Somogyi Ujsag, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-08 / 280. szám
Kaposvár, 1922. if. évfolyam 280 szám Péntek, december 8 MB8IBLBBIB «MMBiW mmW HAUL» Bléf IBBT ÉSI »»!*■*■{ SzerkMitílis éa íladóbtatal: feW41 „„balló: lOViS ISTIAü. telei mm án 8 Korona. I ”» a ‘8 Mm’ Kaposvár, Saronantsa 7. szara. L • pályaudvarokon 7 korona. *y A turáni eszme amit fajunk legkivábbjai olyan lelkesedéssel kezdtek népszerűvé tenni és olyan szívós kitartással hirdetnek ma is, kezd a gyakorlatban is érvényesülni. Beavatott forrásból úgy értesülünk, hogy külügyi képviseletünk kiépítése, sőt már restaurálása is, a turáni eszme jegyében történik és fog folytatódni. Keleten a törökökön kívül a japánok azok, akik a turáni eszme nyomása alatt fokozott érdeklődést tanúsítanak a magyar faj iránt. Körülbelül fél év alatt 50-nél több japán tudós és előkelő politikus fordult meg a magyar fővárosban és a vidéken, akiket nem a békeszerződés és a jóvátétel ügye hozott hozzánk hivatalosan, hanem a faji érzés és a turáni érdek. Főiskoláinkon csaknem olyan gyakori látvány a japán ifjú, mint a világháború előtt Berlinben volt. Zajtalanul vesznek részt a magyar faj törekvéseiben és a legjobb barátságban vannak a legkiválóbb magyar értelmiséggel. Igen behatóan érdeklődnek a magyarság gazdasági élete iránt és a beavatottak szép reményeket fűznek a tárgyalásokhoz. A jen ma a világ legjobb pénze és Japánnak olyan ipara van, amely a magyarral nem versenyez, kereskedelme pedig a szó legtisztább értelmében nemzeti, azaz mentes a nemzetközi faj befolyásától. A megegyezés a turániak között legelsősorban abban fog megnyilvánulni, hogy Japánban úgy a követi, mint a konzuli állást a magyar kormány egy egy előkelő erős faj magyar magyar tudóssal fogja betölteni. Meglepetésszerűen fog hatni a japán pénz szerepe a magyar gazdasági élet orvoslásában is. Mindezek a dolgok eddig csaka beavatottak között ismeretesek, de nincs messze az idő, amikor a turánság meg fogja egymást érteni a nagy nyilvánosság előtt is. Hogy a turánság tervei nem légből kapottak és hogy a nyugati rombolás megakadályozására törekednek, tehát a megromlott és a liberális faj uralma alá jutott latin fajok háttérbe szorítása a céljuk, azt a magyar tudományos intézményeket végiglátogató egyik japán politikus következő nyilatkozat sejteti: „Magyarország a legalkalmasabb állam arra, hogy a világpolitika sáros útján az a tégla legyen, amelyre ráléphetünk.“ A nyugati népektől eddig semmi jót nem kaptunk. A turáni eszme talán be fogja tudni kapcsolni az eddig elszigetelten álló magyarságot olyan érdekközösségbe, amely elszigeteltségét megszünteti. Csonka Ítragyarország — egész Jtragyerország — nent ország, mennyország. — Értesítés: A Kaposvári Kath. Kör ifjúsági csoportjának dalárdája pénteken (december 8 án) délután fél 4 órakor a kör emeleti termében próbát tart. — Az ifjúsági csoport választmányi ülését ugyanott délután fél 5 órakor tartja. A mai számára 8 K Villamos vasutat építenek Kaposvárott A „lanz“ saját költségén építtetné meg a hálózatot . Melyik utcákban közlekedne villamos? Eszmék és tervek készülnek napnap után, meyek mind arra engednek következtetni, hogy minden nyomorúságnak dacára Kaposvár mégis rálép a fejlődés útjára. Ezt bizonyítja az a bizonyára nagyon sokak előtt hihetetlennek látszó terv, hogy Kaposváron kiépítik a villamos vasút hálózatát. A nagyszabású terv azonban csak az első pillanatban látszik kivihetetlennek. Véletlenül jelen voltunk, amikor a városházán a budapesti „Ganz R.T.“ cég egy vezetőembere az ügyről tárgyalt Siposs Kálmánnal a kérdés megoldásáról. Előrebocsátjuk, hogy ezek a tárgyalások egyelőre még nem hivatalosak, a Ganz ügyvivője csupán tájékozódás végett érdeklődött Sipos Kálmánnál, mint a város gazdasági ügyeivel a polgármesteren kívül legjobban tisztában lévő tisztviselővel. A tárgyalások folyamán felmerült megvalósítási tervek azonban annyira helyesnek és keresztülvihetőknek látszanak, hogy megérdemlik a publikálást. A villamos vasút hálózatot teljesen a saját költségén és természetesen a saját kárára és hasznára építené meg a vállalat. Ezzel szemben a díjakat a társaság saját hatáskörében állapítaná meg. A pályatest a következő utcákon vonulna végig: a keleti temetőtől a Fő, Korona , Berzsenyi- és Kanizsai-utcákon át a tüskevári malomig, esetleg a felépítendő tisztviselő-telepig. A másik vonal a Szigetvári-utcából indulna ki az Erzsébet-uton át a Zárda , Honvéd , Arany és Petőfiutcákon át a Bethlen-téren torkolna vissza az eredeti pályába. A harmadik vonal a Kossuth-térről indulna ki a Teleky-utcán át a vasutat érintené és a János utcán át a Turul-szállóig terjedne. A részvénytársaság exponense hajlandónak mutatkozott a fenti feltételek mellett a kérdést a vállalathoz előterjeszteni, ahol ugyancsak foglalkoztak hasonló tervvel. Tudvalevőleg ez a társaság építette meg Pécsett is a villamos vasutat és úgy látszik, hogy ezt az ország több fejlődésképes városában is szándékozik végrehajtani. Siposs Kálmán a terv tulajdonképpeni felvetője érdemleges választ nem adhatván, megkérte a tárgyalásban volt üzletembert, hogy írásbeli ajánlatot nyújtsanak be a városhoz, amit meg is ígért azzal, hogy a részletes tervezetet a feltételekkel együtt rövidesen a város vezetőségének is benyújtja. Örömmel látnánk, ha a kérdés a megvalósítás medrébe kerülne, hiszen ez a körülmény a mellett, hogy fejlődőképességeinket dokumentálná mindennél világosabban, felbecsülhetetlen gazdasági fellendülést is eredményezne Kaposvár lakosságának, mert „az idő pénz“ és a villamos segítségével sok távolság szülte nehézség szűnne meg a város minden foglalkozású lakosának dolgában. Megszűnnének egyszerre a bérkocsi anomáliák, de megszűnne az a kellemetlen helyzet is, hogy például a cseh részen lakó munkás nem vállalhat munkát a város másik végén, mondjuk a cukorgyárban, mert időbeli lehetetlenség a mai körülmények között munkáját a pontos időben megkezdeni, vagy pedig lakáscserét kellene csinálni, ha lehetne . . . És az az előny sem számítana az utolsók között, hogy a lehetetlen és cipőfaló járdáktól megszabadulna a lakosság. A kedvező alkalmat — amennyiben a Ganz tényleg benyújtja írásbeli ajánlatát — bizonyára meg fogja ragadni a város vezetősége. Ha a tervet illetőleg a Ganz igazgatósága megmarad a szándékánál és a várossal sikerül megállapodást létesíteni, úgy a legrövidebb időn belül — két három hónap eltelte előtt — esetleg a Horthy akció keretein belül megkezdik a munkálatokat ami hathatósan fog közreműködni a munkanélküliség megszüntetésében. Díváid Kelemen Adolf A múlt szombati számban olvastam azt a rövid szomorú kis hírt, hogy Díváid Kelemen Adolf főhadnagy a Turul kávéházban szívén lőtte magát és meghalt. Én, ki őt a fronton ismertem meg, nem tudok belenyugodni, hogy ilyen egyszerű értesítés után eltemessük, elfeledjük azt, aki a világháborúnak egyik hőse, örökké kedélyes, flegmatikus századparancsnoka volt, aki a legnagyobb veszélyben is — humorával — bátorságot öntött katonáiba. Részt vett az 1915. évi nagy orosz előnyomulásunkban. A várháromszögben — a szomszédos idegen ajkú ezredünk gyáva átszökése folytán — velem és kb. 250 bajtársunkkal együtt fogságba esett Az orosz hadosztálynál kutattak át bennünket. Leveleinktől, hozzánk tartozóink fényképeitől — ha azon csak egy szó is volt — megfosztottak. Az ő felső zsebében egy dum dum lövedéket találtak. Lett erre nagy pánik! A golyót a közelben álló tábornokhoz vitték, aki kiadta a parancsot, tegyék a mi fegyverünkbe s azzal lőjjék agyon. Két kozák cipelte el közülünk és a ház fala mellé állították. Meglepetésünkből felocsúdva a tábornok elé mentünk és tolmács utján kijelentettük, hogy a dum dum lövedéket emlékül tette el, mi olyannal nem lőttünk, de századparancsnoknak fegyvere sincs. Kértük, hogy fogoly legényeinket is kérdezzék meg. A tábornok egy századost küldött el, hogy a legénységet újra kutassa át és kérdezze meg, a századparancsnoknak van-e fegyvere? Lélekzetet visszafojtva vártuk a kiküldött százados jelentését. Közben egy orosz tiszt azt mondotta — Divald csizmájára mutatva — ezt is orosz tiszt lábáról húzta le. Erre Divald magából kikelve utasította vissza a rágalmat, megjegyezve, magyar tiszt ilyenre nem képes. Végre a kiküldött tiszt megérkezett és jelentette, hogy dum dum lövedéket a legénységnél nem talált s ők is azt mondják, a századparancsnoknak nincs fegyvere. A tábornok egy kézlegyintéssel jelezte, hogy közénk jöhet. Egy piszkos orosz szobába zártak s annak ablakán át láttuk, hogy az idegen ajkú tisztek mint paroláznak az orosz legénységgel. Teljesen szabadon jártak és nem féltették őket, hogy visszaszöknek. Kevés idő múlva egy kozák kapitány jött be hozzánk, ki Dovaldot megdicsérte katonás viselkedéséért. Többek között azt is mondotta, hogy az itt lévő 2000 idegen ajkú katonánkat összes tisztjeikkel együtt odaadnák 200 magyarért. Azzal búcsúzott, hogy ne búsuljunk, jó dolgunk lesz, orosz családoknál leszünk. Szegény nem gondolta, hogy bűzös.