Somogyi Hirlap, 1910. május (7. évfolyam, 99-121. szám)

1910-05-01 / 99. szám

2 Véletlenek. — A Nyugat kiadásában most megjelent novellás kötetből. — Irta: Lengyel Géza. A katasztrófát megírták az újságok is, a maguk módja szerint. Igaz története igy szól: * A dolog a falusi verandán kezdődött. Az asztal mellett férfiak ültek, a levegőben szi­varfüst szállt, de nem tudott gyűrűvé sűrű­södni, elvitte a hűvösödő szél. Az este még nem volt itt egészen, csak jött. Közeledett és rémített árnyakkal, sötétséggel, rejtelmek­kel. Lángok nem gyúltak ki, villamos göm­bön nem szálltak vele csatába. A feketezöld fák, az épület homályosodó tömege, a nyug­talan városi emberek a verandán csendesen megadták magukat. Nagyon szomorú az ilyen este. A nap frissen, fényözönnel kezdődik. Az asztalon reggeli párolog, reménységgel eltelve újra kezdődik ez és­t. — Szép itt — gondolja az ember — és vár és boldog, hogy ura az életnek. Most itt van, mert levegőt és napsugarat kiván, de elmenekül, mihelyt a hideg szél jön és itthagyja a bús fákat és az árva falakat. Az este azonban meghozta a nyugtalanító sze­let. Mi erőtlenül, fáradtan ülünk és az utolsó vonat már elment. Nem lehet menekülni.­­ A nyugtalanság, a titokzatos láz egyre kö­zelebb jön és az agyra nehezedik. Ilyenkor támadnak a nehéz félelmek és a kusza ré­mek. — Az életünk — mondotta az egyik férfi — túlságosan sok véletlennel van borítva. Én küzdök velük, borzasztóan küzdök, de hiába. Négy falat szeretnék, amelyek között a teret mindig beláthatom, ahol tudom, mi következik, hogy semmi meg ne lepjen, meg ne rémítsen. De el kell mennem min­dennap a bátorító falak közül és minden este szívdobogva elfúló lélekzettel nyitok be: nem vár-e meglepetés, nincs-e baj? — Milyen véletlen ? Akármilyen kicsi. Egy üzenet, egy levél. A levelek is üldöz­nek. A dolgomat pontosan elvégzem, az ügyeim naponta egyformán bonyolódnak le, igyekszem minden eseményt megelőzni, nem tartok függőben semmit. És mégis, levelek üldöznek. Két-három napig, ha nyugtom van, akkor fölcsavarom a villanyt és az asztalon ott terpeszkedik egy otromba borí­ték. A keserűség önt el ilyenkor. Mit akar­nak? Miért hajszolnak? Titokzatos, idegen, ismeretlen levél, soha semmi jót nem rej­tett még magában. Ha legkevésbé ártalmas, hát szürke és semmitmondó és közönyös. Ezért az érdektelen üres semmiért kellett a vérnek az agyba tódulnia, ezért kellett ha­­­lálosan hosszú percekig remegnem a vélet­lentől, amely a nyomorult papírdarabok kö­zött meghúzódik. A házigazda mosolygott és a várost okolta. — Falun — mondotta — csak jó, termé­szetes véletlentől kell félni. A villámtól, ez néha leüt és a víz olykor áldozatokat köve­tel. A város azonban megrontja az embert, kifinomítja és olyan komplikálttá, olyan sok csavarává teszi, hogy két gépész kellene hozzá állandóan. A fal mellől, egy öblös fonott szék mé­lyéből megszólalt egy izmos, vállas férfi: — Én tíz év óta járok vívni, evezni, acéllá edzettem a karomat, szembeszállok öt emberrel is. Gyávaságból lettem atléta. Én a durva formájú véletlentől féltem, attól, hogy megtámadnak, rám törnek, amikor ha­zafelé megyek. Egész egyszerűen és közön­ségesen az életemet féltettem. De már azt hittem, hogy rendben vagyok. A karom ret­tenetes sulyokhoz szokott, velem nem taná­csos kikötni. A tavasszal azután hirtelen abbahagytam minden sportot. Mentem haza szép, langyos, csöndes éjjel. Még a csene­­vész városi fák is illatoztak. Alattuk a pa­dokat az éjszaka hajótöröttjei tartották meg­szállva. Három lépésre voltam az egyik padtól. Valami közömbös alakú fiatalember ült rajta. Szép csöndesen fölemelte a kezét, 1910. május 1. ,SOMOGYI HÍRLAP*­ ­ és kész a választások annyira kívá­natos tésztája. Csodálkozni lehetne azon, hogy melyik a legveszedelmesebb a föl­sorolt bajok közül. A vér az bizony nagyon furcsa folyadék és irtóza­­tosan drága, legalább nekünk ma­gyaroknak szomorúan drága és olyan kevesen vagyunk, hogy nincs olyan politikai érték jelölt formában ebben az országban, akinek a mandátumért szabad volna a leghitványabb, a legkevesebbet érő magyar ember életét föláldozni. Az ígéretek. Na ez csak nem le­het valami veszedelmes dolog. Hi­szen azt a bolond is tudhatná, hogy a korteshadjáratban tett ígéret csak szófia beszéd, üres puffogás, aminek semmi magja nincs. Tudjuk ezt bi­zony elegen és ha a jelölt a maga falucskájának ígéri a harmadik egye­temet, az még csak nem is baj, mert ha megválasztják, nem kere­sik rajta az ígéretet, ha meg elbu­kik, akkor meg éppen nem keresik. A baj igazában itt van, a jelöltek minden erkölcsi felelősség nélkül összeigérnek minden lehetőt és le­hetetlent és ezzel teljesen fölborít­ják a választók lelkében az amúgy is gyönge alapokon nyugvó politi­kai gondolkodás egyensúlyát. A jó honpolgárok szentül hiszik, hogy estétől hajnalig meg lehetne csiná­ni a magyar nemzeti hadsereget, hogy máról-holnapra föl lehetne állítani az önálló bankot és hogy rövid egy hét alatt ki lehetne fizetni Magyar­­ország összes adósságait. Ez aztán az oka annak, hogy a magyar po­litikai pártok egy-két cikluson belül teljesen elvesztik népszerűségüket, mert a képviselő urak jelölt koruk­ban olyan kijelentéseket tettek, a­melyeknek a komolyságára még ál­mukban sem akartak gondolni. A pénzről meg az alkoholról szinte komikum beszélni. A válasz­tási hadjáratokban elfecsérelt pénz évtizedekre tönkre teszi a magyar középosztályt és a választási hetek­ben elfogyasztott horribilis alkohol­­mennyiség nagyban elősegíti azt a teljes züllést, amely a magyar pa­rasztot lassan kivetkőzteti minden értékes tulajdonságából. Mindezek a dolgok annyira isme­retesek, hogy szinte szégyen újra leírni őket. Mégis meg kell tenni, mert Somogyban és az egész or­szágban teljes erővel dúl a kortes­kedés. Tegnap hírt adtunk arról a nép­párti lázstásról, amely a szili kerü­letben történik és ma arról értesü­lünk, hogy az egyik somogyi jelölt maga sem tudja, hogy melyik párt­hoz tartozik. Állítólag csupa kortes­kedésből egyik nap Justh-párti el­veket hirdet, a másik napon munka­pártinak vallja magát. Igaz, hogy ez operettempó, de néha talán még célhoz is vezet. Minket leginkább az érdekel, hogy legközelebb Kaposváron is megin­dul a korteskedés. Most még na­gyon csendesen folyik, de aki is­meri a kaposvári választási harcok természetét, az tudja, hogy még csak ezután fognak elkövetkezni a nehéz idők. A pénz meg az alkohol kevés kárt fog tenni, mert ezekkel az ot­romba eszközökkel nem lehet a ka­posvári választókat megtéveszteni. Csak ostoba, zagyva, titokban adott nemzeti és magánigérgetések ne le­gyenek. Azok nélkül, no meg ha­­ kíméletlen személyi harcok nem­­ lesznek, nyugodt, csendes, méltósá­­­­gos lesz a kaposvári választás. Iparosok és kereskedők. Irta: Geiszler István. Kaposvár, április 30. A kaposvári ipartestület múlt vasárnapi rendkívüli közgyűlésén hallottunk néhány fölszólalást, melyek mellett nem mehetünk el közömbösen. Azt láttuk egy-két helybeli ipa­ros beszédéből, hogy az a szövetkezeti láz, mely az utóbbi évek folyamán, rengeteg pusztítástól kisérve, a magyar gazdaközön­séget kerítette hatalmába s mely immáron létének utolsó korszakát éli, most a magyar iparosságot kezdi megtámadni. Történtek fölszólalások ezen az ülésén, melyek azt mu­­t­­atják, hogy iparosaink egy része is abba a vészteljes tévedésbe esett, amey a kereskedő­­, osztályban a maga boldogulásának ellensé­gét látja. Azt hiszik ezek a félrevezetett vagy tévedésben levő emberek, hogy ha ők is a szövetkezetek karjaiban keresnek menedé­ket az állítólagos kizsákmányoló, a kereske­delem ellen, akkor evvel az iparososztályunk minden baja ellen megtalálták a mindent gyógyító csodaszert. Ezelőtt néhány évvel, amikor itt nálunk is, a gazdák között, bizonyos érdekelt egyé­nek által szítva, kitört a szövetkezési láz, hallottunk sok hangzatos frázist, melyekre ugyan azóta a tények és események hatal­masan rácáfoltak, de melyek akkor mégis alkalmasak voltak arra, hogy néhány könnyen hevülő, vagy a dolgot kevésbé jól ismerő embert a szövetkezet-alapításba be­­ugrasszanak. Ezek az üres frázisok nagyjában azt han­goztatták, hogy a kereskedők kizsarolják a gazdákat, túl nagy haszonra dolgoznak stb. stb. és csak egy szövetkezet kell, amely nem nyere­ségre dolgozó vállalat és amely a ke­reskedők zsebébe folyó hasznot a gazdának adja vissza s mindjárt megváltozik minden s a föld hozadéka legelőbb is megduplázó­dik s még az ötholdas kisgazda is négyes fogaton járhat azután. A szövetkezet ilyen módon megalakulván, beültettek egy csomó jól dotált hivatalnokot

Next