Somogyi Hirlap, 1909. november (6. évfolyam, 250-273. szám)

1909-11-03 / 250. szám

TL évfolyam. Kaposvár. Szerda, 1909. november 3. 250. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI NAPILAP. VlifUi­tAal Egy éne 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre IHDUulI 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fillér. Enyea »n­» ara 4 (II, 41] . — Tanítóknak: Egeai évra 12 karon«. — Vaautoa 6 fillér. M­egjelenik hétfő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona­ utca 7. szám. Nyílttér, mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint........................................................................60 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések díja • •­­ 5 korona. Politikai jegyzetek. Istenemre, lassanként leszokik a jóizlésű ember a magyar politikáról, valami megszégyenítő érzést s sze­líd felháborodást nem tud eltagadni magától, ha arra a poshadt mozdu­latlanságra néz, ami ráfekszik a magyar közéletre s lassanként el­zsibbaszt minden jó érzést, meg­fojtja illúzióinknak utolsó, fáradt és sánta nekikészülődéseit s szomorú és cinikus érzéketlenséget szorit az ereinkbe. Nem tudunk tovább ke­rülni ! A masina, amelyet az osz­trák gúnyolódás és a mi naiv ön­­áltatásunk magyar alkotmányosság­nak nevezett­e), az utolsó évtized­ben egyáltalán rosszul funkcionált. Ahányszor valami szóf megakadt benne, — hogy a közhelynek be­váló hasonlatot folytassuk, — a bécsi masiniszta sehogy se akart szolgálni friss olajjal, amivel meg kell kenni. Hónapokig rozsdásodott s rendesen a saját zsírunkkal tet­tük kerekeit megint csúszósakká. A folyton zaklatott nemzet követelt s Bécsből soha nem adnak semmit. Pedig­­ mindig olyan keveset kö­vetelt a magyar nemzeti Ez az örök nóta s most amikor már fél­évnél régebb idő óta állnak moz­dulatlanul, arra a kérdésre, hogy miért nem bírunk tovább kerülni, maga Kossuth Ferenc feleli rezig­nált hangon: — Mert nem tudjuk, mit akar a király ! Mi önmagunk lelicitáltuk majdnem a semmiig követeléseinket, de az uralkodó ezekkel szemben sem nyilatkozik. Nem mondja meg, hogy végre mennyit fog megadni, hogy ehhez szabhassuk magun­kat. Új politikai alap megteremtéséhez legalább annyit kellene ismernünk, hogy­­ mi lehet ez az alap . . . Kétségbeejtően rezignált beisme­rése ez szegénységünknek, a füg­getlenségi többség vezérének alaké­ról, de őszinte beszéd. S feljegyzé­seinknek akár állandó refrénjéül választhatnánk. Nem történt semmi, mert a király nem akarta. És a jövő héten sem történik, ha a ki­rály nem akarja. Ez a magyar al­kotmányos élet — szép hegedű­­szóban ! Természetesen a kormány is min­den módon hibás azért, hogy a szituáció elfajulásához segítséget nyújtott, bár amikor a király se a többség, se a kisebbség programm­­ját elfogadni nem akarja, az ő hely­zetük sem irigylendő. Pedig a mi­niszterek folyton hangoztatják, hogy menni akarnak. — De a király nem ereszt min­ket ! — teszik hozzá. S ennek nem lehet más magyarázata, minthogy végül mégis engedni fog. Az az ijedt kapkodás, melyet közben mutatnak, Kossuth Ferenc ellen is nagyon magrontotta a köz­hangulatot. őt okolják sokan azért, hogy a bizonytalanság nem akar megszűnni s ingadozó és határozat­­lan egyéniségét nemzeti szerencsét­lenségnek mondják. Valaki ezt az utolsó napokban szóba hozta a ke­reskedelmi miniszter előtt, aki in­­dignálódva és haragosan fakadt ki: — Miért tartanak engem ingadozónak ? — mondta. — Megöregedve is akkora energiával végzem súlyos kötelességeimet, hogy a fiatalok tanulhatnak tőlem. Hol van arra egész Európában példa, hogy súlyosan beteg ember hónapokon át ágy­ban fekve reggeltől késő éjszakáig szaka­datlanul dolgozzék! Azután hozzátette: — Ingadozónak mondanak! Tessék fölmenni a minisztériumba s nézze meg az íróasztalomat: soha sincsen rajta egyet­len akta. Persze, erre azt mondják, hogy mert nem dolgozom. Hát nem igaz: min­den ügyben én határozok. De merek ha­tározni ! Nálam nincs restancia, mert a referens, ha száz és száz iratcsomóval lép is be hozzám, addig nem távozhatik, amíg minden aktájának sorsa eldöntve nincs. Ez a határozatlanság ? De döntsön ott az ember hirtelen, ahol nem tudja, mi lesz kimondott szavának a követke­zése, mert­­ ismeretlen faktorokkal kell számolnia . . . Kell ehhez a bus monológhoz kommentárt fűzni ? Az ismeretlen faktorok közt ott van a képviselőház rejtelmes célú és furcsa szereplésű elnöke, Justh Gyula is. Ő e hétnek lesz szenzá­ciós alakja, mert beavatott emberei izgatott titkolózással beszélnek arról a beszámoló­ beszédről, melyet, no­vember hetedikén akar Makón mondani. — Nem beszámoló lesz az, — hirdetik, — hanem az igazi zászló­­bontás. Programmbeszéd, melynek országraszóló pontjai lesznek ! S híre száll, hogy Justh a legra­dikálisabb elveket fogja enunciálni, melyekkel a 48-as kálvinista alföldi magyarságot hódítja meg. Ha ezzel az akcióval parallel megnézzük azt a komikus vállalkozást, mellyel a gróf Szapáry Pál áll a keresztény­­szocialisták élére s melynek nyilván az alsó katolikus néprétegek lenyű­­gözése a célja, egyszerre ijedt kér­dőjelek fakadnak az emberben. Váj­jon nem rajzolódnak le már most halaványan egy új alakulás kör­vonalai? Végül csak két nyilatkozatot. Megkérdezték gróf Andrássy Gyulát, milyen szemmel nézi a jövő eshe­tőségeit. — Kizártnak tartom, — mondta, — hogy a király által megjelölt utón békés kibontakozáshoz jussunk. Kossuth Ferenc ugyanerre a kér­désre igy nyilatkozott: — Rossz próféta vagyok, mert a pesz­­szimizmus második természetem. De en­nek dacára, — kizártnak tartom, hogy ne találjunk rá a kibontakozás útjára. Tessék most már eligazodni . . . Eltitkolt szenzáció. Föléled a kartell­bank. Miképp oldják meg a válságot? * Budapestről, beavatott po­litikai kézből kapta a So­mogyi Hírlap az alábbi, föl­­tűnést keltő tudósítást: Olyan váratlan szenzációról van szó, a­mely még a politika kulisszái mögött is villámcsapásként fog hatni. Amit eddig a válságtudósok termeltek javaslatokban, ter­vezetekben és memorandumokban, mind a szemétdombra kerül és a válságot egy egé­szen új tényező fogja megoldani. Ez az új tényező nem más, mint a mi évszázados, elkeseredett gyűlölködő ellenségünk: Ausztria. Hihetetlenül hangzik, hiszen a válsá­got tulajdonkép a gonosz és elvetemült szomszéd posványositotta a nyakunkra és most mégis ő oldja meg a gordiusi csomót. Ausztriában annyira kiélesedtek a nemzeti­

Next