Somogyi Ujsag, 1942. július (24. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-21 / 163. szám

2 Üzen a fő­porról A mai postával ismét több üzenet érkezett zöldszínű tábori­ lapon a fronton küzdő katonáinktól. Közü­lük közlünk néhányat. Katonáink minden sorában, amit hazagondolva a tábori­ lapra vetnek, a hős ,ma­gyar katona szíve dobog, nem is­mer csüggedést, félelmet, csak egyet: a kötelesség feltétel nélküli teljesítését. Németh Lajos dr orvos-zászlós ír­ja: Régebb idő óta nem adtam ma­gamról életjelt, de annyira mozgal­masak voltak a napjaink, hogy nem jutott rá idő. Szóban majd többet. Több földimmel, gyerekkori jóbará­tommal összetalálkoztunk itt a forn­­ton. Az időjárásunk most már kissé megjavult, nem kell pullover és kö­penyben aludni, remélem így ma­rad továbbra is. Katonáink hangula­ta nagyszerű, sokat gondolunk haza. Ha így haladunk, nem sokára ott­hon leszünk. Köszöntöm az ismerő­söket. Az ismeretlen főtörzsőrmester ír­ja: Kedves Ismeretlen Asszony Honfitársam! Azok a kedves sorok, amelyeket a 222/19. sz. tábori posta számra küldött, én voltam az a sze­rencsés, aki azt kézhez kaptam, mint az első tábori­ lapot az édes ma­gyar hazából. Hálás köszönetem fe­jezem ki ezekért a kedves sorokért, ami igazán jól esett. Ma­­már kap­tam lapot az enyéimtől is, de ezt a kedves rózsaszínű tábori­ lapot ta­lizmánként fogom megőrizni. Még­­egyszer hálásan köszönöm kedves sorait. Kútfer György tart. hadnagy írja: Jól esik együtt lenni ennyi fiatal katonával. Köztük én, a „gyerekarcú hadnagy“. Örülök, hogy másodszor is részese lehetek a nagy világküz­­sielemnek- Ha újból szólítana a köte­lesség, mint már akkor a „babaracú hadnagyot“, akkor is szívesen jön­nék. Nagyszerű az ellátásunk.. Csu­pán a távolság az otthon és a front között, sokszor tűnik fel nagynak. De a levelek és a Somogyi Újság, mit küldesz, közelebb hoz bennün­ket a családhoz, az otthonhoz. Kö­szöntöm a kartársakat és ismerősö­ket. Horváth János honvéd írja: A bolsevizmus elleni harcban si­kerrel megyünk előre, a győzelem biztos tudatában és igazán örülök, hogy részt vehetek benne, mivel an­nak idején már megismertem édes­apámmal együtt ezt az ócska kor­mányrendszert, nem is írva a szov­jetparadicsomról, így is tudja, isme­ri szerkesztő úr, már mozin és rá­dión keresztül is, tól a kormányzóhelyettest választó törvényig, mindmegannyi bizonyíté­ka annak az egyenes, következetes útnak, amelyen a nemzet szabadsá­gának­­védelmében törvényeiben, jogalkotásaiban ezer éve jár. A Szépművészeti Múzeum termeiben történelmi képtárat állítanak ki, az aulát és a hatalmas termeket tom­pított zene, ősi magyar egyházi da­lok lengik át. Szemben, a Műcsarnok épületében, „Az ezeréves magyar kard“ néven az államalkotás második pillére, a jog támasza — a kard, ezer év ma­gyar hőseinek harca elevenedik meg a Hadimúzeum és a Vitézek Zrínyi­­tagozata féltve őrzött kincseinek be­mutatásában. A két­ kiállítás között a középpont a Névtelen Katona sírja. A sírnál díszőrség, pálmaliget, rrieg-megújuló tisztelgő ünnepségek fogják bizonyí­tani, hogy a nemzet nem­­felejti el hősi halált halt fiait, akik az ország létéért vívott küzdelemben életüket is feláldozták a nemzet egységéért, az ország területi épségéért. Nem messze ettől a nagy, megha­tó nemzeti demonstrációtól, a Vá­rosliget legszebb helyén, a magyar ipar a ma erejét, a jövő jólét-igéretét mutatja be. A magyar ipar helytáll, törhetetlen erővel küzd a legnehe­zebb körülmények között is. Bemu- a honvéd, a zászlós, a hadnagy és az ismeret­len főtörzsőrmester 1942. július 21. filmmas. A jog, a kard és a munka apotheózisa a budapesti Szent István-ü­nnepségeken és Nemzetközi Vásáron Budapesti tudósítónktól. Régen volt Budapesten olyan nagyszabású, átfogó és sokoldalú propagandaese­mény, mint amilyen a Nemzetközi Vásárral egy időre eső ez évi buda­pesti Szent István-hét ígérkezik. Mintha az ország tanúságot kívánna tenni ősi jogai, a nemzet évezredes szabadsága és egy új évezred ígére­tét jelentő törhetetlen harci és alko­tó erőről. A nagy ünnepségekben történelmi múltat, az ország szent hagyomá­nyait most is a budavári Szent Jobb körmenet fogja képviselni. De ki­egészül ez a hazafias ünnepség még egy másik nagy eseménnyel, mely­nek színtere a Hősök­ tere lesz. A Szépművészeti Múzeum aulájában a magyar erő, jog és összetartás örök jelképét, az ezeréves „Szent Korona“ hű mását állítják ki. Kö­rülötte üveg alatt erős megvilágí­tásban a magyar alkotmány, a ma­gyar nemzeti szabadság legfonto­sabb jogalkotásai, az Arany Bulla- Lonkay József férje, Margit, férj vit. Kovács Gézáné, Irén férj. böröndi Simon Lászlóné, József és Gizella gyermekei fáj­dalomtól megtört szívvel, de a jóságos Isten akaratában megnyu­godva jelentik, hogy családját rajongásig szerető feleség anya és anyós sas. Forintos Gizella f. hó 20-án este 8 órakor, életének 72-ik, legboldogabb házasságá­nak 50-ik évében hosszas, kínos szenvedés és a betegek szentsé­gének ájtatos felvétele után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottunk földi maradványait folyó hó 22-én délután 5 órakor fogjuk a r.­kát. egyház szertartása szerint a nyugati temető ravatalozójából a családi sírhelybe temetni Az engesztelő szentmiseáldozatot a megboldogult lelki üdvéért folyó hó 23-án, csütörtökön délelőtt 8 órakor fogjuk a belvárosi plébániatemplomban az Úrnak bemutatni. Kaposvár, 1942. július 21. Nekünk nem haltál meg, szívünkben örökké élni fogsz! böröndi Simon László ifj Lonkay Józsefné Nagy Margit int. Kovács Gyula sz. Bóna Erzsébet keresztleánya vejes menye Lakás: Bethlen-tér 2. Kere­sünk mielőbbi belépésre legalább 4 középiskolát végzett műszaki gyakornokot kit a korszerű szappan-, olaj-, ételzsír és glycerin gyártásában tökéletesen kiképeznénk és idő­vel a szükséges üzemvezetői ké­pesítéseket nálunk valamint szako s tanfolyamok elvégeztetése által­­ megszerezhetné. Az állást díjazzuk. Kémiai és német nyelvismeretekkel rendel­kezők előnyben részesülnek. Jó tanuló, szorgalmas és ko­moly fiatalemberek pályázatát kér­jük, kire mint ritka szakemberre fényes jövő várna. Sajátkezűig irt, minden adatot tartalmazó pályázat személyesen adandó le a Haidekker Gőzszappangyárban tatójával pedig példát fog adni min­den magyar termelőnek, fogyasztó­nak, hogyan kell, hogyan lehet al­kalmazkodni a mához, a szebb hol­nap érdekében. Újabb áldozata van a nyári fürdőzésnek A Dráva­ örvényébe lelte halálát egy horvát fiatalember Tegnap nagyobb társaság fürdött a Drávában. A fürdőzők között volt Célics Vladimir fiatalember, horvát állampolgár is. Célics egyszer csak érvénybe került és minden, kétség­beesett erőfeszítése ellenére sem tudta magát a víz felszínén tartani. Társai azonnal segítségére siettek, de már nem tudtak rajta segíteni, el i­s merült a hullámok között. A fiú ap­ja is keresésére indult csónakkal, de neki sem sikerült megtalálnia. Most egy holttestet vetett partra a Dráva Barcs község határában. A magyar hatóságok nyomban értesí­tették az idősebb Céheset, aki a hal f­lottban fiára ismert. Építsenek függőhidat Szántód és Tihany között a Balatonon­át, írja levelében egy győri nyugalmazott vasutas Az egyik fővárosi lap leveleslá­dájában érdekes levelet közöl, amely nemcsak tartalmánál fogva, hanem somogyi vonatkozását is tekintve, annyira érdekes, hogy azt az atan­­tikában közöljük: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Múltkoriban érdekes cikket olvas­tam az Új Nemzedékben a Balaton védelméről. Mint a Balaton „szerel­mese“, minden írást nagy élvezettel olvasok erről a tárgyról. Azt hiszem mások nevében is beszélek, amikor örömmel üdvözlöm a Nemzeti Park létesítésének tervét. Ezzel kapcsolatban szeretném ille­tékesek figyelmébe ajánlani, hogy gondolkozzanak azon, nem lenne-e helyes a tihanyi félsziget északi csú­csát összekötni a somogyi, déli part­tal egy odaillő függőhíddal. Ez a híd nemcsak a két part közti közle­kedést gyorsítaná, hanem téli idő­ben is lehetővé tenné a­­ rövidebb utat a Balaton két partja között. Tisztelettel: Somogyi József ny. vas­utas (Győr.) Ki akar gyáripari szakember lenni ? Felhívjuk olvasóink figyelmét a Haidekker-gyár mai számunkban megjelent pályázatára és nem győz­zük hangoztatni annak fontosságát, hogy micsoda óriási lehetőségek várnak a gyakorlati pályán műkö­dő komoly szakemberekre az új Európában, de különösen Magyar­országon és Délkeleteurópában, hol abszolút hiány van jól kiképzett, gyár vezetésére alkalmas intelligens szakemberekben. Dicsérendő a Haidekker-gyár tö­rekvése, hogy nem hozat idegenből szakembert, hanem elsősorban hely­beli és megyebeli fiatalembereket óhajt szakmájában kiképeztetni és ezzel nekik biztos kenyeret adni.

Next