Somogyi Ujsag, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-08 / 280. szám

Kaposvár, 1922. if. évfolyam 280 szám Péntek, december 8 MB8IBLBBIB «MMBiW mmW HAUL» Bléf IBBT ÉSI »»!*■*■{ SzerkMitílis éa íladóbtatal: feW41 „„balló: lOViS ISTIAü. telei mm án 8 Korona. I ”» a ‘8 Mm’ Kaposvár, Sarona­ntsa 7. szara. L • pályaudvarokon 7 korona. *y A turáni eszme amit fajunk legkivá­­bbjai olyan lelkesedéssel kezdtek népszerűvé tenni és olyan szívós kitartással hirdetnek ma is, kezd a gyakor­latban is érvényesülni. Beavatott forrásból úgy értesülünk, hogy külügyi képviseletünk kiépítése, sőt már restaurálása is, a turáni eszme jegyében történik és fog folytatódni. Keleten a törökökön kívül a japánok azok, akik a turáni eszme nyomása alatt fokozott ér­deklődést tanúsítanak a magyar faj iránt. Körülbelül fél év alatt 50-nél több japán tudós és elő­kelő politikus fordult meg a ma­gyar fővárosban és a vidéken, akiket nem a békeszerződés és a jóvátétel ügye hozott hozzánk hivatalosan, hanem a faji érzés és a turáni é­rdek. Főiskoláinkon csaknem olyan gyakori látvány a japán ifjú, mint a világháború előtt Berlinben volt. Zajtalanul vesznek részt a magyar faj törekvéseiben és a legjobb barátságban vannak a legkiválóbb magyar értelmiséggel. Igen behatóan érdeklődnek a magyarság gazdasági élete iránt és a beavatottak szép reményeket fűznek a tárgyalásokhoz. A jen ma a világ legjobb pénze és Ja­pánnak olyan ipara van, amely a magyarral nem versenyez, kereske­delme pedig a szó legtisztább ér­telmében nemzeti, azaz mentes a nemzetközi faj befolyásától. A megegyezés a turániak között legelső­sorban abban fog meg­­nyilvánulni, hogy Japánban úgy a követi, mint a konzuli állást a magyar kormány egy egy előkelő erős faj magyar magyar tudóssal fogja betölteni. Meglepetésszerűen fog hatni a japán pénz szerepe a magyar gazdasági élet orvoslásá­ban is. Mindezek a dolgok eddig csak­­a beavatottak között ismeretesek, de nincs messze az idő, amikor a turánság meg fogja egymást érteni a nagy nyilvánosság előtt is. Hogy a turánság tervei nem légből kapottak és hogy a nyugati rombolás megakadályozására töre­kednek, tehát a megromlott és a liberális faj uralma alá jutott latin fajok háttérbe szorítása a céljuk, azt a magyar tudományos intéz­ményeket végiglátogató egyik ja­pán politikus következő nyilatko­zat sejteti: „Magyarország a leg­alkalmasabb állam arra, hogy a világpolitika sáros útján az a tégla legyen, amelyre ráléphetünk.“ A nyugati népektől eddig semmi jót nem kaptunk. A turáni eszme talán be fogja tudni kapcsolni az eddig elszigetelten álló magyarsá­got olyan érdekközösségbe, amely elszigeteltségét megszünteti. Csonka Ítragyarország — egész Jtragyerország — nent ország, mennyország. — Értesítés: A Kaposvári Kath. Kör ifjúsági csoportjának dalárdája pénteken (december 8 án) délután fél 4 órakor a kör emeleti termé­­ben próbát tart. — Az ifjúsági cso­port választmányi ülését ugyanott délután fél 5 órakor tartja. A mai szám­ára 8 K Villamos vasutat építenek Kaposvárott A „lanz“ saját költségén építtetné meg a háló­zatot . Melyik utcákban közlekedne villamos? Eszmék és tervek készülnek nap­nap után, meyek mind arra enged­nek következtetni, hogy minden nyomorúságnak dacára Kaposvár mégis rálép a fejlődés útjára. Ezt bizonyítja az a bizonyára nagyon sokak előtt hihetetlennek látszó terv, hogy Kaposváron kiépítik a villamos vasút hálózatát. A nagy­szabású terv azonban csak az első pillanatban látszik kivihetetlennek. Véletlenül jelen voltunk, amikor a városházán a budapesti „Ganz R.­T.“ cég egy vezetőembere az ügyről tárgyalt Siposs Kálmánnal a kérdés megoldásáról. Előrebo­csátjuk, hogy ezek a tárgyalások egyelőre még nem hivatalosak, a Ganz ügyvivője csupán tájékozó­dás végett érdeklődött Sipos Kál­mánnál, mint a város gazdasági ügyeivel a polgármesteren kívül legjobban tisztában lévő tisztvise­lővel. A tárgyalások folyamán fel­merült megvalósítási tervek azon­ban annyira helyesnek és keresz­­tülvihetőknek látszanak, hogy meg­érdemlik a publikálást. A villamos vasút hálózatot telje­sen a saját költségén és természe­tesen a saját kárára és hasznára építené meg a vállalat. Ezzel szem­ben a díjakat a társaság saját ha­táskörében állapítaná meg. A pá­lyatest a következő utcákon vonulna végig: a keleti temetőtől a Fő, Ko­rona , Berzsenyi- és Kanizsai-utcá­kon át a tüskevári malomig, esetleg a felépítendő tisztviselő-telepig. A másik vonal a Szigetvári-utcából indulna ki az Erzsébet-uton át a Zárda , Honvéd , Arany és Petőfi­­utcákon át a Bethlen-téren torkolna vissza az eredeti pályába. A har­madik vonal a Kossuth-térről in­dulna ki a Teleky-utcán át a vas­utat érintené és a János utcán át a Turul-szállóig terjedne. A részvénytársaság exponense hajlandónak mutatkozott a fenti feltételek mellett a kérdést a válla­lathoz előterjeszteni, ahol ugyancsak foglalkoztak hasonló tervvel. Tud­valevőleg ez a társaság építette meg Pécsett is a villamos vasutat és úgy látszik, hogy ezt az ország több fejlődésképes városában is szándékozik végrehajtani. Siposs Kálmán a terv tulajdonképpeni fel­vetője érdemleges választ nem ad­hatván, megkérte a tárgyalásban volt üzletembert, hogy írásbeli ajánlatot nyújtsanak be a városhoz, amit meg is ígért azzal, hogy a részletes tervezetet a feltételekkel együtt rövidesen a város vezetősé­gének is benyújtja. Örömmel látnánk, ha a kérdés a megvalósítás medrébe kerülne, hiszen ez a körülmény a mellett, hogy fejlődőképességeinket doku­mentálná mindennél világosabban, felbecsülhetetlen gazdasági fellen­dülést is eredményezne Kaposvár lakosságának, mert „az idő pénz“ és a villamos segítségével sok tá­volság szülte nehézség szűnne meg a város minden foglalkozású lako­sának dolgában. Megszűnnének egyszerre a bérkocsi anomáliák, de megszűnne az a kellemetlen hely­zet is, hogy például a cseh­ részen lakó munkás nem vállalhat munkát a város másik végén, mondjuk a cukorgyárban, mert időbeli lehetet­lenség a mai körülmények között munkáját a pontos időben meg­kezdeni, vagy pedig lakáscserét kellene csinálni, ha­­ lehetne . . . És az az előny sem számítana az utolsók között, hogy a lehetetlen és cipőfaló járdáktól megszabadulna a lakosság. A kedvező alkalmat — amennyiben a Ganz tényleg benyújtja írásbeli ajánlatát — bizo­nyára meg fogja ragadni a város vezetősége. Ha a tervet illetőleg a Ganz igazgatósága megmarad a szándé­kánál és a várossal sikerül megál­lapodást létesíteni, úgy a legrövi­debb időn belül — két három hó­nap eltelte előtt — esetleg a Horthy akció keretein belül meg­kezdik a munkálatokat ami hatha­tósan fog közreműködni a munka­­nélküliség megszüntetésében. Díváid Kelemen Adolf A múlt szombati számban olvas­tam azt a rövid szomorú kis hírt, hogy Díváid Kelemen Adolf főhad­nagy a Turul kávéházban szívén lőtte magát és meghalt. Én, ki őt a fronton ismertem meg, nem tudok belenyugodni, hogy ilyen egyszerű értesítés után eltemessük, elfeledjük azt, aki a világháborúnak egyik hőse, örökké kedélyes, flegmatikus századpa­rancsnoka volt, aki a legnagyobb veszélyben is — humorával — bá­torságot öntött katonáiba. Részt vett az 1915. évi nagy orosz előnyomulásunkban. A várhárom­­szögben — a szomszédos idegen ajkú ezredünk gyáva átszökése folytán — velem és kb. 250 bajtár­sunkkal együtt fogságba esett Az orosz hadosztálynál kutattak át bennünket. Leveleinktől, hoz­­zánk tartozóink fényképeitől — ha azon csak egy szó is volt — meg­fosztottak. Az ő felső zsebében egy dum dum lövedéket találtak. Lett erre nagy pánik! A golyót a kö­zelben álló tábornokhoz vitték, aki kiadta a parancsot, tegyék a mi fegyverünkbe s azzal lőjjék agyon. Két kozák cipelte el közülünk és a ház fala mellé állították. Meglepe­tésünkből felocsúdva a tábornok elé mentünk és tolmács utján ki­jelentettük, hogy a dum dum löve­déket emlékül tette el, mi olyannal nem lőttünk, de századparancsnok­nak fegyvere sincs. Kértük, hogy fogoly legényeinket is kérdezzék meg. A tábornok egy századost küldött el, hogy a legénységet újra kutassa át és kérdezze meg, a szá­zadparancsnoknak van-e fegyvere? Lélekzetet visszafojtva vártuk a kiküldött százados jelentését. Közben egy orosz tiszt azt mondotta — Divald csizmájára mutatva — ezt is orosz tiszt lábá­ról húzta le. Erre Divald magából kikelve utasította vissza a rágal­mat, megjegyezve, magyar tiszt ilyenre nem képes. Végre a kiküldött tiszt megérke­zett és jelentette, hogy dum dum lövedéket a legénységnél nem talált s ők is azt mondják, a szá­zadparancsnoknak nincs fegyvere. A tábornok egy kézlegyintéssel jelezte, hogy közénk jöhet. Egy piszkos orosz szobába zár­tak s annak ablakán át láttuk, hogy az idegen ajkú tisztek mint paroláznak az orosz legénységgel. Teljesen szabadon jártak és nem féltették őket, hogy vissza­szöknek. Kevés idő múlva egy kozák kapitány jött be hozzánk, ki Do­valdot megdicsérte katonás visel­kedéséért. Többek között azt is mondotta, hogy az itt lévő 2000 idegen ajkú katonánkat összes tisztjeikkel együtt oda­adnák 200 magyarért. Azzal búcsúzott, hogy ne búsuljunk, jó dolgunk lesz, orosz családoknál leszünk. Sze­gény nem gondolta, hogy bűzös.

Next