Somogyi Hirlap, 1909. november (6. évfolyam, 250-273. szám)
1909-11-03 / 250. szám
TL évfolyam. Kaposvár. Szerda, 1909. november 3. 250. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI NAPILAP. VlifUitAal Egy éne 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre IHDUulI 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fillér. Enyea »n» ara 4 (II, 41] . — Tanítóknak: Egeai évra 12 karon«. — Vaautoa 6 fillér. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona utca 7. szám. Nyílttér, mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint........................................................................60 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések díja • • 5 korona. Politikai jegyzetek. Istenemre, lassanként leszokik a jóizlésű ember a magyar politikáról, valami megszégyenítő érzést s szelíd felháborodást nem tud eltagadni magától, ha arra a poshadt mozdulatlanságra néz, ami ráfekszik a magyar közéletre s lassanként elzsibbaszt minden jó érzést, megfojtja illúzióinknak utolsó, fáradt és sánta nekikészülődéseit s szomorú és cinikus érzéketlenséget szorit az ereinkbe. Nem tudunk tovább kerülni ! A masina, amelyet az osztrák gúnyolódás és a mi naiv önáltatásunk magyar alkotmányosságnak nevezette), az utolsó évtizedben egyáltalán rosszul funkcionált. Ahányszor valami szóf megakadt benne, — hogy a közhelynek beváló hasonlatot folytassuk, — a bécsi masiniszta sehogy se akart szolgálni friss olajjal, amivel meg kell kenni. Hónapokig rozsdásodott s rendesen a saját zsírunkkal tettük kerekeit megint csúszósakká. A folyton zaklatott nemzet követelt s Bécsből soha nem adnak semmit. Pedig mindig olyan keveset követelt a magyar nemzeti Ez az örök nóta s most amikor már félévnél régebb idő óta állnak mozdulatlanul, arra a kérdésre, hogy miért nem bírunk tovább kerülni, maga Kossuth Ferenc feleli rezignált hangon: — Mert nem tudjuk, mit akar a király ! Mi önmagunk lelicitáltuk majdnem a semmiig követeléseinket, de az uralkodó ezekkel szemben sem nyilatkozik. Nem mondja meg, hogy végre mennyit fog megadni, hogy ehhez szabhassuk magunkat. Új politikai alap megteremtéséhez legalább annyit kellene ismernünk, hogy mi lehet ez az alap . . . Kétségbeejtően rezignált beismerése ez szegénységünknek, a függetlenségi többség vezérének alakéról, de őszinte beszéd. S feljegyzéseinknek akár állandó refrénjéül választhatnánk. Nem történt semmi, mert a király nem akarta. És a jövő héten sem történik, ha a király nem akarja. Ez a magyar alkotmányos élet — szép hegedűszóban ! Természetesen a kormány is minden módon hibás azért, hogy a szituáció elfajulásához segítséget nyújtott, bár amikor a király se a többség, se a kisebbség programmját elfogadni nem akarja, az ő helyzetük sem irigylendő. Pedig a miniszterek folyton hangoztatják, hogy menni akarnak. — De a király nem ereszt minket ! — teszik hozzá. S ennek nem lehet más magyarázata, minthogy végül mégis engedni fog. Az az ijedt kapkodás, melyet közben mutatnak, Kossuth Ferenc ellen is nagyon magrontotta a közhangulatot. őt okolják sokan azért, hogy a bizonytalanság nem akar megszűnni s ingadozó és határozatlan egyéniségét nemzeti szerencsétlenségnek mondják. Valaki ezt az utolsó napokban szóba hozta a kereskedelmi miniszter előtt, aki indignálódva és haragosan fakadt ki: — Miért tartanak engem ingadozónak ? — mondta. — Megöregedve is akkora energiával végzem súlyos kötelességeimet, hogy a fiatalok tanulhatnak tőlem. Hol van arra egész Európában példa, hogy súlyosan beteg ember hónapokon át ágyban fekve reggeltől késő éjszakáig szakadatlanul dolgozzék! Azután hozzátette: — Ingadozónak mondanak! Tessék fölmenni a minisztériumba s nézze meg az íróasztalomat: soha sincsen rajta egyetlen akta. Persze, erre azt mondják, hogy mert nem dolgozom. Hát nem igaz: minden ügyben én határozok. De merek határozni ! Nálam nincs restancia, mert a referens, ha száz és száz iratcsomóval lép is be hozzám, addig nem távozhatik, amíg minden aktájának sorsa eldöntve nincs. Ez a határozatlanság ? De döntsön ott az ember hirtelen, ahol nem tudja, mi lesz kimondott szavának a következése, mert ismeretlen faktorokkal kell számolnia . . . Kell ehhez a bus monológhoz kommentárt fűzni ? Az ismeretlen faktorok közt ott van a képviselőház rejtelmes célú és furcsa szereplésű elnöke, Justh Gyula is. Ő e hétnek lesz szenzációs alakja, mert beavatott emberei izgatott titkolózással beszélnek arról a beszámoló beszédről, melyet, november hetedikén akar Makón mondani. — Nem beszámoló lesz az, — hirdetik, — hanem az igazi zászlóbontás. Programmbeszéd, melynek országraszóló pontjai lesznek ! S híre száll, hogy Justh a legradikálisabb elveket fogja enunciálni, melyekkel a 48-as kálvinista alföldi magyarságot hódítja meg. Ha ezzel az akcióval parallel megnézzük azt a komikus vállalkozást, mellyel a gróf Szapáry Pál áll a keresztényszocialisták élére s melynek nyilván az alsó katolikus néprétegek lenyűgözése a célja, egyszerre ijedt kérdőjelek fakadnak az emberben. Vájjon nem rajzolódnak le már most halaványan egy új alakulás körvonalai? Végül csak két nyilatkozatot. Megkérdezték gróf Andrássy Gyulát, milyen szemmel nézi a jövő eshetőségeit. — Kizártnak tartom, — mondta, — hogy a király által megjelölt utón békés kibontakozáshoz jussunk. Kossuth Ferenc ugyanerre a kérdésre igy nyilatkozott: — Rossz próféta vagyok, mert a peszszimizmus második természetem. De ennek dacára, — kizártnak tartom, hogy ne találjunk rá a kibontakozás útjára. Tessék most már eligazodni . . . Eltitkolt szenzáció. Föléled a kartellbank. Miképp oldják meg a válságot? * Budapestről, beavatott politikai kézből kapta a Somogyi Hírlap az alábbi, föltűnést keltő tudósítást: Olyan váratlan szenzációról van szó, amely még a politika kulisszái mögött is villámcsapásként fog hatni. Amit eddig a válságtudósok termeltek javaslatokban, tervezetekben és memorandumokban, mind a szemétdombra kerül és a válságot egy egészen új tényező fogja megoldani. Ez az új tényező nem más, mint a mi évszázados, elkeseredett gyűlölködő ellenségünk: Ausztria. Hihetetlenül hangzik, hiszen a válságot tulajdonkép a gonosz és elvetemült szomszéd posványositotta a nyakunkra és most mégis ő oldja meg a gordiusi csomót. Ausztriában annyira kiélesedtek a nemzeti