Somogyi Hirlap, 1907. július (4. évfolyam, 148-173. szám)
1907-07-02 / 148. szám
18. szám. Kaposvár, Kedd, 1907 július 2. IV.évfolyam. E16fi«té*i ‘;f.S?., /kot^m?ri ne“TedéTfe dl : Tanítóknak : Eta»» évra 12 korona. — Ejyoo damara « fl!í. Szerkesztéséhől kiadóhivatal: Korona-utca Y. s*. Felelős szerkesztő: MIKLÓS ATTLA távollétében a szerkesztésért felelős Dr. VÉNISS KÁROLY. Nyilttér soronkint ... . • 50 fillér Mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint.........................................................40 fillér Eljegy*©»* és esketési értesítések dija . • 6 korona. Morbus hungaricus. Kaposvár, július 1. Nevezzük nevén a gyereket: széthúzó, társadalmi egyenetlenség az,an mint valami évszázados kórság, itik a magyar nemzet testén. A lentött fellángolások tüzét egy k tőre lelohasztja, a nagy ívben rerlő politikai és társadalmi akcióknak egyként szegi útját ez a speciál magyar betegség, ami belélegzetten a hazai tüdőkbe, már jó ezr megfertőzi a csírázó életerőket. A nagy, legendás idők kizárólagosan csak a történelem lapjain élnek, a tisztánlátás horizontján általszűrődő históriai ragyogások, mire hozzánk érnek, hatalmas versenytársra lelnek abban a sivár közönyösségben, melyy el fogadunk minden életrevaló A'- ' s amivel, mint valami oktalan vessfoggal, már előzetesen leszögtek miniden -energiát, nehogya sablontól elütően valamikép erősebb életet vehessenek. Azért olyan éezetesebb momentumok nélküli társaséletünk, sivár, színek nélküli, hasonlatosan a politikai viszonyokhoz, miket — sajna — folyton folyvást csak közjogi viták absorbeálnak. Az élet rohamos iramban halad. Nap-nap után lendít egyet rajta a technika. És ezzel a fokozatos fejlődéssel szemben, a szükségletek is aránytalanul megnövekednek. A pénz értéke megsokszorosodik, az arany csengése egyre mámorosabb muzsikával szolgál a füleknek. Az igények is egyre többet és többet követelőbbek lesznek, hogy a józanul és okosan élni tudó ember föltétlenül kell, hogy művésze legyen az életnek. És mikor idevezetnek az ipari és kereskedelmi alakulások, teljesen elszigetelt, a maga erejére hagyott az ember. A társadalmi széjjeltagoltság, kíméletlenül éles megkülönböztetéssel sorozza kategóriákba az egyedet, ma valósággal dühöng. A ragyogó, az élet oly vékony számmal adott örömeinek élvezésével eltelt nagy városban épp ugyanaint az idilli nyugalomra kárhozott apróbb helyeken. Társadalmi úton való megcsinálása valamely ideának, ma tisztán lehetetlen. Olyan kicsinyes indulatok mozgatják a lelkeket, annyira elmerülnek azokon a zavaros vizeken, mikre az anyagiakkal való megküzdés sodorja az embert, hogy teljesen ki van zárva annak a lehetősége, hogy eredménynyel járjon valameg erőteljesebb mozgalom, ha mozgalom alatt ezúttal nem négy-öt árva gyerek fölruházását vagy jótékonycélú piknik rendezését értjük. Minden vonalon, minden erejét kiadva dühöng a morbus hungaricus. Pedig aligha volt még alkalmasabb idő nagyobb szabású társadalmi akció keresztülvitelére, mint a mai. Kormánypolcon a magyarság érdekeinek igaz, őszinte szószólói ülnek; a hathatós támogatás azoknak kezeibe van letéve, kik a lelkükből felszakadt ideálokat valami lekicsinylő sarkazmussal dehogy is tárgyalják le. A régi idők már elviharzottak, a nemzeti demokrácia jegyében ült be a parlamenti piros bársonyszékekbe a Wekerle-kabinet. — Belát .; rég: i:~J ~:› mtjkM engedni erejéből. Államiságunk renaissances, a negyvennyolcas szabadságharc minden erejét a nagy társadalmi elhatározásokból szívta. Ma is égető szükség lenne például valami olyasféle akcióra, hogy pusztuljon erről a földről minden idegen ; legfőkép az ellenséges tájakról portált az az idegen portéka, mi a magyar ipart és kereskedelmet rövidíti meg. De hát lehet-e ma egy újabb védegyletről beszélni, ma, mikor teljességében erőre kapott újból a morbus hungaricus. Pár szó a homlokról. Adj szállást a tótnak, kiver a házadból. Ez egy régi közmondás, de hát jelen esetben akképpen módosíthatjuk, hogy adj szállást a horvátnak. Ez a közmondás kezdett igazolódni a nem rég megkezdett obstrukció folyamán. Az a nemzet, akit úgyszólván mi tettünk azzá, ami most, az a nemzet, amely ezelőtt pár évtizeddel nem bírva az osztrák kényszeruralmat, hozzánk szegődött, hogy mellettünk, de ellenünk küzdjön, most megfordítja köpenyegét és azt mondja: mellettük, de ellenünk. Régóta ül a magyaron az átok, mert másnak nem lehet tulajdonítani, hogy keblére ölel olyanokat, akik hálájuk helyett fogaikat vicsorítják ellenünk és tőröket rejtegetnek bocskoraikban. Nagyon szomorú egy körülmény, de már erről nem lehet tenni. Hiába hirdetünk eső után köpönyeg féle tanokat, már nem lehet tenni semmit. Hiába mondjuk azt, hogy ki kell annak a nemzetnek ismerni még a legutolsó porcikáját is, akivel mi testvércsókkal egyesülni akarunk. Hiába mondjuk, hogy nem kell belemenni olyan dolgokba, amit előbb okosan meg nem fontolunk. Hja, de kutyából nem lesz szalonna. Ha a horvátok, látva hiábavaló öklendezéseiket, ismét bűnbánó szemforgatással visszatérnek hozzánk, a kormány, a miniszterek ismét csak keblükre ölelik a jó horvátokat, akik csak rakoncátlan gyerek módra megbántották a papát, de már bocsánatot kértek. Ez így volt, és ez így lesz, míg valaki olyan nem kerül nagyjaink közé, aki megváltoztatja az egész irányt olyformán, hogy az a mi javunkra, nem pedig más hizlalására irányuljon. Mit csináltak a horvátok ? Szövetkeztek Bécscsel, ellenünk fordultak, a Házat agyontupilózták obstrukciójukkal, a vége pedig az lett, hogy mikor legszentebb jogainkat támadták, az új szövetséges nem törődött velük, és kormányuk megbukott. Makár aztán új bánt kaptak, meglepték az egész országot és bámulatba ejtették a Házat. Visszavonták minden piszkosságukat és visszaszívták indítványaikat. Leültek egy sarokba, meghunyászkodva, bűnbánóan. Amit mondanak helyben hagyják, amit tesznek hozzájárulnak, szóval érdemesek akarnak lenni az új szeretetre! Most hallgatnak. Hogy meddig, az Isten tudja. Hallgatnak, mert nem tudják, hogy milyen lesz a kormány intézkedése arra nézve, hogy pimaszkodásaikért elvegyék méltó jutalmukat. Most kell a kormánynak ügyelni! Hozzon olyan határozatokat a horvátokra nézve, hogy soha többet ne avatkozhassanak azokba, amiket édes hazánk érdeke követel. Olyan háborút kell ellenük indítani, melyet nem a párt, vagy személyeskedés, hanem a nemzeti érdek és állami ügyek követelnek. Eziránt a küzdelem iránt pedig érdeklődni kell mindenkinek, mert csak a kormány ellenőrzése mellett lehet elérnünk, hogy a diadal nemzetünk javára dőlhessen el. ákyras. Az elhagyott gyermekek érdekében. A pécsi m. kir. gyermekmenhely gondnoksága átiratban kérte fel városunk polgármesterét, hogy ügyeljen fel arra, hogy az anyakönyvvezetői hivatal a született, de elhagyott, vagy más kézbe adott gyermekekről tegyen minél gyakrabban jelentést, hogy az arra szorultak állami kezelés alá vétessenek. Ezt nagyon helyes dolognak tartjuk, hogy így akarják ellenőrizni az elhagyott csecsemőket, mert csak akkor valósíthatják meg azt a magasztos célt és csak akkor tudja hivatását betölteni az állami gyermekmenhely megfelelve