Somogyi Ujsag, 1932. május (14. évfolyam, 98-120. szám)

1932-05-26 / 117. szám

XIV. évfolyam » 117. szám Ára 10 fillér Kaposvár, 1932. május 26., csütörtök Előfizetési árak: ; ; ; ; J g® POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések árai milliméterenként 10 fill., —i ■■■ Kaposvár, Korona-utca 7. szin watos hirdetésekatmSn,enként5~fiS Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ___________________Interurban telefon: 5. sz.____________ i mm—i mmBBBammmmammmamm­mmm­mmmammmmmmmmmm — — ■■■nMHaniaBBngwiwiiBiiffiMB «■■■■■■■■■■—— — A költségvetés egyensúlya és a racionalizálás írta: Kelemen Kornél dr Ameddig költségvetésünket tel­jesen rendbe nem hozzuk, amíg ál­lamháztartásunkban­­teljesen nem tudunk eligazodni, amíg nem ka­punk perspektívát arra, hogy mi legyen a teendő, addig a legelső teendő az, hogy államháztartásunk rendje tökéletesen helyreállíttassék. Kétségtelen azonban az is, hogy az államháztartás egyensúlyának helyrehozatala magában véve még nem jelent gazdasági politikát, mert hiszen a takarékosság éppen úgy, mint a tékozlás, nem lehet öncél. A takarékosság és az esetleges té­kozlás mellett, mind a két esetben, párhuzamban egy koncepciózus gaz­dasági politikának kell létesülnie, amely az állam gazdasági életét előbbre viszi. Nagy sajnálattal látjuk a költség­vetésben, hogy a beruházási tételek nagyon kicsire vannak szabva, na­gyon le v­annak szorítva, már­pe­dig, ha a beruházásokat olyan mér­tékben, mint amilyen méretekben az elmúlt tíz esztendőben csináltuk, nem is folytathatjuk, de legalább a folytonosságot valamiképpen meg kellett volna tartani. Szerintem ezek a beruházási célokra felvett össze­gek még arra sem elegendők, hogy jelvégezzük az előkészítő munkát­ úgy, hogy ha gazdasági életünk is­mét helyreáll, nyomban hozzá lehes­sen fogni ezeknek a beruházásoknak megvalósításához. Ezek alatt az előkészítő munkák alatt értem a szervezési, a szellemi munkákat, amelyeket mindig meg lehet csinálni nagyobb költségek nél­kül, úgy, hogy abban az időpontban, amikor a beruházások megvalósítá­­sának ideje elérkezik, ezekkel a kész tervekkel sokkal gyorsabban lehet majd haladni. Hiszen elérkezhetnek időpontok, amikor nekünk máról­­holnapra kell biztosítanunk munka­­alkalmadat a magyar munkásságnak. Ha ezek az előkészítő munkálatok sem történnek meg addig, akkor ez a máról-holnapra való munkaalka­­lombiztosítás nem történhetik majd meg. A racionalizálás kérdése is szo­rosan egyből kapcsolódik az állam­­háztartás rendbehozatalával. Nálunk a racionalizálás fogalmával a köz­vélemény nincs egészen tisztában, s az egyik rész nagyon pesszimisz­­tikusan ítéli meg és azon a néze­ten van, hogy a racionalizálás mun­­kaal­kalom csökkenést jelent, mert el­veszi a munkások kenyerét, a másik rész pedig azt hiszi, h­ogy a racio­nalizálás valami csodaszer, amely egyszerre mindent meggyógyít. Nálunk a racionalizálást úgy kép­zelik és a gyakorlatban úgy viszik­­keresztül, hogy racionálisan meg­szüntetnek üzemeket, azután racio­nálisan máról holnapra lebontanak egyet s mást. Az állami adminiszt­rációban is, — például az igazság­ügyi adminisztrációban —, amikor racionalizálni, egyszerűsíteni akar­nak, akkor a racionalizálást abban látják, hogy megkurtítják a határidő­ket, hogy az ügyvédeknek kevesebb idejük legyen arra, hogy fellebbezé­seket benyújtsanak, nem írják le és nem kézbesítik az ítéleteket, mer­t ez bizonyos munkamegtakarítást je­lent, továbbá, a jogállamnak sok te­kintetben bizonyos biztosítékát je­lentő fórumoktól elvonják az­ ügye­ket és ezzel meg akarják rövidíteni az ügyek intézésének tartamát. Pedig a racionalizálás lényege tu­lajdonképpen nem ez. A racionali­zálás lényege az, hogy magának a szellemnek, az ügyek intézése szel­lemének kell megváltoznia. Csokonai Somogyban Írta: Noszlopy Aba Tihamér Változatos, hullámos vidékén nin­csen ihazája a komor fellegek­n­ek. Rövid zivatarok után tartós, jó idők járnak errefelé. A tél nem olyan dermesztő, mint az Alföldön, a vad szeleket felfogják az erdős dombok, — a tavasz szinpompás, hangulatos, a nyár ragyog­ó, sugaras, az ősz vi­galmakkal teljes. A présházak ajtaja tárva-nyitva várja az arra isárlott s nem lehet sza­badulni a szíves gazdától egy-két po­hár homoki bor, egy falat jó étel elfogyasztása s krajnaiig tartó ado­mák végighallgatása nélkül. Idejött felejteni Csokonai azt 1878-ik év áprilisában. Első útja Csökölybe vezetett, hol földije és debreceni­­ teológustársa, Kiss Bálint református segédlelkész boldog családi körébe került. A csendes falusi lelkészlak barát­ságos levegője megnyugtató hatás­sal volt háborgó lelkére. Itt számos költeményt irt,­­majd Hedrehelyre vándorolt, ahol Szokolai Dániel me­gyei esküdt házánál töltött el több jó napot. Innen rándult le Kaposvárra, gróf ■Széchenyi Ferenc, főispán­ beiktatá­sára, mely ünnepségen, mint néző részt is vetít s ennek egyes jeleneteit le is irta később a Dorottya I. éne­kében. Ez ü­nnepi alkalomra egy több, mint 300 soros ódát irt, me­lyet Széchenyi 100 forinttal jutalma­zott. Az 1798. julius 4-én lezajlott ünnepsége után néhány nappal, ju­lius 7-én már uj költeménnyel lepte­­meg a nemes grófot, ki »Isis és­ losiris« c. művét 50 forinttal­­jutal­mazta. Czindery Pálné pedig 12 ara­nyat adott a »Czindery sírja felett kesergő Szívegy« c. költeményéért. A szűkkeblű debreceni civistek után nagyon jól esett Csokonainak a so­mogyi urak pártfogása. Meg is­ em­lékezik a bőkezű maecenásairól a Dorottya jegyzeteiben. A főispáni beiktatás után Nagy­bajomban ütötte fel hadiszállását Sárközy István uriházánál.­­Innen tette meg apró kiruccanásait Belső­­somogy Szamos községébe s minden ilyen kirándulása altatója lett bá­natának és inspirálója a Csokonait jellemző dévai versezeteknek, me­lyek régi udvarházak levendulaillatu szobáiban, az öreg almárium titkos rejtekeiben sárgulnak és arról tanús­kodnak, hogy abban a házban va­laha megfordult Csokonai Vitéz Mi­hály. Nagybajomban elsőbben­­ Pálóczi Horváth Ádám barátját kereste fel, kivel régebben már levelezésben ál­lott. Pálóczi vezette be a költőt a Sár­közy háznál, hol aztán hamarosan meleg otthonra lelt s a művelt csa­ládnak valóságos házi-poétája lett. Csaknem egy évet töltött itt Cso­konai s ez esztendő költői fejlődé­sére is nagy hatást gyakorrolt. Nádasdy Sárközy István nagybir­tokos, több nemes vármegyék tábla­­bírója rendkívül nagyműveltségü fér­fiú lévén, hamarosan felismerte a vándorlantosban a kiváló tehetséget. Itteni időzése ízlésére is nagy ha­tással volt, mert Sárközy házánál a környék legelőkelőbb birtokosai for­dultak meg. Itt fogamzott meg lelkében ko­mikus eposzának terve, melyn­ek Váz­latát házigazdájának fel is olvasta. Itt irta meg »Az elragadott nadrág« c. művét, melynek kézirata a Sá­r­­közy ház leégésekor elveszett. A Lillája után kesergő Csokonai vidám társaságba került Nagybajom­ban. A Sárközy házn­ájt s a környék mulatozó urainál borb­a fojtotta bána­tát. Mégis, ha az átkozott józanság erőt vett rajta, lelkének szárnyain Ko­máromba repült Látlához. Különösen akkor, mikor Sárközy kisasszondi birtokán tartózkodott, hol a gazdag ú unak szép kastélya volt. A közeli erdőbe gyakran járt ki a költő s ott egy hatalmas bükkfa alatt sze­retett elandalogni. Ez a terebélyes fa, melybe nevét is belevéste, egy domb oldalán emelkedett s alatta kis patak folydogált. Itt irta a »Magánossághoz« c. ódá­ját. Az erdőt, hol Csokonai fája lom­­­bosodott, már régen kiirtották, de meghagyták kegyeletből a költő ked­ves fáját. Ott áll az ma is a lankás domboldalon, a csörgő patak p­art­­ján. III.­­ Csokonai sohasem­­szeretett so­káig egy helyen maradni. Nem volt nyugta sehol, örökké bolyongott. — Kiruccanásai mindig befelejtő dári­­dókkal tértek fel s azokról többnyire pityókosan tért haza. Egy alkalommal Somogyszobra kocsizott Veres Izrálel református lel­készhez. (Ekkor már a csurgói ó-nagyiskola helyettes tanára volt.) Az ízletes vacsora után hajnalig po­­harazott a költő és a pap. Miután tovább "Sehogysem akart m­aradni Csokonai, a tiszteletes szekérre ül­tette, meghagyván a kocsisnak, hogy — időnkint pillantson hátra, »vaj’ nem alszik-e a derék lumpácius!«« Lassan döcögött a szekér a gu­bancos országúton, míg egy zökke­nésre felébredt Csokonai: — Hol vagyunk öreg? — kérdé a kocsist. — Szentán! — felelt­emeg. — No akkor álljik meg kend egy kis reggelire. Bementek a fogadóba és vígan­ tanyáztak ott sokáig. Késő este volt már, mikor Felsők faluba jutottak.. . A magyar igazság mártírjainak temetése özv. Riffay Gyulánné székely földet hozott Sepsiszentgyörgyről fia koporsójába Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter gyászbeszéde — A Somogyi Újság telefonjelentése — Hajnali 5 órakor érkezett meg Nagykanizsára a két hős pilóta te­temének koporsója az Olaszország­ból érkező vonattal. Ez volt magyar földön a legelső nagyobb fogadta­tás. Nagykanizsa város közönsége ellepte a pályaudvart és Krátky István dr polgármester koszorút helyezett a vonatra. A fekete lepellel bevont m­ozdony­­elején fehér virágokból fönt kereszttel ezután a Balaton mentén száguldott tovább, míg Szé­kesfehérvárra nem ért. A székesfe­hérvári pályaudvaron az utolsó olasz­ kocsit, amelyben a két koporsó volt, kinyitották és a váro­s f­­közönsége néma tisztelgéssel rótta le kegyele­tét a hősöknek. Megjelentek a vas­útállomáson Széchenyi Viktor főis­pán, Kavranek József­­alispán és Csa­— Folytatás a 4-ik oldalon —

Next