Somogyi Hirlap, 1909. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1909-02-02 / 26. szám

VI. évfolyam. Kaposvár. Kedd, 1909. február 2.____________ 26. szám. („répiog“) A SOMOGYMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. („népiog») rinfi.utód­ Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre filOUZeiBSl ^ korona, egy hóra 1 korona 60 fillér. ■—-——-— — Qlj I — Tanítóknak: tjési évre 12 korona.­­ Etyen szám­ára 4 fill. megjelenik hettő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő (szabadságon): MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. szám. Nyiltter, mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint - ...................................................50 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések díja - 5 korona. A PARASZT. Szabó István, a nagyatádi kerület „paraszt“­­képviselője minap felszólalt a t. Házban s élesen kikelt az „urak“ azon szokása ellen, hogy a kis­birtokost „parasztinak hívják. Uram, uram, Szabó István uram szállok az úrhoz! Ha Ön otthon marad a maga fa­lujában s szorgalmasan dolgozik, akkor talán nem válik Önből a nap hőse, de mindenesetre többet jöve­delmezett volna a birtoka. Ön azon­ban Szabó István uram nem elége­dett meg a csöndes dicsőséggel, többre vágyott annál, minthogy a falu eszének tartsák , ezért nagy küzdelmek árán megválasztatta ma­gát országgyűlési képviselőnek. Ez már maga is híres emberré tette. A pátriájában úgy emlegetik a somogyi magyarok, mint egy ret­tenthetetlen vitézt, aki megbuktatja az urakat. Valahol egy somogym­e­­gyei faluban, ahol a nagy hideg miatt nem igen mozdulnak ki a ke­mence mellől az emberek, talán egy őszbecsavarodott paraszti ember elő­adást tart az unokáinak ily formán: — Hej, gyermekeim, nem tart ez már soká­­gy. Majd gyón a Szabó István. Megváltozik az világ sora. Majd az úr fog dolgozni, mink meg élünk búzalisztből sütött fehér ke­nyérrel, meg sonkával. Miénk lesz ez a nagy határ, ame­lyen most a püspök úr ispánja sá­fárkodik, meg amoda is ott az a nagy darab főd, amit úgy hívnak, hogy hitbizomány. Nem tudom, hogy miért épen ez a neve, de van benne valami úri fortély, mert mink egy darabkát sem kaphatunk belőle. — Hiába dolgozunk, hiába ömlik le arcunkról a verejték, hiába aratunk, másé a kalács ... mi csak ocsos búzából sütött kenyeret ehetünk. De majd megváltozik ez is. Jön a Szabó István. A derekam még most is sajog attól az ütéstől, amelyet a püspök ur ispánjától kaptam. Puskatussal ütött meg az ur, mert mikor a nagy­anyátok beteg volt, meleg szobára áhítozott. Itthon meg nem volt tüzelő s én kimentem az erdőre né­hány faágért. Az ispán ur rajta ka­pott s a puskatussal a derekamra vágott. Én is beteg lettem utána. De nem baj. Úgy érzem, nem ha­lok meg addig, mig vissza nem fi­zetem. Jön már Szabó István, így valahogy vélekedhetik a so­­mogyi paraszt a másik somogyi parasztról . . . Látja, látja Szabó István uram, kár volt önnek képviselővé lennie. Fiskálisoknak, meg földesuraknak való mesterség az. Az a somogyi magyar, aki most Önről ábrándozik, iszonyúan csa­lódni fog. Az adója csak annyi lesz, mint amennyi volt, a főszolgabíró csak úgy agyongyötörheti, mint eddig, földet nem kap, csak a temetőben, amikor meghal s akkor is csak any­­nyit, ahova puhafa koporsója befér, ha fűteni akar s ha néhány gályát mer elvinni a püspök erdejéből, ak­kor csakúgy kikap a puskatussal, vagy a nádipálcával, mint ahogyan elvették eddig is. Ön pedig Szabó István uram ar­ról beszél, hogy miért hívják a pa­rasztot még mindig parasztnak ? Hogy miért szólnak a herék gúnyo­san a dolgozókról? Kár volt önnek képviselővé lenni, Szabó István uram. — A próféták megszűntek prófétákká lenni, mi­hely udvarképesek lesznek. Szüksége van józan eszü, kérges tenyerű, de érző szivü paraszti emberekre a képviselőháznak, de Önnek nem volt szüksége a képviselőházra. A gazdasága, a kis vagyon rá fog menni a mandátumra. Aztán meg a népszerűsége is elvesz. Ha egy-egy választója elsiratja, hogy a fiát éppen akkor viszik katonának, amikor legnagyobb szükség volna rá otthon, akkor az Ön lelke talán vele sir, ha egy másik kétségbeesik, mert ellicitálják a házát, földjét, holott ő csak annyit irt rá egy kis papírra, hogy „elfogadom K. Nagy István“, s úgy értette a dolgot, hogy szívesen elfogadja, ha pénzt adnak neki s ekkor talán az Ön keze is ökölbe szorul, — de segí­teni nem segíthet. A szegény paraszt hiába várja Szabó Istvánt. Szabó István fent lesz Budapesten és egyre szebb szó­noklatokat fog elszavalni a képvi­selőházban, de a népe baján nem fog segíteni. A paraszt gyereket elviszik há­rom esztendőre, a váltó megássa a paraszt sírját s lassan-lassan itt Somogy megyében az a hír kap szárnyra, hogy jobb lett volna utat küldeni az országházba, annak leg­alább van hatalma, van súlyos szava, az legalább segíthet az élet apró­­cseprő bajaiban, ha a nagyobban nem is. És ön tűnt népszerűséggel, meg­­hasonlott lélekkel fog visszatérni a szegénységbe és a szürkeségbe. De a parasztot még akkor is pa­rasztnak hivják ám Szabó István uram. A vármegye évnegyedes közgyűlése. Mégegyszer a ,,Ne­fernere A vármegyei telefonhálózat. Az egyke ellen. — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, február 1. Rendkívüli érdeklődés mellett folyt le ma Somogy megye évnegyedes közgyűlése, pedig a tárgysorozat „szürke“ pontjaiból alig re­mélték a megyebizottsági tagok ily nagy számban való megjelenését. Gyorsan peregtek le a napirendre tűzött tárgyak s vita alig is volt. Hosszabb ideig az egyke dolga, a minduntalan felvetődő, de most már remélhetőleg végkép elintézett „Ne temere ..." és a vármegyei telefon nagyfontosságú ügyénél időzött a közgyűlés, mindegyikre nézve elfogadván az állandó választmány javaslatát. A közgyűlésről tudósítónk a következők­ben számol be: Pontban 9 órakor nyitotta meg az ülést Kapotsfy Jenő főispán. Az alispán jelentését, melyet részletesen ismertettünk, a számonkérőszék jegyzőköny­vét, mely a vármegye összes hivatalainak 1908. október 28-ától 19­9. január 26-áig kifejtett tevékenységéről ad számot, tudo­másul vették. Kiss János törvényhatósági bizottsági tag indítványait a ménvizsgálat határidejének megállapítása, a vizsgálóbizottság összeállí­tása és a napszámbérek hatósági megállapí­tása dolgában. Széchenyi Aladár gróf hozzá­szólása után — elutasították. Az automobil közlekedés szabályozásáról alkotott belügyminiszteri rendelet tudomásul vétele után elhatározták, hogy Abaúj-Torna­­vármegye átirata folytán újólag feliratot intéznek a belügyminiszterhez a volt vár­megyei számvevőségek visszaállítása iránt.

Next