Somogyi Hirlap, 1913. március (10. évfolyam, 50-73. szám)
1913-03-01 / 50. szám
2 1913 március 1 .SOMOGYI HÍRLAP- A kaposvári iparos továbbképzői tanfolyam működése Bánhegyi Siklós szakfelügyelő látogatása Kaposvár, február 28. (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) Csendben, minden külső feltűnés nélkül alakult Kaposvárott ezelőtt félévvel egy igen nagy hiányt pótló intézmény, az iparos továbbképző tanfolyam. Alig szükséges hangsúlyoznunk, hogy milyen fontos az iparos osztály továbbképzése, szak- és általános műveltségük bővítése, gyarapítása. Hiszen elsősorban a köz érdeke, hogy intelligens, megfelelő szakismeretekkel rendelkező iparosok álljanak szükség esetén rendelkezésünkre, de még gazdasági és szociális szempontból egyaránt méltányos az iparososztálynak is kezébe adni a tudás fegyverét. Kaposvár nagykoncepciójú polgármesterét, Kovács-Sebestény Gyula azt illeti az elismerés, hogy ez a fontos intézmény nálunk megalakulhatott, s vezetőjéé, Vajthó Jenő tanáré az érdem, hogy működése minden tekintetben megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak. Vajthó fáradtságát nem ismerve, szinte emberfelejű munkát végzett az új intézmény szervezésekor s nem pihent addig, amíg városunk legmegfelelőbb szakembereit nem sikerült megnyernie a tanfolyam előadóiul. Vezetésével Möhler János vízmű- és villámtelepi igazgató, Kamee Lajos műv. sűtőházi főnök, Nádasi Elek és Neubauer Lajos államépítészeti mérnökök, Simalya V. Ferenc takarékpénztan főkönyvelő és Szász Imre felsőkereskedelmi iskolai tanár voltak megbízva s minden tudásukkal, fáradságukkal azon voltak, hogy legjobban elérjék kitűzött nemes céljukat: műveit, tanult, szakképzett iparosokat adni a társadalomnak. S ma, amikor négy havi erős, megfeszített munka után a tanfolyam legtöbb szakosztálya befejezést nyert, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a buzgó fáradozás megtermette gyümölcsét, s az iparos továbbképző tanfolyam első évi mérlegét igen szép erkölcsi nyereséggel zárhatja le. Megállapította pedig ezt a központról kiküldött Bánhegyi Miklós iparostestületi szakfelügyelő, ki végig hallgatva az előadásokat, megtekintve a hallgatók által készített írásbeli munkákat és szakrajzokat, kijelentette, hogy az eredménnyel nagyon meg van elégedve, örömmel látja, hogy a kaposvári tanfolyam szerencsésen túlesett a kezdet, a megalakulás nehézségein s bízik abban, hogy a mostani kiváló vezetés mellett, a tanárok szakszerű, buzgó, egyöntetű oktatása segítségével a kaposvári iparos továbbképzőtanfolyam mindenkor a legjobban fogja betölteni fontos hivatását, iparos osztályunk képzettségének növelését. Amidőn igaz örömmel konstatáljuk e tényt, egyben nem hallgthatjuk el azon reményünk kifejezését sem, hogy talán a város polgármesterének alkalma lesz a minden tekintetben hiányt pótló intézményt oly módon állandósítani, hogy városunkban iparos szakiskola állíttassák fel, mint amelynek áldásos hatását a köz, de elsősorban Kaposvár város és közönsége fogja élvezni. Amint különben értesülünk, polgármesterünk már tervbe vette az iparos szakiskola felállítását s érdeklődve nézünk e fontos intézmény megalakulása elé. Följegyzések egy kétszer elmaradt hangversenyről ✓ A Waldbauer—Kerpely hangverseny, amely tegnap estére volt kitűzve, újból, most már másodszor elmaradt. De az első és a második elmaradás között lényeges különbség van. Az első alkalommal idejekorán tudomást vett róla mindenki. Tegnap azonban jóformán senki sem tudott arról, hogy a hangverseny megint elmarad s igy történhetett meg az, hogy este bizony elegen voltak, akik abban a reményben vonultak a színházhoz, hogy egy élvezetes hangversenyben lesz részük. De nagyon csalódtak. A színházat sötétnek találták, az ajtók be voltak zárva s vissza kellett menniök, úgy ahogy jöttek, hangverseny nélkül. Meg a kaposváriak hagyján! Hanem azok a jó vidékiek, akik direkt ez alkalomra jöttek be Kaposvárra, ugyancsak bosszankodtak. Szívesen akceptáljuk, hogy maga a zenekedvelők egyesülete boszankodhatott a legjobban. Hogyne ! Amikor egy álló napig fűtötték a színházat, hogy a levegője kellemesen temperált legyen , most jórészt magára kell vennie a közönség ódiumát. Valóban, úgy áll a dolog, hogy az egyesületnek, amennyiben az első elhalasztáskor megtudta, hogy Kerpely Jenő beteg, azóta többször kelett volna érdeklődnie állapota felől s nem Waldbauerre bizni, aki maga se tudja, hogy mi baja van Kerpelynek s hogy meddig tart a betegsége. Ha az egyesület ezt megteszi, minden bizonnyal idejekorán tudott volna hírt adni arról, hogy a hangverseny újból elmarad s ekkor legföljebb csalódtunk, de nem boszankodtunk volna. Waldbauer is megrovást érdemel, hogy épp a legutolsó pillanatban fújta le a hangversenyt. Az ódiumban neki is jelentékeny része van s nem volna kár, ha helyettük más művészekkel lépne az egyesület összeköttetésbe a hangverseny érdekében, nehogy harmadszor is csalódjunk. Elvégre meg kell tanulniok már egyszer a művész uraknak, akik idejönni szándékoznak, hogy Kaposvár nem Mucsa , amint ennek a fejlett ízlésű városnak nem jó minden, épp úgy hozzá van szokva a megbecsüléshez és kellő, idejében való tapintatossághoz mindenki részéről. A Somogyi Hírlap tudósítójától, Kaposvár, február 28. • A SOMOGYI HÍRLAP £ TELEFONSZÁMA 3 Lehet-e a városi üzemeknek fölöslege ? — A «Somogyi Hírlap] tudósítójától — Kaposvár, február 28. Egy pénzügyi szaklap behatóan foglalkozik azzal a kérdéssel, lehet-e a városi üzemeknek fölöslege és arra a konklúzióra jut, hogy helyes szempontból a városi üzemek fölöslegét nemcsak hibáztatni nem lehet, sőt a helyes városi üzemnek fölöslegekkel kell járnia, anélkül, hogy ezáltal sérelmet szenvednének azok a szociális érdekek, amelyek a városi üzemekhez fűződnek. Ezt a célt pedig ugyanazoknak az elveknek a megvalósításával kell elérni, amelyek a magánvállalatokra nézve irányadók, mert a helyesen vezetett magánvállalat és a városi vállalat között különbséget csak annyiban lehet keresni, hogy a városi vállalatnak a saját termékei értékesítésében nem kell a lehető legnagyobb árakat elérnie. Ennek a szempontnak az érvényesítése annál is szükségesebb, mert a legtöbb városi vállalat bizonyos monopolszerű előnyöket is élvez és a fogyasztó közönségre való tekintetek mellőzése könnyen túlzásokra ragadtatná. A helyesen vezetett városi üzemnek azonban ezeknek a szempontoknak a szemmeltartásával lehetővé kell tennie az üzem létesítése érdekében költ adósságoknak törlesztését és ennek következtében az adósságoknak is bizonyos összhangban kell állniuk az üzem természetével, vagyis az adósságoknak oly módon kell megköttetniük, hogy törlesztésüket maga az üzem évek során át biztosíthassa. Igaz, hogy ez a legtöbb esetben nem könnyű feladat, de könnyen összhangzásba hozható, ha a leírásokat, amelyeket a városi vállalatoknál sem szabad mellőzni, összefüggésbe hozzuk a törlesztésekkel. A törlesztés ebben az esetben vagyongyűlést jelent, míg a leírás kiegyenlíti a vállalatban beállott értékcsökkenést. A városi vállalatnak ennélfogva okvetlenül fedeznie kell az üzemi kiadásokon felüli, a törlesztésre és leírásokra szükséges tételeket, mert az előbbi biztosítja azt, hogy a vállalat tényleg a város tulajdonába ment, míg a leírásokkal számolni kell a vállalat értékcsökkenésére való tekintettel. Fölöslegről tehát csak akkor lehet szó, ha a bevételek ezeket a tételeket fedezik, míg az ettől eltérő pénzügyi kezelés előbb-utóbb financiális zavarokat okozhat. Ha a fölöslegek ily módot biztosítva vannak, akkor nem árt kisebb tartalékokról gondoskodni, mert azoknak úgy a vállalat, mint a város hasznát veheti a kedvezőtlen években. De az ily módon előállott fölöslegek azután alkalmat nyújtanak a városi vállalatok árpolitikájának szociális szempontokból való megállapításra is, amennyiben megfelelő fölöslegek mellett a városi vállalat a maga árpolitikájával nem tévesztheti szem elől, hogy az árszállítás egyúttal a fogyasztás jelentékeny növekedésével jár.