Somogyi Hirlap, 1909. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-01 / 99. szám
Ismerünk szép maszk! Száz nyavalya bántja a sok műhazafit, mégis orvosságot, kenőcsöt kommendálnak, biztatnak, rémizgetnek, sőt pirongatnak is kormányt, parlamentet, társadalmat a politikai helyzetért. Telelármázzák csodaszereikkel az utcát, kávéházat, családi tűzhelyeket — hazaszeretetből! Vakmerő fickók ezek az újságírókból fölcseperedett javas-asszonyok. Különösen az élelmesebb fajtája. Kapotsfy előtt, a Szulovszky-éra alatt mennyire másképen hangzott orruk alul a szaticsip, mint most. Akkor honárulók, most honmentők. Akkor rongyosra koptatták térdeiken a ruhát a Bécs felé csúszkálásban, most meg Bécsre fenekednek. Akkor meghunyászkodók, szégyenlősek, bujkálók voltak, most pálcatörő bíráknak hiszik magukat. A szélkakas nem fordul meg anynyiszor viharban a tengelye körül, mint egy-egy vidéki politikai kis darabont lapocska, mely az ördög tudja, hogy hányadik évfolyamát tapodja már a köpenyforgatásnak. No de nálunk különlegesek a sajtóerkölcsök. Elv az, hogy a korcsmában meg ne haljon valaki szomjan ! Ha olyan híres nagy politikusnemzet vagyunk, ahol kaptafa és cserkád mellől szórják a legmerészebb enuncációkat, mert ne törhetné az újságíró a fejét afölött, hogy ki lesz a jövő miniszterelnöke. Okoskodó nemzet vagyunk, régi sajátságunkká szoktatták a „ fajmagyarok“, hogy mindig olyasmibe szeretünk leginkább avatkozni, amihez semmit sem adiuk. Most például gondoktól barázdás sok szimatoló orr fölött meglapuló • homlok annak a vidéki redakciók létérdekét érintő kérdésnek megoldásán : mi lesz az ország sorsa ? S előállanak a javas-asszonyok, helyesebben az epelegények. Mindegyik tud valami megoldást. Mindegyiknek van bizalmasa a legfelsőbb politikai körökben, akit megintervjúvol s akiből ki tudja szedni, és hogy Őfelsége mit mondott Wekerlének, mikor a válság megoldására vonatkozó előterjesztéseit megtette. Ha az a sok műkedvelő politikus, aki most mind egyszerre szeretné az országot megmenteni, becsületesebb igyekezettel támogatta volna a nemzeti politikát a múltban, nem kerültünk volna most ennyire, hogy a legveszedelmesebb örvények felé sodródva, alig van az országnak használható embere. Elméleti politikusokból és fogadatlan prókátorokból áll a mai magyar közélet, ilyenné nevelte az embereket a sajtó. Okulhatunk a jövőre. Hitványság az az ellenzékieskedés, melynek politikája csirátlan, csak arra való, hogy szabadon szájhősködjék az üres szóbőség. — Az a sajtó, mely VERSEK. * A neved . . . A neved, őszintén bevallom, Nem zengzetes költői név És mégis, amikor kiejtem, Csodás visszhang kél rá szivemben És elfog a költői hév. Az arcod őszintén bevallom, Nem volt s nem is lesz soha szép, Mégis az üdvök üdvét érzem, Ha rám mosolyog az a két szem : A csodamély, a csodakék. A termeted, őszintén szólva, Eszményinek nem mondható, És mégis, amikor meglátom, Valóra válik legszebb álmom S álomnak tűnik a való. E költemény, őszintén szólva, Nem méltó hozzád semmikép, De nekem mégis többet érne, Mint Heinz minden költeménye, Ha neked szivem tetszenék. Kun József, Kaposvár, Szombat, 1909. május 1. 99. szám. VT. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI NAPILAP. Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre " ai ** * korona, egy hóra 1 korona 60 fillér. --------------— dl] : — Tanítóknak: Egén évre 12 korona. Egyet Ilimóra 4 611. Megjelenik hitté kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. szám. Nyilttér: mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények Boronkint .........go fillér. Eljegyzési és esketési értesítések díja • • - 6 korona. Ébren. Az utca csendes, pihennek az árnyak, A napi küzdelemnek vége már • • • Csak én bolyongok, testem lelkem fáradt — Mint a kalitból elszállt kis madár, Ki buzgón lesve, szabadságát várta • • • És most, hogy végre elszállhatna tán, Nem tudja merre, hol van a hazája, S elpusztul életének hajnalán • • Az utca csendes, Tavasz éjszakája Illatos, üde, forrón csábító • • • Én — elhalt álmaimnak sápadt árnya, Jövőmbe nézek, mely üres • • • fakó • • • Az utca csendes, sok kicsiny szobában Pihen sok ember, fehér nyoszolyán. Csak én bolyongok a bús éjszakában, Csak én vergődöm, éltem hajnalán • • • Fodor Ilonka. Hol templomos, csöndes némaságba Omol a napfény a világra S mint arcod: minden hófehér! Zivuska Andor. Vágy. Ha kibonthatná a lelkem szárnyát, Ha kiszállhatna bátran, szabadon, Valami messze idegenbe Hová a szivembe Beégett vágyak láza van! . . . Valami messze havasokra, Szűz hava tiszta magasokra, Hova borulat el nem ér . . . Mai számunk 16 oldalra terjed. Hallgatom a meséd . . . Itt beszélsz a közelembe, Visszacseng még a fülembe . . . Hallgatom a szavad Lassú perdülését, Érezem a szived Sebesebb verését. Édes mese, arany patak, Virágos két part közt halad . . . úgyel-elhallgatnám Éjnek évadjáig, Felpirosló hajnal Szelíd mosolyáig. Annyi bus szív volt is ottan, Ahány rózsa a bokorban ! Annyi köny siratta Jó Kossuth apánkat: Nincsen annyi gyöngye A kerek világnak! Nem voltál még soha Pesten, De fölmentés busz leverten ... Te is elkísérted