Somogyi Hirlap, 1907. június (4. évfolyam, 123-147. szám)
1907-06-01 / 123. szám
Előfizetési Egy évre 18 korona, fél évre 4 korona, negyedévre 1 14 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér. pl]! Tanítóknak: Ega az évra 12 korona. — Egyan aiim ára 4 fill. Szerkesszőség és kiadóhivatal: Kosona utca 7. sz. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Nyílttér soronkint ... . . 60 fillér Mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint......................................................... 40 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja . . 5 korona. Nem lesz általános sztrájk.. 11 komoly munkásság győzelme. A komoly megfontoltság, a becsületes munka tisztelete győzött a gyűlölet, a dac sugatta könnyelmű elhamarkodottságon és visszarántotta kenyértörő katasztrófájától a kaposvári munkásságot, amelyet már több mint egy év óta tiporja, nyomja az áldatlan bérharc. És ennek a bérharcnak a nyomában hej, mély barázdát vág a szükség, a nyomor... Ős erőtől duzzadó erős, izmos munkáskezek keresztbe téve várják a megoldást, a munkás és munkaadó közötti békét, amelynek nyomában ott fakad a keresetforrás, a munka, a dolog, amelyet nem pótolhat gyűlölet, dac, erőszak . . . Főleg az utóbbi: a terror. Amelynél rendesen az ártatlan, a harctól távol álló lesz az áldozat. Mint az általános sztrájknál Kaposvárott az építőmunkások állanak harcban munkaadóikkal. Ha ezt hallgatom meg, ennek van igaza, ha azt, annak. Bajos ezt így laikusnak megállapítani. Szakembernek is, ha elfogultság, gyűlölet vet fényt, vagy árnyat. Ezért dúl már egy hó óta az áldástalan kenyérharc, amelynél csak a munkás családtagjainak zúgolódása tör elő. Rettegés a bizonytalan jövőért. Még alig tettek kísérletet a közeledéshez. Egyik oldalról sem. A kicsinyes dac, a merev önfejűség vont kínai falat közibük. És tegnap közbeakarta magát vetni a munkásság egy része. A könnyen hevülők, temperamentumosok, a holnappal nem törődő fiatalok, akik minden előcsatározás nélkül rohammal akartak bevenni mindent. Általános sztrájkot szerettek volna szítani, az utolsó, a borzasztó fegyverhez nyúlni, amely szétrombol támadót, támadottat . . . Miért ? Ki ellen ? Hát mit vétett a sztrájkoló építőmunkások érdeke ellen a lateiner, a kereskedő, a nyomdász, a mészáros, a pék és az egész város közönsége, amely talán rokonszenvezik is a munkások mozgalmával ? És higgyék el, az általános sztrájkkal vajmi keveset segítettek volna az egész bérharcon, legfeljebb a várost állították volna kiszámíthatlan katasztrófa elé és a közönséget s ezáltal természetesen magukat is érzékeny nyomással illették volna. Kalapot emelünk Kaposvár megfontolt, komoly munkássága előtt, amely belátta az általános sztrájk időszerűtlenségét, jogtalanságát és célszerűtlenségét és meggátolta azt. És amikor elismeréssel adózunk a munkásság komoly vezetőinek, óhajtjuk, hogy vajha valamelyes formát találnának, amellyel megszüntetnék a Kaposvárott dúló bérharcot, amely kerékkötője városunk fejlődésének, és megnyitnák a munka zsilipét, ezzel elejét vennék a fenyegető rémként mutatkozó munkásnyomornak. Németh István polgármester pedig, aki nem egyszer oldotta már meg sikeresen a munkásügyeket, lépjen sorompóba és teremtse meg városunkban a munkásbékét, amelyet egyaránt óhajt már munkaadó és munkás. Itt a tizenkettedik óra, nem várhatunk tovább ! Városi közgyűlés. A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Kaposvár, május 31. Űrnapot megelőzőleg egy kis tereferére gyűltek össze a közgondoktól roskadozó atyái e poros városnak. Mert mondjuk meg őszintén nem is volt egyéb egy kis kedélyes tereferélésnél ez a rendkívüli közgyűlés, amely elé pedig tizenhét pontból álló tárgysorozatot szignált Németh István polgármes■ tér és hű szárnysegéde Siposs Géza városi főjegyző.f. Igaz ugyan, hogy a vitapadra került társak minden iránytvetettség után is úgy oldottak meg, ahogy a tekintetes tanács jónak látta, de mert illő egy kis parlamentesdit játszani, hát kitűzték a rendkívüli városi közgyűlést. A tárgysorozat lemorzsolását azzal kezdték, hogy határnapot tűztek ki a polgári iskola átvételére. A második tételnél egy kis zivatar mutatkozott. A mezőgazdasági áruk és terményértékesítési szövetkezet kért némi kövezetvámmentességet, amelyet a tanács húsz évre javasolt megadni. Ez ellen keltek ki vehemensül. Nem, nem ! Rövidebben, hosszabbban érveltek Weisel Samu, Kemény Samu, Marton Gyula, Hirschmann Mór, dr Rusa Ernő, Kószián Emil és Löwentritt Ödön. Ez az egy óráig tartott tereferének az lett a vége, hogy elfogadták a tanács javaslatát, azzal a változtatással azonban, hogy a kövezetvámmentességet húsz év helyett csak öt évre adták meg. Aztán felolvasták az özv. Kohn Ignácné nyilatkozatát, amely szerint a megyeház melletti köz kiszélesítéséhez szükséges egérfarknyi ingatlant ötezer koronáért hajlandó volna átengedni. — Nem kell, majd kisajátítják! Az üzletvezetőség felállítása tárgyában előterjesztést tett a polgármester, hogy jó volna újból felírni. Ezt nem tartja elégnek Kovács József városi ügyész, hanem azt indítványozza, hogy ez ügyben egy monstre küldöttség keresse fel minél sürgősebben a minisztert. Kovács József indítványát általános helyesléssel fogadták. Tudomásul vették a vasúti táp- és nevelőintézetétől a két árok közötti területig levezető csatorna építésére helyhatósági engedély kiadásáról szóló jelentést, az állami borital és húsfogyasztási adónak a város által leendő további megváltása tárgyábani javaslatot. Teljesítették Hirschmann Mór kérelmét, amelyben a jégszállítási szerződés meghoszszabbítását kérte. Megengedték, hogy a sétatéri kioszknak csúfolt tebernában még ez évben ital méressék. A Meggyes telken levő sörpincét és sörgyárra mintegy 800 négyszögöl területet díjtalanul engedtek át Krausz Mórnak — 15 évre. Sok hozzászólás után kimondották, hogy a Donner város utcáit nem locsolják. Az óriási pótadót azonban úgy fizetik szegény donnervárosiak, mintha a főutcán laknának. Több apró-cseprő ügy ledarálása után fél hatkor befejezték a rendkívüli közgyűlést.