Somogyi Ujsag, 1930. november (12. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-01 / 249. szám
2 Frontharcosok fele fejjel írta: Tabódy Tibor országgyűlési képviselő, a Move Frontharcos Szövetség országos végrehajtóbizottságának alelnöke . A világháború kétségtelenül egy új korszaknak kezdetét jelentette, úgy társadalmi, politikai, mint gazdasági vonatkozásban. Az a különböző harctereken küzdő, vérző, megrokkanó és életét feláldozó hős magyar katona nem is sejtette azt, hogy elkövetkezendő új világnak ő lesz a harcosa, midőn szeme előtt és az egész lelkületében csak a Haza védelmének nagy és ideális gondolata állott és élt, vagy a fegyelmezettséggel járó kötelességteljesítés sarkallta. Tény az, hogy az új világ itt van, benne vagyunk, de a magyar katona a különböző frontokon nem ezért a világért küzdött. Logikus a feltevés. Ha valaki valamiért harcol, feltétlenül jobbat akar! Kétségtelenül jobb is lenne ez a mai világ, ha a gonosz szellem nem vezet tévutakra itt bent, a front megett és nem lazítja meg, nem töri, szozza össze a forradalmakkal és a kommunizmusnak nevezett szégyenletes drámával azt a magyar egységet és testvéri szeretetet, amelyre éppen az összeomlás végveszedelmének megakadályozására, már csak létfenntartási ösztönből is, feltétlenül szükség lett volna. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az ezt követő nemzeti fellángolással meg van mentve minden és ma nem lenne fokozottabban szükség a nemzet testvéri összefogására. Ne felejtsük el azt, hogy a mindent összetörni és , kiforgatni akaró szellem az egész régi világot a nemzet szempontjából nélkülözhetetlen nemzetfenntartó tradícióval, nemzeti öntudatával, amitől egy nemzet élete és jövője függ, meg akarja semmisíteni! A háború alatt is, midőn Te, frontharcos Testvér a pergőtűz tengerében, a puskagolyó záporában életedet, egészségedet, testi épségedet ajánlottad fel egy szebb és boldogabb jövő reményében, itthon a gazdasági nehézségeket, a liszt, a kenyér és egyéb élelmiszer cédulákat, bakancs és posztóharrositással és minden más gaz eszközzel igyekezett kihasználni, hogy a háború által szenvedő otthonmaradottakat, sőt hellyel-közzel a fronton levőket is, megmételyezze és a hamis próféták minden csalafintaságával olyan útra vezesse, amely végromlásba dönt és megsemmisít. Ennek köszönheted, hogy Hazád itt van, csonkán, kifosztva, nemzeted, szülőcsaládod leszegényedve és a ma kenyerének megszerzésében a legsúlyosabb problémákkal megnyomorítva. Valahogy nálunk, — lehet, hogy másutt is — szokás az, hogy bizonyos elemek maguknak közvéle-ményt vindikálnak. Igen könnyű kritizálni, de végtelenül nehéz a legjobb szándékkal is kormányozni egy olyan országban, amely szétesett, összeomlott és a megsemmisülés porából egy olyan alapra emeltetett fel,amelyre építeni lehet. De építeni is, kormányozni is, mérhetetlenül nagy feladat! Különösen akkor, amikor a legjobb szándék elé is, leküzdhetetlen akadályokat gördít maga az egész világ általánosan rossz gazdasági helyzete. A háború utáni összeomlásnak indító oka a gazdasági helyzet rosszabbodásának a nemzetietlen elemek által való kihasználása volt. A nemzet ma kötelességének legsúlyosabb terheit viseli és küzködik egy olyan titáni áramlattal, amely Európa térképéről ezt az országot és ezt a nemzetet véglegesen le akarja törölni. Nem! Nem lehet magyar ember, akiben nemzeti öntudat és a hazaszeretet csak egy szikrája is él, aki oda ne álljon és a kötelességérzés minden erejével ne szolgálja a magyar egység gondolatát, amely nélkül nemhogy építeni, de még kormányozni sem lehet. Frontharcos Testvér! Te a fronton egy szebb és jobb világért küzdöttél, amiben ma élünk, az nem az. Ki gondolta volna azt, amidőn a fronton a háború végéről álmodozott, hogy az otthoniak, hazafias lelkesedéstől indíttatva készpénzüket vagy pénzzé tett ingatlanaikat ugyancsak a boldogabb magyar jövő reményében hadikölcsönbe jegyezték, vagy Te, Frontharcos Testvér havidijadat, 2 holdodat küldted haza, hogy hadikölcsön formájában is siess Hazád támogatására, hogy ez a "kölcsön végeredményében megsemmisül és nem lesz, aki azt visszaadja és Te is, családod is a legsulyosabb mértékben ki leszel téve a kenyértelenség, a nincstelenség keserves napjainak. Ki gondolta volna azt, ha majd itt a béke boldog órája s a frontokon elnémulnak az ágyuk és puskák, hogyha dolgozni akarsz, hogy becsületes munkával keresd meg magad és családod mindennapi kenyerét s a becsületes munkával szolgáld Hazád javát, majd nem tudsz dolgozni, faluról-falura, házrólházra jársz, kopogtatsz mindenütt, de elhelyezkedni nem tudsz. Ki gondolta volna, hogy az Európában is híres magyar búza értéke annyira devalválódik, hogy azt még a háborúban szükségessé váló kenyércédula mintájára balettával kelljen értékesebbé tenni, hogy azt a termelő végérvényesen bele ne pusztuljonabba a rettenetes világhajszába, amely a magyar búza értéke ellen tör. Ki gondolta volna, hogy az a kisiparos, aki a boldog háború előtti időben kezemunkájával jómódot, sőt fedelet is tudott szerezni családjának, ma munkanélkül, a kétségbeesés ha-tárán várja a bizonytalan holnapot. Ki képzelhette azt el, hogy az anyagi javak aránytalan megoszlása fog a társadalmi elégedetlenség előterébe jutni s amíg egyeseknek mammut jövedelmekkel több állásuk lehet, a munkanélküliek ezrei korgó gyomorral hiába szaladnak munkáért. Ki gondolhatta azt, hogy míg a kartelek és trösztök, a bankokrácia telhetettfensége kaparja össze az anyagiak legjavát, látni fog az ember az utcán kolduló rokkantat, aki pedig részben ezeknek az anyagi javaknak védelmében rokkant tulajdonképpen meg. Ennek a mai világnak társadalmi bajairól még sokkal többet lehetne írni, de elég ennyi is. Bajainknak indító oka legfőképpen a trianoni átkos békeszerződés, amely, hogy olyan lett, mint amilyen, a forradalmaknak, annak a hihetetlen szétesettségnek, amelyeket a forradalmak idéztek elő, a pártoskodásnak is köszönhető. De még valaminek, éspedig annak, hogy a háború nincs befejezve s ha nem szólnak is, ágyuk és a puskák, ádáz dühvel folyik a harc gazdasági téren és azon világnézetek között, amelyek csak a földi javakra támaszkodva, hadat üzentek a krisztusi evangéliumi igazságok érvényesüléséért küzdő világnézetnek. Márpedig a gazdasági háborút sem fogjuk megnyerni tudni akkor, ha nem vagyunk áthatva az egységes nemzeti gondolattól s nem tömörülünk a külső és belső ellenség ellen egy fegyelmezett nemzeti táborba. A harcnak tehát folytatódnia kell, hogy elérjük azt a boldog és szebb világot, amiben a fronton reménykedtünk. Tőlünk függ, hogy az az új korszak, amelybe a világháborúval beléptünk, úgy alakuljon, hogy az javunkra váljon, hogy a mi kívánságaink is teljesülhessenek. Üzen,jünk elszánt, kérlelhetetlen háborút mindazoknak, akik ezt az elsősorban trianon okozta nehéz gazdasági helyzetet a nemzet megrontására és megsemmisítésére akarják kihasználni. Ez a harc küzdelem lesz a létfenntartásért és Te, Frontharcos Testvér, aki világhírűvé lettél a front ágyú- és puskatüzében, tedd magad világhírűvé itthon ebben az ugyancsak nagy nélkülözésekkel járó gazdasági háborúban. Igaz frontharcos fegyelmezettséggel és kitartással szolgáld a nemzeti egység nagy gondolatát, mert egységben az erős az erőben pedig a győzelem. Frontharcos Testvérem, fel a fejjel! Lrtesités ^Megszüntettem kelengye vállalatom S Az ott fennmaradt vanitár készletet ^ &ő utca szám alatti üzletemben folytatólagosan igen olcsón árusítom. ÓKertész óManó SOMOGYI IJISÉG 1930 november 1 Új szenzációs terv a mezőgazdasági hitel ellátására A Nemzetközi Fizetések Bankja ötéves kölcsönt adna a középeurópai agrárállamoknak — Magyarország bekapcsolódása — November közepén Varsóban tárgyalnak az új hitelforrás megvitatásáról — A magyar kormány felszólítására az érdekképviseletek elő-készítik az új nemzetközi akciót — A Somogyi Újság budapesti tudósítójától — A varsói és bukaresti konferenciák egyik legfontosabb tárgya a mezőgazdasági államok hitelszükségletének ellátása volt. Varsóban került előtérbe a középlejáratú, maximálisan ötéves kölcsönök terve, amelyet úgy akarnának megoldani, hogy a mezőgazdasági államok egységes kötvénytípust bocsátanak ki és ezeket a Nemzetközi Fizetések Bankjaul útján helyezik el. A bukaresti konferencián elhatározták, hogy november közepe táján Varsóban újabb konferenciát tartanak ennek a pénzügyi kérdésnek megoldásáról, míg az agrárblokk megszervezésének kérdését Belgrádban körülbelül ugyanebben az időpontban összeülő konferencia fogja tárgyalni. A varsói pénzügyi konferencia előkészítésére a pénzügyminisztérium véleményadásra szólította fel a magyar pénzügyi és mezőgazdasági érdekképviseleteket, elsősorban a TÉBÉ-t, az OMGK-t és az Országos Mezőgazdasági Kamarát. A TÉBE ebben a tárgyban csütörtökön tartotta első tanácskozását, amelyen a fővárosi nagybankokon kívül a vezető vidéki pénzintézetek is részt vettek. Ebből az alkalomból dr. Nyulászi János, a TÉBE igazgatója, a következőképpen nyilatkozott: - A mezőgazdasági hitel problémái legutóbbi időben élénken foglalkoztatják az összes pénzügyi és közgazdasági kérdés iránt érdeklődő tényezőket. Legutóbb Charles S. Dewey, aki Lengyelország Smith Jeremiása, a varsói nemzetközi mezőgazdasági konferencián foglalkozott ,a mezőgazdasági hitel kérdésének egyik fontos részével, nevezetesen azzal, hogy miként kellene a mezőgazdaságnak középlejáratú hitelek iránti igényeit megfelelő hitelszervezet létesítése utján kielégíteni. — Középlejáratú hitel alatt ő azt a hitelt érti, mely hat hónaptól négyöt évig terjed és amely hitel nézete szerint, ezidőszerint nincs megfelelő formában megszervezve. — Az általa felvetett kérdéssel foglalkozott is a konferencia, de nem jutott tovább az előzetes tanulmányozásnál. Most legutóbb a bukaresti agrárkonferencia is foglalkozott az ő javaslataival és annak a felfogásának adott kifejezést, hogy akérdéssel mindenesetre foglalkozni kell és annak beható tanulmányozása feltétlenül szükséges. Végleges álláspontot ez a kongresszus sem foglalt el. Ez feladata lesz a legközelebb újból Varsóban összeülő konurenciának, mely november első felében fog ülésezni s amelynek előmunkálatai most foglalkoztatják az illetékes minisztériumokat. VIGYÁZZ!! SYlert nem minden fémtisztitó „SIDOL!“ aa<^juiwiniBj»T3aE8íii>r«itni'r(r’iiirr-i'Ti'ig mmmmmmmmm