Somogyi Hirlap, 1946. augusztus (2. évfolyam, 163-187. szám)

1946-08-14 / 174. szám

Bíboros hercegprímás­ok felé vakkantgat ismét nagyokat a­­Somogyi Világosság, a­­Szociál­demokrata Párt lapja. Ugyanakkor krokodilkönnyeket hullajtva, suta módon bizonyítgatja, hogy az ál­tala hirdetett »programra« a krisz­tusi igazság és minden alkalommal igyekszik »hitet« tenni a keresz­ténység mellett. Ez abból áll, hogy az egyház papjai, különösen pedig Főpásztorunkat keresetlenül, mos­­datlan szavakkal illeti. Pedig név­telen Cikkíró Úr, én tudom, hogy pártjában is vannak jó katoliku­sok, akiket vasárnaponkint ott lá­tok térdepelni a templom köve­zetén és akik undorral fordulnak el a papjaik ellen írt fortélm­ék­től. Nem hiszi? Kérdezze meg őket, de vigyázzon, nehogy túlsá­gos »becsben« részesítsék. Magyarország bíboros hercegprí­másáról, mint Pehm úrról be­szél Ön, pedig boldog lehetne, ha a cipője zsinórját megköthetné. Higyye el, én ismertem a jelenlegi ■hercegprímást még zalaegerszegi plébános korából, akinek feddhe-­­ tetten jelleméről, pártatlan igazsá-­ gosságáról, amelyet számos pél­dával bizonyíthatnék, — már ak-­ kor beszéltek az országban és ezt a tulajdonságát a felszabadult haj-­­ lamok és ösztönök viharában is megőrizte és a kereszténység val­lási substanciájának, valamint hu­manizmusának védelmében szavát mindenkor felemelte, amelynek ju­talma a fasiszták sopronkőhidai internáló tábora volt. Innét pedig — remélem ezt ön is elismeri — nem nagyon lehetett körleveleket kibocsátani. Amikor tehette, meg­tette és nem egy körlevelének fel­olvasását tiltották be. Tehát nem volt tétlen akkor sem, amint ön állítja. Ismertem mint püspököt és min­den elfogultság mentesen meggyő­ződhettem hogy a nép iránti vég­telen szeretete — amely párosul a sokratesi és platoni filozófia mély bölcsességével, az etika és logika koncentrációjával — még mélyebben áthatotta egész lényét és nem­ hiszem, hogy a primási szék megváltoztatta volna akár moralizmusában, akár individualiz­musában, vagy subjektumában. Szereplése legalább is ezt bizo­nyítja, csak meg kell érteni, ked­ves névtelen Cikkíró Úr. Ön és hasonló nagy gondolkodók­ ösz­­szetévesztik a kereszténységet a manicheizmussal, a descartesi fi­lozófiával, vagy a puritán etiká­val és semmit sem ismernek egy Origines, egy Szent Ágoston, egy Szent Tamás és a keresztény hu­manisták filozófiájából és antropo­lógiájából. Különben megértené, hogy az élet legfacnsebb magvát nem a földi életközösség, hanem a dolgok más metafizikai rendje határozza meg. Ebből indulnak ki papjaink és azzal a gondolattal, hogy jobb elszenvedni a jogtalan­ságot, mint elkövetni, maradékta­lanul hirdetik a krisztusi igazsá­gok A belső­­békére nagyobb szükség nem volt, mint éppen napjaink­ban, de hogyan lehessen ezt el­érni, amikor, minduntalan belegá­zolnak inci-finci tollforgatók val­lási kegyeletünkbe, papjaink gya­­lázásával. Remélem, hogy a Szo­ciáldemokrata Párt jóérzésű, vallá­sos tagjai mindnyájunk békessége érdekében is meg fogják akadá­lyozni az ilyen közmegbotránko­zást okozó minősíthetetlen hangú förmedvényeket, mert ahogy mi az egyén és a morál, az állam és a vallás, a szépség és a bölcsesség harmóniáját akarjuk, ők sem akar­hatnak mást. Szunyogh János: Azért történik néha egy és más. Nemrégen éjnek idején diszkréten bekopogtatott egy fiatalember Mit­­termayer József fenyvesi lakos há­zába. Tizenegy óra volt már. A fiatalember kissé zavartan közölte, hogy a Főispán úr megérkezett Fenyvesre és a B-lista ügyet akar­ja felülvizsgálni. Közben azonban eltörött az autója, segítségre van szüksége. Mittermayer készségesen rendelkezésére állt a fiatalember­nek és megkérte, vezesse el oda, ahol a Főispán úrral a baleset tör­tént. Elindultak a sötét éjszakában. Jó ideje mentek már, amikor mégis csak megkérdezte a fiatal­ember­től, hogy tulajdonképpen merre is áll a törött kocsi. A fiatalember zavaros választ adott s csak bíz­tatta, menjenek, majd megtalálják. Nemsokára hangos, nevetgélő fia­tal társaság tűnt fel velük szem­ben az úton. Vidám kirándulóknak látszottak, akik egy kissé jobban megkóstol­ták a badacsonyi hegy édes italát. Amikor egészért közel értek egymáshoz, Mittermayer egy­szer csak azon vette észre magát, hogy a kísérő fiatalember hátulról fejbevágta. Alig ocsúdott fel a meglepetésből, amikor már né­­­gyen vetették rája magukat. Boxe­­rek kerültek elő s pillanatok alatt elöntötte a gyanútlan embert a vér. Pár percnyi dulakodás után mégis szóhoz jutott s segítségért kiabált. A társaság szétrebbent s másnap megkezdődött a nyomozás. A rendőrség annyit megállapított, hogy a merénylők kaposváriak vol­tak, de különös véletlen folytán reggelre nyomuk veszett. Az előbbi történethez tudni kell a­­következőket: A Somogyi Hír­lapban előtte való napokban az Angár­járól meglehetősen kompro­­mittáló cikk jelent meg s a So­­mogyvármegye válaszképpen Mit­termayer Józsefet kezdte ki. Ér­dekes, hogy a megvert fenyvesi polgár nem is kisgazda, hanem polgári demokrata... A szakos hatalmú Szociáldemokrata népgyűlést tar­tottak Fenyvesen. A gyűlés végén a helybeli Kommunista Párt tit­kára szintén indíttatva érezte ma­gát a felszólalásra. Ékes szavak­kal beszélt a demokratikus újjá­éledés jelentőségéről s arról, hogy az új rend megszülethessen. Be­szédét frappáns szavakkal fejezte be: »Kitartás, éljen Szálasi! Azaz­hogy bocsánat, éljen Rákosi!« A rosszmájú fenyvesiek nem egy­szerű nyelvbotlást sejtenek a ki­szólás mögött, mindenki arra gon­dol, hogy a titkár úr a túlsó par­ton annak idején annyira megszok­ta az üdvözítő köszöntésformát, hogy önfeledt pillanatában kibe­széli érzelmeit, mint más ember álmában szerelmesének nevét. Én csak tudom... Ugyancsak édes történet játszó­dott le a Nemzeti Bizottság egyik ülésén, amelyen a B-listások ügyét tárgyalták. Az egyik tisztviselő múltjáról hosszabb vitába elegyed­tek a bizottsági tagok. Volt aki azt bizonyította, hogy nyilas az illető, vagy legalább is az volt, volt vi­szont olyan is, aki az ellenkezőjét állította. Nyilassága mellett kar­doskodott a fent említett párttitkár úr is, s amikor megkérdezték tő­ Bankert a­zóvátétes mackóból még egy ízletes történetet mesél­nek a fenyvesiek. Nemrég az egyik gazdához szigorú parancsot köz­vetített a postás. Azonnal be kell szolgáltatnia jóvátételi célra egy darab marhát. A gazda ismerve ha­zafias és honpolgári kötelességét, azonnal elővezette a kért állatot. Annak rendje és módja szerint megtörtént a beszolgáltatás. Csak másnap keringtek furcsa hírek a faluban. Az történt ugyanis, hogy a jóvátételi szarvasmarhát a Kom­munista Párt bankettjére dolgoz­ták fel. A hús egy részét eladták, egy részét borért elcserélték s kü­lönös jószívűségből még a beszol­gáltató gazdának is juttattak be­lőle fél kilót.... ... és a Balaton partján minden csendes. A csönd takarója alatt ÉJJI LÁTOGATÁS FENYVESI TÁJKÉP Pót set egy­ titokzatos éjszakától, a múlttól, Ufó nwsztítes bankettel is Matektól A Balaton felől hűvösen, titok­zatosan régi dalok sóhaját hozza át Badacsonyból a szél. A habok szikrázva, fényesen csillannak meg s szabályos ritmussal úgy köze­legnek felénk, mintha fehér mada­rak csapata vágyakozna a part zöld édenkertje felé. Szétszórva, fák közé bújva, pirosan hallgat­nak a rekkenő melegben a villák. A part néptelen, itt-ott egy-egy háló szára és egy-két horgászbot mutat álmosan az ég felé. Néha feltűnik egy-égy barnára sült úszó fürdőző alakja is. Különben min­den csendes. Nyoma sincs annak az életnek, amitől valamikor han­gos vidámsággal kacagtak a fák, az emberek s vidám muzsika csen­des békességgel pihentette a mun­kába fáradt nyaralók idegeit. Igen, a Balaton táján, Fenyves környé­kén minden csendes ... le, honnan meri ilyen határozot­tan állítani, hogy a tisztviselő nyilas volt, önérzetesen felállt és a következőket nyilatkoztatta ki: — Már én csak tudom, hisz a túlsó oldalon számtalanszor talál­koztam vele a nyilasházban .... írógép, számológép, gramophon és töltőtollak javítását garanciával vállalja lógépszolgálat­örv. ROSTÁS JÓZSEFRE Kaposvár, Kossuth L.­u. 2. Telefon: 420. SZÍNHÁZ * A Szávay-házaspár távozik Ka­posvárról. Szá­v­ay Lajos és Ká­rolyi Judit már hosszabb idő óta tartózkodnak Kaposvárott. Itt­létük alatt sok kedves órát szerez­tek és kedvenceivé váltak a szín­házlátogató közönségnek.­ Értesü­lésünk szerint a közkedvelt szí­­nészházaspár most elhagyja Ka­posvárt. Vasárnap, 25-én a Városi Színházban tartandó hangverseny keretében búcsúznak a közönség­től. A hangversenyen közreműkö­dik a rendőrzenekar is. A részle­tes műsort még nem áll módunk­ban közölni, annyi azonban bizo­nyos, hogy a művészetpártolók szívéhez oly közelálló tehetséges fiatal művészek — mint mindig — most is kellemes és felejthetet­len emlékekkel gazdagítják a szín­házlátogatókat. Jegyek elővételben Mih­olicskó­­ üzletben. * Ka­ragé-est a cukorgyárban. Szombaton este 8 órakor a cukor­gyár műkedvelő gazdája a gyár színháztermében a volt színtársu­lat még itt lévő tagjaival együtt nagy kacagó estet rendez. Jegyek elővételben a cuk­orgy­árban kap­hatók. Három Igaz szó: Somogyi Hírlap­ja (-------) AZ OLVASÓ ÍRJA Súlyos az OTI kamat Tisztelt Szerkesztő Úr! Nemrég olvastam lapjukban, hogy pontosan kell befizetni az OTI díjakat, mert ellenkező eset­ben 20 százalékos késedelmi ka­matot számítanak fel. Természe­tesnek tartom, hogy az OTI ra­gaszkodik a pontos és lelkiisme­retes fizetéshez és ez alapfeltétele annak, hogy az OTI kötelességének minden téren eleget tehessen, mégis azt kell mondanom, hogy a 20 százalékos késedelmi kamat súlyosan bünteti a munkaadókat. A helyzet ugyanis az, hogy külö­nösen most, a nagy pénzszűke ide­jén, sokszor még akkora összeg sem áll rendelkezésünkre, hogy az üzem folytatásához napról-napra szükséges nyersanyagot beszerez­hessük s bizony kötelességeink­nek nem minden esetben tudunk pontosan, határidőre eleget tenni. Különösnek tartom, hogy ugyan­akkor, amikor a törvényes kamat­láb 12 százalékban van­ megállapít­va, akkor az OTI kamat címén 20 százalékot követel. Az előbbiek alapján tisztelettel felkérem az il­letékeseket, hogy ha nem is vég­legesen, de átmeneti időre köny­­nyítsenek ezen a súlyos büntető szankción. Tisztelettel: Egy munkaadó. «FÜGGETLEN ORSZÁGBAN - SZABAD NÉP» F. hó 15-én kisgazdanőnap és nagygyűlés

Next