Somogyi Hirlap, 1913. október (10. évfolyam, 225-251. szám)
1913-10-01 / 225. szám
. De mi nem ebben látjuk Jankovich rendeletének nagy jelentőségét. Itt többről van szó, mint egy bármily jelentős oktatásügyi reformról. A magyar nemzeti élet egy súlyos betegségéről van szó, arról, hogy a magyar értelmiség léhán, bűnösen és könnyelműen elhanyagolja, megrontja a nemzeti fejlődés, a nemzeti kultúra legdrágább kincsét, a magyar nyelvet. Hisszük, hogy ez a szép, hazafias, minden sorában átgondolt rendelet nem lesz írott malaszt. Ettől a rendelettől, a közoktatásügyi miniszter nevezetes akciójától nagy eredményt várunk: a dekadens magyar szellemi élet ujjáébredését, fölvirágzását. A gollei uradalmi intéző öngyilkossága Hazament meghalni Szegedre Elkeserítette a lefokozás Kaposvár, szeptember 30. lomba. Szegeden végezte a felsőkereskedelmi iskolát, azután beiratkozott a magyaróvári gazdasági akadémiába. Kitűnő eredménnyel vizsgázott, aztán a budapesti 19 es huszároknál leszolgálta az önkéntesi évét. Ezután Magyar Gábor, a piaristák néhai rendfőnöke fiatal rokonát írnoki minőségben alkalmazta a göllei uradalomban. A talentumos fiatalember gyorsan haladt, úgy, hogy már évekkel ezelőtt kinevezték intézővé. Közben a rend mercsényi (Zalamegye) uradalmában is működött. Négy évvel ezelőtt megnősült Fournier Nándor. Feleségül vette Kiss Vilmos dúsgazdag zalamegyei nagybirtokos egyetlen leányát, Margitot. Házasságukból két évvel ezelőtt fia született. Boldog családi életét az utóbbi időben — mint hátrahagyott leveleiben írja — megzavarta az uradalmi tiszttartó. Állítása szerint folytonosan tűrnie kellett a szekatúráit, amiket nem tudott tovább elviselni az önérzetes ember. Áthelyezését kérte Hónap Tamás dr rendfőnöktől. A rendfőnök úgy oldotta meg a dolgot, hogy áthelyezte Fourniert a mernyei uradalomba a számvevőnek. Fournier ezt a lefokozást az ellene szőtt intrikának tulajdonította. Alázatos hangú levelet írt a rendfőnöknek, amelyben az áthelyezés megváltoztatását kérte. Hónap Tamás úr azonban válaszában megmásíthatatlannak mondta az elhatározását. Fournier Nándort annyira elkeserítette a rendőrfőnök válasza, hogy már bizonyára öngyilkos szándékkal nyomban hazament Szegedre az édesatyjához. Gyermekét és feleségét, aki áldott állapotban van, Göllén hagyta. Szombaton este érkezett Szegedre. Az öngyilkosság dál váratlanul. — Hát fiam, — kérdeztem — te hogyan toppantál haza ? — Jaj, kisanyám, — mondta Fournier Nándor — borzalmas dolog történt. Képzelje csak, ledegradáltak számvevővé. Ez csak hosszú műve lehet, ilyet én nem érdemeltem ! — Az egész dolog, — folytatta az aszszony — Nándor szerint a tiszttartó miatt történt, aki ellenlábasa volt. Csitítottam, hogy ne törődjék az esettel, van pénze, mi is adunk, ha kell, inkább béreljen földet. Azt mondta erre, hogy majd csak lesz valahogyan. — Vasárnap este tizenegy óráig beszélgettünk, aztán lefeküdtünk. Reggel négy óra után hatalmas dörrenésre ébredtünk. Benyitottunk a szobájába, ott feküdt véresen. Rögtön áthivattuk a szomszédos ezredorvos urat, de az már csak a halált konstatálhatta. A fejébe lőtt, az első golyó kioltotta az életét. — Egész éjszaka leveleket irt. Egyet az atyjának, hármat a feleségének. A búcsúlevelek Az öngyilkos három búcsúlevelet hagyott hátra. Apjának és feleségének irt egy-egy levelet. A feleségéhez irt egyik levélben gondoskodik árváiról és meghagyja, hogy a sógora, Liszt Antal dr budapesti ügyvéd húszezer koronát vegyen ki a takarékpénztárból és a pénzt a gyermekek huszonnégy éves koráig az árvaszék kezelje. Arra is kéri hozzátartozóit, hogy kriptát építtessenek neki az édesanyja sírja közelében. A feleségéhez írott egyik levelét azzal fejezi be, hogy forrón szeretett hozzátartozóit tárt karokkal várja a másvilágon. Az öngyilkost szerdán délután fél négy órakor temetik Szegeden, a Kálvária utca 14. szám alatt levő házból. Göllén tartózkodó feleségét táviratban értesítették a szomorú esetről. A boldogtalan asszony azonnal Szegedre utazott. (A Somogyi Hírlap tudósítójától.) Fournier Károly dúsgazdag szegedi birtokos Kálvária utcai kúriáján agyonlőtte magát a piaristák somogyi uradalmának intézője, Fournier Nándor. Az elkeseredett ember, akit a degradálás vitt a halálba, Somogyból hazament meghalni. A szenzációs esetről az alábbi részletek számolnak be: Az intéző Fournier Nándor a kegyesrendiek göllei (Somogy megye) uradalmában volt intéző. Már húszéves korában odakerült az urada— Juli, édes Juli, ébredj fel! A Duna beöntött a faluba és nekem mennem kell! Nem hallod, hogy hívnak, hogy kiabálják a nevemet a kétségbeesett emberek ?! . . . — Siess hát akkor és mentsd meg őket ! Guba Dénes gyorsan magára kapkodta a ruháit, elbúcsúzott a feleségétől, a csónakot eloldotta és kezdte vinni a kétségbeesett embereket a magasabb dombokra. A sötétségben nagyon nehezen ment a munka és akadályozta a mentésben. S mire kivilágosodott, borzalmas látvány tárult eléje. A Duna teljesen elsöpörte a kis falut, csak a házak teteje látszott ki a vízből és hirdette a rémes éjszakát. A piszkos ár úr volt mindenütt. Emberi és állati hullákat vitt magával. Iszonyú látvány ... A kis halászkunyhó egy darabig ellenállt ugyan a bőszárnak, de utóbb mégis úrrá lett fölötte és legyőzte ; kimosta a cölöpöket a földből a víz és összemorzsolta rettentő erejével, mintha kis játékszer lett volna. Juli néni bizony odaveszett . . . Guba Dénes kétségbeesetten kezdte keresni a kunyhót és benne Juli nénit, az ő feleségét, élete párját, a szegény beteg feleségét. Föllázadt önmaga ellen, miért nem mentette meg ? . . . Keserű érzéssel kezdte hajtani a csónakot. A Kálvária utca 14. számú házban a következőket mondták: — Szombaton este érkezett haza a Nán-Fást a szive kegyetlenül, a lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Kisértett előtte. Vádolta önmagát a mulasztásért. A kétségbeesés és a fájdalom összeölelkeztek és tépték, marcangolták ennek az embernek a szívét. Amint így, kétség és reménység között lebegve haladt a csónakon, feltűnt neki egy asszonyi hulla, amint háttal lefelé úszik a vizen. Odaevezett hozzá. Megnézte. Majdnem kiesett a csónakból. Juli néni volt az, az ő szeretett felesége. Guba Dénes imára kulcsozta a kezeit, mintha ő maga ölte volna meg. Ez a gondolat rémes erővel kezdte üldözni. Szép lassan fölemelkedett a csónakban. Majd lehajolt és megcsókolta az élettelen testet . . . Érezte, hogy elveszett mindene, azt vesztette el, akit szeretett. Átgondolta mégegyszer az életét. Pokolnak találta azt. Mi lesz belőle, ha nem lesz mellette ez az asszony ? Egy szomorú tekintetett vezetett az égre. Fölállt a csónak orrára, keresztet vetett magára és egy erős lendülettel beugrott a vízbe. Egy locsanás után a piszkos hullámok összecsaptak. A vihar elcsendesedett; a nap leküldte sugarait a pusztulás és nyomor tanyájára; a habok pedig lágyan csókolgatták a gazdátlanul maradt csónakot... Weltner Sándor SOMOGYI HÍRLAP 1913 október 1 „5 a 5“ drogéria Kaposvár, Fő-utca 3. sz. Amatőrnek figyelmébe! Sikerült fényképeik csak akkor lesznek, ha szükségleteiket „SAS“ drogériában szerzik be. Állandó nagy raktár az összes fényképészeti cikkekből (legkitűnőbb gyártmányú lemezek: Lumiére, Agfa, Langer stb., papírok, vegyszerek és mindennemű segédeszközök). Friss és jó minőségről garantálva, legolcsóbb napi árak. :: Megrendelésre előkészítek mindenféle előhívót, fixírozót, erősítő fürdőt stb. :: :: :: :: Ajánlom az idény alkalmával a moly elleni szereket a legjutányosabban. Telefon útján eszközölt megrendeléseket készséggel házhoz szállítok. WBB TELEFON 374. 6393