Somogyi Hirlap, 1908. november (5. évfolyam, 252-275. szám)
1908-11-03 / 252. szám
e det, a legjobb igyekezetet, pontosságot talált mindenütt. A bizottság tagjai hosszas, lelkes tapssal honorálták a tisztikar érdemeit. A közgyűlésről alábbi tudósításunk ad számot: (A „polgár“ képviselő.) Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt tartotta meg évnegyedes közgyűlését a vármegye székházának dísztermében. Már reggel fél kilenckor zsúfolásig volt a terem, sőt a karzaton is voltak elegen. Kapotsfy Jenő főispán pont kilenc órakor nyitotta meg a közgyűlést. A megjelentek üdvözlése után a jegyzőkönyv hitelesítésére Csorba Edét és Bakonyi Ferencet kérte fel. Az alispáni jelentéssel kezdődött a közgyűlés. A jelentés, amelyet a „Somogyi Hírlap“ részletesen ismertetett, két halottat parentál el: gróf Széchényi Ferencet és Ágoston Józsefet; mindkét elhunyt megyebizottsági tag érdemeit jegyzőkönyvben indítványozza megörökíteni az alispán. Szabó István, a nagyatádiak képviselője szólalt fel. Hosszan beszélt Széchenyi Ferenc grófról, akinek nevét a nép szivébe zárta. A kisgazdák nevében szól, a kisgazdák szeretetének ad kifejezést, amikor a jó tarnóczai grófról — igy nevezte Széchenyi Ferencet a nép — néhány szót szól. Ez a mágnás belátta, hogy a magyar népet csak a földhöz juttatással lehet megmenteni a kivándorlás és az egyke pusztításaitól; ő állandó kisbérleteket létesített birtokai tekintélyes részében és azok — ha kisgazdákat ültetett bele, akik boldogok voltak, hogy maguknak művelhetik a földet és örömmel fizették a bért úgy, hogy a grófnak is megvolt a haszna. Ezt kellene követni mágnásainknak, akkor nem hallana senki zúgolódást, nem az urak ellen lesz a néphangulat, hanem a főurak mellett. A közgyűlés azután elhatározta, hogy az elhunytak emlékeit jegyzőkönyvben örökíti meg és a gyászolóknak mély részvétét kifejezi. (A tisztikar dicsérete.) A számonkérőszék tegnapi üléséről szóló jegyzőkönyv bemutatásával kapcsolatban Kapotsfy Jenő főispán tett jelentést a közgyűlésnek, hogy úgy a járási, mint a központi hivatalokban vizsgálatot tartott és tapasztalatai a legtökéletesebben meggyőzték őt arról, hogy ennek a vármegyének rendben vannak a dolgai. Mindenütt azt látta, hogy a tisztviselők a legjobb igyekezettel töltik be hivatásukat, hivatalaikban tökéletes a rend, a pontosság és a közönség megelégedését ez a tisztikar igazán megérdemelte. — Éljen a tisztikar! — hangzott fel a főispán szavai után és a tisztviselők olyan meleg, lelkes, szép ovációban részesültek a vármegye közönségének szine-java részéről, hogy azt igazán gyönyörűség volt nézni. (Az érdemkereszt.) Ismertette a „Somogyi Hírlap“ Hentaller Lajos orsz. képviselőnek, Somogy vármegye törvényhatósági bizottsági tagjának azt az indítványát, amely fájlalja, hogy a király által a tisztviselők jutalmazására alakított jubileumi keresztről szóló királyi kéziratot a magyar miniszterelnök is aláírta, illetve ellenjegyezte, amiért indítványozta, hogy szavazzon a vármegye bizalmatlanságot Wekerle Sándor miniszterelnöknek és utasítsa tisztviselőit, hogy ezt az érdemkeresztet ne fogadják el. A vármegye állandó választmánya ezt a túlzott és a béke megzavarását célzó indítványt nagyon rövidesen úgy vélte elintézni, hogy az indítvány felett napirendre térjen a törvényhatóság, mert egyrészt a vármegyének kötelessége, hogy ápolja, erősítse, öregbítse a nemzet és a király közötti békés egyetértést, nemhogy mesterségesen ellentéteket támasszon; de a napirendre térést ajánlotta az állandó választmány azért is, mert ebben a tényében a miniszterelnöknek semmi törvényt sértő, közjogellenes nincsen, mert a magyar közjog szerint a Magyarország részére kibocsátott királyi kéziratot a miniszterelnök ellenjegyezni tartozik. Hentaller Lajos látva, hogy indítványát félig sem veszik olyan rettenetesen komolyan, kedvetlenségében visszavonta az indítványt. A mai közgyűlésen mutatta be a főispán Hentaller levelét, amely szerint indítványát tárgyaltatni nem kívánja, így tehát az indítvány, mely nem létező közjogi sebekre akart tapaszt ragasztani, lekerült a napirendről. (A megyei árvaház.) Andorka Elek dr vármegyei tiszti főügyész komoly tudásra, nagy hozzáértőségre és mindenekfelett nemesen érzőeívre valló indítványt terjesztett a törvényhatóság elé. Az indítvány a lelencügy rendezésével foglalkozik és mindenben a közérdeknek igazán megfelelően kívánja megoldani ezt a kérdést; megoldani úgy, hogy az elhagyott és azzá nyilvánított gyermekek sorsát jobb, kellemesebb mederbe tereli, az államnak könnyebbséget szerez, a vármegyének pedig és az egyes községeknek ma is oly súlyos terhein könnyít. Andorka Elek úr mindezt a vármegyei árvaház létesítésével véli megoldani. Remekszépen kidolgozott tervezetében az anyagi eszközöket is sorba felhozza, igazán reális alapot adva ehhez az ideális, humánus, szép tervhez. A törvényhatósági bizottság lelkesedéssel fogadta a főügyész indítványát és a részletes tervek előkészítésére bizottságot küldött ki. E bizottság tagjai az alispán, a vm. főorvos, a vm. főügyész, az árvaszéki elnök és minden járásból két, Kaposvárról pedig három megyebizottsági tag. Az előkészítő bizottság már legközelebb megkezdi működését. (A cigányügy.) Herman Márk bizottsági tag indítványt terjesztett be a cigányok letelepítésére nézve. Az állandó választmány az indítvány mellőzését javasolja, mert a vármegye már az augusztusi közgyűlésén alkotott szabályrendeletet a kóbor cigányok garázdálkodásainak meggátlására. Herman Márk kifejtette, hogy az ő indítványa nem a kóborcigányokra vonatkozik. Ebben a vármegyében a kóbor, az úgynevezett kolompárcigányon kívül mintegy ötezer teknővájó cigány él. Ezek dolgozó népség, amely szívesen letelepednék, ha adnának nekik telkeket és segélyt a házépítéshez. Többen szólalnak fel az indítvány mellett is, ellene is, míg végül az állandó választmány javaslatát fogadta el a közgyűlés. (Választások.) A közigazgatási bizottságból ez év végével öten kilépnek, akiknek helyét titkos szavazással kellett a mai közgyűlésen betölteni. A főispán két szavazatszedő küldöttséget küldött ki, amelyben elnökök voltak: Hoyos Miksa gróf és Gaal István. A szavazás idejére a főispán felfüggesztette a közgyűlést. A beadott szavazólapok szerint kapott: Inkey József báró 181, Csorba Ede 170, Chernel Gyula 154, Tevely Béla dr 142 és Somssich Miklós 141 szavazatot és igy M Címlnn elsőrendű polgári, rv^hn T 4 ?,?grar Kirf!i * nQllDOr egyenruha és papi SZ900. 1 .. . személyesen megveit. 1 2826 1908. november 3. „SOMOGYI HÍRLAP* ezek lettek újból a közigazgatási bizottság tagjai. Még nehány albizottságban megüresedett helyeket töltöttek be. (Nem kell szabályrendelet!) A vármegye vezetősége a többfelől jött keretemnek és felszólításnak engedve, szabályrendelet-tervezetet készített a közúti járműveknek jelzőtáblával való ellátásáról. A szabályrendelet-tervezetet az állandó választmány is magáévá tette, de azt ma a közgyűlés leszavazta, mert — úgymond — így is sok a szabályrendeletünk és ez csak újabb megszorítást hoz a közönségre. (A megyei telefon dolgában — mint megírtuk — Auszterlitz Viktor tett indítványt és kéri, hogy eme fontos közgazdasági, kulturális és mindenképen közhasznú intézmény megvalósítása iránt tegyen lépést a vármegye. Az indítvány kétségivül helyes s ha az óhaj megvalósul, igazán közszükségletet pótol. Mivel azonban ez időszerint még erre a célra nincs pénze a vármegyének, az alispánt bízza meg a törvényhatóság a tervek és költségvetés elkészítésével. (Új patika Marczaliban) Marczaliban a közönség és az ottani gyógyszerész között ellentétek merültek fel, amiért aztán a községbeliek egy gyógyszerésszel új patikajog engedélyezését kérették. A második patika dolgában kérdést intéztek a vármegyéhez, amely ma hosszas, ellaposodott vita után kimondta, hogy nem véleményezi az új patika engedélyezését, mert az közszükséget nem pótol és csak kára van belőle a községnek, mert ha az új egészségügyi törvény életbeléptetése után kéri Marczali a patikajogot, úgy tekintélyes összeget kaphat annak bérbeadásából. Igen sok községi ügy elintézése után a közgyűlés déli egy órakor véget ért. A munkásgimnázium Megkezdődtek a beiratkozások. Kaposvár, november 2. A munkásnevelés érdekében megindult mozgalomnak Kaposváron egyre több és több híve van. A kultúra terjesztéséért az egész város akcióba lépett és a kezdeményezők munkáját igen szép és dicséretes siker fogja koronázni. A munkásgimnázium érdekében ma már az egész város közönsége munkálkodik. Tegnap kezdődtek meg a beiratkozások és már az első napon igen szép számban volt jelentkező. A munkásgimnázium igazgatósága az alábbi meleg szavakkal fordul Kaposvár közönségéhez: Folyó évi november elsejétől kezdve egy igen hasznos közművelődési intézet lép városunkban életbe, mely célul tűzi ki az ipari munkásokat a haladó kor fokozottabb igényeinek megfelelő általános és szakismeretekkel ellátni. Ekkor nyílik meg ugyanis az Uránia magyar tudományos egyesület támogatásával a Kaposvári Szabad Lyceum keretében a kaposvári munkásgimnázium, amelyben 2 4 órában, a téli félév alatt, mindenkor a műhelyi munka végeztével három évfolyamra be- megnyitása.