Somogyi Hirlap, 1911. március (8. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

Kaposvár. Szerda, 1911. márciis 1. Till. évfolyam. 49.­­szám. Elefinirat Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 kor., ■IDinUl egy hónapra 1 korona 50 fillér. Egyit izém ári 4 fillér. — 81] — Vilimig 1 fillér. — Taaktéknik : Egén évri 12 korona. Megjelenik hétfő kivételivel minden nap. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-area 7. si­am, Nyilttér, mulatságok, báli kimutatások soronkint ... 60 fillér. Magánközlemények soronkint..................................................1 korona. Eljegyzési és esketési értesítések díja..................................5 korona. Politikai szilánkok. Az a bizonyos módszer ismét bevált. Az osztrák parlament sérelmet ejtett Magyaror­szág közjogán. A miniszterelnök egy rövid fölszólalással elvben teljesen orvosolta a sé­relmet és bejelentette a képviselőháznak a gyakorlati orvoslásnak általa elért garanciá­ját is. A miniszterelnök módszere a velünk mostoha testvérségben élő állammal szem­ben a kölcsönös megértésen és a testvéries méltányosságon alapszik. Ez a módszer meg­érlelt már nem egy eredményt, amely nyil­vános handabandázásból és titkos lepaktá­­lásból összetett tulipános rendszer számára elérhetetlen lett volna. * Nemzeti bankot összecsinálhatunk már, ha úgy tetszik, a nemzetnek is. A vidéki takarékpénztárak országos szövetségéből olyan mozgalom indult ki, amely az osztrák—ma­gyar bank részvényvásárlására kedvet csinál. Tessék: a részvény jó, aki vásárolja — már­pedig ott jegyzik a tőzsdén — nyer vele csak és nem áldoz semmit. Csak az után­járás fáradtságát, íme, nyitva a gazdasági út a rautorizálás biztosítására. Nyitva a kész­fizetéshez éppen úgy, mint a rendelkező befolyás nagyobb arányú biztosításához. * Hála istennek szalmaláng volt a hazaffyak harci kedve a bankjavaslat ostrománál: ma már csak a láthatatlan vezérek parancssza­vára vesznek részt a nagy vitában, de azért így is kegyetlenül elnyújtották. Polónyi Géza, ahi, a nagy Polónyi volt még a vezér az unalmas szócséplők sorában, igy beszélnek róla a többek oldalán: — Polónyi Géza ma már milliomos. Nincs egyéb dolga, hát megengedheti magának ezt a kis bankmulatságot. * Valahol messze a Nyírségen, ma fejeztek be egy képviselőválasztást, amelyről azért ejtünk egy-két szót, mert az egyik jelölt földünk, dr Szunyogh Mihály. Az mellékes, hogy ő került-e be a Házba, vagy ellenfele, Jármy Béla, de önkéntelenül is azon töp­­renkedünk, hogy annak a három-négy fehér­­gyarmati embernek, kit csendőrgolyó, vagy szurony járt keresztül-kasul, érdemes volt-e azért elpusztulni, hogy az egyik jelölt a Kossuth, a másik pedig a Justh tata reci­péje szerint igyekeznek-e majd a szegény Hazát menteni. Hát érdemes volt? « A szín az mellékes, de régi magyar be-­­ tegség, hogy politika nélkül még lélegzeni sem tudunk. Elvárhatatlan az tőlünk, mint a Kesely a Bodritól. Minden lépést a politika­­ irányít. Hogy csak egyet említsek. A rendőr­­­­kapitány mellett ma választottak fogalma­zót is. E sorok írásakor még kétes a válasz­tás eredménye, de jellemzően érdekes, hogy e kicsiny állás betöltésénél is hogy előre­nyomult a politika. Gyógyíthatlan magyar betegség . . . Protekcióirtás. Protekció van mindenütt, ahol van­nak emberek, kik kérnek , vannak, akik e kérelmet teljesítsék. De kü­lönösen az álam, a vármegye, a város az, hol a protekciónak óriási tág tere van. Mondanunk se kell, hogy a protekció- divat milyen túl­­tengésben van korunkban. Tud erre példát mindegyikünk eleget. Legek­­latánsabb, sőt hivatalos, komikus elismerése a protekciónak az állami közigazgatás több ágában divatos és szigorú szavakban hangzó rende­let, mely szerint megtorlás terhe alatt tilos az alkalmazottaknak pro­tekciót, ajánlást igénybe venni. Pedig kár ez ellen olyan irtóza­tosan küzdeni. A protekció, mely szoros értelemben ajánlást, tágabb értelemben beajánlást jelent, egyál­talán nem írható ki. Mert legtermé­szetesebb emberi sajátság, hogy az, aki kiválaszt, mindig külső körül­ménytől hagyja magát befolyásol­tatok Ez a külső körülmény akár rokonság, akár jóbarátság, akár társadalmi tekintetek. Ezekben az esetekben tehát nem bűnnel, hanem csakis emberi gyöngeséggel állunk szemben. A beajánlás­ban csak ott lehet, hol már a pénz is működik, vagyis ahol megvesztegetéssel ál­lunk szemben. Bárhogy igyekezzünk is ám tisz­tázni a protekció fogalmát, védel­mére azonban semmi esetre se kel­hetünk. Mert az tényleg ártalmas a közre, egyedekre egyaránt. Hány nagyszabású építkezés fuserálódott el már a protekció miatt, mennyi rossz képet festettek már, kritikán aluli ércszobrot öntöttek a­­ pro­tekció segélyével. Mégis ellene küzdeni nem lehet, mert ez oly métely, mi a legpuritá­nabb embereket is megejti. Azért van ez, mert a tisztességes meder­ben mozgó protekció nem diffamáló. Terjedése e szalonképes métely­nek igen nagy. Ezért hát, bele kell törődnünk. Azért bármennyire is el­ítéljük, jó­magunk is szeretnénk igénybe venni egyesek érdekében. Ezek alatt azokat értjük, kiket az államnál a fölöttes hatóság meg­­bünt­ett,amiért protekciót vettek igénybe. E büntetés ellen szeretnénk mi protezsálni, őket, mert e bünte­tés a basáskodó fölöttes hatóság legdurvább igazságtalansága. i ii kim —r —ii--i—un ■! i —i-i~i— . t—ymi—wr»—m—r*r Hol lesz a honvéd-brigád? Harc a honvédkerületi parancsnokság körül. Városok versengése. — Kaposvár hallgat. — Kaposvár, február 28. Lapunk egyik számában rámutattunk arra, hogy Szombathely és Pécs micsoda remé­nyekkel küzdenek az V. honvédkerületi pa­rancsnokság odahelyezéséért. Az V. honvéd­kerület parancsnoksága tudvalevőleg jelenleg Székesfehérvárott van, de onnan el akarják helyezni. Megindult tehát a nagy harc a dunántúli városok között. A mindig agilis és mindent megkaparitani akaró Szombathely lett az első, amely kérte a parancsnokságnak Szom­bathelyen való létesítését. Azután Pécs szál­lott síkra a maga jogaiért, sőt azt írták az ottani lapok, hogy a honvédelmi miniszter már biztató ígéretet is tett. Azóta néhány hónap eltelt, a parancsnok­ság továbbra is Székesfehérvárott van, (ta­lán marad továbbra is), de Pécs és Szom­bathely „reménykedik“, így írják a helyi lapok. Ezzel szemben Kaposvár város vezetősége némán nézi a városok versengését és egy lépést sem tesz a parancsnokságnak Kapos­várra való elhelyezése iránt. Nevetséges pl. Szombathely mozgolódása. Honvédség nincs, tüzérlaktanyát már egy évtized óta építenek, de csak egy évtized múlva, ha fölépítik, a városnak annyi vagyona sincs, hogy külön e célra nagy építkezéseket eszközöljön. Mindamellett méltányoljuk Szombathely lelkesedését egy-egy új intézményért.

Next