. Útját Székesfehérvá­rott megszakította s itt leszámolt az élettel. — Nem bírom elviselni tovább a szenvedést, — írja hátrahagyott leve­lében — bocsássatok meg nekem . . . Végzetes tettéről hozzátartozóit táv­iratban értesítették. „S O M O G Y 1 H I R L A P* Öngyilkos terménykereskedő. Megölte magát, mert tönkrement. Szigetvár szenzációja. Az este egy éltes úriember bérelt szobát a székesfehérvári Fekete-sas szállóban. A bejelentő lapra Lőwy Bernát veszprémi kereskedő nevét írta. A szálló személyzetének meghagyta, hogy reggel 8 órakor költsék fel, mert el akar utazni. Reggel a pincér hasz­talan zörgetett az idegen szobája ajta­ján, nem kapott feleletet. Erre értesí­tették a rendőrséget, ahonnan Simon Sándor rendőrkapitány, Molnár József dr kerületi orvossal a szállóba ment. Az ajtót felfeszítették és beléptek a szobába, ahol az idegent ágyban fekve vérében találták. Halántékából még szivárgott a vér, kezében egy hatlö­vetű revolvert szorongatott. A boldog­talan ember kevéssel előbb lőhette magát főbe, de a lövés zaját a szálló személyzete nem hallotta meg. A golyó nem okozta rögtön halálát. Molnár dr az eszméletlen ember sebét bekötötte s beszállittatta a mentőkkel a Szent I György kórházba. Az orvosok konsta­ HÍREK. Május elsejére. I. De kitűnő kedvem volt, Pedig nem is iszom alkoholt, Hogyha szavazati jogom lesz, Akkor bizony még százszor jobb kedvem lesz. II. Nem járok a templom mellett, Hiszen ott csak énekelnek, De nekem van réges régen kívánságom, Én a titkos választói jogot várom. III. A hazátlan bitangokat szeretem, Az ő sorsuk fekszik az én szivemen, Ne haragudj hát szép rózsám sokáig, Csak a választói jog kivívásáig. 1807 május 1. A házfalak bepiszkitása. Panasz tárgyává tettük, hogy a háztulaj­donosok nem gondoskodnak, házaik megfe­lelő kicsinosításáról. Amíg ezen takarékos­ság a háziurak nagy adóterheire való tekin­tettel még magyarázhat, azt már nem lehet említés nélkül hagyni, hogy a mi rakoncát- Fedezzük szükségleteinket ékszerek, órák, optikai cikkek A china­ ezü­st és Gramophonokban Somogyvármegye legelső, legrégibb és legnagyobb ékszerész, órás és látszerész üzletében 1135 59-100 GOSTEIN MÓRNÁL KAPOSVÁROTT, KORONA-UTCA 4. SZ. hol mindenféle ékszer- és órajavítások elvállaltalak, valamint uj tárgyak rajz szerint készíttetnek.­­

Next