Somogyi Hirlap, 1912. június (9. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-01 / 122. szám
Kaposvár, 1912 junius 1 Szombat IX. évfolyam 122. szám Egy évre 18 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 köt., ittillind egy hónapra 1 korona 50 fillér. Egyullam ára 8 fillér.' ■ Tanítóknak : Egér évra 11 korona, POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utsa 7. ma megjelenik hétfő kivételével minden nap Nyílttér, reklám közlemények, vigalmi kimutatások soronkint 80 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja , , ,5 korona Fordulat? Kapuvár, máju 31. A képviselőháznak hosszú hónapok óta némaságra kárhoztatott termében ma rendes parlamentáris beszédek hangzottak el, igaz örömére mindazoknak, akik immár alaposan beleuntak, sőt beleutaltak a sivár és lelketlen technikai obstrukció gyötrelmeibe. A mai ülésre mind a két tábor hatalmasan felkészülődött. Izgalmas, sőt kínos incidensek lehetősége volt a levegőben. Sokan a szenvedélyek kemény összecsapását várták. Újabb határozott, férfias lépést a technikai obstrukció letörésére. Mindebből nem lett semmi. A képviselőház ülése szokatlanul csendesen és békésen folyt le, sőt a normális parlamenti, tanácskozás medrébe tért. Nagy bonyodalmakat vártak a harminc ülésről kizárt Kovács Gyula megjelenésétől, aki a lapok szerint fogadkozott, hogy »még élete árán isn becsörtet az ülésterembe. A képviselőház elnöke bizonyára minden körülmények között érvényt szerzett volna a Ház határozatának. íme, a legfényesebb alkalom, hogy a szilaj indulatok újólag elszabaduljanak láncaikról s a békepolitika hangulata hosszú időre elszánjon újra. A képviselőház üléseiről kirekesztett képviselő úr azonban visszafordult végzetessé válható útjáról és elvbarátai tanácsát — habár a legutolsó pillanatban — megfogadta. A másik készülő szenzációt — a Désy sokat emlegetett interpellációját — nem kis csodálkozására a híveknek — megette a macska. Elmaradt az is, bár hire járt, hogy a kormány kész volt e kérdésben felajánlani a legteljesebb bizonyítást. Nem került rá a sor az obstrukció egyik-másik fegyverének az ártalmatlanná tételére sem. Nem volt szükség az elnöki hadviselés új étlapjára, mert a véderővitához szónokok iratkoztak fel. Thaly és Kállay formás, tartalmas, ... tanulmányra valló beszédeket mondtak, amelyeket figyelemmel hallgattak meg a Ház minden oldalán. A mai nap nevezetes dátum a csaknem egy év óta tartó véderővita történetében: a technikai obstrukció, habár talán csak kis időre is, de nem lehetetlen, hogy véglegesen a hüvelyébe taszította mérgezett végű „gyiklesőjét”. A tekhnikázás beszüntetése nyilván összefüggésben van az ellenzéki pártok közt folyó egyezkedő tárgyalásokkal. Mielőtt a kormány és a többség elé békejavaslatokkal járulnának, maguk közt akarnak megegyezni a véderőreform, de főleg a választójog kérdésében. Kossuth és Apponyi, a technikai obstrukció nyílt és elvi ellenségeinek bizonyára nem lett volna kellemes, hogy amíg ők egymásközt a béke feltételeiről tanácskoznak, a másik tárgyaló fél kedélyesen forgassa továbbra is a parlamenti anarchiának veszedelmes, kétélű fegyverét, kihiva azáltal maga ellen a végzetet: egy elhatározott elnöknek és egy elszánt többségnek komoly, célravivő, erélyes lépéseit. Akárkinek az erkölcsi és politikai nyomása szerzette meg a többségnek , a kormánynak azt a sikert, hogy ma a véderő vitájat normális parlamenti tanácskozásnak a medrébe tért: mindenki kénytelen lesz elismerni, hogy ez az örvendetes változás az ellenzék harcmodorában igen jól bevált. Üdvözöljük a parlamenti viták klasszikus korszakának újból való di fekete medve, meg a szőke csoda írta Sz. Szigethy Vilmos Fiatalabb koromban, mesélte a gróf, meglehetősen szegény gyerek voltam , alapos számvetéssel kellett dolgoznom. Világot is akartam látni, hát nem tellett dorbézolásokra a havi ezer pengő apanázsomból. Oroszországra voltam leginkább kiváncsi. Annyi mindent olvastam össze a muszka népről, hogy az alakjai a lehető legködösebb formában lebegtek előttem. A kozákokat emberevőknek képzeltem, az asszonyaikat kiálló, sárga fogú hát piáknak, annál kellemesebben csalódtam, hogy itt is van épp úgy szép, mint csúnya nő, aki azonban szép, az a fönség minden ragyogásával el van látva. Éppen hoteléletre voltam barátaimmal együtt kényszerítve. A látogatások legelején jártam, ajánlóleveleimet nyilván tanulmányozták, hogy nem vagyok- e csaló, mikor egy éjszaka furcsa kiáltozásra riadok fel. Kiszaladtam a folyosóra, ugyanakkor ért oda barátom is. Egy közepes korú ember, meg egy lebontott hajú ifjú nő akkor léptek ki a szobájukból. A férfi fekete volt, mint az erdők medvéje, a lány haja annál jobban szórta kévésből az aranysugarakat. Egyszerűen bűbájos volt. A férfi támogatta, hogy el ne dőljön izgatottságában, a szobából pedig tovább hangzott a furcsa zaj, ami lehetett nyögés is, de sokkal jobban hasonlított a tompán elfojtott üvöltéshez. Szolgák haladtak át a folyosón, hallották ők is azt, amit mi, de nem reagáltak rá. Feljött a portás és mint aki ismerős a helyzettel, jelentést tett: — Telefonáltam már az orvosért, azonnal itt lesz. Izgató volt a helyzet, de kezdtük átlátni, hogy a szobában beteg van s igy bajos fölajánlani szolgálatunkat. Még bajosabb ismeretséget kötni a szőke csodával, akit majd fölfaltunk a szemünkkel. A fekete medve szivarra gyújtott s mikor rohanva érkezett az orvos, ezt mondta a szőke csodának: — Menj most be, nemsokára jövök én is, csak egy pohár bort iszom. Én akkor tüzet kértem tőle, sajnálkozásomat fejeztem ki, hogy kellemetlenségük van, de öt perc múlva, mikor már együtt kocintgattunk, nem láttam rajta semmi izgatottságot. — Az édesanyám, szegény, már megint gyengélkedik. Valami lappangó betegsége van, amely félévig is békén hagyja, aztán egyszerre háromszor is előfogja egy héten. Bejártua már a világot vele, de nem ismerik a baját. Rettenetes olyankor nézni, de nem nyúlhatunk hozzá. Másnap megismerkedtünk a családdal. Az öreg grófné ismét viruló színben volt, nagyon örült nekünk, meg is hívott egy kerti ünnepre. A leánya menyasszonya egy dragonyos kapitánynak, aki ma érkezik, sok jó ismerős lesz együtt a kétségkívül jó társaságban. Engem a vőlegény, a szakállal benőtt arcú orosz, sokkal kevésbé érdekelt, mint a leány. Sokat, mondhatnám mindig a társaságukban voltam, a kerti ünnepen is elhalmoztam a hódolatteljes bókjaimmal s kijelentettem, hogy a szépsége az én országomban is szenzációt keltene, már pedig mi ugyancsak el vagyunk kényeztetve.