Somogyi Ujsag, 1922. június (4. évfolyam, 133-145. szám)
1922-06-14 / 133. szám
Kaposvár, 1922. IV. évfolyam 133. szám Szerda, június 14 MBGIELEKIK g?i.t’.!y11!..."?" “t,.ysg? I KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 51,*“ “J . latemban leieioa: | a2«rke«zleseg és HaMMntal: Felelős »rkMatóTLOVIS ISTVÁN. »»«» »«■ ara 2 torom, 1” » __Kaposvár, Korona-utca 7. ssaai._______________________________ pályaudvarokon 3 korona. ]___________ A Nemzeti Hitelintézet ügye A független és önálló magyar bank ügye állította szembe újra azokat a táborokat, melyek egyrészt az „Est“, másrészt a „Szózat“ mögött sorakoznak. Az idegen tőke veszélyeztetve érzi a TÉBE által részére biztosított monopolisztikus helyzetet az által, hogy komoly mozgalom indult meg két, egyenként gyenge keresztény intézetnek egyesítése érdekében azért, hogy a két intézet egyesülve, a keresztény gazdasági mozgalmak régóta nélkülözött eszközévé válhasson. Minden keresztény kereskedő és iparos érzi az ilyen bank létesítésének szükségességét, mindenki tudja azt, hogy e nélkül a bank nélkül eredményes gazdasági tevékenységet a magyar faj nem fejthet ki, az idegen tőke azonban azt is tudja, hogy amennyiben az ilyen nagyobb keresztény pénzintézet létre tudna jönni és szakszerű vezetés alá kerülne, ez rája nézve olyan konkurenciát jelentene, mely az idegen tőke üzleti érdekeit komolyan veszélyeztetné. A harc, amely a kérdés körül megindult, igen komoly és különösen jelentőségteljes ma a választások után, amikor a kormány már a fele,utolsó választások eredményéhez képest rendezheti be politikáját és ezzel kapcsolban állásfoglalást a keresztény bank ügyéit keresztény magyarság eykedéssel tehént ez elé az álásfglalá de elárulhatjuk azt is, hogy azok a k mevztény intézetek és kereszti akik a keresztény pc megteremtését feltétlenül érendő célul tűzték ki njag^ elé, ezt a célt irr"1 esfü* mények között elérni és hogy ezek nen jk a felvetett kérdésben. Hiába is akarja az „t szögezni azt a tény* ^ pénzügyminiszter n'tek csorbulna, ha az j‘ általa eredetileg proponált & az idegen tőkének megfelel megodási mód létre nem jönne. Nézetünk szerint ígér számom voltna, ha a magyar fajra nézve oly annyira fontos kérdés azon dőlhetne meg, hogy az „Est“ miképpen állítja be az esettel kapcsolatban a pénzügyminiszter személyét. Ennek a kérdésnek a megoldásánál személyek egyáltalán nem játszhatnak szerepet. Itt egyszerűen egy logikus gondolatmenetnek a gyakorlati életbe való átültetéséről van szó. A keresztény magyar kereskedelem nem függhet egy állandóan monopolizálni akaró (Saját tudósítónktól.) Egy kicsiny, eddig ismeretlen falu nevét kapta szárnyára a hir. Bejárta az egész országot, minden zugát, a hir eljutott a legeldugodtabb faluba is és megindult a vándorlás a hevesmegyei kis község, Mikófalva felé, ahol a magyar föld egyszerű gyermekei a legfenségesebb játékot adják elő. Az ünnepélyes megnyitó előadás szombaton délután volt, amelyen többek között megjelent Huszár Károly volt miniszterelnök családjával és több meghívott előkelőség, valamint a fővárosi sajtó képviselői. A mi jegyünk vasárnapra, a második előadásra szólt. Meglehetősen hosszú utazás után délelőtt fél 11 órakor érkeztünk meg Mikófalvára. A kis falu egészen elbújik a környező hegyek lábánál. A templom torony, egy két nagyobb ház szürke teteje ütközik csak ki a sűrü fák közül. A falu felett magasan a hegybe vágva emelkedik az úgynevezett színpad csodásán hű, keleti épületeivel valósággal egy kis várost varázsolva a kopasz hegyoldalra. A színpad előtt amfiteátrum szerűen terül el , a főtér, egyszerű ülések, a hegy- i' levágva és hogy kellett ck rajta az ülés, deszkaborítva minden egyes sor. Az előadás azután 3 órakor kezdődött. A rekkenő hőség kezdett alábbhagyni, nehéz felhők gyűltek az égen és aggódva figyeltük a mindinkább közeledő tompa dörgést, arra gondolva, hogy a vihar megakadályozza az előadást. Azonban hála Istennek csak pár csepp esett, a magva elvonult északnak, ahol már, nem is olyan messze a bankkartelltől, nem tűrheti, hogy a kormány kizárólag ilyen bankkartellt támogasson, ha közvetett után is hitelekkel, nem tűrheti azt, hogy csak annak a bankkartellnek legyen befolyása hitelek szétosztásánál, de jogggal követeli, hogy a magyar kormány saját intézményei útján támogassa a keresztény ma- ■ gyar gazdálkodókat, akiktől vég-eredményben a kormány sorsa is függ. A (cs.) kis falutól, csehnek hívják azt, ami magyar volt és marad most is annak. Kevéssel 3 óra előtt érkezett meg Schlachta Margit volt nemzetgyűlési képviselő, Illosvay Bálint belügyi államtitkár, Marinovics helyettes államtitkár, Thuróczy Kornél az Irgalmasrend tartományi főnöke és házfőnöke. A völgyben zöld mezők közt kanyargó hófehér országúton egyik kocsi és autó a másikat érte, a környék lakosai gyalogosan siettek az előadásra és mire elhangzott a harmadszori harsona, körülbelül 2000, az ország minden részéből összesereglett ember szorongott a nézőtéren. Az e napra meghívott vidéki sajtót mindössze hárman — Tóth főtiszt, úr Sopronból, a „Soproni Hírlap“ tól, Szőllőssy Ferenc a „Délmagyarország“ felelős szerkesztője és jómagam a „Somogyi Újság“ tól — képviseltük. Nem térhetünk szó nélkül napirendre a kaposvári sajtó eme áldozatkészsége felett, amelylyel újból bizonyságát szolgáltatta, hogy az elsők között foglal helyet. Egyszerű földmivelő emberek, rendezői karszalaggal ellátva sürögnek forognak. A felfelé kanyargó lépcsőkön egymásután vonulnak fel a szereplők, egytől egyig a falu bennszülöttjei, Kalivoda tanítót kivéve, aki Pilátust játsza, nincs közöttük egyetlen kabátos ember sem. Bizonyos büszke, de ezeit mégsem bántó önteltség ömlik el az arcukon. És erre van is joguk. Sok, nehéz munka előzte meg ezt az előadást. A napi munkától fáradtan a késő éjjeli órákig tanultak, próbáltak, hogy eljátszhassák a legfenségesebb tragédiát! Harsonák jelentik az előadás kezdetét. A hidroni kapun betódul a nép, pálmákkal, virágokkal, korhű jelmezekben. Pilátus palotája előtt sisakos, pajzsos, lándzsás római katonák állanak mint a szobor. A tömeg elhelyezkedik és feltűnik a kapuban Krisztus a „szamárnak vemhén“ tanítványai kíséretében. A tömeg impozáns megjelenése, bámulatos fegyelmezettsége oly megrendítő erővel hat a nézőre, mintha a valóságban látná maga előtt az eseményeket. Az előadás folytatódik az utolsó vacsorával, Judás árulásával, az olajfák hegyi jelenettel, Jézus elfogatásával, megcsúfoltatásával, Péter apostol tagadásával. A legnehezebbet, a tömegjeleneteket sikerült úgy beállítani a rendezőnek, hogy semmi kívánni valót nem hagyott hátra, míg ellenben a többi, apró mozaikszerű jelenetek, amelyek épen hogy belekapcsolódnak az előadás menetébe, már nem olyan sikerültek. A második rész homlokegyenest ellenkezője az elsőnek. Már közel a vég, a papi tanács követeli Jézus keresztre feszítését, Judás a rettenetes árulás terhe alatt megőrül, a tömeg lázadozik és ordítva követeli Pilátustól: Feszítsd meg, Pilátus kiadja Jézust, az őrjöngő tömeg megindul a Golgotára, a kereszt súlya alatt roskadozó, korbácsolt, tépett ruhájú Jézus, Mária megjelenése, a keresztre feszítés a maga hűségével és teljességével, a lándzsaszúrás — Jézus meghal, mennyi dörgés, az elébb még csúfolódó, kiabáló tömeg mellét verve a földre borul és azután a legmegrendítőbb kép — levétel a keresztről, drámai hűséggel, mégis természetes egyszerűséggel tárul a néző szemei elé. Nem egy napbarmotta, kemény arcon láttam könnyeket lefolyni. És mindezt egyszerű földmivelő emberek csinálták. A napi munka elvégzése után összegyűltek, tanultak kitartó szorgalommal, csüggedést nem ismerve. Valósággal benne éltek a szerepükben, mert csak így lehet megmagyarázni az elemi erővel, minden mesterkéltség nélkül kitörő tömegjeleneteket, amelyek különösen a második részben az eredetiség megrázó erejével hatnak a nézőre. Hat óra után volt vége az előadásnak. Az összes szereplők egybegyűltek a színpadon; a római légionáriusok, nagy hajú zsidók, fényes ruhájú főpapok, farizeusok njakáról harsogva szállt az uj ma- A magyar Oberammergau A passió játékok első két napja