Somogyi Hirlap, 1914. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1914-09-27 / 230. szám

1914 szeptember 27 Somogyi Z­irlap rekasan harcolnak. A pozícióju­kat körömszakadtáig védelmez­ték s csak akkor hátráltak, ami­dőn látták, hogy hiába minden erőlködés, sortüzü­nk és ágyúink­kal szemben nem tudtak meg­maradni. Rengeteg halottat vesz­tettek a szerbek. Láttam a fő­­árkokat telve­ összeroncsolt tes­tekkel. Most már a szerb had­sereg ténykedése nem egyéb menekülésnél, vad futásnál. — Valjevón már túl va­gyunk, űzzük a vert hadakat. Én is Valjevón túl sebe­sültem meg gépfegyver, majd srapnel lövéstől. Isten csodája, hogy életben maradtam. — A komitácsik ? — Azok most már nem sok vizet zavar­nak. Úgy látszik már kipusztí­­tottuk a javát. Akikkel Sabacon túl találkoztunk, gyávák, rögtön megfutamodnak — ha ugyan ráérnek. Ott, uram, már nincs komoly ellenállás; kö­nyörtelenül kipusztít­­ják katonáink őket. Most már csak halálvonaglás az egész! — A reguláris csapatok — mint mondom — derekasan har­colnak, de azért a szerb gazság mégis megmutatja magát. Egy helyütt a gazemberek bombát dobtak a kötözőhelyre. Szeren­csére csak könnyebben sebesült meg a doktor úr, meg segítő emberei. Pedig hát akkora vörös­­keresztes zászló lengett ott, mint egy háztető. — A szerbek most vívják haláltusájukat. Nem soká tart!...­ ­ Miklós Gyula.­­ Az események zugó áradatá­ban figyelve, hidegen áll az újság krónikása. Figyel, birál, mérlegel, ítél pillanatok alatt. Az idegeit ezer vihar cserzette ki. Szíveket rázó kataklizmák rettenetén a tolla meg se rezdül, véres csaták borzalmát cigaretta­­füst mellett rajzolja ki, a poli­tika süvöltő poklán józanul, hűvösen halad át. És az újság szegény, szívtelen krónikását felrázzák egy egyszerű, fekete hirrel és forró könnyek záporoz­nak a hideg kőember íróaszta­lára ... Az olvasó, tudom, a szubjektív írásokat nem szereti. A modern újságírónak az a fel­adata, hogy érthető, transzparens tudósításban informálja a közön­séget és szimplán, de gyorsan elégítse ki a kíváncsiságot. Azonban az újságíró is ember s néha rátalál a szivére, amelyet oly ügyesen kell elrejteni. Istenem, mi történt ? Meghalt egy újságíró, egy kollégánk. Meghasadt egy forró, szerető szív, lezárult két erősen figyelő, örökké mosolygó szem, kiesett egy hírlapíró kezéből a fegyver, a toll, halottja van a vidéki újságírói gárdának: Miklós Gyula, a „Somogyi Hírlap" volt felelős szerkesztője élete 50. évé­ben Nyíregyházán meghalt. Az újságíróknak sohase lesz jobb kollégájuk, nekünk, akiket a szívébe fogadott, sohase lesz igazabb, önzetlenebb barátunk. A leghitványabb sakálért bár­mely pillanatban az életét ál­dozta volna. Újságíró az fiam, követelem, hogy mindenki be­csülje. Ha újságíróról, újságról volt szó, nem ismert tréfát, számos afférja is volt azokkal, akik az újságírót érdeme szerint nem tisztelték. Pedig a tréfát imádta. És milyen bájos volt ez az előrehaladott korú, nem éppen férfias szépségű ember jókedvé­ben. Friss, sziporkázó, szellemes. Egy-egy ötletes mondása szálló­ige lett. Vidám, gúnyos tréfái, anekdotái sokáig túlélik. Talán azért szerette mindenki itt Ka­posváron, mert ő is mindenkit szeretett. Tegnap este táviratban érte­sített bennünket Kertész László nyíregyházai újságíró, a „Szabolcsvármegye“ felelős szer­kesztője, hogy Miklós Gyula tegnap ott elhunyt, temetése vasárnap lesz. A kegyetlen halál tehát őt is kiragadta az élők sorából. Miklós Gyulát, aki három évvel ezelőtt ment el körünkből Nyíregyházára, ahol lapot ala­pított. A gyönge szervezetű em­ber már Kaposváron is sokat betegeskedett. A gyilkos kór most megölte szervezetét, a kö­nyörtelen halál kiragadta az élők sorából.­­ Miklós Gyulát szerették és becsülték Kaposvá­ron, aminek szép bizonyítéka volt az, hogy ő volt az egyetlen kaposvári újságíró ezideig, akit városi képviselővé is megvá­lasztottak. Most, amikor róla, a sok nek­rológ megírójáról nekrológot írunk, szívünk összeszorul s szemünkből az írásra gördül a könny. Búcsúztatni kell Miklós Gyulát, a legnemesebb szivü embert, a kollégát, lapunk éve­ken át volt irányítóját. És azo­kon a hasábokon kell elbúcsúz­nunk tőle, melynek barázdáit valamikor ő szántotta. Miklós Gyula elment hirtelen, mint aki a megdicsőülés kapujába lépett. Isten veled, te nagyszivü, te jó, kolléga, te sugárzó lelkű ember. A mi szeretetünk fájdalma zo­kog ravatalodnál és mi örök emlékezetünkbe Írjuk a te suga­ras, nemes, tiszta egyéniségedet... A SOMOGYI HÍRLAP­­ TELEFON­SZÁMA 3­5 Cine György úriszabó KAPOSVÁR, FŐ­UTCA 29. SZÁM. Raktáron lévő szöveteid­ből szolid kiszolgálás mellett a legdivatosabb előállítással f­észít min­­denneműi őri ruhákat. H­ÍREK — Illés László halála. Megír­tuk azt a megdöbbentő tragédiát, mely Illés László kaposvári honvédszázadost érte. A kiválóan szimpatikus honvédszázados a becsület mezején hősi halált halt. A haláleset alkalmával családja a következő gyász­­jelentést bocsájtotta ki: Alul­írottak mélységes fájdalomtól sajgó szívvel tudatjuk, hogy drága fiunk, illetve imádott vő­legényem, valamint forrón szere­tett testvérünk és sógorunk Illés László m. kir. honvéd­százados folyó évi augusztus hó 30-án, a Rohatyn mellett lefolyt harcban, hazája védelmé­ben, életének 30-ik évében hősi halált halt. A hazaszeretet és magasztos hivatás önzetlen vér­tanújának halt teteme a harc­téren nyert szerető bajársai részvéte mellett örök nyugalmat. Lelki üdvéért a szent miseáldo­zat Budapesten a krisztinavárosi plébániatemplomban folyó évi szeptember hó 23-án délelőtt 10 órakor, Kaposváron pedig szeptember hó 28-án délelőtt 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest—Kapos­vár, 1914. szeptember hó 18-án. Illés Gyula mint atyja. Illés Gyuláné szül. Schmidt Irén mint mostohaanyja. Tevely Eszter mint menyasszonya, úgy maga, mint bánatos szülei és testvérei nevében. Illés Elemér, Illés Sán­dor, Hosszú Istvánná szül. Illés Gizella, Hosszú Lajosné szül. Illés Ilona mint testvérei. Rehák Tibor mint mostoha testvére. Hosszú István, Hosszú Lajos, Aisztleitner Hugó mint sógorai. — Adományok a vöröskereszt­nek. A kaposvári vöröskereszt egyesületnek újabban a követ­kezők adományoztak: Kercse­­liget és Nagyberki községek 57 csomagban süteményt, kalácsot, kenyeret és csirkéket, Mosdós 3 kocsi élelmiszert 18 drb csirkét, 3 „aranyas vasért“ Ezüsttel vagy arannyal készítik,­­ ezért ajánlatos ezeknek bélelése. B0SR09ITZ am és na ékszerészek Kaposvár, Korona-szálloda épületében. Telefon 144_______________________Véssz-műhely. Régi aranyat, ezüstöt legmagasabb áron vásárolunk-

Next