Somogyi Hirlap, 1909. december (6. évfolyam, 274-298. szám)
1909-12-01 / 274. szám
1909. december 1. „S 0 M 0 Q Y I H I R LA P* 9 gyilkos főhadnagy. Ciankális tiszt. Kötél általi halállal büntetik Hofrichter főhadnagyot Kaposvár, november 30. (A Somogyi Hírlap tudósítójától.) Hofrichter Adolf, a méregkeverő főhadnagy tegnap óta a bécsi helyőrségi fogház lakója. Egyelőre még vizsgálati fogoly és mint ilyen megtartja a tiszti rangját és joga van önköltségen való élelmezéshez, valamint mindama kedvezményekhez, amelyeket a tisztet megilletik, így egészen elkülönített hely a fogházban és tiszti szolga tarthatása. Mindezek azonban csak addig tartanak, míg ügyében nem mondják ki az ítéletet. Hofrichter főhadnagy rettenetes bűnéért lakolni fog. A katonára nézve legmegalázóbb és legnagyobb büntetés vár reá a katonai büntető törvénykönyv szerint: a kötél általi halál. . . Hacsak ki nem derül, hogy a pokoli terv kieszelője és végrehajtója bolond és tébolydába való. Ez az utóbbi eset azonban a vizsgálat eddigi adatai szerint kevéssé valószínű . . . Hofrichter főhadnagynak sem a múltjában, sem a jelen viselkedésében nincs egyetlen adat, amely a tébolyultság jeleit mutatná ... A méregkeverő főhadnagy teljes öntudattal, részletes tervet készítve és végrehajtva cselekedett. A terv pokolian jól volt kieszelve. Ha ezeket „Charles Francis“ clankáliumja épp úgy elpusztította volna, mint a szerencsétlen Mader Richard kapitányt és ha a kitűnően vezetett nyomozás nem fogta volna el a tettest, a sértett ambíció és a beteg becsvágy utat lelhetett volna az előrejutáshoz, bárha a bajtársak holttestén is. . . Valósággal szerencse még, hogy a szörnyűséges bűntettnek csak egy áldozata lett és hogy a többi tiszt, aki a gyilkos küldeményekből kapott, nem volt olyan naiv és kiváncsi, mint az a szegény Mader kapitány. A gyilkos főhadnagy, még nem vallotta be bűnét. Állhatatosan tagad. Azt állítja, csak a véletlen összejátszása produkálta azokat a terhelő bizonyítékokat, amelyek vele szemben oly súlyosan latba esnek. De ez hiábavaló védekezés. A vizsgálat adatai tisztán és világosan mutatják meg a bűntettet, amely mathematikai pontossággal volt kiszámítva. A gyilkos főhadnagy úgy játszott áldozataival, mint a sakkfigurákkal, akikkel mint értéktelen „parasztokat“ áldozott fel, hogy életpályájának játékát megnyerje. Szinte csodálatos, hogy ezzel a pontos számítással szemben, milyen éles ellentétben állanak azok a tények, amelyek a gyanút a nyomozás irányát Hofrichter főhadnagyra terelték. Amilyen ravaszul volt a terv kieszelve, épp oly felületes volt a nyomok eltüntetésében és elrejtésében. Szinte teljes nyíltsággal vásárolgatta az ostyákat, a dobozokat Hofriecter, sőt egy barátjának éppen olyan dobozban küldött tréfás ajándékot, amilyenben a mérges pilulákat küldte el. Ha nem volnának a terhelő bizonyítékok olyan súlyosak, akkor azt a nyílt és szinte „magától értetődő“ eljárást éppen Hofriechter javára kellene írni és elhinni neki azt az állítását, hogy a bűncselekményt nem ő követte el. De az összes bizonyítékok ellene szólnak. Nem tudja magyarázatát adni annak, hogy miért utazott szabadság nélkül november 14- éjjel Bécsbe. Érdekes különben, hogy a fiatal tiszt eddigi magánéletéről nem tudnak semmi rosszat mondani. Hivatásában is kifogástalan volt, mint magánember is. Szerelemből nősült és szerencsétlen felesége éppen a napokban várja első gyermekének a megszületését, akinek atyja most ilyen rettenetes váddal terhelve ül a tömlöcben. Varga János merényeli az érseket a templomot Kalocsát, de lehet vele alkudni. Kaposvár, november 30. (A Somogyi Hírlap tudósítójától.) Varga János honfitársunk évekkel ezelőtt kivándorolt Amerikába. Azonban nem tudott teljesen elszakadni a magyar földtől. Szive vissza-vissza vágyott a régi hazába és hogy itt se feledjék el teljesen, levelezett az ittmaradottakkal. Különösen Várossy Gyulát, Kalocsa érsekét szórakoztatta a leveleivel. Mert ezek a levelek roppant, hogy úgy ne mondjuk: robbant érdekesek voltak. Varga mester nem a szeretet hangján írt a szeretett vallásának főpapjához. Sőt leveleiben épen nem leplezte azt, hogy haragszik az érsekre. Legutóbbi levele is szörnyen haragos volt. Olyan dühösen irt Varga János, hogy valósággal megreszketett a félelemtől Kalocsa. Mert nem kisebb dolgot írt le Varga, minthogy megfenyegette Kalocsa érsekét, hogy fölrobbantja. De még ha magát az érseket fenyegetné az a gyászsors, az nem is volna olyan rémítő. Ám Varga azzal vigasztalja Várossy Gyulát, hogy a fölrobbantás nem csak őt fogja sújtani, hanem vele robbanak a papok, a templom s a gimnázium is. Alig marad meg valami. Varga János nem épen diszkrét ember. Mert elárulja, hogy nem csupán ő a robbantó, hanem odakint a tengerentúl, Ohió államban valóságos robbantó részvénytársaság alakult, s ennek igazgatósága jön haza robbantani. Eddig a levél szörnyen rettenetes volt. Ám a végén, mint méla akkord, ott volt a kiengesztelő néhány sor. Azt írja ebben Varga bácsi, hogy ha az érsek épen nem akar robbani, hát nem muszáj. Küldjön csak neki ki Amerikába jó háromezer koronácskát, akkor épségben marad az érsek, nem robbannak a papok, nem dől össze a templom és majd meglátják, hogy a város is megmarad. Ámbár ilyen sok mindenért 3000 korona nem pénz, valóságos potomság, az érsek még sem küldött 3000 koronát Vargának. HÍREK. Damjanichné meghalt. A magyar nemzetnek gyásza van. A mai napon eggyel szaporodott a kegyeletes gyászünnepek napja, meghalt a legnemesebb, legdicsőbb magyar nagyasszony, Damjanich János tábornok özvegye. Férfilelket is megsemmisítő tragikus sors jutott ennek a hatalmas lelkű, szilárd jellemű nagyasszonynak. Fiatal dalia volt a nagy tábornok, amikor a sors összehozta ezt a két hősi lelket. Damjanich János megszerette Csernovics Emíliát és a két előkelő származású, magasztos lelkű, csodás tulajdonságokkal megáldott fiatal lélek teljesen megértette egymást és egybeforrott a szerelemben. Csernovics Emilia szerelme magasan felülemelkedett a legodaadóbb asszony szerelmén is. Asszony volt a szó legfenségesebb értelmében; asszony, aki forró szerelemmel, finom gondossággal vette körül dicső férjét, de aki siránkozással nem tette nehezebbé hőslelkü férjének a válást, a harcbamenést, sőt ő maga volt a bátorítója, az erősítője, aki hőslelkü férjének hűséges követője volt. A magyar nemzetnek fenséges önvédelmi harcában dicső szerep jutott nemcsak a rettenthetetlen Damjanich tábornoknak, de nemeslelkű nejének is. Amíg Damjanich tábornok a harctéren avatta a legszebb babérokat és lett rettegett büntetőjévé az árulóvá lett délvidéki rácoknak, addig a felesége, ha nem lehetett dicső ura közelében, minden igyekezetével, összeköttetéseivel fáradozott a nemzet igaz ügyeinek diadalrajutásán. És jött az aradi gyásznap, a leggyalázatosabb hóhérmerénylet, amelyet Ausztria intézett a szabadságharc legdicsőbbjei ellen. Az aradi vár sáncaiban osztrák hóhérok gyáván, gazul, bitóhalállal végezték ki a hősi hadsereg legdicsőbbjeit, a szabadságért küzdő honédség legelső tisztjeit és közöttük a legbátrabbat, a legnagyobbat a leghősiesebbet: Damjanich tábornokot. Vérlázító, őrületes merénylet volt ez, amely mélységes gyászt hozott a nemzetre és amely a külföld erélyes fölháborodását vonta maga után. És a nagy tábornok felesége, aki a legtragikusabb módon jutott özvegységre, erős lélekkel túlélte ezt a rettenetes tragédiát, de vértanúhalált szán- , hanem a levelét elküldte az alispánnak, aki a tervezett merénylet meggátlására megtette a szükséges óvintézkedéseket. Ha Varga János ezt megtudja , dühében képes lesz fölrobbanni. Azonban annyi bizonyos, hogy az érseknek nem lesz jóbarátja.