Somogyi Hirlap, 1907. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1907-10-01 / 224. szám

IV. évfolyam. Kaposvár. Kedd, 1907. október 1._____________________22­. szám. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hóra 1 korona 50 fillér, 01]. Tanítóknak : Egész évre 12 korona. — Egyes szám ára 4 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona­ utca ,7. sz. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Nyílt tér soronkint...................................................................60 fillér Mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint ......................................................... . 40 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja ... 5 korona. Bizonytalanság. Kaposvár, szeptember 30. Várni és még hozzá bizonytalan­ságban várni, a lehető leggyötrőbb érzés. A nemzet ég a vágytól, hogy közgazdasági rettenetes helyzetéből megszabaduljon. Alig van már szá­mottevő, ember ez országban, aki nemzeti boldogulásunk egyedüli biz­tos alapjául nem az önálló gazda­sági berendezkedést ismerné el, aki­ben nem eleven erővel dolgoznék az a meggyőződés, hogy eddigi nyo­morúságunkból, közgazdasági pan­gásunkból csak az önálló vám­terület az egyedüli kivezető út. Mindenki végét várja annak a háborúnak, amely immár hét éve folyik eredménytelenül. Izgatottan lesi mindenki a híreket, amely az utolsó kiegyezési kísérletekről számol be és nap-nap mellett arra ébredünk, hogy a bizonytalanság nőttön nő. Kénytelen-kelletlen beletörődtünk a megmásíthatatlanba és megadtuk hozzájárulásunkat a bécsi utazások­hoz. A magyar kormány becsületes szándékkal fogott nehéz munkájához. Egyfelől kemény próbára volt kény­telen tenni népszerűségét, másfelől pedig a hatalom ingatag bizalmával játszott. Nem úgy az osztrák kormány. Az osztrák kizsákmányolási törek­vések soha mohóbb szenvedéllyel nem léptek előtérbe, mint az eddigi tárgyalások során. Tudják azt odaát, hogy a vám­közösség fentartása mellett a mi fejlődésünk újabb tíz évre meg van kötve, hogy ipari, gyári termékeik részére szabad a vásár Magyaror­szágon és jó része kárba vész azok­nak az áldozatkész támogatásoknak, amellyel a magyar kormány a kö­zösség mellett a magyar ipar felé fordul és mégis a követeléseknek oly szemérmetlen nagyságával álla­nak elő, amelyeket meg nem adha­tunk. Úgy mondják, egyelőre még nem bizonyos, hogy október hó elején a bécsi kormány tagjai újból meg­akarják próbálni a magyar kormány megpuhítását. Nohát hadd jöjjenek. Itt célt érni nem fognak. A magyar kormány álláspontját egyetértő nemzeti akarat támogatja. A kvótát nem emeljük , az ön­álló bankot követeljük. Ha így nem alkuszik az osztrák, akkor jöjjön, aminek jönnie kell. Wekerne a drágaság ellen. Olcsóbb élelmiszereket! Törvényjavaslat készül. A kormány végre hozzányúl a legégetőbb kérdéshez, a drágasághoz. Törvényjavaslat készül az élelmiszerek árának csökkentésére. És a miniszterelnök a legilletékesebb helyre fordul, hogy a javaslathoz anyagot és indo­kolást szerezzen. Megszűnik végre a bürok­ratikus törvénykészítés. Az élelmiszerek árá­nak csökkentéséről az alispánok és polgár­­mesterek mondanak véleményt. És megkér­dezi a kormány az ipari és kereskedelmi szakköröket is. Plachner Sándor alispánhelyettes és Né­meth István polgármester már megkapták Wekerie leiratát. A leirat bevezető sorai ismertetik a mai tarthatatlan helyzetet és szükségesnek mond­ják, hogy a kormány és a törvényhatóságok a cselekvés terére lépjenek, mert „a bajok orvoslására — úgymond a le­irat — annyival inkább súlyt kell fektet­nünk, mert a kereseti források feltárásá­ban, a munka díjazásában alig leszünk képesek más, gazdasági viszonyaik fejlett­ségében előhaladottabb államokkal lépést tartani s igy a megélhetési viszonyok le­hető olcsóbbá tételében kell gazdasági fej­lődésünk feltételeit keresnünk. Közelebbi feladatát képezi a kormány­nak, folytatja a leirat , hogy a tanulmá­nyok és adatok alapján megtegye mind­azon intézkedéseket, amelyek a kivitel és a belforgalmi irányítása, termelési viszonyok elősegítése és irányítása, a helyi és piaci viszonyoknak rendezése, a közvetítő keres­kedelem szabályozása, a helypénzek és általában a közszolgáltatások mérve és le­­rovási módja tekintetében, nemkülönben egyéb tekintetekben szükségesek arra nézve, hogy az élelmi cikkek áraira csök­kentőig hassanak. A közönséges hús, a baromfi, a tojás, a liszt, a főzelékek, a zöldségek, a bur­gonya, a zsír és szalonna, a tej és vaj s az úgy háztartási, valamint ipari szempon­tokból kiváló fontossággal bíró, tüzelő­anyagok áraira óhajtanak különös súlyt fektetni. Minthogy azonban nemcsak­­élel­mezési, hanem általában megélhetési vi­szonyainak könnyítése képezi egyik kul­csát társadalmi és gazdasági fejlődésünk­nek, az esetben, ha a közélelmezés körén túl a kereskedelmi viszonyok javítása s a lakások — főleg az egészséges munkás­­lakások bérének olcsóbbá tételére is kü­lönleges intézkedéseket tartana szüksége­seknek, felhívom Nagyságodat, hogy ja­vaslatait ezekre is terjessze ki". A miniszterelnök november végéig kéri az alispán és polgármester javaslatainak beter­jesztését. — Váljon a Cunard hány ezeret szállít ki Amerikába azok közül, akiknek nyomorán oly sürgősen segíteni akar a kor­mányelnök? & Dráva szabályozása. Horvát gyárosok memoranduma. Somogyvármegyét is érdekli. A horvát-szlavónországi gyáriparosok szö­vetsége nagyszabású memorandumot terjesz­tett Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter­hez, a­melyben arra kéri a minisztert, has­son oda, hogy a magyar kormány mielőbb gondoskodjék a Dráva és Száva folyók sza­bályozásáról és hajózhatóvá tételéről, mert Horvátországban a közgazdasági életet tisz­tára megbénítja az a körülmény, hogy a Dráva és Száva nem hajózható. A nagy figyelmet érdemlő memorandum­ról, amelyet a maga előterjesztésével támo­gat a kormány előtt a magyar gyáriparosok országos szövetsége is, a következőkben is­mertetjük a Drávára vonatkozó részt : A Dráva szabályozása. A Dráván való hajózásra csak nagy gőzhajózási társaságok mernek vállalkozni, mert egy részben a mederben levő akadá­lyok úgy a járműre, mint az árura nézve állandó veszedelmet rejtenek magukban, másrészről pedig a vízállásnak előre lát­hatatlan körülményei folytán az áruszállí­tás — jóllehet a fuvardíjak nagyon maga­sak — csak jelentéktelen nyereséggel ke­csegtet, ha már nem is szenved vesztesé­get a társulat. A Dráván a hajók rendszerint azonban 9—10 m. mély járással húzhatnak, mi­nek folytán a hajók hordképességét sem lehet teljes mértékben kiaknázni, ami vi­szont a fuvardíj emelkedését okozza. Ala­csony vízállás idején pedig a hajóvezető az idő legnehezebb, mert az összes uszály­hajókat leoldani kénytelen, egy-egy hajó rakományát pedig kétszeres, néha három­szoros számú uszályhajókat előbb víz el­len fölfelé, vagy lefelé vontatni. Ezenfelül a mellékágak szélessége egy­nél több uszályhajónak nem engedi meg az átkelést s a vezető csak egyenként ké­pes a hajóvonatot átevezni, ami miatt az­után a szállítás roppant hosszadalmas. Mindezek az akadályok azonban nem természetűek, hogy azoknak eltávolítása mostaki szempontból keresztülvihetetlen volna, ellenkezőleg az összes szakértők egybehangzóan kijelentik, hogy a partok­nak megerősítésével, a tuskóknak a me­derből való eltávolításával és megfelelő kotrással a Drávát víz ellen Drnjig, sőt e helységen túl is hajózhatóvá lehetne tenni.

Next