Somogyi Hirlap, 1908. június (5. évfolyam, 126-147. szám)
1908-06-02 / 126. szám
V. évfolyam. Kaposvár. Kedd, 1908. június 2. 126. sz.am. Csóti Vetési Bírtévre 10 korona, fél évre 8 korona, negyedévre ... 4 korona, egy hóra 1 korona 60 fillér. Qjf 1 Tanítóknak: igéaz évra 12 korona. — Egy pa aziméra 4 fill. ■egjelenik hétfő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. sz Kviktér, mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint.................................................................50 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések díja ... 5 korona. Reakció, vagy haladás? A miniszterelnök legutóbbi beszédében egypár súlyos vágást mért azokra, akik örökkön-örökké csak jelszavakkal hadonásznak. Most az uralkodó jelszó : reakció. Ez nyargal most határtól-határig és üvölt, ordít, káromkodik, vagy holtat-elevent, szívén üt a belső borzadás. Azoknak a seprűjén nyargal ez a vasorrú bába, akik mindig csak másnak az ajtaja előtt söpörnének. De ezt is csak úgy jelképesen. Hogy ők a seprűt meg is fogják, ahhoz lusták. Mert hiszen tudott dolog, hogy minálunk a dologtevésben fáradókat leginkább a dologtalanok szidják. Ezekből pedig van egy egész szekta, egy kiterjedt, nagy szerzet szinte. Hát ezek vagdaldoznak most jobbra-balra a reakció jelszavával. Ezeknek fáj a kormány népszerűsége és ezért hazudjék róla, hogy reakciós, konzervatív és klerikális, meg az isten tudja, hogy még micsoda. Igaz, hogy ezek az üres vádak kegyetlen nyilak, amelyek meg nem sebesíthetnek senkit sem. De azért mégis ideje volt már szembeszállni a támadókkal, mert ha ezek a rágalmak magát a kormányt nem is érintik, kárt mégis tehetnek. Az olyan országokban, ahol még nem erősödött önállóságra a társadalom, ott rendszerint a hatalom a termékenyítő erő, a néplélek meg a termékenyülő. Világos tehát, hogy a társadalom azokat az eszméket tekinti jóknak és azokat a felfogásokat irányadóknak, amelyek a kormányzásban is érvényesülnek. Ha ezek az eszmék liberálisak, akkor a társadalom is liberalizmusra törekszik, ha a kormányzásban érvényesülő elvek reakciósak, akkor önként reakcionárius lesz az egész társadalom, mert ez a társadalom élni akar és azt hiszi, hogy az ő exisztenciája úgy van biztosítva legjobban, ha a hatalomhoz simul és hozzá igazodik. Nyilvánvaló tehát, hogy azok, akik a kormányt reakciósnak és klerikálisnak kiáltják ki, rossz szolgálatot tesznek a liberalizmusnak, amelynek pedig a védelmezői szeretnének lenni. Mert a társadalmat abba a hitbe veti, hogy most a reakció az uralkodó eszme és csak az boldogulhat, aki konzervatív és klerikális. Ezért tartotta szükségesnek Wekerle Sándor miniszterelnök, hogy a kormány ellen szótt rágalmakat visszautasítsa. Nem nagy fáradságába került, mert csak rá kellett mutatnia a kormány alkotásaira és reformjaira , az adóreformra, amely a kisemberek fokozatos adómentesítését célozza, az ingyenes népoktatásra, a munkásházakra, a tisztviselői fizetések rendezésére, ami bizony haladást jelent, mégpedig liberális haladást és nem reakciót. A józan magyar nép most már meg tudja ítélni, mi igaz, mi nem a nagy vádaskodásból. És ha utat keres további törekvéseihez, hát a világért rá nem téved a reakció útjára, mert azon talán azok haladnak, akik a kormányt vele megvádolják, de a kormány az bizonyosan nem ezen az úton halad. Erzsike meghalt. — A „Somogyi Hírlap“ eredeti tárcája. — Irta: Radnóthy Dénes. Erzsike úri leány volt és finom. Az utóbbi szónak abban az értelmében, amely a nagyon tanult és nagyon disztingvált lányokat jellemzi. A lelke kicsiszolódott a sok tanulásban és okos lett attól a sok tudománytól, amit különböző kisasszonyok oltottak beléje. És Erzsiké gazdag is volt, a pápájának volt egy félmilliója. Amiből — legjobb barátnéja értesülése szerint — legalább százezer korona hozományra számíthatott a boldog jövendőbeli. A körülmények tehát annyira egybevágók, hogy Erzsiké sorsa mindenki előtt világos volt. Az eddigi leírás minden vidéki városban ráillik nyolc-tíz leányra, akik már a sablon szerint mennek férjhez és élik le életüket. Persze nem a saját városukban, ahol természetesen nincs nekik megfelelő fiatalember, hanem valahol másutt, ahol például nem ismerik a kedves papa vagyonszerzési műveleteit. Erzsiké azonban nem ment férjhez, mert Erzsiké meghalt. A lapok szépen elsiratták érte tizenkilencedik tavaszán elhunyt bimbót és nagyon szép és nagyon hangulatos sorokat írtak az elmuslásról, a kérlelhetően halálról és egyébről. Csak az egyik helyi lap tett célzást egy szerkesztői üzenetben bizonyos nem természetes halálról, de a következő számban már az is mélyen hallgatott. Olyan mélyen, amilyen mélyen Erzsike papája az erszényébe nyúlt. A társaságban pedig, ahol még kétheti gyászt is tartottak Erzsikéért, hangosan is suttogtak arról, hogy Erzsiké öngyilkos lett. Mérget ivott és rögtön meghalt. A halottkém derék ember és a halotti bizonyítvány szerint Erzsiké az izgalmak következtében beállt szívszélhüdés áldozata lett. Az izgalmakról azután már tudott az egész város. Nem közönséges dolog volt az, nem mindennapi eset. Világos nappal, fényes délben történt a korzón. Erzsike sietett épen, bevásárolni volt. Egy munkáskülsejű fiatalember ment utána, munkából jött és a félig éhes ember egykedvűségével ment az utcán, ügyet sem vetve az új tavaszi ruhákra és kalapokra. Erzsiké sietett és észre sem vette, hogy hirtelen rálépett egy eldobott égő gyufaszálra. A láng nem aludt el és Erzsiké csipkés selyem alsószoknyája egyszerre tüzet fogott. A fiatal munkásember vette először észre a veszedelmet. Odarohant Erzsikéhez, aki ekkor már segítségért sikoltott. A munkásember először nem tudta, mitévő legyen, majd hirtelen elhatározással, letépte a ruhát Erzsikéről, kinek hófehér testét már megpörkölték a lángok. Erzsiké megmenekült a legborzalmasabb haláltól és ott állt az utca összecsődült népe előtt — meztelenül. Ő maga mintegy megkövülve állt ott, talán azt sem tudta mi történt vele. Az utca népe, a korzó ficsurai és hölgyei csak bámulták a különös látványt. Csupán a megmentő nem vesztette el lélekjelenetét, letépett egy boltajtóban lógó nagykendőt s beléburkolta Erzsikét, akit zárt kocsin hazaszállítottak. Egy hétig másról nem beszéltek a városban, csak Erzsiké esetéről. Erzsiké pedig, amikor magához tért és kezdett visszaemlékezni a történtekre, rettenetes lelki kínokat szenvedett. Disztingvált lelki finomsága nem bírta elviselni azt a gondolatot, hogy őt a félváros látta meztelenül. És a lelki izgalmak hatása alatt megmérgezte magát. A borzalmas tűzhalált inkább szerette volna. Mert a lélek finomsága előbbrevaló, mint a test érzékenységénél. Pécs város ünnepe. A francia emlékmű felavatása. — A „Somogyi Hírlap” kiküldött tudósítójától. — Kaposvár, június 1. Rövid időn belül, immár másodszor számolunk be Pécs város ünnepéről. Már szinte irigykedve teszük ezt, látva azt a bámulatos fejlődést, mely az utóbbi évek óta szinte állandósult Pécsett s ezzel szemben Kaposvár elmaradottságát tapasztalva napról-napra. Szó sincs róla, Pécs sokkal nagyobb város, határozottan fejlettebb a régi idők óta, de Kaposvárnak nem volna szabad abban a helyzetben maradni, amiben évtizedek előtt volt. Pedig nálunk a fejlődés, haladás iránti törekvés is csak nagyon ritkán nyitnyilvánul meg. Tegnap megint ünnepelt Pécs városa. A francia katonák emlékét örökítette meg egy monumentális emlékművel.