Somogyi Hirlap, 1913. május (10. évfolyam, 100-123. szám)
1913-05-01 / 100. szám
Kaposvár, 1913 május 1 Csütörtök X. évfolyam, 100. szám Előfizetési dij:Egy évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hónapra 1 korona 50 fillér. — Egyes széni éra 1 fillér. Tanítóknak: Egész évre 12 korona. Megjelenik hétfő kivételével minden nap Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. szám KÉZPÁL Nyílttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások soronkint.... 60 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja........................................ 5 korona Mezőgazdasági tanfolyam néptanítók és tanítónők számára Kaposvár, április 39. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a kisebb fokozatú iskolákhoz a gazdasági tárgyak tanítására hivatott népiskolai tanítók, illetve tanítónők gazdasági képzése céljából folyó év július 18-tól bezárólag augusztus 18-ig az algyógyi, adai, békéscsabai, breznóbányai, hódmezővásárhelyi, rimaszombati, somogyszentimrei, szilágysomlyói, nagyszentmiklósi, csáki, (ezelőtt Csákovár, Temes megye) szabadkai földmivesiskoláknál 20—20, összesen 300 néptanító, továbbá a kecskeméti földmivesiskolánál folyó év július 1-től július 31-ig 20 tanítónő, összesen 320 egyén részére mezőgazdasági tanfolyamot rendez. A tanfolyamon résztvevő tanítók (tanítónők) 100, azaz egyszáz korona átalányt élveznek, melyből 40 korona ellátási díj levonás után 30 korona a jelentkezéskor, 30 korona pedig a tanfolyam befejeztével fog kifizettetni. Délvidéki történet írta Striigl F. Jdzsif Évek óta él özvegyi sorban Keller Miklósné. Energikus, kardos asszony volt az első perctől kezdve, hogy huszonöt évvel ezelőtt bekötötte fejét az ura. ő parancsolt, az ura, meg a két lánya pedig szót fogadott. Az ura halála nemhogy megfőtte volna energikáját, de még növelte is. Megnövelte energikáját az a tudat, hogy az a hatalom, melyet csak bitorolt, míg a férje élt, most jog- és törvény szerint illeti meg őt. Más sváb asszony, ha özvegységre jut, fölhagy a gazdálkodással s vagy telibe, vagy bérbe adja a földjét, mert hát a szegény özvegyasszonyt mindenki nyúzza, csalja, ha a saját kezére gazdálkodik. Nem ugy Kellemé! , tovább folytatta a gazdálkodást. S mert rendet tudott tartani a háza táján, de még kint a gazdaságban is s mert a jó Isten, mintha különös kegyébe fogadta volna Kellerné asszonyt, meg a két árváját, a családi vagyon évről-évre gyarapodott. Nagyon szaporító volt a jó termés, amit Isten adott és a jó árak, amiket az emberek adtak. Volt is tekintélye Bogároson Kellerné as-zonynak. Tudnivaló, hogy sváb faluban két dolog ad tekintélyt: a gazdaság, a jómód és az, ha valaki tud magyarul. Akiről azt mondják, hogy: „Der kann ungarisch !** (Ez tud magyarul) annak megvan a kvalifikációja a legfőbb tisztségre, a bíróságra. Kelleme nem tudott magyarul, de asszony A tanfolyamon résztvevő azon néptanítók (tanítónők) részére, kik a legnagyobb szorgalmat és a legjobb előmenetelt fogják tanúsítani, a földmivelésügyi miniszter minden egyes iskolánál egy-egy 100, 50 és 50 koronás, összesen három jutalmat engedélyez. Az, hogy ezek a jutalmak kiknek ítéltettek oda, a miniszter kiküldöttje által fog a vizsgán kihirdettetni. A tanfolyamokra olyan tényleges alkalmazásban levő néptanítók (tanítónők) vétetnek föl, akik mezőgazdasági tanfolyamot még nem végeztek. A bélyeges fölvételi kérvényt a földmivelésügyi miniszterhez kell címezni és folyó év május 20-ig a vármegyei királyi tanfelügyelőségnél benyújtani. A jelölést a tanfelügyelőség javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter teljesíti. A hadtestparancsnok előlépett. Nádasi Tersztyáinszky Károly altábornagy, v. b. t. t., budapesti hadtestparancsnok, a kaposvári garnizon gazdája, lovassági tábornokká lépett elő, létére úgy sem lehetett volna bíró, ellenben vagyona s így tekintélye volt bőven. Minél nagyobb a paraszt ingatlana, annál meg ingatlanabb a tekintélye. Kellerné asszony ingatlana pedig bogárosi fogalmak szerint nagy volt: 120 hold, az is katasztrális. A tekintély fattyúhajtása a gőg s a Kellerné tekintélyéből bőviben sarjadt ki ez a fattyúhajtás. Ezt a gőgöt leányaiban is nagyra akarta nevelni. — Akinek van mit aprítania tejbe, az legyen rátartós, az ne keveredjék össze mindenféle ágrólszakadttal, szokta mondogatni, de főleg vasárnaponkint, mielőtt a Náni meg a Lizi a nagykocsmai táncba indultak. A Nánin fogott is valamelyest Kellerné nevelése, mert ő csak a gazdag Reiter Jóskával táncolt , rá sem nézett más legényre. A sok együtt táncolásnak aztán sürgős házasság lett a vége. A kis Reiterre még azt sem lehetett ráfogni, hogy koraszülött, mert bizony nem hét hónapra született, mint más tisztességes koraszülött, hanem pont öt hónapra a lakodalom után. Lizin azonban nem igen fogott az édesanyja nevelése. Hiába szidta, korholta, hogy legyen így meg úgy rátartós, ne táncoljon a szegényebb fajtájú legényekkel. Esze ágában sem volt válogatni a táncosba, táncolt ő mindenkivel és szívesen, aki csak kérte. A szidást, ami azután otthon kijárt érte, inkább szó nélkül lenyelte, de kosarat senkinek sem adott. Nagyon-nagyon haragudott ezért Kellerné Lizire. Mintha nem is az édes leánya, hanem valami mostohagyereke volna, úgy bánt (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) Az osztrák-magyar monarkia északi és déli határán végrehajtott részleges mozgósítás költségei eddig körülbelül egy milliárd koronára rúgnak. Oroszország hasonló természetű kiadásai ezt az összeget is meghaladják. De amíg Oroszország ezeket a költségeket kölcsön felvétele nélkül, a pénztári készletekből tudta fedezni, addig Ausztria- Magyarország drága kölcsönhöz kénytelen folyamodni. Magyarország a részleges mozgósítás tartama alatt eddig 425 millió korona (decemberben 125 millió 4 és fél százalékos kincstári jegy és most 150 millió korona 4 és fél százalékos járadék és 150 millió korona 4 és százalékos kincstári jegy), Ausztria pedig 275 millió korona (decemberben 125 millió korona 4 ás fél százalékos kincstári jegy és most 122,8 millió márka , 150 millió korona 4 és fél százalék törlesztéses járadék) kölcsönt vett fel. Ez összesen 700 millió korona. Mindenesetre feltűnő, hogy Magyarország, melyre a kvóta arányában a vele. Valósággal kínozta, gyötörte a leányt és hétszámra se volt hozzá egy jó szava. Mikor aztán tűrhetetlenné vált a helyzete, Lizi lemondott a falusi leányok egyetlen szórakozásáról, a vasárnap délutáni táncról. Ezzel a lemondással akarta megvásárolni a békét. De csak rontott a helyzetén. Édesanyja ezt a lemondást makacsságnak, dacnak minősítette. Nagyon szerencsétlennek érezte magát Lizi és sokat szomorkodott. S keserűségét magába kellett fojtania, mert Nani és az ura is az öregasszony pártján voltak. Mikor egy alkalommal szomorúan a vasárnapi misére ment, egyszerre csak mellette termett Acker Pali: — Ejnye, ejnye Lizi, talán apáca akar lenni? Misére jár minden vasárnap, táncba azonban sohasem jön. Mi lesi ? — Nem lel engem semmi, — volt Lizi egykedvű válasza. — Nem hiszem én azt, — mondta Pali kétkedően. — Nagy oka lehet annak, hogy nem jön. — Eleget táncoltam, jóllaktam vele. — Hogy várom pedig magát minden vasárnap délután, — szólt most meleg, bensőséges hangon az Acker-fiú. — Engem? — kérdi csodálkozva Lizi. — Magát és csak magát! S Acker Pali meg Keller Lizi összenéztek egymással és szótlanul haladtak egymás mellett a templomba. Lizi valami édes, meleg bizsergést érzett a szive körül és délután ott volt ő is a táncolók között. Mibe került a mozgósítás ? A monarkia nő terhei Kaposvár, április 30.