Somogyi Hirlap, 1909. augusztus (6. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-01 / 173. szám
1909. augusztus 1. „SOMOGYI HÍRLAP“ és nap-nap után egyre vadabbul tépi meg a munkakedvünket. Ami űtt üt a közgazdaság egységén, ami útját állja a merészebb ívben való fejlődésnek. És ahonnan minden szegénységünk sarjad. Ez az esztendő különösen nehéz esztendő. A nagy válságot még nem hevertük ki. A föld mostohán bánt el velünk. Kicsiny kamatot fizet. A nap tüzén arany szinűre égett kalász is éppen egy marokkal akadt csak. Az ipar és a kereskedelem nem lábalt ki a régi betegségekből, sőt új intézményekkel sújtották és tán még soha nem volt olyan nagyon igaz a frázis: koldusszegény ez az ország. És éppen most jön a bizalmas rendelet, mellyel a kormány a felgyülemlett adótartozásokat sürgősen akarja behajtani. Az indookot akceptáljuk: a pénz kell. Olyan kiadásokon ment és megy át a magyar államiság, hogy minden krajcárra szükség van. De kell, hogy a kormány is akceptálja a kisember érvét. Ha kell is a pénz, de hát honnan vegyük a pénzt? Hisz az adót eddig sem azért fizettük, mert volt pénzünk. És exisztenciákon szánthat könnyen végig majd az adósrót, melyet ime fokozottabb energiával állít munkába az államhatalom. A pénzügyminiszter számokkal dolgozik, és a számokat nem hatja meg semmiféle siránkozás. Az államkassza üres, a dolgok továbbvitele nem tűr semmilyen hosszabb haladékot, hát aki tartozik fizessen. De kell, hogy számok mögött ott legyen a méltányosság is. És ha már nem lehet el az államhatalom az adótartozások nélkül, akkor legalább legyen kíméletes és humánus a behajtásban. — Királyi tanácsosok „összeírása.“ A „Pol. Ért.“ kőnyomatos teljes komolysággal jelenti a következő hírt: — Királyi tanácsosok összeírása. Az Országos Központi Statisztikai Hivatal átiratot intézett a fővároshoz, hogy intézkedjen az 1869. óta létező királyi tanácsosok összeírása tárgyában. Ezt a statisztikát azzal kellene kiegészíteni, hogy hányszor adtak az összeírt királyi tanácsosok tanácsot a királynak, dús ebédekre gondolt és a nóta végén elragadtatva mondta: — Isteni volt! Csoda volt! Kész művésznő. Sára mámoros lett a saját diadalától. Mintha kicserélték volna, féktelen pajkossággal ugrándozott ezután a tisztáson, a dinnyék hervatag venyigéi között. Csurgai úr mindenütt a nyomában volt és forrón suttogta! — Olyan, mint egy bacchánsnő! — Milyen az? — Az egy görög istennő, aki... aki .. . várjon csak, kegyed is olyan lesz mindjárt. Néhány szőlőlevelet tépdesett le és beleszőtte a Sára erős, göndör, vöröses fényű hajába. A keblére is szőlővenyigét tűzött és kezébe pedig egy pirosló szőlőfürtöt adott. — Nézze most olyan, mint egy bacchánsnő. Oh, vajha mindig így lehetne és mindig kegyedet csodálnám. Sára megilletődve, szótlanul állott egy helyen, szokatlan díszében. A nap már nyugovóra szállt és mintha csak a rendező szavára történt volna igy, piros fényét rálövelte. Érezte, hogy e vérszínti ragyogás ment be és rajzolja ki meseszerű, fantasztikus formákba körvonalait. És mintha egy óriás nézőtér volna körülötte a tájék és mintha minden őt bámulta volna és az ő dicsőségére ragyogott volna minden. A mama azalatt fontos beszédbe merült volt a vőlegénnyel. A vőlegény azt óhajtotta, hogy a lakodalmat széles keretben ünnepeljék meg és e célra az udvarban lombsátrat állítsanak föl. A ma viszont a szűkkörű, családi ünnepély mellett foglalt állást. A fiatalember a mintaszerű vőlegényekhez méltóan, lojálisan mondta: — Majd megkérdezem Sárát ez ügyben. Döntsön ő ! Odament a leányhoz, aki merengve, lehajlott fővel, mámorosan élvezte a képzelt világ hódolatát. — Édes Sára én szeretnék sátrat a lakodalomra, de a mama nem kívánja. S maga, hogy kívánja? A leány szomorúan válaszolta: — Hagyjon nekem békét, Grünfeld úr. Ne vegyen addig ékszert mig meg nem tekintette CSAJÁGHY ANTAL óriási ékszer-, óra- és látszer-raktárát, Kaposvár, 3256 Korona utca 5., minden vételkötelezettség nélkül. Fejgyilkos asszony. Mert az ember féltékeny volt gyilkolt az asszony — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, július 31. Egy szentmiklósi jómódú félparaszt gazdát agyonvert a felesége, akit az ura folyton féltékenykedésével üldözött és ez alkalommal is megvert. Sajni Jánosnak hívják a marhakereskedéssel foglalkozó szentmiklósi gazdát, aki szerdán ott járt Nagykanizsán és a hetivásáron meglehetős üzleteket kötött. A jó üzlet örömére betért hát Sami egy Csengeri-úti kiskorcsmába és jóformán felöntött a garatra, úgy öt óra tájban azután elindult hazafelé, de útközben eszébe jutott, hogy felesége kint dolgozik a szentgyörgyvári hegyen levő szőlőkben, irányt változtatott tehát és betért a szőlőbe. Véletlenül éppen akkor arra járt egy vasúti alkalmazott, aki így köszöntötte Samit: — Adjon Isten, hogy van sógor? Ez a szó fejébe kergette a vért a mámoros embernek, aki folyton féltékenykedett az asszonyra és minduntalan hűtlenséggel gyanusitgatta. — Hallottad asszony, mit mond ez az ember ? Ez az én sógorom ?! És már ott is termett az asszony mellett kit a földre tepert és rátérdelve, fojtogatni kezdte. Meglátta ezt a szomszéd pince tulajdonosa, Karlovics Ferenc és odarohant a dühöngő emberhez, akit sikerült felesége melléről lerángatnia. Úgy látszott, hogy ez a közbelépés lecsendesítette a felindult embert, aki békésen félrevonult pincéjébe. A dühös férj csak azért ment be a pincébe, hogy valami verekedő szerszámot nézzon ki onnét és néhány perc múlva újra nekiment feleségének egy háromágú szénagyűjtő favillával. Az asszony segélykiáltásaira újra a verekedés színhelyén termett Karlovics, de ekkor a férj már a földön hanyatt esve feküdt, mert az asszony, aki állítólag a férje ütéseit akarta magáról elhárítani, azt a kezében volt kapa fokával kétszer fejbevágta, amitől a férj néhány perc múlva kiszenvedett. Sírva borult az asszony férje holttestére és ebben a helyzetben találták őt az este 8 órakor megjelent szentmiklósi csendőrök is, akik az asszonyt a községházára kísérték. Egészen tegnap délután fél 6 óráig feküdt a hulla ott a pince előtt, amikor is megjelentek ott a csurgói járásbíróság kiküldöttei, akik a vizsgálóbíró helyett az előzetes nyomozót végezték. Pettenhofer csurgói járásbíró, dr Éhn Kálmán csurgói járásorvos és dr Venezianer zákányi körorvos voltak a megjelentek, akik érkezésük után nyomban megejtették a boncolást, illetve a gyilkos asszony és a tanuk kihallgatását. Az asszony egyébként egyáltalában nem fájlalta férje halálát, hisz még akkor, midőn férje kimúlt, állítólag igy szólt a hullát körülállókhoz: — Úgy kell neki, legalább többet nem fog kinézi. A gyilkos asszony sorsa felett a kaposvári esküdtbíróság fog dönteni őszi ülésszakában. Mit tárgyal a város ? — Városi közgyűlés augusztus 5-én. — Kaposvár, július 31. Kaposvár volt. város képviselőtestülete 1909. évi augusztus 5-én délután 3 órakor, a városház nagytermében a következő tárgysorozattal rendes közgyűlést tart. Tárgysorozat: Elnöki jelentés. A folyó év június hó 29-én tartott népünnepély eredményéről jelentés és javaslat. A városi legtöbb adót fizetők névjegyzékének kiigazítására bizottság kiküldése iránt javaslat. Az 1909. évi háztartási pótköltségvetés. Az 1910. évi háztartási költségvetési kérvények. A város Esterházy-féle pénztárnak és az aggápoldai alapnak 1910. évi költségvetése. Gyümölcsárusitók kérvénye a piaci és vásári szabályrendelet értelmezése, esetleg módosítása végett. Az Árpád-utcának a Fő utcára meghoszszabbitása tárgyában m. kir. belügyminiszteri leirat. Közvágóhíd céljaira telekszerzése végett előterjesztés. Különböző városi közcélokra 1.200.000 korona községi kölcsön felvétele iránti ajánlat bemutatása a javaslat. Borovitz Manó kérvénye gyáripari telep létesítésére a „Papsára”éle telek ingyenes átengedése iránt. Járvány kórház építésére javaslat. 3