Somogyi Hirlap, 1913. május (10. évfolyam, 100-123. szám)

1913-05-01 / 100. szám

Kaposvár, 1913 május 1 Csütörtök X. évfolyam, 100. szám Előfizetési­­ dij:­­Egy évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hónapra 1 korona 50 fillér. — Egyes széni éra 1 fillér. Tanítóknak: Egész évre 12 korona. Megjelenik hétfő kivételével minden nap Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. szám K­­ÉZPÁL Nyílttér, reklámközlemények, vigalmi kimutatások soronkint.... 60 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja........................................ 5 korona Mezőgazdasági tanfolyam nép­tanítók és tanítónők számára Kaposvár, április 39. A m. kir. földmivelésügyi minisz­ter a kisebb fokozatú iskolákhoz a gazdasági tárgyak tanítására hiva­tott népiskolai tanítók, illetve ta­nítónők gazdasági képzése céljából folyó év július 18-tól bezárólag augusztus 18-ig az algyógyi, adai, békéscsabai, breznóbányai, hódmező­vásárhelyi, rimaszombati, somogy­­szentimrei, szilágysomlyói, nagyszent­­miklósi, csáki, (ezelőtt Csákovár, Temes megye) szabadkai földmives­­iskoláknál 20—20, összesen 300 nép­tanító, továbbá a kecskeméti föld­­mivesiskolánál folyó év július 1-től július 31-ig 20 tanítónő, összesen 320 egyén részére mezőgazdasági tanfolyamot rendez. A tanfolyamon résztvevő tanítók (tanítónők) 100, azaz egyszáz korona átalányt élveznek, melyből 40 ko­rona ellátási díj levonás után 30 korona a jelentkezéskor, 30 korona pedig a tanfolyam befejeztével fog kifizettetni. Délvidéki történet írta Striigl F. Jdzsif Évek óta él özvegyi sorban Keller Miklósné. Energikus, kardos asszony volt az első perc­től kezdve, hogy huszonöt évvel ezelőtt bekö­tötte fejét az ura. ő parancsolt, az ura, meg a két lánya pedig szót fogadott. Az ura halála nemhogy megfőtte volna energikáját, de még növelte is. Megnövelte energikáját az a tudat, hogy az a hatalom, melyet csak bitorolt, míg a férje élt, most jog- és tör­vény szerint illeti meg őt. Más sváb asszony, ha özvegységre jut, fölhagy a gazdálkodással s vagy telibe, vagy bérbe adja a földjét, mert hát a szegény öz­vegyasszonyt mindenki nyúzza, csalja, ha a saját kezére gazdálkodik. Nem ugy Kellem­é! , tovább folytatta a gazdálkodást. S mert rendet tudott tartani a háza táján, de még kint a gazdaságban is s mert a jó Isten, mintha különös kegyébe fogadta volna Kel­­lerné asszonyt, meg a két árváját, a családi vagyon évről-évre gyarapodott. Nagyon sza­porító volt a jó termés, amit Isten adott és a jó árak, amiket az emberek adtak. Volt is tekintélye Bogároson Kellerné as­-­­zonynak. Tudnivaló, hogy sváb faluban két dolog ad tekintélyt: a gazdaság, a jómód és az, ha valaki tud magyarul. Akiről azt mondják, hogy: „Der kann ungarisch !** (Ez tud magyarul) annak megvan a kvalifi­kációja a legfőbb tisztségre, a bíróságra. Kelleme nem tudott magyarul, de asszony A tanfolyamon résztvevő azon néptanítók (tanítónők) részére, kik a legnagyobb szorgalmat és a leg­jobb előmenetelt fogják tanúsítani, a földmivelésügyi miniszter minden egyes iskolánál egy-egy 100, 50 és 50 koronás, összesen három jutalmat engedélyez. Az, hogy ezek a jutal­mak kiknek ítéltettek oda, a mi­niszter kiküldöttje által fog a vizs­gán kihirdettetni. A tanfolyamokra olyan tényleges alkalmazásban levő néptanítók (ta­nítónők) vétetnek föl, akik mező­­gazdasági tanfolyamot még nem végeztek. A bélyeges fölvételi kérvényt a földmivelésügyi miniszterhez kell cí­mezni és folyó év május 20-ig a vár­megyei királyi tanfelügyelőségnél benyújtani. A jelölést a tanfelügyelő­­ség javaslatára a vallás- és közok­tatásügyi miniszter teljesíti. A hadtestparancsnok előlépett. Nádasi Tersztyáinszky Károly altábornagy, v. b. t. t., budapesti hadtestparancsnok, a kaposvári garnizon gazdája, lovassági tábornokká lé­pett elő, létére úgy sem lehetett volna bíró, ellenben vagyona s így tekintélye volt bőven. Minél nagyobb a paraszt ingatlana, annál meg in­­gatlanabb a tekintélye. Kellerné asszony in­gatlana pedig bogárosi fogalmak szerint nagy volt: 120 hold, az is katasztrális. A tekintély fattyúhajtása a gőg s a Kel­lerné tekintélyéből bőviben sarjadt ki ez a fattyúhajtás. Ezt a gőgöt leányaiban is nagyra akarta nevelni. — Akinek van mit aprítania tejbe, az le­gyen rátartós, az ne keveredjék össze min­denféle ágrólszakadttal, szokta mondogatni, de főleg vasárnaponkint, mielőtt a Náni meg a Lizi a nagykocsmai táncba indultak. A Nánin fogott is valamelyest Kellerné nevelése, mert ő csak a gazdag Reiter Jós­kával táncolt , rá sem nézett más legényre. A sok együtt táncolásnak aztán sürgős há­zasság lett a vége. A kis Reiterre még azt sem lehetett ráfogni, hogy koraszülött, mert bizony nem hét hónapra született, mint más tisztességes koraszülött, hanem pont­­ öt hónapra a lakodalom után. Lizin azonban nem igen fogott az édes­anyja nevelése. Hiába szidta, korholta, hogy legyen így meg úgy rátartós, ne táncoljon a szegényebb fajtájú legényekkel. Esze ágában sem volt válogatni a táncosba, táncolt ő min­denkivel és szívesen, aki csak kérte. A szi­dást, ami azután otthon kijárt érte, inkább szó nélkül lenyelte, de kosarat senkinek sem adott. Nagyon-nagyon haragudott ezért Kellerné Lizire. Mintha nem is az édes leánya, ha­nem valami mostohagyereke volna, úgy bánt (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) Az osztrák-magyar monarkia északi és déli határán végrehajtott részleges mozgósítás költségei eddig körülbelül egy milliárd ko­ronára rúgnak. Oroszország hasonló termé­szetű kiadásai ezt az összeget is meghalad­ják. De amíg Oroszország ezeket a költsége­ket kölcsön felvétele nélkül, a pénztári készletekből tudta fedezni, addig Ausztria- Magyarország drága kölcsönhöz kénytelen folyamodni. Magyarország a részleges mozgósítás tar­tama alatt eddig 425 millió korona (decem­berben 125 millió 4 és fél százalékos kincs­tári jegy és most 150 millió korona 4 és fél százalékos járadék és 150 millió korona 4 és százalékos kincstári jegy), Ausztria pedig 275 millió korona (decemberben 125 millió korona 4 ás fél százalékos kincstári jegy és most 122,8 millió márka , 150 millió korona 4 és fél százalék törlesztéses járadék) kölcsönt vett fel. Ez összesen 700 millió korona. Mindenesetre feltűnő, hogy Magyarország, melyre a kvóta arányában a vele. Valósággal kínozta, gyötörte a leányt és hétszámra se volt hozzá egy jó szava. Mikor aztán tűrhetetlenné vált a helyzete, Lizi lemondott a falusi leányok egyetlen szórakozásáról, a vasárnap délutáni táncról. Ezzel a lemondással akarta megvásárolni a békét. De csak rontott a helyzetén. Édes­anyja ezt a lemondást makacsságnak, dac­nak minősítette. Nagyon szerencsétlennek érezte magát Lizi és sokat szomorkodott. S keserűségét magába kellett fojtania, mert Nani és az ura is az öreg­asszony pártján voltak. Mikor egy alkalommal szomorúan a va­sárnapi misére ment, egyszerre csak mellette termett Acker Pali: — Ejnye, ejnye Lizi, talán apáca akar lenni? Misére jár minden vasárnap, táncba azonban sohasem jön. Mi lesi ? — Nem lel engem semmi, — volt Lizi egykedvű válasza. — Nem hiszem én azt, — mondta Pali kétkedően. — Nagy oka lehet annak, hogy nem jön. — Eleget táncoltam, jóllaktam vele. — Hogy várom pedig magát minden va­sárnap délután, — szólt most meleg, ben­sőséges hangon az Acker-fiú. — Engem? — kérdi csodálkozva Lizi. — Magát és csak magát! S Acker Pali meg Keller Lizi összenéztek egymással és szótlanul haladtak egymás mel­lett a templomba. Lizi valami édes, meleg bizsergést érzett a szive körül és délután ott volt ő is a táncolók között. Mibe került a mozgósítás ? A monarkia nő terhei Kaposvár, április 30.

Next