Somogyi Ujsag, 1940. július (22. évfolyam, 147-173. szám)

1940-07-20 / 164. szám

1940. július 20. sflMDGninsm (CSOKONAI) Az­ Urnák 1798. esztendejében egy felzaklatott lelkű, heves vér­mérsékletű fiatalember lépett So­­mogyország földjére a szántódi révnél. A huszonnégy esztendős ifjú menekül a bánat üldöző kí­sértete elöl. A somogyi parton szembefordul Tihannyal s a fel­­viharzó fájdalom kitör háborgó lelkéből: ,,Zordon erdők, durva bércek, szirtok! Harsog­játok jajjaim! Tik talán több érezettsel birtok. Mintsem embertársaim!“ Azután nekivág az ismeretlen útnak, szivében szúró tövissel, szörnyű fájdalommal. Csokonai Vitéz Mihály, a deb­receni seborvos betegtüdejű fia, sok hányattatás után érkezik So­mogy lankáira. A fiatalember papnak készült, de fékezhetetlen önérzete összeüt­közésbe hozta az ős kollégium szigorú rendjével. Elhagyta szü­lővárosát és Patakra ment a hír­neves Kövi Sándor professzort hallgatni. A száraz jogi fejtegeté­sek és okoskodások távol estek dalos lelkétől. Hazatért Debrecen­be, de itt sem volt maradása. Az 1­796-iki pozsonyi diétáral ment la­pot szerkeszteni, majd Komárom­ba vetődött, ahol megtalálta mú­zsáját, — életének első és utolsó szerelmét. Vajda Juliannában, kit dalaiban Lilla néven emleget. Lilla képével alszik s nevével ajkán ébred ezután a költő. Félénken közelít az imádott nő szívéhez: „Remény s kétség között epeszter­i Édes kínok közt magamat; Most feltalálom, — majd elvesztem Lillát — s belső nyugalmamat. Ha, látom ölet, felkerülnek Rabbá esett érzéseim. Ha eltávozik, hanyatt dűlnek Tornyodzó reménységeim.“ Az ifjú hisz a sorsban, mely annyiszor megpaskolta s magáé­nak álmodja szerelmét. Csak róla s hozzá énekel, de minden sorá­ban ott borong a biztató remény­ség mellett a félelem, hogy elsza­kítják tőle lelkének álmát, szívé­nek drága kincsét, — pedig ez a rideg valóság már ott settenkedik körülötte. Lilla apja kevesli a poétát s mielőtt Csokonai fel­ocsúdhatna édes álmodozásából, Lillát férjhez adják — máshoz! A költő feljajdul: „Kiáltozom fűnek-fának. Kedves nevét itt Lillának, Ő pedig ül más ölébe , nem is jutok tán eszébe.“ Ezek után Komáromban már nincsen maradásai. Menekül a Ba­kony sötét erdejébe, hogy eltakar­ja mély bánatát, onnan a Balaton k­ék vizéhez, melynek sima tükré­ben meglátja feldúlt, borús tekin­tetét, elijed tőle és siet tovább dél­szívének ólomsúlyú terhével. * Somogyba tért a vándor. Hosszú volt az útja, elhagyott csapásokon, úttalan írtakon, vad­­virágos réteken, sűrü, sötét erdő­kön keresztül. Embert kerülve jött — elvonul­ni a világtól. Ámde Somogy nem a bánat, földje. A filozofikus fryugalm­a és Debrecen fia bánatát cipelte ide Somogyba, — víg poharazások, hajnalig tartó dáridók, dévai k­uncsutságok, kétpofára való lak­­mározások vidám honába. Nem ezt kereste a csalódott, sebzettszívü poéta, — de ezt ta­lálta itt Somogyban. * Te áldott Somogy ! Vigság és csapongó jókedv m­osolyországa ! Hullámos dombsoraid között nincs mar­adása, a komor fellegek­nek. Rövid zivatarok után tartós napsütéses idők járnak errefelé. A tél is barátságosabb, nem olyan dermesztő és kietlen, mint az Al­földön. A tavasz színpompás, han­gulatos, virágdíszes, a nyár ragyo­gó, sugaras, az ősz vigsággal tel­jes. A présházak ajtaja tárva-nyit­va, várja az arrajárót, s nem le­het szabadulni a­ szíves gazdától egy falat étel, egy-két pohár köny­­nyű, homoki bor elfogyasztása és virradatig tartó adomák végig­hallgatása nélkül. * Csökölyben földije és egykori teológus társa. Kiss Bálint refor­mátus segédlelkész kacagó, bol­­dog ,családi körébe került. Hedrehelyen Szokolai Dániel megyei esküdt házánál töltött sok jó napot. Innen ugrott be Kaposvárra gróf Széchenyi Ferenc főispán be­iktatására. Erre az alkalomra 300 soros ódát írt, melyet a főispán 100 kemény forinttal jutalmazott. Néhány nappal később új költe­ménnyel lepte meg a nemes gró­fot. Isis és Osiris című művét 50 forinttal jutalmazta Széchenyi. Csindery Pálnétól pedig 12 ara­nyat kapott a Csindery sírja felett kesergő özvegy“ című költemé­nyéért. A szűkkeblű debreceni cívisek után igazán jól esett Csokonai­nak a som­o""­ urak pártfogása. A főispáni beiktatáson megis­merkedett Sárközy Istvánnal, akinek úri házánál ütötte fel fő­hadiszállását s innen tette meg a’M­ó kiruccanásait Belsősomogy számos falujába s minden ilyen kirándulása altatója lett bánatá­nak és szülőanyja a Csokonait jellemző dévai versezeteknek, melyek régi udvarházak levendu­laillatú szobáiban, az öreg almá­rium titkos rejtekeiben sárgultak és arról tanúskodtak, hogy ott­­jár,­ valaha a debrecenyi garabon­ciás diák. Csaknem egy teljes évet vendé­geskedett a költő nádasdi Sárközy István úriházánál Nagybajom­ban. Idegen vidám társaságban élte nav­­ait, itt Csokonai s a környék mulatozó urainál borbafojtotta bánatát. Mégis, ha az átkozott jó­zanság erőt vett rajta, lelkének szárnyain Lillához repült. A kis­­asszondi erdő egyik hatalmas bükkfájába a nevét is belevéste. Itt írta a „Magánossághoz“ című költeményét. éI a somogyszobi református pap­nál, Verese Izráelnél egy ízletes vacsora után ott felejtette a por­­le önön végét s csak Szen­tán vette észre, amikor kijózanodott, hogy a sziffra láda kulcsát is otthagyta a­ tiszteletesnél. Gigében ugyan­csak nagy keserűséget okozott a tiszteletes asszonynak, mert már előzőleg Kadarkúton alaposan le­itatta az urát. Ezé­rt aztán érthe­tően nagy hidegséggel fogadta a gicei papné. Erről emlékezik meg egyik versében így : Hogy elmentem Gigébe. Sirt a papné mérgébe! 1799. május havában a csurgói református gimnáziumban egy helyettes tanári állás került be­töltésre. A külföldön tartózkodó Császári Losy Pál helyére Sárkö­zy István ajánlatára Csokonait választották meg. A rossz diákból kitűnő tanár lett, akit tanítványai rajongva szerettek. „Előadásait gyakran a szabad természetben tartotta meg, vidám nótaszóval rándulván ki a közeli erdőkbe“. Színi előadáso­­kat is rendezett diákjaival. A tanári állás azonban Csoko­nai idejében sem tartozott a jól jövedelmező foglalkozásokhoz. Csokonai csekély fizetése mellett gyakran valósággal nélkülözött. Ezt bizonyítja az a levele, melyet Csurgóról irt C­sépán István vi­cekurátornak Kaposvárra, ...„Ehez képest mostan is az Te­kintetes Fiskális Úrhoz folya­modni bátorkodom az felől, mi­lliódon lehessek én elég tehetős az Exameni Solemnitásra egy Ruhát készíttetni, mert minisen magam­nál letett Kints ama napra.“ Nem pihent itt Somogyban a költő lantra. Sok verse született Nagybajomban, Kisasszondon és Csurgón. Irodalmi munkásságá­ban is fáradhatatlan volt,­­ de lelkének fájdalma sem pihent. Lil­lát felejteni jött Somogyba, de itt is csak Lilla emléke kísértette. 1800 február 25-én hazatért Lósy Pál Jénából. Csokonai bú­csút vett tanítványaitól, barátai­tól, Csurgótól és Nagybajomtól. Sárközy István búcsúvacsorát adott Bajomban a távozó költő tiszteletére. Csokonai könnyes Szemekkel búcsúzott: Isten veled szép Nagybajom! Nem volt benned semmi bajom, Csak szerettek itt, Tört remények borús napok, Többé már nem maradhatok, Semmi nem­ hevít. Másnap reggel nyakába akasz­­­totta kő­pön­yegét, kezébe vette görcsös vándorbotját és eltávo­zott örökre Somogyból. Som­ogy-Typqi­llanosodj­ áfi" Motor" kerékpárok VK­ Telefon:­­ATelefon: 394. 394. KÉPVISELET: Kassa és Szepessy Kaposvár, Irányi Pániel­ utca 2. „És hogy a zajgó világban Ne kelljen tolongani. A rengeteg Somogyságban Elbújtam haldoklani.“ 5 FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ A Porciunkula búcsú Bárdi­­bükkön. A bárdibükki Szent Fe­renc kápolna Porciunkula búcsú­ja ez évben augusztus 4-ére esik. jó Arat és mindennemű ajándéktárgyakat bérmálásra legelőnyösebben Neményi István órás és ékszerész üzletében szerezheti be. Kaposvár, Somssich Pál­ u. 5. (Turullal szemben.)______

Next