Somogyi Hirlap, 1911. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-01 / 224. szám

Kaposvár, 1911 október 1. Vasárnap VII. évfolyam 274. szám Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 kor., »1UUIUIGB1 egy hónapra 1 korona 50 fillér. Egyet szám éra 4 fillér, — 01; — Vatérnep 6 fillér, — Tanítóknak: Egész évre 12 korona. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. exam. Nyilttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások soronkint . 60 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja..............................5 korona a háborús kaposvári séták Ha a törökökben csak egy szemernyi faji önérzet, nemzeti büszkeség él, — pedig az Izlám népe büszke, önérzetes, — Olaszország ultimátumára minden jóakaró csillogatás mellett sem felelhettek másként, mint háború üzenettel. A ma éjjeli s reggeli táviratok meg is hozták annak hirét s ma izgatottan lesi Európa népe, hova fog legközelebb átcsapni a kitűzött tűzveszedelem. Ne áltassuk magunkat, a veszedelem nagy. Törökország Tripoliszban nem állhat ellen az olaszoknak, de a Balkán békéjét fölrobbantó megtorlás módjában áll. Itt pedig már mi is érdekeltek vagyunk s a fenyegetett külföldiek révén érdekeltek az összes európai államok. Sajnos, mi még másként is aggódva nézhetjük az eseményeket. A mi állapotaink rendezettebbek, mint a töröké, fájdalom, gyarmatunk meg egyáltalán nincs. De mi vagyunk az egyetlen nép Európában, amelynek államiságát, függetlenségét a puszta jog védi erő, hatalom nélkül. És hogy mit ér a jog, ennek klaszszikus példáját szemlélhetjük. Szimpátiánk megoszlik a küzdő felek között. A múlt század szabadságharcai barátunkká tették Olaszországot, ki emellett ma még politikailag szövetségesünk is. A török nép viszont fajrokonunk, a századok küzdelmei, sok közös szenvedés elfeledtette velünk a kort, amikor fegyverrel állította szembe a testvéreket az európai helyzet kényszerűsége. Hatalmas gazdasági érdek s egy Afrikában szenvedett csúfos vereség kireparálásának vágya csábította az olaszokat a jogtalan lépésre, amelynek megtétele a siker biztossága mellett a kivitel könnyűségével is kecsegtetett. Viszont az elkeseredett Törökországtól természetesnek találhatjuk: az elkeseredés dühében ha védekezni nem tud, legalább megtorolni akar. A rokonszenv s az eddig történtek elbírálása szempontjából tehát érdektelenül nézhetnénk a dolgok folyását, ha az eminens veszedelem a Balkán felől nem fenyegetne. Kaposvár, szeptember 30. (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) Nincs hálátlanabb dolog, mint kaposvári közügyekkel foglalkozni. Kaposvár ebben a tekintetben hálátlan város, hol a közügyeket még ma sem tudják semleges magaslatról bírálni, hanem minden esetben érdekelt csoportok állanak egymással szemben, kik a köz érdekében egyéni érdekeiket föláldozni nem képesek és nem akarják. Láttuk ezt a vágóhíd kérdésénél, az új vásártér létesítésénél, látjuk a vasúti műhely hovahelyezésénél és minden olyan kérdésnél, hol a város egyik részének érdeke ellentétes volt a város másik részének érdekével. Legjobban láthatjuk azonban a közérdek mellőzését abban a harcban, mely ma is csak az ütegek elhelyezésénél tart, hogy elhelyezzük-e a vásárteret, avagy sem ? Hát hogy elhelyezni kell, afölött vitázni nem lehet, legföljebb csak csodálkozhatunk azon, hogy ez még meg nem történt. Az Erzsébet-úti piac ott tartásának kérdésénél a jószlás arculütésével sikerült a közérdeket háttérbe szorítani s azt hisszük, ez a siker adott erőt ugyanannak az érdekeltségnek az állatvásárnak a régi helyen való megtartása iránti harcban és ugyanez az érthetetlen siker gyöngítette az intéző hatóság erőit, hogy ebben a kérdésben a közérdek mellett szóló ezer és egy indok dacára semmit sem tett. Eddig sem volt az állatvásároknak otttartása szerencsés gondolat, de a változott viszonyok folytán egyenesen hátrányos a vásárnak további ott tartása. Bent van a város szivében és az összegyülemlett szemét és piszok ott küshödik napokon, heteken keresztül, megfertőzve a város levegőjét. Az állatok elkülönítése kivihetetlen, a közönség esős időben nyakig sárban és szemétben kénytelen járni s mindemellett a tér egy rendes piaci forgalmat befogadni egyáltalán nem képes. De vannak egyébb szempontok is, amik tulajdonképen kell, hogy vezessék azt a várost, amely kereskedelmi életre, annak fejlesztésére valamit ad. Azt az egyet letagadni nem lehet, hogy Kaposvár városába az állatvásári élet bevezető utai a Berzsenyi utca, Kanizsai utca. Ha elővesszük Kaposvár és környékének térképét, látni fogjuk, hogy a mai vásártér az utaktól legmesszebben esik, a hozzávezető út mind a főutakon vezet keresztül, ami egy cseppet sem előnyös, mert a fölhajtott állatok az amúgy is keskeny és nagyforgalmú utakon veszélyeztetik a köz- s biztonságot és köztisztaságot. Az sem állja meg a helyét, hogy az új vásártérről — a vásárosok nem kénytelenek a város belsejét érinteni — nem fognak bejárni, ami kereskedelmünkre hátrányos. Ez nem áll, vagy legalább is nem így áll. Az állat- vásár látogatói falusi emberek, kik rá vannak utalva Kaposvár kereskedelmi piacára, amit nem találhatnak máshol, mint ott, ahol eddig megtalálták. Lehet, hogy egy pár kis üzlet forgalma meg fog csappani, de hát hol van az megírva, hogy a közérdeké ebből a szempontból kel latolni, mikor ezer más érv ezek ellen szól ? A környékbeli kereskedőknek semmi okuk a félelemre nincs, mert az ő vevőközönségük úgyis föl fogja keresni őket, legföljebb néhány, a köznép szükségletét kiszolgáló üzlet veszt az üzleti forgalmából, ezzel szemben nyereség az új vásártér környékének kereskedelmi föllendülése, veszteség tehát közérdek szempontjából és nem érdekeltségi szempontból nincs. Nem tudjuk, hogy fog végződni az egyéni érdekeknek ez a harca, lehet, hogy szokáshoz hiven ismét győzni fog a közérdeken s ez csak újabb bizonysága lesz annak, hogy Kaposvár hű maradt önmagához, de a városi tanácsnak elsőrendű kötelessége, hogy a város eminens érdekeit minden vonalon a legmesszebbmenő harcban is megvédje. * Ha a kaposvári polgártárs este kilenc óra felé, mikor az utcák megcsendesednek, sétát tesz a Kossuth-térről a Zárda-utca felé, valami irtózatosan orrfacsaró, földühösítő bűzt érez. És keresi, , kutatja a bűz helyét és nem találja. Hát mi eláruljuk, hogy ez a rettenetes szag a Korona-vendéglő istállójából terjed. Az istálló ablakai, számszerint három, a Zárda-utcára nyílnak s a már erjedésnek induló szalma és piszok terjeszti a bűzt. Bizonyisten, nagyon-nagy elkeseredésünkben mosolyogni kell a főkapitány rendeletén, amelyet pénteken mi is közöltünk. Szigorú hangon szól a rendeletben a főkapitány Kaposvár közönségéhez, hogy tekintettel a kolera terjedésére, a legnagyobb tisztaságot tartsanak a ház körül. És a szép rendeletet kiadó főkapitány nem veszi észre, hogy a Korona-szálló istállójában micsoda ázsiai állapot uralkodik? _______________| AJÁNLVA A VÁROSI TANÁCSNAK Lapunk mai száma 16 oldalra terjed.