Somogyi Hirlap, 1913. március (10. évfolyam, 50-73. szám)

1913-03-01 / 50. szám

2 1913 március 1 .SOMOGYI HÍRLAP- A kaposvári iparos továbbképzői­ tanfolyam működése Bánhegyi Siklós szakfelügyelő látogatása Kaposvár, február 28. (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) Csendben, minden külső feltűnés nélkül alakult Kaposvárott ezelőtt félévvel egy igen nagy hiányt pótló intézmény, az iparos továbbképző tanfolyam. Alig szükséges hang­súlyoznunk, hogy milyen fontos az iparos osztály továbbképzése, szak- és általános műveltségük bővítése, gyarapítása. Hiszen elsősorban a köz érdeke, hogy intelligens, megfelelő szakismeretekkel rendelkező iparo­sok álljanak szükség esetén rendelkezésünkre, de még gazdasági és szociális szempontból egyaránt méltányos az iparososztálynak is kezébe adni a tudás fegyverét. Kaposvár nagykoncepciójú polgármesterét, Kovács-Sebestény Gyula azt illeti az elisme­rés, hogy ez a fontos intézmény nálunk megalakulhatott, s vezetőjéé, Vajthó Jenő tanáré az érdem, hogy működése minden tekintetben megfelelt a hozzáfűzött várako­zásoknak. Vajthó fáradtságát nem ismerve, szinte emberfelejű munkát végzett az új in­tézmény szervezésekor s nem pihent addig, amíg városunk legmegfelelőbb szakembereit nem sikerült megnyernie a tanfolyam elő­adóiul. Vezetésével Möhler János vízmű- és villámtelepi igazgató, Kamee Lajos műv. sűtőházi főnök, Nádasi Elek és Neubauer Lajos államépítészeti mérnökök, Simalya V. Ferenc takarékpénztan főkönyvelő és Szász Imre felsőkereskedelmi iskolai tanár voltak megbízva s minden tudásukkal, fáradságukkal azon voltak, hogy legjobban elérjék kitűzött nemes céljukat: műveit, tanult, szakképzett iparosokat adni a társadalomnak. S ma, amikor négy havi erős, megfeszí­tett munka után a tanfolyam legtöbb szak­osztálya befejezést nyert, örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a buzgó fáradozás meg­termette gyümölcsét, s az iparos tovább­képző­ tanfolyam első évi mérlegét igen szép erkölcsi nyereséggel zárhatja le. Meg­állapította pedig ezt a központról kiküldött Bánhegyi Miklós iparostestületi szakfel­ügyelő, ki végig hallgatva az előadásokat, megtekintve a hallgatók által készített írás­beli munkákat és szakrajzokat, kijelentette, hogy az eredménnyel nagyon meg van elé­gedve, örömmel látja, hogy a kaposvári tanfolyam szerencsésen túlesett a kezdet, a megalakulás nehézségein s bízik abban, hogy a mostani kiváló vezetés mellett, a ta­nárok szakszerű, buzgó, egyöntetű oktatása segítségével a kaposvári iparos továbbképző­tanfolyam mindenkor a legjobban fogja be­tölteni fontos hivatását, iparos osztályunk képzettségének növelését. Amidőn igaz örömmel konstatáljuk e tényt, egyben nem hallg­thatjuk el azon re­ményünk kifejezését sem, hogy talán a vá­ros polgármesterének alkalma lesz a minden tekintetben hiányt pótló intézményt oly mó­don állandósítani, hogy városunkban iparos szakiskola állíttassák fel, mint amelynek ál­dásos hatását a köz, de elsősorban Kapos­vár város és közönsége fogja élvezni. Amint különben értesülünk, polgármesterünk már tervbe vette az iparos szakiskola felállítását s érdeklődve nézünk e fontos intézmény megalakulása elé. Följegyzések egy kétszer elmaradt hang­versenyről ✓ A Waldbauer—Kerpely hangverseny, amely tegnap estére volt kitűzve, újból, most már másodszor elmaradt. De az első és a máso­dik elmaradás között lényeges különbség van. Az első alkalommal idejekorán tudo­mást vett róla mindenki. Tegnap azonban jóformán senki sem tudott arról, hogy a hangverseny megint elmarad s igy történhe­tett meg az, hogy este bizony elegen voltak, akik abban a reményben vonultak a szín­házhoz, hogy egy élvezetes hangversenyben lesz részük. De nagyon csalódtak. A szín­házat sötétnek találták, az ajtók be voltak zárva s vissza kellett menniök, úgy ahogy jöttek, hangverseny nélkül. Meg a kaposvá­riak hagyján! Hanem azok a jó vidékiek, akik direkt ez alkalomra jöttek be Kapos­­várra, ugyancsak bosszankodtak. Szívesen akceptáljuk, hogy maga a zene­kedvelők egyesülete boszankodhatott a leg­jobban. Hogyne ! Amikor egy álló napig fűtötték a színházat, hogy a levegője kelle­mesen temperált legyen , most jórészt ma­gára kell vennie a közönség ódiumát. Valóban, úgy áll a dolog, hogy az egyesü­letnek, amennyiben az első elhalasztáskor megtudta, hogy Kerpely Jenő beteg, azóta többször kelett volna érdeklődnie állapota felől s nem Waldbauerre bizni, aki maga se tudja, hogy mi baja van Kerpelynek s hogy meddig tart a betegsége. Ha az egyesület ezt megteszi, minden bizonnyal idejekorán tu­dott volna hírt adni arról, hogy a hangver­seny újból elmarad s ekkor legföljebb csa­lódtunk, de nem boszankodtunk volna. Waldbauer is megrovást érdemel, hogy épp a legutolsó pillanatban fújta le a hangver­senyt. Az ódiumban neki is jelentékeny része van s nem volna kár, ha helyettük más művészekkel lépne az egyesület össze­köttetésbe a hangverseny érdekében, nehogy harmadszor is csalódjunk. Elvégre meg kell tanulniok már egyszer a művész uraknak, akik idejönni szándékoz­nak, hogy Kaposvár nem Mucsa , amint ennek a fejlett ízlésű városnak nem jó min­den, épp úgy hozzá van szokva a megbe­csüléshez és kellő, idejében való tapintatos­sághoz mindenki részéről. A Somogyi Hírlap tudósítójától, Kaposvár, február 28. • A SOMOGYI HÍRLAP £ TELEFON­SZÁMA 3 Lehet-e a városi üzemeknek fölöslege ? — A «Somogyi Hírlap] tudósítójától — Kaposvár, február 28. Egy pénzügyi szaklap behatóan foglalkozik azzal a kérdéssel, lehet-e a városi üzemek­nek fölöslege és arra a konklúzióra jut, hogy helyes szempontból a városi üzemek fölös­legét nemcsak hibáztatni nem lehet, sőt a helyes városi üzemnek fölöslegekkel kell járnia, anélkül, hogy ezáltal sérelmet szen­vednének azok a szociális érdekek, amelyek a városi üzemekhez fűződnek. Ezt a célt pe­dig ugyanazoknak az elveknek a megvaló­sításával kell elérni, amelyek a magánválla­latokra nézve irányadók, mert a helyesen vezetett magánvállalat és a városi vállalat között különbséget csak annyiban lehet ke­resni, hogy a városi vállalatnak a saját ter­mékei értékesítésében nem kell a lehető leg­nagyobb árakat elérnie. Ennek a szempont­nak az érvényesítése annál is szükségesebb, mert a legtöbb városi vállalat bizonyos mo­­nopolszerű előnyöket is élvez és a fogyasztó közönségre való tekintetek mellőzése könnyen túlzásokra ragadtatná. A helyesen vezetett városi üzemnek azon­­ban ezeknek a szempontoknak a szemmel­­tartásával lehetővé kell tennie az üzem lé­tesítése érdekében kö­­lt adósságoknak tör­lesztését és ennek következtében az adóssá­goknak is bizonyos összhangban kell állniuk az üzem természetével, vagyis az adóssá­goknak oly módon kell megköttetniük, hogy törlesztésüket maga az üzem évek során át biztosíthassa. Igaz, hogy ez a legtöbb eset­ben nem könnyű feladat, de könnyen össz­hangzásba hozható, ha a leírásokat, ame­lyeket a városi vállalatoknál sem szabad mellőzni, összefüggésbe hozzuk a törleszté­sekkel. A törlesztés ebben az esetben va­­gyongyűlést jelent, míg a leírás kiegyenlíti a vállalatban beállott értékcsökkenést. A városi vállalatnak ennélfogva okvetlenül fedeznie kell az üzemi kiadásokon felüli, a törlesztésre és leírásokra szükséges tételeket, mert az előbbi biztosítja azt, hogy a válla­lat tényleg a város tulajdonába ment, míg a leírásokkal számolni kell a vállalat érték­­csökkenésére való tekintettel. Fölöslegről te­hát csak akkor lehet szó, ha a bevételek ezeket a tételeket fedezik, míg az ettől el­térő pénzügyi kezelés előbb-utóbb finan­ciális zavarokat okozhat. Ha a fölöslegek ily módot­ biztosítva van­nak, akkor nem árt kisebb tartalékokról gon­doskodni, mert azoknak úgy a vállalat, mint a város hasznát veheti a kedvezőtlen években. De az ily módon előállott fölöslegek az­után alkalmat nyújtanak a városi vállalatok árpolitikájának szociális szempontokból való megállapításra is, amennyiben megfelelő fö­löslegek mellett a városi vállalat a maga árpolitikájával nem tévesztheti szem elől, hogy az árszállítás egyúttal a fogyasztás je­lentékeny növekedésével jár.

Next