Somogyi Hirlap, 1910. május (7. évfolyam, 99-121. szám)
1910-05-01 / 99. szám
2 Véletlenek. — A Nyugat kiadásában most megjelent novellás kötetből. — Irta: Lengyel Géza. A katasztrófát megírták az újságok is, a maguk módja szerint. Igaz története igy szól: * A dolog a falusi verandán kezdődött. Az asztal mellett férfiak ültek, a levegőben szivarfüst szállt, de nem tudott gyűrűvé sűrűsödni, elvitte a hűvösödő szél. Az este még nem volt itt egészen, csak jött. Közeledett és rémített árnyakkal, sötétséggel, rejtelmekkel. Lángok nem gyúltak ki, villamos gömbön nem szálltak vele csatába. A feketezöld fák, az épület homályosodó tömege, a nyugtalan városi emberek a verandán csendesen megadták magukat. Nagyon szomorú az ilyen este. A nap frissen, fényözönnel kezdődik. Az asztalon reggeli párolog, reménységgel eltelve újra kezdődik ez ést. — Szép itt — gondolja az ember — és vár és boldog, hogy ura az életnek. Most itt van, mert levegőt és napsugarat kiván, de elmenekül, mihelyt a hideg szél jön és itthagyja a bús fákat és az árva falakat. Az este azonban meghozta a nyugtalanító szelet. Mi erőtlenül, fáradtan ülünk és az utolsó vonat már elment. Nem lehet menekülni. A nyugtalanság, a titokzatos láz egyre közelebb jön és az agyra nehezedik. Ilyenkor támadnak a nehéz félelmek és a kusza rémek. — Az életünk — mondotta az egyik férfi — túlságosan sok véletlennel van borítva. Én küzdök velük, borzasztóan küzdök, de hiába. Négy falat szeretnék, amelyek között a teret mindig beláthatom, ahol tudom, mi következik, hogy semmi meg ne lepjen, meg ne rémítsen. De el kell mennem mindennap a bátorító falak közül és minden este szívdobogva elfúló lélekzettel nyitok be: nem vár-e meglepetés, nincs-e baj? — Milyen véletlen ? Akármilyen kicsi. Egy üzenet, egy levél. A levelek is üldöznek. A dolgomat pontosan elvégzem, az ügyeim naponta egyformán bonyolódnak le, igyekszem minden eseményt megelőzni, nem tartok függőben semmit. És mégis, levelek üldöznek. Két-három napig, ha nyugtom van, akkor fölcsavarom a villanyt és az asztalon ott terpeszkedik egy otromba boríték. A keserűség önt el ilyenkor. Mit akarnak? Miért hajszolnak? Titokzatos, idegen, ismeretlen levél, soha semmi jót nem rejtett még magában. Ha legkevésbé ártalmas, hát szürke és semmitmondó és közönyös. Ezért az érdektelen üres semmiért kellett a vérnek az agyba tódulnia, ezért kellett halálosan hosszú percekig remegnem a véletlentől, amely a nyomorult papírdarabok között meghúzódik. A házigazda mosolygott és a várost okolta. — Falun — mondotta — csak jó, természetes véletlentől kell félni. A villámtól, ez néha leüt és a víz olykor áldozatokat követel. A város azonban megrontja az embert, kifinomítja és olyan komplikálttá, olyan sok csavarává teszi, hogy két gépész kellene hozzá állandóan. A fal mellől, egy öblös fonott szék mélyéből megszólalt egy izmos, vállas férfi: — Én tíz év óta járok vívni, evezni, acéllá edzettem a karomat, szembeszállok öt emberrel is. Gyávaságból lettem atléta. Én a durva formájú véletlentől féltem, attól, hogy megtámadnak, rám törnek, amikor hazafelé megyek. Egész egyszerűen és közönségesen az életemet féltettem. De már azt hittem, hogy rendben vagyok. A karom rettenetes sulyokhoz szokott, velem nem tanácsos kikötni. A tavasszal azután hirtelen abbahagytam minden sportot. Mentem haza szép, langyos, csöndes éjjel. Még a csenevész városi fák is illatoztak. Alattuk a padokat az éjszaka hajótöröttjei tartották megszállva. Három lépésre voltam az egyik padtól. Valami közömbös alakú fiatalember ült rajta. Szép csöndesen fölemelte a kezét, 1910. május 1. ,SOMOGYI HÍRLAP* és kész a választások annyira kívánatos tésztája. Csodálkozni lehetne azon, hogy melyik a legveszedelmesebb a fölsorolt bajok közül. A vér az bizony nagyon furcsa folyadék és irtózatosan drága, legalább nekünk magyaroknak szomorúan drága és olyan kevesen vagyunk, hogy nincs olyan politikai érték jelölt formában ebben az országban, akinek a mandátumért szabad volna a leghitványabb, a legkevesebbet érő magyar ember életét föláldozni. Az ígéretek. Na ez csak nem lehet valami veszedelmes dolog. Hiszen azt a bolond is tudhatná, hogy a korteshadjáratban tett ígéret csak szófia beszéd, üres puffogás, aminek semmi magja nincs. Tudjuk ezt bizony elegen és ha a jelölt a maga falucskájának ígéri a harmadik egyetemet, az még csak nem is baj, mert ha megválasztják, nem keresik rajta az ígéretet, ha meg elbukik, akkor meg éppen nem keresik. A baj igazában itt van, a jelöltek minden erkölcsi felelősség nélkül összeigérnek minden lehetőt és lehetetlent és ezzel teljesen fölborítják a választók lelkében az amúgy is gyönge alapokon nyugvó politikai gondolkodás egyensúlyát. A jó honpolgárok szentül hiszik, hogy estétől hajnalig meg lehetne csináni a magyar nemzeti hadsereget, hogy máról-holnapra föl lehetne állítani az önálló bankot és hogy rövid egy hét alatt ki lehetne fizetni Magyarország összes adósságait. Ez aztán az oka annak, hogy a magyar politikai pártok egy-két cikluson belül teljesen elvesztik népszerűségüket, mert a képviselő urak jelölt korukban olyan kijelentéseket tettek, amelyeknek a komolyságára még álmukban sem akartak gondolni. A pénzről meg az alkoholról szinte komikum beszélni. A választási hadjáratokban elfecsérelt pénz évtizedekre tönkre teszi a magyar középosztályt és a választási hetekben elfogyasztott horribilis alkoholmennyiség nagyban elősegíti azt a teljes züllést, amely a magyar parasztot lassan kivetkőzteti minden értékes tulajdonságából. Mindezek a dolgok annyira ismeretesek, hogy szinte szégyen újra leírni őket. Mégis meg kell tenni, mert Somogyban és az egész országban teljes erővel dúl a korteskedés. Tegnap hírt adtunk arról a néppárti lázstásról, amely a szili kerületben történik és ma arról értesülünk, hogy az egyik somogyi jelölt maga sem tudja, hogy melyik párthoz tartozik. Állítólag csupa korteskedésből egyik nap Justh-párti elveket hirdet, a másik napon munkapártinak vallja magát. Igaz, hogy ez operettempó, de néha talán még célhoz is vezet. Minket leginkább az érdekel, hogy legközelebb Kaposváron is megindul a korteskedés. Most még nagyon csendesen folyik, de aki ismeri a kaposvári választási harcok természetét, az tudja, hogy még csak ezután fognak elkövetkezni a nehéz idők. A pénz meg az alkohol kevés kárt fog tenni, mert ezekkel az otromba eszközökkel nem lehet a kaposvári választókat megtéveszteni. Csak ostoba, zagyva, titokban adott nemzeti és magánigérgetések ne legyenek. Azok nélkül, no meg ha kíméletlen személyi harcok nem lesznek, nyugodt, csendes, méltóságos lesz a kaposvári választás. Iparosok és kereskedők. Irta: Geiszler István. Kaposvár, április 30. A kaposvári ipartestület múlt vasárnapi rendkívüli közgyűlésén hallottunk néhány fölszólalást, melyek mellett nem mehetünk el közömbösen. Azt láttuk egy-két helybeli iparos beszédéből, hogy az a szövetkezeti láz, mely az utóbbi évek folyamán, rengeteg pusztítástól kisérve, a magyar gazdaközönséget kerítette hatalmába s mely immáron létének utolsó korszakát éli, most a magyar iparosságot kezdi megtámadni. Történtek fölszólalások ezen az ülésén, melyek azt mutatják, hogy iparosaink egy része is abba a vészteljes tévedésbe esett, amey a kereskedő, osztályban a maga boldogulásának ellenségét látja. Azt hiszik ezek a félrevezetett vagy tévedésben levő emberek, hogy ha ők is a szövetkezetek karjaiban keresnek menedéket az állítólagos kizsákmányoló, a kereskedelem ellen, akkor evvel az iparososztályunk minden baja ellen megtalálták a mindent gyógyító csodaszert. Ezelőtt néhány évvel, amikor itt nálunk is, a gazdák között, bizonyos érdekelt egyének által szítva, kitört a szövetkezési láz, hallottunk sok hangzatos frázist, melyekre ugyan azóta a tények és események hatalmasan rácáfoltak, de melyek akkor mégis alkalmasak voltak arra, hogy néhány könnyen hevülő, vagy a dolgot kevésbé jól ismerő embert a szövetkezet-alapításba beugrasszanak. Ezek az üres frázisok nagyjában azt hangoztatták, hogy a kereskedők kizsarolják a gazdákat, túl nagy haszonra dolgoznak stb. stb. és csak egy szövetkezet kell, amely nem nyereségre dolgozó vállalat és amely a kereskedők zsebébe folyó hasznot a gazdának adja vissza s mindjárt megváltozik minden s a föld hozadéka legelőbb is megduplázódik s még az ötholdas kisgazda is négyes fogaton járhat azután. A szövetkezet ilyen módon megalakulván, beültettek egy csomó jól dotált hivatalnokot