Somogyi Hirlap, 1912. július (9. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-26 / 167. szám
1912 juliug 26 ,S O M O Q HÍRLAP És tényleg, midőn a jogászpincérek (kik között túlnyomóan orvos, mérnök, tanárnövendékek voltak és csak néhány jogász) megérkeztek, meglátszott rajtuk a komolyság, a szenvedés s mindjárt tisztában volt Keszthelyen mindenki, hogy ezek nem azok a mulatni vágyó, siheder jogászgyerekek, kikről talán a bakfis leányok álmodoztak, hanem komolyan számító emberek, kik kényszerűségből jöttek ide. Bizony sok ember vérző szívvel látta azt, mint látnák-futnak átnedvesedett gallérral, izzadva, kifáradva. Mi természetes is, mert hiszen a főszezonban való pincérkedés a hivatott pincéreknek is testet ölő munka, hát annak a gyenge, rosszul táplált, egész éven át agyontanult fiatalembernél ? A benyomás nem is maradt el és a publikumon észre lehetett venni, hogy nagyon csalódtak. Mert vidám, nevető fiúkat véltek találni, kikkel el-el beszélgethetnek, de éppen ellenkezőjét találták. Agyondolgozott, kifáradt embereket láttak. Ha egyik-másik jogászpincér szóba is állt uricsaláddal, a kötelesség elszólitotta s abba maradt a diskurzus. Ehez járultak még egyéb kellemetlenségek. A fiatalemberek természetesen ügyetlenek voltak, amely körülmény a hevülékeny s ideges embereket sokszor elragadta s nem egyszer megtörtént az is, hogy bizony oly hangon szóltak a vendégek hozzájuk, ami egy pillanat alatt felidézte a műveit és érzékeny fiuk nyomorúságát. És akkor látták csak azt, hogy oly mesterségre adták magukat, mely sem lelkületükhöz, sem fizikumaikhoz nem való. Bár táblák figyelmeztették a publikumot arra, hogy főiskolai hallgatók szolgálnak ki, némely parvenünek ez nem imponált s csak azért is kimutatta benső műveletlenségét. Már a szezon közepén megerősödött azon biztos meggyőződés a fiatal hallgatókban, hogy nem nekik való munkát vállaltak, mégsem teremtek arra, hogy ezer meg ezer szeszélyes vendég kívánságának meg tudjanak felelni. Erről maga a tulajdonos is meg volt győződve s a Keszthelyre kiránduló számtalan szálloda- és fürdőtulajdonos tapasztalt szemeivel azt látta, hogy nem életképes az intézmi Ezért nincsenek dén jogászpincérek s nem is lesznek egyior. Két dolgot azon rekonstatálni lehet. Azt, hogy az idéa felve az idén télen megvette Budapesten Szabadság kávéházat 140.000 koronáért,ekehet eddig minden évben Keszthely Bégtől — tekintettel a rossz szezonra —érelengedést kért (?) és kapott. Azt, ha Keszthelyen felerész annyi fürdővendég , mint tavaly, kiket csakis dr Csák Árpáttani agilis szerkesztő fáradhatatlan szolgaival tudott oda vonzani. Általában az egés Balaton pang az idén az ürességtől. B. J. Nagy Endrét Kaposváron * A két napos szerdésük véget ért és sietve fordítottak hátat Kisvárnak. Valahogyan szomorúság vegyül a ember gondolatai közé és sajnálattal néz az elsietett kis művészgárda után, amely oyan csodálattal tudta magába szívni azt a művészetet, a kultúrát, amely a jövő perspetiváját olyan biztató színbe állítja elénk, a művészetnek éberi tisztasága üli meg e ki csapat munkásságát. Mennyi igazi, hazugság nélküli életet, igazságokat hordanak ezek magukkal. És mennek tovább, sietnek máshová, hogy az édes művészetükkel bearanyozó kultúra gyöngyszemeiből mindenhol néhányat emlékbe hagyjanak ; hogy a nagy tisztogatást végezzék a hazugságokkal telített, buta idealizmussal átitatott emberi lelkekben. Az első esti szereplésükkel kapcsolatos véleményünket csak ismételnünk kellene, ha a második előadás egyes pontjairól akarnánk szólni. Tökéletes volt az, csodálatosan gyönyörű. Mégis újólag meg kell emlékeznünk Papp Jancsiról, aki Reinitzer által megzenésített Ady-dalokat adott elő. Nem szólva az orgánumáról, amely csodálattal tölti el a hallgatót, de az a nagy megértés, amelyen keresztül Papp Jancsi a két nagy modernistát megszólaltatta fölülmúlt minden várakozást. „Páris az én Bakonyom" Indulatok keltek e dalnál életre az ember lelkében, ujjongások áradatában hemperegtek az érzéseink és valahogyan sírni szerettünk volna. Hiszen Adyt megérti mindenki, Adyt már nem kell senkinek magyarázni. Ady költészete tisztán, ragyogóan áll azok előtt is, akik lemosolyogták, mert nem értették. Hogy ez megtörténhetett, jönnie kellett a magyar modern népdal nagy énekesének, Papp Jancsinak. Meg kell azonban külön emlékeznünk még a vendégművészről, Körmendy (Kuttner) Árpádról, aki néhány drámai költeményt szavalt el nagy hatással. Majd orkánszerű tapsot váltott ki a közönségből néhány dalával. Igen szépen érvényesült hatalmas bassz-baritonja, amikor az „Obsitos"-ből elénekelte a „Száll a fekete éjben egy sötét madár" című dalt. Körmendy a fiatal színész-nemzedéknek egyik tehetséges tagja. Számottevő sikereket aratott már eddig is a fővárosban és az eddigi jelekből ítélve, egy olyan emberrel állunk szemben, aki az előretörésben hosszú, nagy és dicsőségteljes utat fog megtenni: szülővárosának, Kaposvárnak dicsőségére. SZLOVÁK és ÁDLER órások és ékszerészek KAPOSVÁR, KOSSUTH-TÉR 4. SZ. :: (Erzsébet szálló mellett.) :: Legnagyobb választékban tartunk raktáron: 5793 drágaköves ékszereket, arany- PR- és ezüst-árakat, ezüst és china-ezüst dísztárgyakat, mindennemű órákat. Elismert olcsó árak! Vidékre választékot készséggel küldőnk! HÍREK Nyári alakok fí vasutbetyár ☆ Ma délután dolgom akadt a kaposvári állomáson. Amint a resti előtt az étteremnél elhaladok, észreveszem Julius urat, aki pedig ebben az időtájban az Erzsébet előtt szokta olvasni az illusztrált lapokat. Mondom hát neki: — Alászolgája, Julius úr. Mi az ? Mi az ? Hova utazik? — Még nem tudom — feleli nagy flegmával. — Nem tudja ? Miért nem tudja ? — Azért nem tudom, mert én vasutbetyár vagyok. — Vasutbetyár ? — Hogy érti ezt ? Julius úr karonfogott és titokzatos arcot vágva, föl és alá sétáltatott egy darabig. Aztán némi töprenkedés után beszélni kezdett: — Elmondom magának, de ki ne írja az újságba. Annál inkább sem, mert mindig többen és többen leszünk vasútbetyárok. Hát kérem, a feleségem künn a kertben nyaral, délután nincs hivatal, de azért én csak minden héten egyszer megyek ki a kertbe. Tudniillik ott rettenetesen unatkozom. Itt meg mit csináljon az ember ? A kabarénóták már a könyökömön jönnek ki és sokba kerülnek a hajnali lumpolások. Az ember tehát kijön az állomásra és vasútbetyárkodik. Az egész rejtélynek az évi bérletjegy a megfejtője. Abba a vonatba ülök tehát bele, amelyikbe akarok. Már most kiérkezvén az állomásra, őrjáratot tartok a várótermekben. A rutinírozott vasútbetyár szempillantás alatt kikémleli, hogy melyik nő utazik egyedül. 3