Somogyi Hirlap, 1913. október (10. évfolyam, 225-251. szám)

1913-10-01 / 225. szám

. De mi nem ebben látjuk Janko­­vich rendeletének nagy jelentősé­gét. Itt többről van szó, mint egy bármily jelentős oktatásügyi reform­ról. A magyar nemzeti élet egy súlyos betegségéről van szó, arról, hogy a magyar értelmiség léhán, bűnösen és könnyelműen elhanya­golja, megrontja a nemzeti fejlődés, a nemzeti kultúra legdrágább kin­csét, a magyar nyelvet. Hisszük, hogy ez a szép, haza­fias, minden sorában átgondolt ren­delet nem lesz írott malaszt. Ettől a rendelettől, a közoktatásügyi mi­niszter nevezetes akciójától nagy eredményt várunk: a dekadens ma­gyar szellemi élet ujjáébredését, fölvirágzását. A gollei uradalmi intéző öngyilkossága Hazament meghalni Szegedre Elkeserítette a lefokozás Kaposvár, szeptember 30. lomba. Szegeden végezte a felsőkereske­delmi iskolát, azután beiratkozott a magyar­óvári gazdasági akadémiába. Kitűnő ered­ménnyel vizsgázott, aztán a budapesti 19 es huszároknál leszolgálta az önkéntesi évét. Ezután Magyar Gábor, a piaristák néhai rendfőnöke fiatal rokonát írnoki minőségben alkalmazta a göllei uradalomban. A talentu­­mos fiatalember gyorsan haladt, úgy, hogy már évekkel ezelőtt kinevezték intézővé. Közben a rend mercsényi (Zalamegye) ura­dalmában is működött. Négy évvel ezelőtt megnősült Fournier Nándor. Feleségül vette Kiss Vilmos dús­gazdag zalamegyei nagybirtokos egyetlen leányát, Margitot. Házasságukból két évvel ezelőtt fia született. Boldog családi életét az utóbbi időben — mint hátrahagyott levelei­ben írja — megzavarta az uradalmi tiszt­tartó. Állítása szerint folytonosan tűrnie kel­lett a szekatúráit, amiket nem tudott tovább elviselni az önérzetes ember. Áthelyezését kérte Hónap Tamás dr rendfőnöktől. A rend­főnök úgy oldotta meg a dolgot, hogy át­helyezte Fourniert a mernyei uradalomba a számvevőnek. Fournier ezt a lefokozást az ellene szőtt intrikának tulajdonította. Alázatos hangú levelet írt a rendfőnök­nek, amelyben az áthelyezés megváltoztatá­sát kérte. Hónap Tamás úr azonban vála­szában megmásíthatatlannak mondta az el­határozását. Fournier Nándort annyira elkeserítette a rendőrfőnök válasza, hogy már bizonyára öngyilkos szándékkal nyomban hazament Szegedre az édesatyjához. Gyermekét és feleségét, aki áldott állapotban van, Göllén hagyta. Szombaton este érkezett Szegedre. Az öngyilkosság dál váratlanul. — Hát fiam, — kérdeztem — te hogyan toppantál haza ? — Jaj, kisanyám, — mondta Fournier Nándor — borzalmas dolog történt. Kép­zelje csak, ledegradáltak számvevővé. Ez csak hosszú műve lehet, ilyet én nem ér­demeltem ! — Az egész dolog, — folytatta az asz­­szony — Nándor szerint a tiszttartó miatt történt, aki ellenlábasa volt. Csitítottam, hogy ne törődjék az esettel, van pénze, mi is adunk, ha kell, inkább béreljen földet. Azt mondta erre, hogy majd csak lesz vala­hogyan. — Vasárnap este tizenegy óráig beszél­gettünk, aztán lefeküdtünk. Reggel négy óra után hatalmas dörrenésre ébredtü­nk. Benyi­tottunk a szobájába, ott feküdt véresen. Rögtön áthivattuk a szomszédos ezredorvos urat, de az már csak a halált konstatálhatta. A fejébe lőtt, az első golyó kioltotta az életét. — Egész éjszaka leveleket irt. Egyet az atyjának, hármat a feleségének. A búcsúlevelek Az öngyilkos három búcsúlevelet hagyott hátra. Apjának és feleségének irt egy-egy levelet. A feleségéhez irt egyik levélben gondos­kodik árváiról és meghagyja, hogy a sógora, Liszt Antal dr budapesti ügyvéd húszezer koronát vegyen ki a takarékpénztárból és a pénzt a gyermekek huszonnégy éves koráig az árvaszék kezelje. Arra is kéri hozzátarto­zóit, hogy kriptát építtessenek neki az édes­anyja sírja közelében. A feleségéhez írott egyik levelét azzal fejezi be, hogy forrón szeretett hozzátartozóit tárt karokkal várja a másvilágon. Az öngyilkost szerdán délután fél négy órakor temetik Szegeden, a Kálvária utca 14. szám alatt levő házból. Göllén tartózkodó feleségét táviratban értesítették a szomorú esetről. A boldogtalan asszony azonnal Sze­gedre utazott. (A Somogyi Hírlap tudósítójától.) Fournier Károly dúsgazdag szegedi birtokos Kálvária­ utcai kúriáján agyonlőtte magát a piaristák somogyi uradalmának intézője, Fournier Nándor. Az elkeseredett ember, akit a degradálás vitt a halálba, Somogyból haza­ment meghalni. A szenzációs esetről az alábbi részletek számolnak be: Az intéző Fournier Nándor a kegyesrendiek göllei (Somogy megye) uradalmában volt intéző. Már húszéves korában odakerült az urada­— Juli, édes Juli, ébredj fel! A Duna beöntött a faluba és nekem mennem kell! Nem hallod, hogy hívnak, hogy kiabálják a nevemet a kétségbeesett emberek ?! . . . — Siess hát akkor és mentsd meg őket ! Guba Dénes gyorsan magára kapkodta a ruháit, elbúcsúzott a feleségétől, a csónakot eloldotta és kezdte vinni a kétségbeesett embereket a magasabb dombokra. A sötét­ségben nagyon nehezen ment a munka és akadályozta a mentésben. S mire kivilágo­sodott, borzalmas látvány tárult eléje. A Duna teljesen elsöpörte a kis falut, csak a házak teteje látszott ki a vízből és hirdette a rémes éjszakát. A piszkos ár úr volt mindenütt. Emberi és állati hullákat vitt magával. Iszonyú látvány ... A kis halász­kunyhó egy darabig ellenállt ugyan a bősz­árnak, de utóbb mégis úrrá lett fölötte és legyőzte ; kimosta a cölöpöket a földből a víz és összemorzsolta rettentő erejével, mintha kis játékszer lett volna. Juli néni bizony odaveszett . . . Guba Dénes kétség­­beesetten kezdte keresni a kunyhót és benne Juli nénit, az ő feleségét, élete párját, a szegény beteg feleségét. Föllázadt önmaga ellen, miért nem mentette meg ? . . . Keserű érzéssel kezdte hajtani a csónakot. A Kálvária utca 14. számú házban a kö­vetkezőket mondták: — Szombaton este érkezett haza a Nán-Fást a szive kegyetlenül, a lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Kisértett előtte. Vádolta önmagát a mulasztásért. A kétségbeesés és a fájdalom összeölelkeztek és tépték, mar­cangolták ennek az embernek a szívét. Amint így, kétség és reménység között lebegve haladt a csónakon, feltűnt neki egy asszonyi hulla, amint háttal lefelé úszik a vizen. Odaevezett hozzá. Megnézte. Majdnem kiesett a csónakból. Juli néni volt az, az ő szeretett felesége. Guba Dénes imára kul­­csozta a kezeit, mintha ő maga ölte volna meg. Ez a gondolat rémes erővel kezdte üldözni. Szép lassan fölemelkedett a csónak­ban. Majd lehajolt és megcsókolta az élet­telen testet . . . Érezte, hogy elveszett mindene, azt vesztette el, akit szeretett. Át­gondolta mégegyszer az életét. Pokolnak találta azt. Mi lesz belőle, ha nem lesz mellette ez az asszony ? Egy szomorú tekin­tetett vezetett az égre. Fölállt a csónak orrára, keresztet vetett magára és egy erős lendülettel beugrott a vízbe. Egy locsanás után a piszkos hullámok összecsaptak. A vihar elcsendesedett; a nap leküldte sugarait a pusztulás és nyomor tanyájára; a habok pedig lágyan csókolgatták a gaz­dátlanul maradt csónakot... Weltner Sándor SOMOGYI HÍRLAP 1913 október 1 „5 a 5“ drogéria Kaposvár, Fő-utca 3. sz. Amatőrnek figyelmébe! Sikerült fényképeik csak akkor lesznek, ha szükségleteiket „SAS“ drogériában szerzik be. Állandó nagy raktár az összes fény­képészeti cikkekből (legkitű­nőbb gyártmányú lemezek: Lumi­­ére, Agfa, Langer stb., papírok, vegyszerek és mindennemű segéd­eszközök). Friss és jó minőség­ről garantálva, legolcsóbb napi árak. :: Megrendelésre előkészí­tek mindenféle előhívót, fixírozót, erősítő fürdőt stb. :: :: :: :: Ajánlom az idény alkalmával a moly elleni szereket a legjutányosabban. Telefon útján eszközölt megrendelése­ket készséggel házhoz szállítok. WBB TELEFON 374. 6393

Next