Somogyi Hirlap, 1909. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1909-03-02 / 49. szám

VI. évfolyam. Kaposvár. Kedd, 1909. március 2. 49. szám. SOMOGTI HÍRLAP („népjog“) A SOMOGYMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. („népjog“) K­nfivalód­ Egy évre 10 korona, fél évre 8 korona, negyedévre blus­zeresi 4 korona, egy hóra 1 korona 60 fillér. ---------------­— dl] I — Tanítóknak: Egész évre 12 korona.­­ Egyes szám ára 4 fill. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. szám. Nyilttér, mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint........................................................................50 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések díja - 6 korona. A bűn és nyomor forrása. Kaposvár, március 1. Hogy a tél nyomorra s a nyomor bűnre hajt, régi dolog. Az idei hosszú tél pedig olyképen gyártja a bűneseteket, mintha egyéb dolga sem volna. A nagyvárosok éjjeli élete megdöbbentő deformációkat mutat. Budapesten egyik és a má­sik után termeli és mutatja be a rablókat, akik késsel és bottal dol­goznak. A régi lovonjáró betyárság tettei valóságos legendák ezekhez képest. Az az útonálló megrabolta a négylovas hintó gazdáját, a mai pesti rabló az elhagyatott, a szegé­nyebb városrészekben les áldoza­tára, hogy utolsó filléreit rabolja el, akár egy halálos késszúrás árán is. Ma egy szegény munkást rabol ki egy kocsis, holnap egy kocsist egy úgynevezett munkás. A közbiztonsági viszonyok Buda­pesten sem jók, aminthogy máshol sem jók. A közbiztonság fenntartói, a rendőrségek mindenütt panaszkod­nak, hogy kevés a személyzet. Mert ha szaporodik is a személyzet, az ő szaporodása a bűnök szaporodásá­nak a mértékével nem áll arányban. Fékevesztett indu­ltok kaptak lábra az alsóbb néposztályok bizonyos ré­tegeiben, ahol az emberi jogokat s az egyéni szabadságot a bicska­­használhatás szabadságának tekintik. Egy elmélet azt mondja, hogy a bűntettek nyolcvan százalékát a nyomor okozza. Ez a tétel csak felületesen állhat meg. A társadalmi nyomor egyik leg­­szomorubb és legégetőbb kérdése az emberiségnek mindazon helyeken, ahol nagyobb tömegekben lakik együtt, valamint a sivár, kopár vi­dékek elhagyatott helyein is. De a nyomorúságnak két oldala van s csak az egyik az, amelybe valaki önhibáján kívül jutott. Munka­­hiány, betegség s egyéb istencsapása okozzák , a társadalomnak itt első­rangú kötelessége segítő kezet nyúj­tani, hogy felemelje a szegény el­esettet. A nyomor másik része azon­ban nem önhibán kívül történik, hanem elzüllés révén, amelynek nevelője, segítője, mozgató ereje az országban oly mértéktelenül, vagy inkább irtóztató mértékben elterjedt pálinkaivás. Az említett elmélettel szemben inkább lehetne azt mondani, hogy a bűnök hatvan-hetven százalékát a pálinka okozza. Részben, mert a tőle elbódult ember nem tudja, mit cselekszik, részben pedig, mert a fogyasztása kiöli az emberből a munkakedvet, a munkaerőt, az élet­hez való küzdelemhez szükséges energiát, ami azután maga után vonja az erkölcsi és anyagi züllést, ez a nyomort s a nyomor a bűnt. Sokszor elmondott dolgok ezek s még sokszor kell őket elmondani abban a reményben, hogy kitartó lármázással talán mégis csak lehet segíteni ezen a nagy társadalmi bajon. Sokan, a társadalom legjobbjai is, azt kérdik: de hát hogyan? A küzdelem meddő, az eredmény felől a jövőbe vetett reménykedés sivár képeket mutat. Azonban a kétségbe­esés és fásultságnak ezen a hangján nem lehet beszélni, vagy pedig ak­kor abba kellene hagyni a jobb iránt való minden törekvést. Elképzelni is sok, hogy ma az egész ország földadója még csak felannyit sem jövedelmez az állam­nak, mint amennyit hoz az állam­­háztartás „drága” konyhájára egye­dül maga a­­ szeszfogyasztás. Ez pedig — úgy a gyakorlat, mint az elméleti tudomány által ismerten — méreg, súlyos, nehéz, embergyilkoló, nemzetgyilkoló méreg. A külföldi államok már régen kü­lönféle módon védekeznek ellene. Svédország züllőfélben volt már, mikor betiltották a szeszt é­s az ország talpraállott. Máshol a vasár­napi szeszmérés van eltiltva, ismét máshol korlátozva. Franciaország az ürömszeszt volt kénytelen terü­letéről kiirtani. — Ez mind szükség volt, az állam védekezése a pálin­kában rejlő, végzetes csáberő ellen. A németországi hitelt érdemlő sta­tisztikai adatok már évek óta kimu­tatják, hogy a szeszfogyasztó nagy­városokból rekrutálódó ezredek le­génysége sokkal silányabb ember­anyag, mint az úgynevezett vidéki­­ regimenteké, amiről nem egy erő­próba alkalmával győződtek meg. A büntúltengés első és legkomo­lyabb orvossága a szeszfogyasztás korlátozása. A nagy gyermek ke­zéből ki kell venni ezt a kést, amely­­lyel eret vág magán. Az állam egyik legszebb kötelessége, hogy e felől gondoskodást tegyen és a züllők társadalmát megmentse a tökéletes elpusztulástól. A vármegyei tisztviselők fizetésrendezése. Miniszteri leirat az ideiglenes nyugdíja­zás dolgában. — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, március 1. A vármegyei alkalmazottak illetménysza­bályozásának kiegészítéséről a bel- és pénz­ügyminiszterek által 1906 ban kiadott utasí­tás úgy rendelkezik, hogy a szolgálati idő számításánál csak az ideiglenes nyugdíjazást megelőzőleg ugyanazon fizetési osztályban eltöltött szolgálati idő számít. E rendelkezés szerint tehát a nyugalmazott állapotban töl­tött idő csakis az ideiglenesen nyugdíjazot­taknál nem szakítja meg a magasabb illet­ményre igényt biztosító szolgálati idejét. A legtöbb vármegyei nyugdíjszabályrendelet azonban az ideiglenes nyugdíjazás módját nem ismeri, mert az ideiglenes nyugdíja­zás a törvényhatóságnál érvényben levő vá­lasztási rendszernél fogva a vármegyei tiszt­viselőkre úgy sem alkalmazható. A bel- és pénzügyminiszter utasítása tehát a vármegyei tisztviselőkkel szemben sok esetben mél­tánytalanságra vezet, mert hátrányosabb helyzetbe juttatja őket. Ezen hátrányos következményeket fölis­merte már a kormány is. A belügyminiszter hatályon kívül helyezi tehát ezen sérelmes utasítást és mint egy ma érkezett leiratában értesíti az alispáni hivatalt : — a pénz­ügyminiszterrel egyetértőleg úgy rendelkezik, hogy a szolgálati idő beszámításánál az úgy­nevezett kedvezményes évek, továbbá a helyettesítési minőségben és nyugalmazott állapotban töltött idő be nem számítható. A nyugdíjazást megelőzőleg eltöltött idő azon­ban már igenis számít. A belügyi kormány ezen intézkedése általános megelégedést keltett a vármegyei tisztviselők körében, mert ez egy reájuk nézve sérelmes rendel­kezést szüntet meg. 1 *

Next