Somogyi Hirlap, 1907. május (4. évfolyam, 100-122. szám)

1907-05-01 / 100. szám

. 63. Vármegyei tulajdonalap 1906. évi számadása. 64. Hács telepitvénynek önálló kisközséggé alakulása. 65. Kostyák György őrtilosi lakos felebbezése a birói tisztről való lemondását elutasító alispáni határozat ellen. 66. Szentgáloskér község határozata a községi különböző alapok egyesítése tárgyában. 67. Magyarujfalu község vadászati jogának bérbeadása. 68. Kaposvár város és több község határozata az anyakönyvi kivonati dijak tárgyában. 69. Gyermekmenhely-alap 1906. évi számadása. 70. Basal községnek a képviselő-testületi jegyzőkönyvek hitelesítése tárgyában hozott határozata elleni felebbezés. 71. Andocs község határozata a vasúti állomáshoz vezető út költségei tárgyában. 72. Nemeskisfalud és Szenyér községek határozatai tűzoltóalap felhasználásáról. 73. Erdészeti alap 1906. évi számadása. (Folyt köv.) Két fortélyos pap. Kalandos próbaszónoklatok. Egy ellesett beszéd viszontagságai. Egy vidéki magyar városban lelkészválasztásra készülődtek a hívek. Hagyományos szokás szerint az egyházközség kellő tisztességgel meghívta azokat, akik közül a legjobbat, a legékesebben szólót, azután megfelelő bölcsességgel megválasztják az erre hivatott férfiak. A múlt hét szombatján érkezett meg az a két lelkészjelölt, akiknek híre messze vidékről is elterjedt a papválasztó városra. Ezek ketten voltak a legkomolyabb aspiránsok. Egy szállóban béreltek szobát, amit nem kell a véletlen számlájára írni, mert a kis városkában csak ez az egy valamirevaló fogadó van. Másnapra volt kitűzve a nevezetes próbaszónoklat. A két lelkész sietve megvacsorázott, azután szobájukba vonultak, hogy a gondosan megírt prédikáción még egy utolsót simítsanak. Egyszerre csak hallja az egyik lelkész, amint kollégája a szobában föl-alá sétálva, hangosan szavalja a prédikációját. Amiből kiderül, hogy a két pap szobája egymás tőszomszédságában volt. Az egyik lelkész, akinek megkülönböztetésül a szőke jelzőt adhatjuk, érces hangon olvasta a beszédét, majd ismét elölről kezdte, fejből próbálta s amikor néhány bukdácsolással befejezte, megint fölolvasta magának a gyönyörű paszszusokat. A másik pap pedig, akit a barna jelzővel ruháztunk föl, fülhegyezve hallgatta a pompás szónoklatot. — Ez már beszéd! — Így morfondált magában és ceruzát, papirost vett elő, hogy buzgón följegyezze a szebbnél-szebb mondatokat. Közben majd kibújt örömében a bőréből arra agondolatra, hogyan fogja ő holnap lefőzni vetélytársát. Éjfélkor lefeküdt a szőke pap, ellenben a barna buzgón nekifeküdt a lejegyzett prédikáció betanulásának. Jól fogott a memóriája, hajnali két órakor már úgy fújta a szőke pap beszédét, mint a parancsolat. Vasárnap délelőtt zsúfolásig megtelt a templom. A barna lelkész volt az első szónok, amit ő már előző napon tudott. Fölment a szószékre és ropogós, zamatos magyarsággal harsogta el a szőke pap gyönyörű beszédét. — El vagyok veszve — sóhajtott a másik és alig győzte törülni a verejtéket sápadt homlokáról. De most ő rajta a sor. Mitévő legyen ? Istenhez fohászkodott, segítse meg ebben a nehéz órában. És Isten meghallgatta őt. A szőke pap bátor léptekkel, a győzelem biztos tudatától sugárzó arccal foglalta el helyét a szószéken és imigyen szólott: — Kedvelt híveim és atyámfiai! Beszédet mondani minden jóravaló pap tud, különben hajítófát sem ér. Ne várjatok tehát tőlem beszédet, higyjétek el, hogy én is szépen tudom hirdetni az Ur igéit. De be akarom nektek bizonyítani, hogy másmilyen képességeim is vannak. Hallottátok az imént főtisztelendő testvérem beszédét ? Nos, hát én azt szó szerint újra elmondom, egyszeri hallás után. És a hívők nagy bámulatára, szószerint elmondotta a beszédet, — a saját beszédét. Meg is választották, mondván: — Már bizony ilyen pap nem terem minden bokorban. Olyan esze van, hogy világ csudájára lehetne mutogatni. látták, hogy a golyó a jobb halántékon át az agyba fúródott. Sebesülése halálos. A rendőrség megállapította, hogy az illető nem a saját nevét írta a bejelentő lapra. A halálra szánt embert Kolin Sámuelnek hívják, 60 éves tekintélyes szigetvári gabonakereskedő. Egy levelet hagyott hátra sógorának, Schützer Jakab székesfehérvári szappangyárosnak, aki igazolta is az öngyilkos személyazonosságát. A szerencsétlen ember a börze áldozata. Virágzó terménykereskedést tartott s egész Dunántúl előkelő nevet vívott ki magának a kereskedővilágban. Ritka szorgalma és föltétlen becsületessége által szeretet és tisztelet vette őt körül. Az utóbbi időben azonban nagyobb üzleti vállalatai balul ütöttek ki. Hogy helyrehozza megrendült vagyoni helyzetét, börzei spekulációba fogott. Előbb feléje fordult a szerencse, de később mindenét elvesztette. A vagyoni romlását nem tudta elviselni s a halálba menekült. Szombaton reggel távozott el hazulról azzal a szándékkal, hogy Devecserbe utazik szüleinek sírját meglátogatni. Hozzátartozói nem is gyanították, hogy milyen sötét gondolatokkal foglalkozik. Útját Székesfehérvárott megszakította s itt leszámolt az élettel. — Nem bírom elviselni tovább a szenvedést, — írja hátrahagyott levelében — bocsássatok meg nekem . . . Végzetes tettéről hozzátartozóit táviratban értesítették. „S O M O G Y 1 H I R L A P* Öngyilkos terménykereskedő. Megölte magát, mert tönkrement. Szigetvár szenzációja. Az este egy éltes úriember bérelt szobát a székesfehérvári Fekete-sas szállóban. A bejelentő lapra Lőwy Bernát veszprémi kereskedő nevét írta. A szálló személyzetének meghagyta, hogy reggel 8 órakor költsék fel, mert el akar utazni. Reggel a pincér hasztalan zörgetett az idegen szobája ajtaján, nem kapott feleletet. Erre értesítették a rendőrséget, ahonnan Simon Sándor rendőrkapitány, Molnár József dr kerületi orvossal a szállóba ment. Az ajtót felfeszítették és beléptek a szobába, ahol az idegent ágyban fekve vérében találták. Halántékából még szivárgott a vér, kezében egy hatlövetű revolvert szorongatott. A boldogtalan ember kevéssel előbb lőhette magát főbe, de a lövés zaját a szálló személyzete nem hallotta meg. A golyó nem okozta rögtön halálát. Molnár dr az eszméletlen ember sebét bekötötte s beszállittatta a mentőkkel a Szent I György kórházba. Az orvosok konsta HÍREK. Május elsejére. I. De kitűnő kedvem volt, Pedig nem is iszom alkoholt, Hogyha szavazati jogom lesz, Akkor bizony még százszor jobb kedvem lesz. II. Nem járok a templom mellett, Hiszen ott csak énekelnek, De nekem van réges régen kívánságom, Én a titkos választói jogot várom. III. A hazátlan bitangokat szeretem, Az ő sorsuk fekszik az én szivemen, Ne haragudj hát szép rózsám sokáig, Csak a választói jog kivívásáig. 1807 május 1. A házfalak bepiszkitása. Panasz tárgyává tettük, hogy a háztulajdonosok nem gondoskodnak, házaik megfelelő kicsinosításáról. Amíg ezen takarékosság a háziurak nagy adóterheire való tekintettel még magyarázhat, azt már nem lehet említés nélkül hagyni, hogy a mi rakoncát- Fedezzük szükségleteinket ékszerek, órák, optikai cikkek A china ezüst és Gramophonokban Somogyvármegye legelső, legrégibb és legnagyobb ékszerész, órás és látszerész üzletében 1135 59-100 GOSTEIN MÓRNÁL KAPOSVÁROTT, KORONA-UTCA 4. SZ. hol mindenféle ékszer- és órajavítások elvállaltalak, valamint uj tárgyak rajz szerint készíttetnek.