Somogyi Ujsag, 1928. szeptember (10. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
X. évfolyam # 198. szám. Ara 8 fillér Kaposvár, 1928. szeptember 1., szombat Előfizetési Ara: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Ifj. EOLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal , Kaposvár, Korona utca 7. szám Interurban telefon 5. szám Nagy kedvezményt biztosít a munkásbiztosító a rendesen fizető munkaadóknak Annak idején beszámolt a Somogyi Újság arról a nagy összegű hátralékról, amely a kaposvári Munkásbiztosító Intézetnél a munkaadók részéről fennállott Megírtuk azt is, hogy ez nemcsak a kaposvári intézetnél van így, hanem az ország több intézeténél is, amely hátralékok úgy keletkeztek, hogy a munkaadóknak az alkalmazottaik után járó betegségi biztosítási járulékok összege hónapról hónapra halmozódott, szaporodott. A népjóléti miniszter is foglalkozott ezen országos jellegű problémával, amelynek eredményeként a nemzetgyűlésnek olyan törvényjavaslatot terjesztett be a járulékok és különösen pedig annak kamatainak feltűnően kedvezményes fizethetésére, amellyel elérhetőnek véli a járulékok időbeli befizetését. Az Országgyűlés ezen javaslatot magáévá tette s ezáltal belőle az 1928: XL. t.-c. lett. Ennek a törvénycikknek a 175. szakasza kimondja, hogy a hátralékos munkaadó, aki a reá 1928. májusig kirótt járulékot legkésőbb szeptember 8- ig kifizeti, az előírt késedelmi kamatok háromnegyed részétől mentesül. A törvényre való hivatkozással a Munkásbiztosító kaposvári kerületi pénztára a munkaadókhoz most felhívást küldött a következő szöveggel: „Felhívjuk szíves figyelmét arra a körülményre, hogy a most kihirdetett 1928: XL. t.-o. 175. § a szerint az a hátralékos munkaadó, aki a reá 1928. májusig kirótt betegségi biztosítási járulékokat legkésőbb 1928. szeptember 30-ig hiánytalanul kifizeti, a terhére előírt késedelmi kamatok háromnegyed részétől mentesül, illetve a hátralék után esedékes havi 2 százalék kamat helyett csak fél százalék kamatot tartozik fizetni. Amidőn ezt a rendkívüli és a maga nemében páratlan kedvezményt tudomására hozzuk, biztosan reméljük, hogy saját jól felfogott anyagi érdekéből sietni fog e kedvezménnyel élni és az Országos Munkásbiztosító Intézet kerületi pénztáránál fennálló járulékhátralékait legkésőbb folyó évi szeptember 80-ig kiegyenlíteni.“ Vitéz Bobest Mátyás tábornok, vámőrkerületi parancsnok nyugalomba vonult Nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának aug. 17-én kelt magas elhatározásával zylhavai vitéz Bobest Mátyás tábornokot, a kaposvári vámőrkerület parancsnokát, saját kérelmére 1. évi szeptember elsejével nyugállományba helyezte. A kitűnő, közszeretetben álló katona nyugalomba vonulása városszerte őszinte sajnálkozást vált ki, mert mindenki tisztelte, becsülte a puritán gondolkozású, nagytudású katonát, akin katonái is rajongással pengtek. Zythavai vitéz Bobest Mátyás tábornok egyike volt azoknak, aki a forradalmak után,a nemzeti gondolatért éjt nappallá téve, munkálkodott és nagy szervező erejével a konszolidáción munkálkodott a maga hatáskörében. A nyugalomba vonuló vámőrkerületi parancsnok 1896 ban került ki a Ludovika Akadémiáról. Folytonosan csapatnál szolgált. A háború alatt különös vitézségével tűnt ki, amiért a számos magas kitüntetés mellett a vitézi címet megkapta. A nemzeti hadsereg megalakulásakor a 6. nagykanizsai gyalogezred parancsnoka lett és ezt a tisztséget hat éven keresztül töltötte be. Kaposvárra ezelőtt három és fél éve került, mint Scholcz Kálmán tábornok utóda és azóta állt a vámőrkerület élén. Utóda vitéz Németh Lajos ezredes Budapestről, a honvédelemügyi minisztériumból jön Kaposvárra. A motorosok serlegavató vacsorájáról... Nem vagyok motoros. Csak olyan műkedvelő. Ha hozzájutok egy autóhoz, élvezettel pusztítom, mint csendes szemlélő, a kilométereket, mert valami nagyszerű érzés ez így rohanni. Látni, hogy bukik, zuhan ,az országút a gép alá, hogy tűnnek el a póznáik, fák, házak, faluk. De motoron, gyengébbek kedvéért: motorbiciklin még sohasem ültem. Csak nézni szeretem. Mert talán ez még szebb, mint az autó. Ahogy berregve, hajladozva nekiiramodik ,egy Super X., vagy Norton, lehet Méray is — de a »Putch«-ot, mint »régi motoros« már eleve leintem — hát ez valami remek. Már nézni. Lehet, hogy rajta ülni is. Azt mondják és én készséggel elismerem. * Ez az elismerés vitt fel tegnap este a Korona-szálloda egy második emeleti termébe, ahol a Somogym megyei Automobil Club motoros szakosztálya tartotta serlegavató vacsoráját. Civil csak magam voltam. A többi mind kipróbáltmotoros, kemény, küzdelmes utak, tuják hősei. Ott volt a VSAC elnöke, Littke Kálmán, azután a motoros szakosztály elnöke, Freytag Béla, Pogány Vilmos, Haidecker Pál, Menyhárt Gyula, dr. Wessely Antal, dr. Hegedűs János, dr. Lantos József, Bien Hubert, Soós József, Wolff József, meg a többi motorrajongó. A jogcím, amiért az egybegyűlés történt, valami egészen különös volt. Azért mondom, hogy különös, mert oly fiatal ez ,a motoros szakosztály, hogy az ember el sem hinné, milyen szép, dicsősséggel teli múlt áll mögötte. Különösen a jó kaposiak, no meg a somogyiak nem hinnék. A kaposi, csak legyint. A somogyi, a falusi, legyint is... Pedig csak ülnének fel, futnának le egy versenyt, mondjuk Lillafüredre. Vagy csak egyszer vennék maguknak a fáradságot, elmenni közéjük, így a fehér asztal mellé... *is A lillafüredi út hozta össze ezt a kedélyes, meghitt társaságot. Tulajdonképpen a második komoly versenye volt ez a SAC motorszakosztályának és ezer akadályon keresztül dicsőséggel abszolválták. A minden egyes résztvevőnél büszkén tartott ezüst kehely mellett egy nagy ezüst serleg is a fáradtság jutalma. E körül gyűltek össze áhitatos tisztelettel a motorosok. Az asztal is stílszerűen illeszkedett bele a hangulatba. Zöld fehér (a SAC színe) díszítés,, kis levelekből kirakva: SAC. És itt, a fehér asztal mellett felelevenedtek a győzelmes verseny emlékei. Erről szólt a serlegavató ünnepi beszéd is, amit a szakosztály elnöke, Freytag Béla mondott. Amikor a klub megalakult, mondotta többek között, el sem merte gondolni, hogy ilyen eredményeket ér el. Megtette a budapesti csillagtúrát, lehetetlen körülmények között megjárta Lillafüredet, csak azért, mert fut egy ideális célért, a zöld fehér zászlóért. Amikor megalakult, nagy averzióval fogadták. Legyintettek. És legyintenek mégma is. De ez a kis társaság hallatlan energiával küzd egy célért és merem állítani, nagy respektust vívott ki magának már eddig is sportkörökben. Csak itthon nem akarják tudomásul venni, mert például Budapesten határozott tekintélye van, az eredményei alapján. Pedig mi nem akarunk rekorderek lenni, nem az önző cél, a díjnyerés hajt minket a cél felé, hanem dicsőséget szerezni a clubnak, a megyének, a városnak. Nem akarunk Góliátok lenni. Megelégszünk a Dávid szerepével is. Azután szólt a bajtársias szel. lemről. — Az első szimbóluma ennek a szellemnek ez a serleg. Akik nyerték, áldja meg az Isten őket. Kívánom, hogy az abszolút összetartás, fegyelmezettség hasson át minden egyes tagot. * Nagyon komoly, ünnepélyes és kicsit talán szemrehányó szavakezek. De nem hiába motoros,a motoros. Megy minden akadályon. Ezen is. És semmi nem zavarta a visszaemlékezés kellemes perceit, melyből lehet, hogy a hajnal haladásával — új küzdelmek, új dicsőségei nyílnak ki. A sablonos vég így szokott hangzani: ezután a megjelentek a legjobb hangulatban maradtak együtt a késő éjjeli órákig. Ne mondjuk ezt. Hanem inkább azt. Bármeddig tartott is, abból csak haszna lesz a motoros ügynek. Mert nagyon komoly problémák kerültek megbeszélésre. (e) A tanító és a jegyző együttműködése a népnevelés érdekében Felolvasta a görgetegi espereskerület tankegyezésén Hevesi Jenő babócsai segédjegyző (II.) Régi igazság, becsülj meg másokat, hogy , megbecsültessél. Van-e szebb, a megbecsülésnek értékesebb példája, mint az, amit egy tanügyi lapból olvastam, amely Kossuth Lajosnak egy fővárosi ismerőséhez intézett levelének végső sorait idézi: »Ne kicsinyelje öna néptanítói állást. Nagyon magas állás ez az emberi nem fejlődésének processzusában. A legmagasabb i0 a harmat. Márpedig a harmat szerepe nagyon szép szerep. Gázolja :ember- és marhasereg, de nyomában virág kéll. Szép elismerés a másik részről, amit Pest vármegye főispánja mondott egy falu hősi emléktábla leleplezésén a jegyző munkásságára vonatkozóan, mikor igy szól: A háború névtelenhősei mellett a második névtelen hős a családjáért küzdő magyar anya s a harmadik a munka névtelen hőse, mártírja a magyar jegyző. Látjuk tehát és tudjuk is, hogy mindegyik hivatás elismerésre méltó, nehéz, de magasztos hivatás, ismerjük el mi is, egymás érdemeit, támogassuk egymást megértéssel, egymásra utaltságunknál fogva. Ha van is hibája valakinek, — kinek nincsen? — ne kiabálja ki a jegyző a nép előtt a tanító hibáit, viszont a tanító se akarjon népszerűséget szerezni a jegyző kritizálása,, ócsárolásán ", mert jól jegyezzük meg, hogy ezzel nem csak annak tekintélyét ássuk alá, hanem gyöngítjük önmagunkét is, ha keressük minden dologban a szemét