Somogyi Hirlap, 1911. április (8. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-01 / 75. szám
Kaposvár. Szombat, 1911. április 1. 75. szám. VIII. évfolyam. Pláfivutcei Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 kor., jf. egy Nőnapra 1 korona 50 fillér. Egyes sírm ára 4 fillér. -- UlI — Vasárnap 6 fillér. — Tankérnak : Egész évre 12 korona. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. száma Nyílttér, mulatságok, báli kimutatások soronkint ... 60 fillér. Magánközlemények soronkint...........................................................1 korona. Eljegyzési és esketési értesítések díja.......................................5 korona. Madártávlatból. Mi történik a nagyvilágban ? Késsel és távol jelentékeny események mennek végbe, vagy nagy átalakulások készülnek. Valami a föld belsejében, úgy külső színén is örökös nyugtalanság van, örökös forrongás és örökösen uj meg új átalakulás. Az erők mindig működésben vannak s nincs állandóság — csak a változékonyságban. Vessünk egy pillantást csak úgy madártávlatból a nagy világban végbemenő eseményekre. Ausztriában ismét kitört a válság, amely ott egyébként állandóan lappang. Időről-időre meg lehet vásárolni a nyugvást vagy a némettől, vagy a csehtől, a szlovéntól, az olasztól, a lengyeltől, de állandó békét teremteni az osztrák fajok között nem lehet. Mert nem lehet. A tűz és a víz, a farkas meg a bárány s a kecske meg a káposzta nem férhet békésen meg egy társaságban. Mert az egyiknek természetes ösztöne a másiknak elpusztítására tör. Abszolút erővel még le lehetne fogni az ellenséges erőket, de alkotmányos életben az osztrák nemzetiségek csak a szétfutó erő-ket mutatják, amelyek a monarkiát nem összetartják, hanem a végső bomlás útjára viszik. A cimlifníta mégis csodálatosképpen odaát keresi az összetartó erőt, ahelyett, hogy az egységes magyar nemzeti államot erősítené s itt építené meg birodalmának rendíthetetlen oszlopait. Ha kissé távolabb tekintünk, az Alpesek alján a tengerektől övezetien az Itália Valla dicsőségével találkozunk. Ötven éve áll fönn az egyesült olasz királyság s öröm nézni, hogy az olasz nemzet, amióta szabadon élhat önálló és független nemzeti életet, mennyire gyarapodott hatalomban és tekintélyben, anyagi és erkölcsi erőben egyaránt. Harmincnégy millió olasz egyesült erővel és egységes nemzeti élettel, nemzeti dinasztiának vezérlete alatt, mily csodálatos fejlődést mutat ez ország az elmúlt félszázad alatt s mily biztató hittel és tündöklő reménységgel tekinthet a jövő elébe... De menjünk tovább s irányítsuk távolabb eső tájakra szemünket. Mit látunk ? Veszedelmet a szélső keleten és veszedelmet a szélső nyugaton. Az Egyesült Álamok és Mexikó közötti háború lehetőségéből egy amerikai japáni összeütközés lehetősége domborodott ki. Mert Mexikó mögött az Egyesült Alarcokkal szemben elfoglalt álláspontján a japáni hatalom áll, így tehát valójában két nagyhatalom kerülhet egymással szemben s ebből olyan kompikáció támadhat, amelynek hatása és következménye egyelőre kiszámíthatatlan. A szélső keleten pedig már igen keskeny híd választja el a békét a háborútól, Kína és Oroszország között. Kínában — a japánok győzelme óta — fölébredt a nemzeti szellem és a nemzeti önérzet, amely nehezen viseli el az idegenek uralmát. Máris van egy erős kínai párt, amely a kormányt arra bírhatja, hogy birodalmának területére nézve mondja ki a Monroe-elvet, amely Amerikából kiindulva, megragadta minden nemzet büszke önérzetét. Kína a kínaiké ! Ez a fölfogás rázza most a mennyei birodalmat, amely szeretné követni Japánországnak példáját, szeretne valóságos és félelmetes nagyhatalommá alakulni s szeretne természetesen megszabadulni nemcsak a muszkától, hanem Egy világháború képe. — A monarchia hadereje. — * Most jelent meg Véltzé „Nemzetközi Hadi Almanachja, amelyet vezérkari tisztek szerkesztenek. Az egyes nemzetek hadseregének békeállománya könnyen kiszámítható, de nem így a harci létszám. Minden állam szigorúan titkolja háború esetén teendő intézkedéseit és természetesen azt is, hogy mennyi embert képes fegyverbe állítani végső szükség idején. Ez az Almanach körülbelül pontos számokat tartalmaz négy nagyhatalom: a Német Birodalom, Ausztria-Magyarország, Franciaország és Oroszország haderejéről háború esetén. A többi nagyhatalom és számbajöhető hadseregek statisztikája még találomra készült. Németország szárazföldi hadserege háborúban 23 hadtest, illetőleg 48 gyaloghadosztály, tizenegy lovashadosztály és legalább huszonhárom tartalékhadosztály, összesen tehát 962 zászlóalj gyalogság és vadászcsapat, 528 eskadron, 828 üteg, 16 gépfegyverosztály, 120 gépfegyver század és 95 mi iraki század. Ez összesen kitesz 1.000,000 gyalogost, 80,000 lovast, 4968 ágyút és 888 géppuskát. Ez a teoretikus és minimális számítás, de komoly szükség esetén a német birodalom 23 tartalékhadosztálynál jóval többet tud fegyverbe állítani, a harci létszámhoz számítandó továbbá a mozgósítható népfelkelés, továbbá a vártüzérség és a helyőrségeken levő műszaki csapatok külön formációi. Mindent összevéve a német birodalom hadereje teljes mozgósítás után •3.800.000 ember. Franciaország tizenkilenc hadtestet képes harctérre küldeni kizárólag az anyaországból, de ehhez a negyven gyaloghadosztályhoz járul még további három gyaloghadosztály, tehát egy egész hadtest az északafrikai gyarmatokról, amely jól ki van képezve. Az egyéb gyarmatok szintén három gyaloghadosztályt képesek fegyverbe állítani és nyolc lovashadosztályt. A francia haderő tartaléka harminchat hadosztály. Vagyis háború esetén 1096 zászlóalj, 587 eskadron, 823 üteg a francia haderő a tartalékkal együtt, a népfölkelést és az anyaország territoriális különformációit nem számítva tehát 1.200.000 gyalogos, 50.000 lovas és 3300 ágyú. Ausztria-Magyarország: 16 hadtest, amelyeknek mindegyike a közös hadsereg két hadosztályából és a honvédség egy-egy hadosztályából alakul össze. Ezekhez járulnak a megfelelő műszaki csapatok és adminisztratív intézmények. A lovasság 6 hadosztály, de ebbe nincs beleszámítva a jelentékeny formációk tömege hegyvidéki ütközetek esetére. Az egész haderő 680 zászlóalj, 353 eskadron, 1828 ágyú, tehát 680.000 főnyi gyalogság, 55.000 lovas. Ez a rendes harci létszám, amelyet aránytalanul szaporítanának végső szükség esetén az osztrák és magyar népfölkelés és minden tartalékformáció fegyverbe hívásával. Oroszország számra nézve a leghatalmasabb hadsereget állíthatja ki. A ki nem képzett, de hadköteles tartalék és népfölkelés nélkül az orosz birodalom kerek négy millió embert képes harctérre vetni. Ezek közül a begyakorolt gyalogság 1257 zászlóalja és 704 zászlóalj honvédség, 739 lovas eskadron, amely fegyverben áll, mint békelétszám és 800 eskadron az állandó tarta-