Somogyi Hirlap, 1916. november (13. évfolyam, 251-276. szám)
1916-11-01 / 251. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP 1916. november 1. A kaposvári és azatádi járás hadiadófizetői. A hadiadókivetés folytatása. A kaposvári hadiadókivetőbizottság a városházán folytatja tárgyalásait. A kaposvári járásiak közül a következők adóját állapították meg: Festetitch Vilmos gróf toponári földbirtokos 4220 K, Márffy Béla és neje Lyka Katalin hencsei földbirtokosok 3987,58, Gaál János kaposmérei földbirtokos 2120, Makfalvay Géza kiskorpádi földbirtokos 719, Somssich László gróf hetesi földbirtokos 4990, özv. gróf Somssich Imréné hetesi földbirtokos 1050, Somssich Miklós somogysárdi földbirtokos 2520, Maár Gyula drkercseligeti földbirtokos 1050, Matolay József várdai földbirtokos 970, özv. gróf Hadik Béláné mosdósi földbirtokos 1720, özv őrgróf Pallavicini Edéné mosdósi földbirtokos 5666, Sidlauer Dezső bőszénfai földbérlő 1520, Somssich Géza gróf bárdudvarnoki földbirtokos 826, Petracsek Vilmos hedrahelyi földbirtokos 810, Trux Hugó drsákói földbirtokos 1960, Goldstein Ignác hetesi marhakereskedő 1050, özv. Gaál Dénesné batéi földbirtokos 810, Krafft János kadarkuti szíjgyártó 730, Erényi Ignác nagyberki birtokbérlő 1981, felsőbüki Nagy György nagybajomi földbirtokos 752, Böhm Ignác nagybajomi földbirtokos 2520, Steinhardt Géza somogysárdi marhakereskedő 1180, Biró Sándor jákói földbirtokos 730, Weisz Henrik csombárdi birtokbérlő 810 K. A nagyatádi járásból a következők hadiadóját állapították meg: Somssich József gróf kivadári földbirtokos 836, Somssich Adolf gróf kivadári földbirtokos 4220, Prinke Sándor babócsai birtokbérlő 1130, Somssich Béla gróf babócsai földbirtokos 1220, Somssich Viktor gróf babócsai földbirtokos 1520, Klein Sándor vízvári birtokbérlő 1420, Széchenyi Aladár gróf görgetegi fődbirtokos 10.750, Szécheny Bertalan gróf felsősegesdi földbirtokos 13.500, Stauber Albert somogyvisontai birtokbérlő 1220, Széchenyi Géza gróf erdőcsokonyai földbirtokos 4470, Szécheny Frigyes somogytarnócai földbirtokos 6500, Kollarovits István vízvári kisbirtokos 1500, ifj. Somssich Andor mikei földbirtokos 890, Birk Hermann bolhási birtokbérlő 1220, Tallián Dénes dr báró szabási földbirtokos 1917, Lőwensohn Gyula beregi földbirtokos 1920, Mautner Lipót kisbajom kereskedő 1915-re 810, 1916-ra 810, Tállián Gyula kutasi földbirtokos 365, Héjjas Mihály kutasi lókereskedő 730, Kommen Elek dr nagyatádi ügyvéd 609, Wimmer Ignác nagyatádi kereskedő 810, Burics János nagyatádi kereskedő 810, Selbach Keresztély nagyatádi földbirtokos 2120, Ziegenbein György nagyatádi selyemcérnagyáros 6506. úl orosz csapatok érkeztek Dobrudzsába Rotterdam, október 31. A „Dayls Telegraph“ jelenti Pétervárról. Dobrudzsába új orosz csapatok érkeztek. Ezzel az orosz-román sereg számbeli gyengeségét pótolták. Bukarestben a bolgár és német csapatok sikereit átmenetieknek tartják. Tulcea kiöntése. Rotterdam, október 31. Pétervárról jelentik: A román hadvezetőség elrendelte Tulcea kiürítését. Az állami értékeket már el is szállították. i kivitel ellenőrzése. Budapest, október 31. A kormány a kivitel ellenőrzésének fokozása és a visszaélések szigorú megtorlása céljából rendeletet készül kiadni, amely az ország határán túlmenő áruk legszigorúbb felülvizsgálatát rendeli el. A felülvizsgálat a személyi- és kézipodgyászra is kiterjed. Ha majd a trombiták utolsót fújnak... Füredi Gyula dr 44-es hidragy emlékére. Vigasztalan, űzött magam, elszörnyedt, feldúlt lélek, éhes bolygó tűz rohantam a városban és vészes sikolyok, önvesztett ordítások lappangtak belül bennem és a város élt nyugodtan. Borzalmas, gyilkos nyugalom és közepette én hajszoltan, megtörtén az orfeumhoz értem. A télikert tündökölt, a nők húsa fehéren és paráznán virított, a szemükből a gyönyör öröme sugárzott, a mellükből az életélvezés kellemes derűje áradt részeg hullámzással a terembe és egy csinos stepp-girl meg egy hisztérikus lobogások forró selymében hempergőző meziten táncosnő villogó bús jelenése közt egy karminos ajkú kurtizán énekelte: Ha majd a trombiták utolsót fújnak . . . Ha majd a trombiták utolsót fújnak, visszatérnek a sápadt vén bakák, a csillagok is fényesebbre gyúlnak s fehérek lesznek mind az éjszakák, — énekelte a szőke éji amazon s az emberek egész jól érezték magukat. Valami nagy, boldog, tragikus tudatlanság élt bennük, én azonban — vegyétek tudomásul — felhördültem és menekültem innen is ki az éjszakába, a sötétbe, ködbe, ahol a házak sorfalában már aludtak az emberek, istenem aludtak a lelkük lágy, édes, bestiális horkolásával. A sarkon egylábú katonák ingerkedtek a perditákkal és a mellékutcából italos katonahangok feszegették a szívemet. Dühödt vitatkozók most fordultak ki a kávéházajtón és végre megegyeztek abban, hogy most békét kötni egyértelmű volna az öngyilkossággal. Öngyilkosság ? Ki akar itt az lenni? Inkább vesszen még azok közül néhány százezer, akik ottkint vannak, hogy aztán eljöhessen a ragyogó győzelem, amikor a trombiták utolsót fújnak és hófehérek lesznek mind az éjszakák . . . Idegenek beszélgettek az éjszakában és valami kergetett, hogy megkérdezzem nincs-e ott kint valakijük, testvérük, igaz barátjuk, akit elragadhat a holnap a hófehér éjszakák elöl. Mily nevetségessé lenne ön, fiatal ember, szóltam magamhoz. Őrült, mondanák, vagy modortalan, erőszakos fráternek bélyegeznének. Mi közöm hozzája, kijük van odakint, vélnék és az egyes ember úgyis semmi most, mikor a nagy célról van szó. De hát lehet más nagy cél ezen a világon, mint az emberéleteket megóvni, megállítani egy generációt teljes kipusztulásában, az öngyilkosság epidémiájában. Az orvosok az emberi élet nagy veszélyei ellen, a tuberkulózis, a luesz és más nyavalyák ellen küzdenek egy életen át. Az állami létnek nincsenek ilyen orvosai?! Csak szónokló politikusok és vidám éjszakai némberek vannak, akik szavalnak és énekelnek a messzi győzelem öröméről, a visszatérés meghatott boldogságáról ?! Ha majd a trombiták utolsót fújnak, tisztelt télikert közönség, sokan nem fognak visszatérni azok közül, akik elmentek s akik talán még életben vannak e pillanatban. Ha majd a trombiták utolsót fújnak, drága jó barátom, Füredi Gyula dr. tartalékos hadnagy őfelségének 44 ik közös gyalogezredében, nem fog visszatérni. Nem tudom van-e nektek is mindegyiteknek egy ilyen Füredi Gyulája, de kérlek, legyetek egy percre igazán emberek és ejtsétek melletekre bánattal, megrendüléssel a fejeteket. Ha majd a trombiták utolsót fújnak, sok-sok drága, kedves, jó embere szivünknek nem fog többé visszatérni és egykor borzalmas fájdalomban szétzúzott lelke sírja, vonitja, üvölti bennem a gyászkórust, mikor ezt elgondolom. Nem lesznek többé közöttetek ezek az ártatlanok, ezek a jók, ezek az isten bárányai, ezek a legtöbbet szenvedettek: hát győzelem lesz ez ? Ha majd a trombiták utolsót fújnak, a gyász sürü könyfátyola borítja el a napot és az éjszakát: az ember gyásza a jobbik emberért, akinek hittük magunkat a háború előtt és a sok szegény, naiv tudatlanért, aki hitt az emberi civilizáció haladásában. De minek gyászolni ? Az élet, ez az élet tulajdonképen nem is fontos, a munkának, a hévnek, az ambíciónak semmi értelme. Minek palotákat építeni, operákat költeni, szobrokat faragni, mikor az ember sorsa, hogy saját fajtájától meggyilkoltassák ? Minek a kultúra, minek küzd Vázsonyi a virilizmus ellen és a községi választójogért, miért ír Molnár Ferenc farsangi komédiát & „SOMOGYI HÍRLAP" telefonszáma: 5.