Somogyi Hirlap, 1907. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)

1907-09-01 / 199. szám

Legyen világosság! (Ezt a cikket, amellyel nem értünk bár mindenben egyet, le­közöljük annak igazolásaképen, hogy lapunknál nem befolyásol­juk rendes munkatársaink véle­ménynyilvánítását. Szerk.) A hosszú politikai harcokba belefáradt nemzet osztatlan örömmel fogadta a békét s bár ez kézzelfogható, pozitív eredményt nem tudott fölmutatni, azon tény, hogy a nagy nemzeti küzdelem vezérei bízattak meg a kormányalakítással, némi erkölcsi elégté­telül szolgált. Azzal mindenki tisztában volt, amit a ko­alíció összes lapjai is egyhangúlag hirdettek, hogy ez a béke voltaképen csak fegyverszü­net; rövid átmeneti idő, amely alatt nemzet és király kölcsönösen megadják egymásnak azt, amire nézve a béke pontozataiban köte­lezettséget vállaltak. Másfél év múlott el azóta. A nemzet ka­rikacsapásra megadott mindent. Van már Bécsnek: pénze, katonája, puskája és ágyúja. Mi csak a kardból részesedünk, mikor a békés polgárokat összekaszabolják. A kiegye­zési szerződés újra tiz évre hátratolja a vám­sorompók fölállítását, újabb tiz évre marta­lékul dobja nyomorgó iparunkat Ausztriának. Előbb is tiz évre, most is tiz évre, aztán megint tiz évre. Ez már örökké így megyen. Sohse lesz vége ennek a nótának! Ez a 10-es numerus lesz — úgy látszik — a mi szerencsétlen számunk. Ennek ellenében mit kaptunk mi ? — Cse­lédtörvényt ! Hol vannak az alkotmánybizto­­sítékok ? Hol késik a tisztviselők, különösen pedig a megyei tisztviselők pragmatikája, mely oltalmat nyújtson nekik, hogy ne kell­jen többé olyan keserves helyzetbe jutniok, mint az átkozott darabont-kormány alatt. Iszonyú dilemma! Ha az alkotmányt s tör­vényt nem respektálom, van fizetésem, de hazaárulónak titulálnak; ha nem engedel­meskedem a törvénytelen kormánynak, ün­nepelt hazafi vagyok, ellenben a családom szabadon választhat a koldulás és éhenhalás között. A megyei pénztárakat, amelyeket Széll Kálmán mézes-mázos beszédére vétkes köny­­nyelműséggel s hallatlan rövidlátással oda­dobtunk, vissza kell állítani. E nélkül az összes alkotmánybiztosítékok nem érnek egy hajítófát. Mind írott malaszt lesz csak, ame­lyet egy kivezényelt bakakáplár fölrúg és sárba tapos a piszkos bakancsával. Ez nunc venno . . . Általános választójog. Meg kell lenni, mert benne van a paktum­ban , és ha nem volna benne, akkor is meg kell lenni. Sürgősen. Nem holnap, még ma! Le kell venni ezt az izgató tárgyat a szoci­­alista agitátorok fegyvertárából. Olvassák csak el egy vasárnapi nap krónikáját. Népgyülés a „zöld macskádban, népgyülés a „sohse halunk meg“ csárdában. Itt pékek, ott ké­ményseprők, emitt városligeti kikiáltók, amott kefekötők gyüléseznek. Programm: 1-szer, 2-szor, 3-szor. Általános választói jog. Meg kell hát adni! Akkor nem marad a kezük­ben más, mint a sztrájk. Ezt a munkaadók szervezkedése ellensúlyozhatja, de a mun­kásság is kezd kijózanodni, mert belátja, hogy a sztrájkrendezés okozta jórészben a mostani tűrhetetlen drágaságot s teremtette meg a mai nehéz megélhetési viszonyokat. A szakegyletek nem egyebek adókivető bi­zottságoknál, é­s faképnél hagyja az agi­tátorokat, akik a munkásság véres verejtéké­vel áztatott fillérekből esztendőbe járnak fürdőzni. A jogokban való egyenlő részese­dés összehozza a társadalom különböző osz­tályait , a munkásság pedig visszaadatik, a­honnan elvétetett: a nemzetnek és hazának. Miért vetettük föl mindezeket a kérdése­ket ? Nem egyébért, mint azért, hogy ezen dolgok tető alá helyezésével a koalíció kö­zösen vállalt missiója befejeztetvén, a pártok szövetsége bomoljon fel. Oszolni! Mert egy országot nem lehet egyszerre 48-as és 67-es alapon kormányozni. A 67-et pedig bátran elhelyezhetik a bécsi császári múzeumba a rozsdás sarkantyúk s törött ibrikek közé. Magyarországon csak 48-as politikát lehet és szabad csinálni. Ne legyen béke s je­gyezzék meg Bécsben, hogy nem is lesz béke mindaddig, míg az önálló magyar had­sereget, külön vámterületet, nemzeti bankot s egyéb nemzeti követeléseinket ki nem vívtuk. Az a régi vágy, hogy Magyarország sza­bad és független legyen, immár égbekiáltó követeléssé alakult ki a lelkekben. Amikor Románia, Szerbia s egyéb inci-finci országok saját maguk intézik sorsukat, — ha van is­teni igazság, — akkor édes hazánk, amelyre egy könnyel és vérrel megszentelt ezerév dicsősége tekint, idegen ország privinciája, gyarmata tovább nem maradhat. Hiába dob­nak új, hangzatos jelszavakat a közélet for­gatagába, a pokoli zajból kihallszik, fölemel­kedik, mint az égbe szálló imádság, ez a két szó : független Magyarország ! Az átmeneti időnek és kormányzásnak le­gyen vége. Elég volt belőle ! A választásokon megnyilvánult népakarat a függetlenségi párt kezébe tette le nemzetünk sorsát. E párt egymaga vegye át az ország ügyeinek inté­zését , s amit évtizedeken keresztül hirdettek, ami átment már a vérünkbe, meg kell való­sítani. S áll néma csend . . . Mik a pártnak tervei a jövőre nézve ? Történtek-e már elő­készületek a bekövetkezendő nagy nemzeti munkához? Nehogy készületlenül találjon bennünket az új helyzet. Úgy ne járjunk, mint a mesebeli juhászbojtár, aki, mikor megválasztották királynak, ráült az arany trónusra, é­s tovább legeltette a birkáit. A keresztelő szent Jánosok hivatása be­telt : elég volt már az eszmék meddő hirde­tése. Mi nem kérjük, mint a pusztában bo­lyongó izraeliták, hogy bevezessenek benün­­ket az „ígéret földjére“, mi már kijönni szeretnénk onnan. Kezdődjék el az alkotás, a munka, hazánk és nemzetünk fölszabadí­tásának magasztos munkája. Mindnyájan ott leszünk s kivesszük részünket a munkából. Várjuk a megváltást, várjuk, mikor lesz az ige testté; várjuk, rendületlenül hisszük, re­méljük, valljuk és követeljük Magyarország függetlenségét. A helyzet bizonytalansága kezd kínossá válni. Képviselőink megnémultak. (Érdekes volna kikérni erre nézve a siketnéma intéze­tek szakvéleményét.) Minisztereink nyaralnak és mivel hallgatni arany: — hallgatnak . . . A várakozásban kifáradt s türelme fogytán levő nemzet pedig mind hangosabban és hangosabban követeli. — Legyen világosság I­ losgay Gyula. somogyi hírlap 1907 szeptember 1. Zászlóaljak az iskolákban. Kiskatonák nevelése. Pestvármegye példája. Korszakos reformot készül életbeléptetni a gyermeknevelés terén Pestvármegye alispánja. Az új intézmény: iskolai zászlóaljak szerve­zése a gyermekek testi erejének fokozására. Ha a gyönyörű terv megvalósul, kétségtele­nül nagy és üdvös hatása lesz a legifjabb nemzedék nevelésére. Fazekas Ágost alispán e nemes terv meg­valósítása céljából az alábbi rendeletben fordul Pest megye főszolgabiráihoz, polgár­­mestereihez és elöljáróságaihoz . Azon céltól vezettetve, hogy a mai nehéz idők körülményei között a fiuk apáiknak becsületes és tisztességtudó érzelmeit, mun­kásságát és hazaszeretetét megtarthassák és a nemzeteknek egymás között való versen­gésében egy olyan jövő nemzedéket képez­zenek, mely erkölcseiben és erényeiben le­hető mintaképül szolgálhasson, szükséges­nek tartom, hogy a vármegye ifjúsága ne csak tudást szerezzen, hanem nevelésben is részesüljön. E nevelés a jelenlegi tanintézetek körén belül megvalósítható az úgynevezett iskolai zászlóaljak létesítése által. Az iskolai zászlóaljak intézménye már gya­korlatilag bevált módon olyképpen alakítta­­tik, hogy az illető iskola egy-egy osztálya egy századot képez ; a 4 vagy 6 osztályból álló népiskola összes osztályai képeznek egy zászlóaljat; kisebb helységekben vagy pusz­tákon, a­hol a tanulók létszáma százon alul van, csak századok alakíthatók. Ezen iskolai zászlóaljak részére a szervezési szabályzat már egybeállíttatott, melynek egyik pontjában foglalt fogadástétel szerint oda irányul az igyekezet, hogy : E nevelés útján szerezhesse meg belső lelki tulajdonságokul a hazai föld szeretetét, apái és ősei tiszteletét, váljon ösztönévé, hogy hazudni és csalni büszke­sége ne engedje, érezze azt, hogy rut be­széddel és káromkodással csak önmagának műveletlenségét mutatja ki, becsülje meg embertársait, szüleinek, tanítóinak és fölét- MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szén­savas ásványvíz erre a legbizto­­............ sabb óvószer.­­ . 1*88 12-15 Minden külföldit fölül- ■ • n m mf ■■ m r * Millenniumi nagyérem­mel hazánk termesze- 31110031 Q 11 N F. Jj lOiTBS. , tes szénsavas vizek ff || y Kitűnő asztali, bor- és királya: gyógyvíz, gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Kedvelt borviz! Olcsóbb a szódavíznél. Mindenütt kapható! Főraktár: HONIG és WEINBERGER uraknál Kaposvár.

Next