Somogyi Hirlap, 1909. március (6. évfolyam, 49-73. szám)
1909-03-02 / 49. szám
VI. évfolyam. Kaposvár. Kedd, 1909. március 2. 49. szám. SOMOGTI HÍRLAP („népjog“) A SOMOGYMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. („népjog“) Knfivalód Egy évre 10 korona, fél évre 8 korona, negyedévre bluszeresi 4 korona, egy hóra 1 korona 60 fillér. ---------------— dl] I — Tanítóknak: Egész évre 12 korona. Egyes szám ára 4 fill. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. szám. Nyilttér, mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint........................................................................50 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések díja - 6 korona. A bűn és nyomor forrása. Kaposvár, március 1. Hogy a tél nyomorra s a nyomor bűnre hajt, régi dolog. Az idei hosszú tél pedig olyképen gyártja a bűneseteket, mintha egyéb dolga sem volna. A nagyvárosok éjjeli élete megdöbbentő deformációkat mutat. Budapesten egyik és a másik után termeli és mutatja be a rablókat, akik késsel és bottal dolgoznak. A régi lovonjáró betyárság tettei valóságos legendák ezekhez képest. Az az útonálló megrabolta a négylovas hintó gazdáját, a mai pesti rabló az elhagyatott, a szegényebb városrészekben les áldozatára, hogy utolsó filléreit rabolja el, akár egy halálos késszúrás árán is. Ma egy szegény munkást rabol ki egy kocsis, holnap egy kocsist egy úgynevezett munkás. A közbiztonsági viszonyok Budapesten sem jók, aminthogy máshol sem jók. A közbiztonság fenntartói, a rendőrségek mindenütt panaszkodnak, hogy kevés a személyzet. Mert ha szaporodik is a személyzet, az ő szaporodása a bűnök szaporodásának a mértékével nem áll arányban. Fékevesztett indultok kaptak lábra az alsóbb néposztályok bizonyos rétegeiben, ahol az emberi jogokat s az egyéni szabadságot a bicskahasználhatás szabadságának tekintik. Egy elmélet azt mondja, hogy a bűntettek nyolcvan százalékát a nyomor okozza. Ez a tétel csak felületesen állhat meg. A társadalmi nyomor egyik legszomorubb és legégetőbb kérdése az emberiségnek mindazon helyeken, ahol nagyobb tömegekben lakik együtt, valamint a sivár, kopár vidékek elhagyatott helyein is. De a nyomorúságnak két oldala van s csak az egyik az, amelybe valaki önhibáján kívül jutott. Munkahiány, betegség s egyéb istencsapása okozzák , a társadalomnak itt elsőrangú kötelessége segítő kezet nyújtani, hogy felemelje a szegény elesettet. A nyomor másik része azonban nem önhibán kívül történik, hanem elzüllés révén, amelynek nevelője, segítője, mozgató ereje az országban oly mértéktelenül, vagy inkább irtóztató mértékben elterjedt pálinkaivás. Az említett elmélettel szemben inkább lehetne azt mondani, hogy a bűnök hatvan-hetven százalékát a pálinka okozza. Részben, mert a tőle elbódult ember nem tudja, mit cselekszik, részben pedig, mert a fogyasztása kiöli az emberből a munkakedvet, a munkaerőt, az élethez való küzdelemhez szükséges energiát, ami azután maga után vonja az erkölcsi és anyagi züllést, ez a nyomort s a nyomor a bűnt. Sokszor elmondott dolgok ezek s még sokszor kell őket elmondani abban a reményben, hogy kitartó lármázással talán mégis csak lehet segíteni ezen a nagy társadalmi bajon. Sokan, a társadalom legjobbjai is, azt kérdik: de hát hogyan? A küzdelem meddő, az eredmény felől a jövőbe vetett reménykedés sivár képeket mutat. Azonban a kétségbeesés és fásultságnak ezen a hangján nem lehet beszélni, vagy pedig akkor abba kellene hagyni a jobb iránt való minden törekvést. Elképzelni is sok, hogy ma az egész ország földadója még csak felannyit sem jövedelmez az államnak, mint amennyit hoz az államháztartás „drága” konyhájára egyedül maga a szeszfogyasztás. Ez pedig — úgy a gyakorlat, mint az elméleti tudomány által ismerten — méreg, súlyos, nehéz, embergyilkoló, nemzetgyilkoló méreg. A külföldi államok már régen különféle módon védekeznek ellene. Svédország züllőfélben volt már, mikor betiltották a szeszt és az ország talpraállott. Máshol a vasárnapi szeszmérés van eltiltva, ismét máshol korlátozva. Franciaország az ürömszeszt volt kénytelen területéről kiirtani. — Ez mind szükség volt, az állam védekezése a pálinkában rejlő, végzetes csáberő ellen. A németországi hitelt érdemlő statisztikai adatok már évek óta kimutatják, hogy a szeszfogyasztó nagyvárosokból rekrutálódó ezredek legénysége sokkal silányabb emberanyag, mint az úgynevezett vidéki regimenteké, amiről nem egy erőpróba alkalmával győződtek meg. A büntúltengés első és legkomolyabb orvossága a szeszfogyasztás korlátozása. A nagy gyermek kezéből ki kell venni ezt a kést, amelylyel eret vág magán. Az állam egyik legszebb kötelessége, hogy e felől gondoskodást tegyen és a züllők társadalmát megmentse a tökéletes elpusztulástól. A vármegyei tisztviselők fizetésrendezése. Miniszteri leirat az ideiglenes nyugdíjazás dolgában. — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, március 1. A vármegyei alkalmazottak illetményszabályozásának kiegészítéséről a bel- és pénzügyminiszterek által 1906 ban kiadott utasítás úgy rendelkezik, hogy a szolgálati idő számításánál csak az ideiglenes nyugdíjazást megelőzőleg ugyanazon fizetési osztályban eltöltött szolgálati idő számít. E rendelkezés szerint tehát a nyugalmazott állapotban töltött idő csakis az ideiglenesen nyugdíjazottaknál nem szakítja meg a magasabb illetményre igényt biztosító szolgálati idejét. A legtöbb vármegyei nyugdíjszabályrendelet azonban az ideiglenes nyugdíjazás módját nem ismeri, mert az ideiglenes nyugdíjazás a törvényhatóságnál érvényben levő választási rendszernél fogva a vármegyei tisztviselőkre úgy sem alkalmazható. A bel- és pénzügyminiszter utasítása tehát a vármegyei tisztviselőkkel szemben sok esetben méltánytalanságra vezet, mert hátrányosabb helyzetbe juttatja őket. Ezen hátrányos következményeket fölismerte már a kormány is. A belügyminiszter hatályon kívül helyezi tehát ezen sérelmes utasítást és mint egy ma érkezett leiratában értesíti az alispáni hivatalt : — a pénzügyminiszterrel egyetértőleg úgy rendelkezik, hogy a szolgálati idő beszámításánál az úgynevezett kedvezményes évek, továbbá a helyettesítési minőségben és nyugalmazott állapotban töltött idő be nem számítható. A nyugdíjazást megelőzőleg eltöltött idő azonban már igenis számít. A belügyi kormány ezen intézkedése általános megelégedést keltett a vármegyei tisztviselők körében, mert ez egy reájuk nézve sérelmes rendelkezést szüntet meg. 1 *