Somogyi Hirlap, 1908. május (5. évfolyam, 101-125. szám)
1908-05-01 / 101. szám
igazán talaja. Ha a király akarja, ezzel az új koalícióval rövid időn belül meg lehetne dönteni a függetlenségi pártot. Ehhez csak egy új Khuen-Héderváry erős kezére volna szükség. Bámulatos a Reichspost tájékozottsága. A függetlenségi pártnak, melynek a legtöbb választója van, nincs talaja. Ellenben a vegetáló radikális pártnak, mely gyűléseire legfeljebb vagy ötven embert tud összetoborzani és a mindenünnen kivert haladópártnak van talaja.* Wekerle Sándor Bécsben. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök tegnap délután három órakor titkára, Bárczy István dr kíséretében a holnapi közös miniszteri értekezletre Bécsbe utazott. Ezen az értekezleten megállapították az 1909. évi közös költségvetést. A tárgyalásokon részt vett a már Bécsben tartózkodó Popovics Sándor dr államtitkár is. Az elszáradt tulipán. Több városban az ottani magyar ipart védő egyesület felszámoló közgyűlést tart. A budapesti talán már fel is számolt. A többi pedig ezután fog felszámolni. * A tulipán tehát nemcsak hervadóban van, de el is száradt. Vezető ember már alig hordja. Akiknek kabátján pedig még ott látjuk, azok bíznak és reménykednek a szebb és jobb kor föltámadásán, de a nagy többség elvesztette reményének még utolsó szikráját is. Elvan-e már érve a cél, melyet az a lelkes mozgalom maga elé tűzött ? Van-e már magyar ipar? Van-e önálló vámterületünk? Van fészkes fülemile! A magyar ma is Bécs hulladékain él. Ma is Ausztria provinciája. Bécsnek vazallusai vagyunk. Miért lankad hát a lelkesedés ? Miért van elalvóban az egész mozgalom? Azért, mert magyarok vagyunk. Lelkesedésünk csak szalmaláng. Fellobban és elhamvad. Nincs benne élet, erő, energia. Meg azért, mert nincs, aki e lelkesedést táplálná. * II. Egy asszony beszélte nekem. Erőteljes, királynői termetű, gyönyörűséges, szép szőke asszony, akinek kis formájú, sápadt, gnóm arcú ember volt az ura: — No és aztán ? Ha már tudja, bevallom: Megcsalom az uramat! Megcsalom, mert nem szeretem s jogom van nekem is a szerelemhez. Azt hiszi irigylendő állapot az, hogy bujkálnom, alakoskodnom kell azért, ami más asszonyok természetes joga, az üdvösség hozzá mindennapi csókért? A férjem egy féltékeny vadállat, örökösen a legnagyobb veszedelemnek teszem ki magam. Eddig egy nyugodt percem sem volt miatta, ha egy órára elmentem hazulról, rohantam vissza, mert az az ember lépten-nyomon hazaszaladt és kémkedett utánam. Most végre nyugodtabb lett az életem, mert tudja mit talált ki az a szamár, hogy engem ellenőrizzen? Bevezettette lakásunkra a telefont és minden negyedórában inspiriál, otthon vagyok-e ? — Nos és? Ez magának nagyon kellemetlen lehet! — Dehogy! Oh be rövid eszűek maguk férfiak! Ha telefonoz az a majom, tudom bizonyosan, hogy az irodában van, jó félóra járásnyira tőlem. Egy fél óra alatt, ha én nem is mehetek el hazulról, más eljöhet hozzám. Hiszen ért engem! Valóságos áldás ez a telefon barátom! — Valóságos áldás! »SOMOGYI HÍRLAP* 21908. május 1. %-------------------------------------- Annyival értelmetlenebb a mai kormánynak ez az eljárása, mert a többségre jutott 48-as párt, midőn a kormányzást elvállalta, a politikai függetlenség elodázásával, a gazdasági függetlenség álláspontjára helyezkedett. — Kossuth Lajos fia azóta minden beszédében azt hirdeti: hagyjuk a magyar hadsereget, külön külügyi képviseletet s a politikai függetlenség egyéb feltételeit boldogabb időre, tegyük gazdaságilag függetlenné hazánkat s ha gazdaságilag független lesz, politikai szabadságát úgy is ki fogja vívni. Más szóval Kossuth Ferenc a mai viszonyok között Széchenyi István politikáját üdvösebbnek tartja, mint atyjáét . . . S ez az, ami szemünkben még érthetetetlenebbé teszi a mai kormánynak lanyhaságát a tulipán mozgalommal szemben. A vérszegény lábadozó betegtől nem kell elvenni a mankót, mely terhére van. Ezt értjük. De hogy a vérszegény lábadozó betegtől a még meglevő kevés vért is hagyjuk elveszni, a szenvedő erőt elpocsékolni s mégis reméljük, hogy a mankót eldobja magától, ez érthetetlen. S ez az, ami a józan, természetes eszü magyar nép szemét fel fogja nyitni. Májusi hurcolkodás. * Erre a szóra borzongás fut végig az emberen s libabőrös lesz az egész teste annak, aki már hurcolkodott valaha s alig van ember, akire a sors ezt a csapást rá nem mérte. Ismét elkövetkezik a hurcolkodás ideje. Itt a május. A lakásnegyed, amikor törvény, illetve törvényhatósági szabályrendelet szerint tűzoltó nélkül szabad leégni, no mert régi közmondás és emellett nagy igazság, hogy egy hurcolkodás felér egy leégéssel. Már megmozdultak a nagy bútorszállító kocsik, teherhordó szekerek, targoncák, dragacsok, vékák, füleskosarak, kofferek, ládák, svábbogarak, rusziik és nagyrabecsült poloskák. Város vagyunk! Minden valamirevaló házban teljes számban megvannak e lakáskellékek. Csótány ? Poloska ? Nem is úri lakás, amelyben e kedves háziállatokból ne volna. Amióta a város tanácsa a belvárosból tehenet, sertést kitiltott, kutyát, macskát kipusztított, jóformán csak ezek az apró háziállatok honosak. Igazán véve a dolgot, csak május elsején volna itt a hurcolkodás ideje, de az ilyen veszedelmen, ha lehet, igyekszik mindenki mentül hamarább átesni. Annál is inkább, mert május elsejen munkásünnep s ma már minden munkás szakszervezeti tag s május elsején fejvesztés terhe alatt tilos a munka. E napon muszáj ünnepelni! Nagyon helyesen van ez így. Ünnepeljünk. De hát akkor hogyan a manóba hurcolkodjék az ember május elsején, amikor minden munkás ünnepet ül s nem dolgozik ? Sehogy ! Akinek hurcolkodni kell, hurcolkodjék vagy előbb, vagy utóbb. Így is történik. Aki csak teheti, már most elhelyezkedik az új lakásba s május elsején boldog megelégedéssel nézi az ünneplőket s szívben és lélekben velük ünnepel, ha csak az őseit nem e napon akasztja föl a szoba falára vert szegekre. Rendesen pár hetet is igénybe vesz a fészekrakási munka, mig mindennek helyet talál a lakó. Keserves munka ! Legjobb, ha elkerülheti az ember s ha már meg kell neki lenni, kívánatos, hogy ne sokáig tartson. A vármegyei írnokok kérelme. A vármegyei írnokok kérvényt intéztek a törvényhatósági bizottsághoz a X. fizetési osztályba sorozott kezelőszemélyzeti állások rendszeresítése tárgyában. A kérelmet pártolólag terjesztik a közgyűlés elé. A májusi előléptetések. József főherceg vezérőrnagy. Tartalékos főhadnagyok. (A „Somogyi Hírlap” tudósitójától.) A Rendeleti Közlöny mai száma hozza a katonai előléptetéseket. A legmagasabb rangban, a táborszerügyi rangban nincsen előléptetés. Altábornagyok lettek: Lechmsera Vilmos, a 2-ik hadtest parancsnoka, Panteon Viktor zágrábi hadtestparancsnok, Párvay-Vajna Béla kolozsvári hadosztályparancsnok, Balázs György budapesti hadosztályparancsnok, Szoltán Ernő, a vártüzérségi iskola igazgatója, Nagy Valér felügyelő, Prüst Anatol, Frigyes főherceg főudvarmestere, Sachse Frigyes, a katonai tanárképző intézet parancsnoka, Feydy Ede, Grizmanics Ervin, Oppenheimer Ferenc osztályfőnök, Rónai Horváth Jenő székesfehérvári honvédkerületi parancsnok, Orvenitz Szvetozár zágrábi honvédkerületi parancsnok, Kratny Ferenc prágai hadtestparancsnokhoz beosztva, Selle Károly Landner osztályparancsnok, Lakmer József és Tengler Tivadar tüzérdandárnokok, Wihulya Ferenc gráci hadosztályparancsnok és Tichher Mihály osztrák felügyelő. Vezérőrnagyok lettek: József főherceg, a budapesti 79 ik honvéddandár parancsnoka, Sártory Jenő (Linz), Mellin Frigyes (Pétervárad), Amelly Ottó, Fritz Ferenc (Pilsen), Jake Artur (Josefstadt), Lisit Emil (Ungvár), Schreier Richárd Landner dandárnok, Schalk Henrik (Lemberg), Przbrovszky Artur (Grácz), Kun Ferenc báró (Reichenthal), Bertholdy István, a Ludovika-akadémia parancsnoka, Lippich Jenő, Kardos Ignác (Zágráb), Kronner Hugó (Szerajevó), Ridl József (Bécs), Schwerbner Simon, Vivenek Oszkár, Attems Petternstein Vilmos, Winkler Hugó, Mansky Gyula, Kalitz János pozsonyi, Jedi József pilseni dandárparancsnok, Geiger Alajos (Stanislau), Unterreichter Richárd báró (Zpoczivo) és Matk Henrik. Huszonynyolc ezredes lett vezérőrnaggyá. Az alezredeseknek ezredesekké való kinevezése javult. A vezérkarban ezredesek lettek azok az alezredesek, akik 1905. május 1-én léptek elő alezredesekké. Alezredesekké lettek az őrnagyok négy és fél évi szolgálat után, őrnagyokká azokat a századosokat léptették elő, akik 9 és fél éve századosok. A gyalogságnál az előléptetések igen kedvezőek. Századossá 206 főhadnagy lett, háromszáz hadnagy lett főhadnagy. Sok a tartalékos hadnagynak főhadnaggyá történt előléptetése, de ezek majdnem mint tényleges hadnagyok voltak. A király kinevezte a vezérkari testületben : ezredessé Perneczky Jenő alezredest, a honvédelmi minisztérium L osztályának vezetőjét, alezredessé Mihaljevic Mihály és Lukachich Géza őrnagyokat; a honvédgyalogságnál, ezredesekké a következő alezredeseket: Haubert Kamillót (a szabadkai 6. számú honvédgyalogezrednél), Dervodelii Józsefet (károlyvárosi 26.), Hennel Emilt (miskolczi 10.) és Szent-Királyi Ferencet (nagyváradi 4.); alezredesekké a következő őrnagyokat: Hill Ferencet (debreczeni 4.), Breitenfeld Alajost (eszéki 28), Kerékgyártó József (miskolczi 10.), Nónay Dezsőt, a pécsi honvédhadapródiskola parancsnokát, Kirch Árpádot (nagyváradi 4.), Mesicz István (zágrábi 25.), Latzin Rajmondot (kolozsvári 21.), Vörös Tibor (marosvásárhelyi 22.), Haubert Henriket (kolozsvári 21.), Nagy Pétert (szegedi 5.) és Preinreich Gyulát (kassai 9.); őrnagyokká a következő századosokat: Sávoly Jánost (pécsi 19.), Schleintz Vilmost (munkácsi 11.), Begna Rezsőt (sziszeki 27.), Tury Gyulát (nagyszebeni 23.), Siddea Archidimet (gyulai 2.), Beleznay Bálint (székesfehérvári 17.),