Somogyi Hirlap, 1912. május (9. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-01 / 99. szám

Kaposvár, 1912. VIII. évfolyam. 99. (2060.) szám. Szerda, másod­L POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kontrássy­ utca 6. szám. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefon­­­száma: 128. Megjelenik hétfő és ünnep utáni napok kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed­évre 4 K. — Egyes szám ára helyben és vidéken 6 fillér. Minden előfizető ingyen kapja a „Somogyvármegye Almanach­já“-t Gáncsoskodás. Kaposvár, április 30. Az ellenzéki sajtó egy része na­pokon át krokodil könnyeket hullatott Lukács László miniszterelnök vállalko­zásának sikertelenségén. Ma már min­den újságot olvasó ember előtt nyil­vánvaló, hogy a miniszterelnök akció­jának meghiúsulásáról szó sem lehet, sőt alapos remény van arra, hogy e tárgyalások olyan eredményre fognak vezetni, amely minden jóhiszemű po­litikai tényezőt kielégíthet. Ezek kö­zött elsősorban a legilletékesebet, az ország közvéleményét és bizalmának letéteményesét, a többségi pártot. Azt kérdjük mindenekelőtt, hogy miféle erkölcsi, vagy parlamentáris elv követeli meg a kormány fejétől, hogy minisztertársaival vagy saját pártjával folytasson béketárgyalásokat ? A kor­mány feje minisztertársaival azonos Programm alapján vállalkozott az ügyek vezetésére. Ez a programm pe­dig a többség programmja, amelynek alapján a mandátumát nyerte, amely­hez hű maradt s amelytől eltérni sem a párt, sem a miniszterelnök nem óhajt.Az újonan kinevezett miniszterel­nök a kabinet megalakítása alkalmá­val kell, hogy tisztába jöjjön leendő munkatársaival a követendő politikára nézve. Ez pedig már megtörtént. A többséget alkotó képviselőkkel pedig csak akkor kell tárgyalni, ha nem ta­lál kész többségi pártot, vagy ha en­nek programmjától eltérő politikát óhajt folytatni. Ez az eset pedig még nem forog fönn. Az igazság érdeké­ben azonban meg kell jegyeznünk, hogy a miniszterelnök, amint ez a munkapárt részéről kiadott jelentések­ből kitűnik, állandó kontaktusban van pártja vezető férfiaival. Ezek a tanács­kozások természetesen nem egyezkedő, hanem informatív természetűek. Politi­kai életünkben ez nem éppen szokat­lan jelenség, sőt amióta a kisebbségi pártok obstrukcióval bénítják a parla­­ment működését, napirenden van. A miniszterelnök elsősorban azt tekinti feladatának, hogy a kisebbségi pár­tokkal való megegyezés útján bizto­sítsa a parlamenti békét és a törvény­hozás munkáját. Csak ha a békés megegyezés nem fog sikerre vezetni, akkor lehet szó a helyzetnek másféle kibonyolításáról. Nem hisszük, hogy akadjon va­laki széles e hazában, aki a politikai válság békés megoldására való törek­vést hibáztatná. A békekötés nem tör­ténhetik másképp, mint tárgyalások útján. Minthogy pedig az ellentétek nem a kormány vagy a többség ke­belében, hanem a többség és kisebb­ségi pártok között vannak, mi sem természezetesebb, minthogy a többség vezére ezekkel tanácskozik a meg­egyezés érdekében. A miniszterelnök, midőn a ki­sebbséggel tárgyal, a béke ügyét szol­gálja. Szolgálja annak a békének ügyét, amelyet minden igaz hazafi szükségesnek tart. Ezt tenni pedig nemcsak joga, de kötelessége a koro­nával szemben, amelynek bizalmából az ügyeket vezeti és kötelessége az országgal szemben, melynek többsé­gére támaszkodik. És Lukács László miniszterelnö­köt, valamint pártját kötelességteljesí­­tésében semmiféle gáncsoskodás nem fogja megháborgatni. Különösen az olyan előlegezett gáncs, mely olyan tárgyalásokról ítél, melyeket még nem ismerhet s amelyekről igy ítélvén, bi­zonyára ellentétbe jut maga emlegette történeti igazsággal. A miniszterelnök tudja a köteles­ségét és feltételezheti még az ellenzék is, hogy tisztában van a teendőkkel. Lukács László a nemzeti munkapárt elvei alapján vállalt kormányzást, pro­­grammot tehát nem vár a­ kisebbség­től. Hivatásával járó államférfiú köte­lessége, hogy a kibontakozás érdeké­ben a kisebbségi pártok vezetőivel keresse a békés kibontakozás, apel­lálva azok felelősségérzetére, hazafias belátására, akiknek módjukban van látni, hogy a törvényhozás züllöttsége az országra nézve milyen állapotokat teremt. Ha ennek a belátásnak, a ki­bontakozás békés hajlandóságának je­leit nem látja, akkor nem marad szá­mára egyéb hátra, mint a­mi parla­mentáris elvek szerint mindig feladata a kormányelnöknek: a többség meg­győződésének és akaratának végrehaj­­ tásunk mai száma 12 oldalra terjed. tása, azon módok és eszközök igény­­bevételével, amelyek ezt lehetővé te­szik. Ez az igazság. A rendőrség államosítása. (Folynak az előkészületi munkálatok. — Az államosítás tervezete. — A határrendőrségek megszűnnek. — Kaposvár kerületi központ lesz) — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, április 30. A vidéki rendőrség államosításának ügye, amely most annak az eseménynek kapcsán került ismét felszínre, hogy­ P­e­­k­á­r­y Ferenc, a székesfőváros állam­­rendőrségének főkapitányhelyettese a legközelebbi időben megválik állásától. Pekáry a belügyminisztériumba kerül, ahol miniszteri tanácsosi rangban fog to­vább működni egy­ most szervezendő ügyosztály élén. Az ő vezetése alatt álló ügyosztály hatáskörébe fog tartozni el­ső­sorban a vidéki rendőrségek államo­sításának előkészítése, a határrendőrség ügye és a gyermekvédelem. Tudvalevő dolog, hogy erre az álla­mosításra milyen nagy szükség van s hogy az már régen foglalkoztatja az il­letékes köröket. Maguk a rendőrkapitá­nyok is az államosítás mellett vannak és azt óhajtják, mert úgy személyi, mint főként és elsősorban a közszolgálat ér­dekében szükségesnek, jónak tartják , mert méltányos is, hogy a rendőrség, amely állami funkciókat végez, az állam községén tartassák fönn. S­­­e­r László dr. főkapitány, akit annak idején ez ügy­ben megkérdeztünk, maga is ilyen érte­lemben nyilatkozott. A most ismét aktuálissá lett államo­sítás ügye már igen előhaladott állapot­ban van ,és Pekáry Ferenc kinevezése éppen azt mutatja, hogy most már­ ko­molyan és a végleges megoldás gondola­tával vették elő az ügyet. A belügymi­niszter előtt különben egy­ tervezet is van már, amelyet nagyjában itt ismerte­tünk. A tervezet első szakasza mondja ki az általános fontos szabályt, hogy a pol­gárok személy- és vagyonbiztonsága fö­lött való őrködés állami feladatot képez. Megállapítja a tervezet a rendőri hatáskört. A jogvédelmi hatáskör fejeze­tében sorolja föl a rendőrség legfőbb

Next