Somogyi Ujsag, 1936. július (18. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-22 / 167. szám

2 Vasárnap délelőtt ingujban sétáltam a korzón Egyik olvasónk meg akarja alakítani az Ingujasok Egyesületét Kaptuk az alábbi levelet: Igen tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk egyik múlt heti számában cikket közöltek a férfiak nyári ing­­ujjviseletéről. Én is a férfiak azon csoportjába tartozom, akiket melegít a felsőkabát, de aki mégsem­ akar fecske tenni. Engedjék meg, hogy sz­idó­n szóljak én is a röstelkedő fér­fiakhoz pár szót. Nem mondtam az előbb igazat, mert vasárnap tényleg fecske voltam, de az a fecske, amelyik­­egyedül akar vngarat csinálni és keserves vergő­dése csak sajnálkozást vált le. Közleményük alapján vasárnap dé­­lelőtt ingujjban lementem­ a Fő­ utcára. Ugy-se, mindenki tudja: meleg­ volt. Vártam, hogy a férfiak ingujjra vet­­­kezve jelennek meg s legnagyobb csodálkozásomra egyedül találtam ma­gam, aki kabát nélkül, aránylag könyv Xlyen állta a nap melegét. Nem mon­dom, találkoztam néhány sóvárgó és irigy tekintettel, de követőm nem akadt. Begombolt kabátos urak tö­­rölgették verejtékező homlokukat, de hogy a kabátot levessék, azt nem. S ezzel szemben mit láttam a hölgyek­nél? Ugyebár lenge, szellős ruha Ezt nem kell külön te­mni Pántos, majd­nem strandcipő, harisnya nélkül Di­rekt kihívó s n­em tátozok, szem t fej­nül eltentárga öltözékben a férfaké­­tól. Nem is hiszem el, hogy nem csu­pán bosszantásképpen ötözködznek igy? ők nem törölg­etták magukat. Különben, mindenki tudja, kár szí­nesemn tekrni a Vasárnap délelőtt kör­zőt. Gondoltam, csak izzadjatok, jó uraim, úgy kell, miközben én moso­lyogva sétáltam köztük egyedül, ing­ujjban. És hogy így egyedül sétál­gattam, meg i­s sajnáltam kissé mé­lyen tisztelt nemünket és megfejtet­tem a nagy problémát: miért nem járnak a férfiak­­ingujjban? Hát nincs bátorság elkezdeni! Hiába mnden ta­gadás, igy van. Hát van­­egy ötletem, amelyik segíthetne tán ezen és ha gondolják uram, szívesen átadom a köznek. Tömörüljünk, -egyesül­tbe­ — Alakítsuk meg az Ingujjasok !Egiy-e­­sük'tót s jelvényünk az ingujj lagyn­­án igy, ha negyvenen, ötven a 13­ megyünk a korzóra, követnék pédán­­kat, — örömmel azt hiszem — és nem érezné magát senki sem fecs­kének. Uraim, az egyesülésben az erő! Jövő vasárnap rendezzük m­g a demonstrativ felvonulásunkat, tudással szolgálták hivatásukat. Majd Écsy ö. István dr búcsúztatója kö­vetkezik a szorgalmas kötelesség­­tudó kolléga, Fazekas Sándor nyuga­­lombavonulása alkalmáva]. Elismerést Vált ki Szabó Bálint hedrendyi renki­pásztor magasszárn­yalású szónokla­ta, aki az eljövendő Nagymag­yaror­­­szág alapjait az ifjúságban véli­ fel­­fedezni.­­Magas színvonalú emlékbe­­szédben számol be Bodó Jenő he­lyettes igazgató Nagyváthy Jánosról, aki­­ezelőtt 117 évvel hunyt el és­­akinnek munkásságát emléks­zobor hirdeti a gimm­­n­ázium árnyas park­jában. Ha sz int­­ézet­­életét tanulmányoz­zuk, élénk képet nyerünk annak mé­­zetn­evelő, működéséről és eszményi törekvéseiről. A 359 növendék közül kiváló tanulásukért és jó magavise­letükért a következők részesültek a tan­ark testület kitüntetésében: Far­kas Margit, Sárközy Szabolcs I. oszt., Csor­dás János, Huszár István, Koin­­werth János, Lenárd Sándor, Simon Lajos, Sze­ntkir­ályi István, Szerecz László a II. oszt.-ban, Bálnt Andor, Karbuczky Mária, Kollár Lajos, Máthés Gyula a III. oszt.-ban, Gal­­góczy Gábor, Jamrich Zoltán, Simon Ferenc a IV. oszt.-ban, Egyed Lajos, Nagy Lajos az V. oszt.-ban, Bata Jerk, Dem­es János, Nagy Katalin, Platschek György, Szablics Ferinc a VI. oszt.-ban, Bakos Ferenc, Bemne Kálmán, Lőrincz Pál, Söveges László, Szili István a VII. oszt.-ban, Feld­­­már Anna, Kovács Gábor a VIII. osztályban szinjeles osztályzattal és példás magaviseletel. A tartalmas évvégi értesítő meg­szerkesztéséért Bente Kálmán dr gimnáziumi igazgatót illeti az elis­merés. Pompás munkát végeztek a tanárok és a növendékek a csurgói gimnáziumban 144 éves a Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium Itt fe­kszik előttünk a csurgói ref. ■Csokonai Vitéz Mihály gimnáziumi (II—VIII. reálgimnázium) év végii ér­tesítője. A 80 oldalas értesítő tanú­ságot tesz arról, hogy a 144 éves intézmény nagy múltjához híven, a jövőbe vletett reménnyel m­egterzi színvonalát­­é­s a növendékek százait indítja útnak az életbe az iskolaév végeztével. Az első lapon fekete ke­retet találunk, amelyben Éhn Kálmán dr országgyűlési képviselőt, m. kir. egészségügyi főtanácsos nevét talál­juk. Éhn Kálmán 30 éve át volt az intézet orvosa. Kegyelettel emlékezik m­ég az ér­tesítő szigeti Szigethy­ Gyula Sándor dr kaposvári közkórházi igazgató-fő­orvos, m. kir. egészségügyi főtaná­csos, egyházkerületi tanácsbiró, a ka­­kaposvári ref. egyházközség főgond­­no­káról is. Gyászolja továbbá az ér­tesítő két fiatal tanárának, Kovács Gyulának és Fleischer Andornak ha­lálát, akik fiatal lelkesedés­sel, gondos készültséggel­­és megható köz­­esség­ A kaposvári cser­készek táborában Kéthely, július 18.­­ A kaposvári reálgimnázium­­és a­­kaposvári iparoscserkészeik csapatai sezen a nyáron gróf Hunyadi József birtokán ütötték fel táborukat, Kéthely­­­alatt, a Nagykerek szélén húzódó recsapoló csatorna partján. Gál Sán­dor kaposvári káplán, parancsnok kedves meghívására július 17-án örömmel látogattam meg a kaposvári cserkészeket. .Igazi forró júliusi dél­után volt, az ég­e­n csak néhány p­la­­tinafémnyű­ felhőcske úszott, a Bala­ton túlsó oldaláról pedig élesen, ké­ken izzottak felém­ a zalai hegyek. Arany búzaképükkel rakott földek s kövér kukoricatáblák között vezetett az utam­, a hatalmas és alig észre­vehetően rengő óriás jegenyék felé, melyek katonás rendben őrzik a csa­torna két partját. Alig húsz percnyi út után már elém is csillantak a szürkéskék cserkész­sátrak, a friss és tömzsi kis­ parti fű­zlek köztül, s ezüstös, vidám­ ragyo­gásuk­­már messziről szimbolizálta nekem a kedves, barátságos fogad­tatást Alig beszélgettem­ valamit Cs. ,Karcsi kedves cserkészbarátommal, aki a kerek, pagodaszerű kis paranc­noki sátorba is elkalauzolt, amikor megharsant a küsrt s a nyomában fel­törő zsibongás és csajkacsöröimpök, j­elezte, hogy a tábori ért egyik lg­­főbb napi terminusa, az ebéd van kü­szöbön. Az idő m­ár kissé előrehaladt, két óra is elmúlt, csúszott is vígan az egészséges cserk­észtorkok­on az illatos köményes leve­s s a pózna zinó feránátmars, krumplist­isfeta. Leültem az egyik sátor előtti padra, a napfény sárga nyalábjai szikrázva hulltak a sátrak közötti térre s élvezettel fi­gyeltem, hogyan birkóznak meg a kis pufók -és a nagy tangaléta cserkész-, fiuk, szinte izzadó homlokkal, a pá­rolgó csajkákkal. Ilyenkor kapják a fiúk a testi táplálékot, mely fontos is, különösen K. Dini szerint, aki ér­deklődésemre azt felelte, hogy a tá­bori szórakozások között az első a naponkénti ötszöri étkezés. Ebéd után megkérdeztem az egyik­­őrsvezetőt, hogy­­érzik magukat a kéthelyi táborban? Nagyszerűen, — felelte. Bár hét kilométerre vagyunk a Balatontól, mégis közel vagyunk hozzá, mert Jancsics Endre kéthelyi­­gazdasági intéző úr szívesség­éből mindennap kocsi áll rendelkezésünk­re, melyen a tábor fele kirándulhat a Balatonra. De a csatorna mély vi­zében is lehet fürdeni s amint hal­­on.,, éppen most is lubickolnak a fiuk. A délután főeseménye a két társ­csapat közötti hadijáték volt. Magam is beálltam pontozó bírónak s a forró árpatarlón, a nyugalm­assan é­s vég­telen sorokban pihenő sárga kepek között izgatottan lestem a lopakodó támadás kifejlődését, a fiúk ügyes és hajlékony rajvonalát, amint homloku­kon a nagy fehér harci számlakkal a sátrak felé kúsztak, égő arccal és éles, figyelő szemmel, mintha igazi harc tüze sodorta volna őket a cél, a zászló felé. Nagy volt a diadal, amikor végre­ sikerült megkaparinta­ni a védelm­ez­ett őrsi zászlót, való­sággal ujjongó gyűrű vette körül az­­elrabolt meggyszinü kis lobogót s a csöpp Kárpáti Karcsi, kedves kis csier­készpajtásom, kipirultan újságolta ne­kem, hogy a nap zászlószerző, dé­delgetett hőse Szabó Benő gimna­zista cserkész, aki a harsányan kiál­tozó fiúk között boldogan szoron­gatta a zsákmányolt kis őrsi lobo­gót. * Őszintén mondhatom, színes és igazán jókedvű délután volt az, ott a kaposvári cserkészek között. Mi­kor a nap már hullani kezdett a Ba­­­laton felé , én ismét ott ballagtam a poros után, a megnyúlt halvány­zöld tesűi árnyékok között, hátam mö­gött a tábor vidám zsivajával, arra gondoltam, mennyi örömet, vigalmat, ideális élményt tud nyújtani a cser­készet­­ezeknek a fiatal, mosolygó csi­r­­készsfiaknak. Mindenkit felvidítanak, magukkal" ragadnak s aki­­eltölt egy­szer közöttük egy kedves hangú atya délutánt, mindig csak örömmel gon­dol vissza rája. Én is megköszönöm a kaposvári cserkészek barátságát és kedves vendégszeretetét. Harmath Imre Kéthely. SOMOGYI ÜMG 1936 július 22 Mit várhatunk az uj termésértékesitési rendelettől? Megszüntették a gabonakiviteli prémiumokat Az uj term­ésértékesitési ren­d­eletet az egyes érdekelt szakminiszterek le­tárgyalták s a minisztertanács is jó­váhagyta­­azt. A rendelet megjele­nése­, egyes intézkedéssei máris is­mertté váltak. Lényeges intézkedés az, hogy az országnak a fővárostól távolabb eső városai és közs­­égei részére, főként a f­elsőtiszai vidékek­­és Dunántúl szá­mára a minimális árakat felemelték úgy, hogy versenyképes egüket biz­tosíts­ák. A minimális árak közlésével és a minimális áron való kötelező vásár­láss­al, ez évb­en is a Futurát bízták meg. A rozs és árpa forgalma teljesen szabad s­­előreláthatóan a búzára vo­natkozóan is csak Olaszország felé felé fog f­ennállani kontingensred­szer. Itt említjük meg, hogy az óbúza­­készletek már annyira leapadtak, hogy azok elhelyezése m­ár nem okoz kü­lönösebb gondot. Erre vezethető visz­­sza, hogy a csak közelmúltban­­élet­­be léptetett 3­20 P-a görögországi és 350 P-s, angol kikötőkbe irányított küldeményekre vonatkozó prémiumok nyújtását most megszüntették. Kedden utoljára Pardon tévedtem és Tarzan Szerdán Csütörtökön Édes mostoha és Cig­ánybáró fényképezőgépeit 5*50-101 Szemüvegek, optikai cikkek kaphatók Aczél Dezső Hattyú Drogéria és LÁT­­SZERÉSZETI szaküzletében Fő­ utca 18. (Takarékosság tagja)

Next